Felician leanya - Áprily Lajos

Felicián leánya - Áprily Lajos

Leánykökörcsines tavasszal

magas mezökön járt veled.

Ma is virágszedö leánynak,

lelkendezönek képzeled.

Egy nap szeme riadtra tágul,

elkezd rejtözni, mint a vad,

szedett virág kihull kezéböl,

magas mezöktöl elmarad.

Láttad vidámnak s szégyenében -

De láttad a hóhér lovát,

mely vitte csonka arcu testét

városon át, falukon át?

Bomlott haját fa megcibálta,

s lengette zászlóként a szél.

Fehér mellébe belevágott

a kegyetlen kenderkötél.

Viskók elöl borzadva nézték

jobbágy-leányok és anyák.

Azóta itt a Duna-tájon

pirosabban virít a mák.

Ahol vonultatták, a teste

hullatta cseppenként a vért...

Visegrádi kedves leányok,

könyörögjetek lelkiért.