kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Újra hallgatlak, gyönyörü Küküllö,
gyermekéveim suhogó zenéje.
Meg ne lásd árnyékom, a bús kiséröt:
ötvenöt évem. 545d37f
Láss heves lázban lobogó gyereknek,
telhetetlen kedvü kalandozónak,
mint mikor zsengén remegett a habban
kisfiu-képem.
Szüz mezöid hüs magasába hangod
hívta lábam s vad zuhogók csodái,
ingolát lestem s hab alá merülö
vízirigókat.
Hányszor elcsalt gondba merült anyámtól
sok súgód s lengéd csodaszép lakója:
pettyezett pisztráng, halaid remekje,
víz leopárdja.
Tenger árját túlsuhogó morajjal
városokból vissza, vizem, te hívtál,
zsibbadó lelkembe te záporoztad:
fuss Budapesttöl.
Múltba bámul s könnyre fakad barátom,
illanó volt, mint a hab, ifjuságunk,
s részegítö, mint gyökeres martodnak
angalitája.
Engem ígéz, mint fiatal szerelmest,
lüktetö sok kebled emelkedése,
s úgy súgom, hogy billegetö se hallja:
Drága Küküllöm...
Halkul itt a háboru szörnyü gondja.
Víziváram véd a beteg világtól,
két erös karral fogod átölelve
jó kicsi kunyhóm.
Aki megbántott, idejöjjön, áldom,
s békeszóval várom az érkezését,
Krisztus int a murvaszagú mezökröl
s szöke, szelíd nyáj.
Isten is jobban szeret itt. A hangja
dobban olykor egyet a mély vizekben.
Azt dobbantja, szebb nekem itt az élet
s szebb a halál is.
Találat: 1586