A tüz kialszik - Áprily Lajos

A tüz kialszik - Áprily Lajos

Ezt én az erdön-alvóktól tudom

- sokszor gondolok irigykedve rájuk,

reggel fenyötü van a hajukon

és füstszagú a t 616j94g 69;ztöl a ruhájuk -:

Késön, mikor a láng már nem harap

s a fáradt szemre is lehull a fátyol,

megsuhog a levegö és lecsap

a nagy fülesbagoly az éjszakából.

Megtámadja a szunnyadók tüzét,

tusázni kezd a lobbanó parázzsal,

s élöszenét csattogva veri szét

viharosan suhogó szárnycsapással.

Pár villanásig tart a fergeteg,

a szikrazáport hamuvá zilálja.

S a dúlt tüz felett gyöztesen lebeg

az éjjel fénytöl ingerült királya.

Eltünt. A szétszórt tüz kihamvadott.

Egyik se szól, a lelkükben varázs van.

S mintha egy istent láttak volna ott,

utána néznek, némán, babonásan.