Fekete lany - Áprily Lajos

Fekete lány - Áprily Lajos

Lendül a hab, s a part falán

ezüstsarkantyús lába dobban:

nézd, fürdik a fekete lány,

fekete lány fehér habokban.

Elszenderült a bú szemén,

hullámba hull ma teste, lelke,

hullámos hajú völegény

milyen erösen átölelte.

De nézd: sötét erdök között

nagy, ordas fellegek szakadnak

s jön árja zápor-öntözött

görgeteges hegyi pataknak.

Haragos, szennyes áradat,

a medrét örvény-karmok ássák.

Kérd meg a hökkent gátakat,

gáncsolják a vizek futását.

Ne essék folt fényes haján,

iszapos ár hozzá ne érjen:

fekete lány talán, talán

utolszor fürdik - hófehéren.