Turán a görög-makedón hódítás után
A
görög- makedón hódítás után, a Kr. e. IV. és III. sz. mezsgyéjén a korezmi
masszagéta konföderáció kelet felé, Kelet-Turkesztán irányába is terjeszkedett
egészen Mongólia határáig. A Kr. e. III. sz. második felé 151h79b ben az
"aszik" (úzok) vagy "nagy jüe-csik" (masszagéták) a hunok
nyugati szomszédai voltak (hunok = ujgorok). Ekkor Mao-Tun sennyő avagy Buka
khán (Baráthosi-Balogh Benedek szerint Bátor) katonai reformjával bevezette a
nehézfegyverzetű lovasságot, amelyet a pártusok alkalmaztak először a rómaiak
ellen a carrhaei csatában. Itt a szakarauka nehézlovasság játszotta a
főszerepet, mely mervi fegyverkovácsok készítette páncélt viselt.
A
masszagéták keleti expanziójának egyik célja a független belső-ázsiai törzsek
egységes frontjának megalkotása volt a görög-baktriai királyság ellen. E
királyság legkimagaslóbb uralkodója békét és szövetséget köt III. Nagy
Antiochosz Szeleukida királlyal. A kibékülés fő okául az "északi
barbárok" részéről fenyegető közös veszélyt hozza fel. Ugyanekkor Mao-Tun
hun (ujgur} királyfi, aki a jüe-csiknél túszként tartózkodott, hazamenekül és
háborúskodni kezd a jüe-csik ellen. A hunok és a jüe-csik közti küzdelem
második szakasza Kr, e. 176-ra esik. Ez az időpont egybeesik a görög- baktriai
királyság legnagyobb fokú külpolitikai tevékenységének korával amikor e
királyság határait a kínaiakig és a hunokig terjesztette ki.
A
hun-jüe-csi küzdelem harmadik, végső szakasza 165-re esik, amikor Las-Sang
sennyő leveri a jüe-csiket és nyugatra a Tien-san mögé veti őket. Ezek az
események a baktriai görögök hatalmának utolsó fellendülésével esnek egybe. A
hunok ( ujgurok) a további eseményekben már nem vesznek részt közvetlenül. Két
katonai szövetség kerül szembe egymással: az egyik a masszagéta ( jüe-csi)-
Párthus, a másik a baktriai-szeleukida szövetség. Kr. e. 140-ben a baktriai
görög királyok hatalma végleg összeomlik. A Hindukustól északra fekvő összes
birtokuk, később a Hindukustól délre fekvő területek is, a parthusok által
elfoglalt Margiana kivételével (Murgába-medence), a masszagéták uralma alá
kerül. A támadásban valószínűleg központi szerepet játszottak a Jaxartész melléki
tochárok, akik elfoglalták Bakmát, az Oxus felső folyásának medencéjét, amely
később Tochárisztán nevet nyert.
140
és 120 között folyt le a masszagéták dél felé történt vándorlása. E vándorlás
nyugati, jobb szárnyát a szakaraukák és apasziakák alkották, akik benyomultak
Anánába és Szeisztánba, ahol korábbi szövetségeseikkel, a parthusokkal találták
szembe magukat. A szakák Tien- San környéki törzsei alkották a balszárnyat,
amely a Pamíron keresztülhaladva a Kabul völgyéig hatolt.
