ALTATÓ Baka Istvan

ALTATÓ Baka István

Hajad háljon gabonában,

szemed gátszakasztó árban,

ajkad kékrealvadt vérben,

hangod ágak zöld neszében.

Múlj át, végleg oldhatatlan

magánnyal vert szenvedésem,

múlj át örök fehérségen,

szépre meszelt szegénységen.

Múlj át abba, amit érek,

tejjel táplált levelekbe,

tejtől terhes fellegekbe,

dombra kúszó gabonába,

völgybe áradt víz szagába,

minden fénybe, minden hangba,

ami nem hagyott magamra.

Amíg kéred, addig fájok,

addig kérlek, míg megbánod,

addig követnek az árnyak,

meg nem fojtok minden árnyat.

Hajad háljon gabonában,

ajkad annak illatában,

szemed háljon meg az égen,

hangod mindent oldó szélben.

1967. szeptember

[Megjelent: Bonyhádi Közgazdász]