A fiatal tanítónö halalara - Áprily Lajos

A fiatal tanítónö halálára - Áprily Lajos

Mikor a nap sugárt kacagva vet,

a vén kert most is hallja, 151j99b hogy nevet.

A költeményt szerette és a dalt;

egy iskolai ünnepélyen

egyszer Vörösmarty-verset szavalt,

s hangjában Szép Ilonka bánata

úgy fájt, mint hullt virágok illata.

A mélabút az ablakon kivül

tavasz hallgatta értelmetlenül,

kacér tavasz, még hütlen és hideg -

de lobbantak a hü diák-szivek.

Kertek felett a szél nyarat sirat.

Halálos hírt repít a távirat.

Friss hantot, ó sírt vándor-köd belep

és búg tovább a zord ipartelep.

S a szálló ködben, nem tudom, miért,

most egy mosolygó, kedves arc kisért:

friss föld alól a szép fehér-ruhás holt

s a visszasajgó Szép Ilonka-sor:

"...Hervadása liliomhullás volt..."