Kutyam halalara - Áprily Lajos

Kutyám halálára - Áprily Lajos

Jöhettek nyúlak, özek: nem csahol,

leszállhatsz már, morzsát lesö rigója.

Viszi a Duna árja valahol,

nyírfák alatt üres a házikója.

Egy csepp se buggyant véréböl, mikor

a müút szörnyetegje elütötte.

Az ár, több napja már, jeget sodor,

zengö jégtáblák zsonganak fölötte.

S ki a folyótól rémülten szaladt,

ha biztatták, ugorjék hüs vizébe,

békésen úszik most a jég alatt,

halakat csal lengö feketesége.

Tán foszlására vár a halsereg.

Hol foszlik el: homokon, parti hóban?

Kö-szobrát senki sem formálja meg,

mint Scott kutyájáét Edinboroughban.

Hadd állítsak hát emléket neki:

már látom öt titokzatos homályban,

amint barátaimat követi

a holt hüségesek komor sorában.