Bartimeus - Áprily Lajos

Bartimeus - Áprily Lajos

Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz

megérintette fénytöl szüz s 454b15e zemem,

világgá lett a bús világtalanság,

s öröm borzongott át a lelkemen.

Koldus-kövem felett, a tér derengett,

arcom felé egy arc világított,

s káprázva néztem hívó, mély szemébe

Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.

Szép volt, anyám, szememmel símogatni

virág selymét, gyümölcsök bársonyát,

vagy messze-húzó út ívét követni

a dús vetésü Jordán-tájon át.

Ma is csodám a csillagsürüs éjjel,

a nyári éj, mely csóvákat hajít,

a virradat, mely kútvízhez kicsalja

a város nöit és galambjait.

Jerikó minden színe birtokom lett.

Egész világ. De meddig lesz enyém?

Ha börtönömbe holnap visszahullnék,

tán elhullatnám s elfelejteném.

A pálma zöldjét, esti domb liláját,

barna leányrajt, bíbor rózsatöt.

De lelkem mélyén hordozom halálig,

hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!