Marta - Áprily Lajos

Márta - Áprily Lajos

(Elmúlt nyaramban tündökölve, távol,

így látom a tél jeges ablakából:)

A parton ül. Tekintet 333d35d ét a víz

pajkos hullámmal olykor elragadja,

kagyló-fülébe süketítve cseng

a kerekek dübörgö zuhatagja.

Erdök közül a kis malompatak

páfrányos partok hüvösét lehozza,

s a lábait, mezítlen lábait,

a permeteg hidegre harmatozza.

Gyönyörüt lát: a zsilipen felül

fiúk fürödnek, kis paraszt-szatírok.

A zúgó felett szivárványhidat

vernek a láthatatlan pionírok.

Most felsikolt és csillogó szemén

örömtüz lobban, két parányi kis láng:

halász-zsinegröl, friss tajték közül

riadt lábához penderül a pisztráng.

Ma így szeretném hívni: kis szirom,

tavaszi szín sietö lombok alján.

A fa fölötte roppant lampion

s a lampiontól arca rózsa-halvány.

Hullt lomb helyén behull a napsugár

és ringó hálót bont a fény alája.

Feje fölött búcsú-muzsika jár:

a levelek halálos muzsikája.

De kis lelkéhez nem szól semmi jel,

paskolva fürdik csalfa fényhabokban,

s olykor nyitott csöpp szájjal fölfigyel:

a gesztenye tompán a fübe dobban.