Ikaros - Áprily Lajos

Ikaros - Áprily Lajos

A gémet láttam, lent, a néma gémet,

a mély, kavics-tarkázta part felett.

Fehér kagylók közé bukott fejének

puha párnát fakó homok vetett.

Láttam, hülö nap rá hogyan sugároz

s hogy éri öszi záporok nyila.

Tragikusabban nem zuhant Ikaros

a tenger tajtékos szikláira.

Hullám hullám után illant az éjbe,

s rém lett belöle, bántó torzalak.

És hetyke gúnnyal cirkáltak feléje

ezüst páncélban csillogó halak.

A gémet láttam, lent, a néma gémet:

temetöjére halkan hullt a hó.

Jégböl a szárnya úgy dermedt az égnek,

mint egy pólusra tüzött lobogó.

A tél strázsálta gyözelmes-kevélyen

s a szél zúgott zimankós éneket...

Magasan, büszkén, fényes öszi égen

láttál-e már vonuló gémeket?