Ha mar az utat nem folytathatom - Áprily Lajos

Ha már az utat nem folytathatom... - Áprily Lajos

Ha már az utat nem folytathatom,

mint régi harcos mellé fegyverét,

tegyétek mellém a halászbotom.

Sok jó kirándulás 747h76h on volt velem.

Ahol szükül és zúgni kezd a völgy,

pázsitra ülök és felszerelem.

Tudom, hogy ott is vannak patakok

és ösvényt rejtö óriás lapuk,

horgászhatok és vándorolhatok.

A vízbe néz a felhök havasa.

Szivárvány ég a zuhogók felett

és szivárványos minden hal hasa.

Málna terem a völgy két oldalán

- aromás emlék édes illatuk -

én ott a málna között nincs csalán.

A hegyoldal hajnalmadár-piros,

az örök hajnal színe festi meg,

vagy epilobiumtól bíboros?

Virágos rétek között fut az út

s a sok virág közt megtalálom ott

barátomat, a sokszor-szomorút.

Én nem csodálkozom, hogy ott lelem

s természetes, hogy én is ott vagyok,

s a patakparton megindul velem.

S ha megállok, leül a víz felett

s ahányszor horgom egy halat kivet,

a kék szemével boldogan nevet.

Úgy jár az enciános réteken,

friss szívvel, mint a Nagyköhavason

s vízmorajos Radnaborbereken.