kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Maholnap öszi ködben áll a házunk
s körül a fák is mindmegannyian.
S túl öszi tarlón, hómezökön is túl 444e42e ,
valahol messze jön-jön a fiam.
Nyárban fogant, tavasz világra hozza,
rózsás fülébe április kacag,
s nem olt halálos bánatot szivébe
hervadt levél és öszirózsa-szag.
Pici vendégét egypár kurta évre,
már várja öt az Élet-szálloda,
a nagy chaos-ból vakmerön kiválik
s majd, büntetésül, visszatér oda.
Új lét csirája, elsö rózsabimbó,
kis álmodó az anyaszív alatt,
zsarnokságod hatalmát máris érzem:
bilincsbe verted mennyi vágyamat!
Ó, mennyi álmom, mennyi tervezésem
széttépte apró, nyugtalan kezed,
mondd meg, mit adsz majd érettük cserébe?
mit adsz nekem, ha Párist elveszed?
Talán a sok feláldozott reményböl
tebenned szomjúság és vágy fakad
és évek múlva majd valóra váltod,
amit a sors ma tölem megtagad.
Amíg anyád bágyadtan zongorázik
és gondol néha elmerengve rád,
s künn ösz van -: fejét tenyerébe hajtja,
jövödbe néz és mit se lát apád.
1912. október
Találat: 1717