kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Én Istenem, mi lett velem:
nincs bennem többé félelem.
Szólítgatom, de nem felel, -
Istenem, hol vesztettem 535b17f el?
Mert megvolt bennem, meg, nagyon.
Ő volt riasztó nagy bajom.
Szorítottam anyám kezét,
ha hallgattam a rémmesét.
Estefelé a temetö
nyugtalan volt s remegtetö.
Ha hívtak felleges hegyek,
rémmel kísért a rengeteg.
Párisban is, fiatalon,
gyötört halálos izgalom.
Ó, férfi-kedv, hös mámorú -
Elszántságom be szomorú.
Különös járni egyedül,
sírnál is félelmetlenül.
Meglátni józan éjeken:
az élet volt a félelem.
S ahogy eröt apadva veszt,
a félelem is veszni kezd.
S ha a halál szót vált velem,
felelni rezzenéstelen.
Találat: 1923