Levél - Áprily Lajos

Levél - Áprily Lajos

Gruzda Jánosnak, a tél-festönek

Mi itt a téli Szép titkát kerestük

halott falukban, hó-hullámokon,

s beporozott az erdök zuzmarája,

lelkünk a tél lelkével lett rokon.

Ajándékozhat színt és dalt a nyár is:

fehér hazánk a vad-nyomos határ.

December és dér. Madaram a holló,

monumentális, büszke gyászmadár.

Ha meghalok, nagyon megváltozom majd:

átszállok egy kis kék felhö-közön

és a tavasz lelkére rátalálok

s a fiatal tavaszba költözöm.

Fénnyel jövök vagy fuvalom-zenével

s a hó megindul téli házakon,

lerázom az akácok zuzmaráját

s a jégcsapok vizét megcsorgatom.

Lecsapok a hó-rejtö füz-berekre

s a varjú-tábort messze kergetem,

felvillanok egy csiklandó sugárban

s a néma pásztort megnevettetem.

A barna felhö búskomor szivébe

csóvát dobok, hogy zivatar legyen -

s egy éjjel diadalmasan leszállok

felleg-vizekre szomjas Őrhegyen.

Halomba, zápor-gyöngyösen letépem,

ami virág van száz vadrózsafán,

és virradatkor óriás csokorral

bedobom a leányok ablakán!