TURUL MADÁR, TURUL-TÚR NEMZETSÉG

TURUL MADÁR, TURUL-TÚR NEMZETSÉG

Kérem olvasóimat, hogy e fejezet olvasása elött tanulmányozzák át a következö könyvet: Dúcz László: "A közöttünk élö Turulmadár". (Antológia Kiadó. Lakitelek, 1993.)

TURUL

Dúcz László jól leírja, hogy ezt a szót az István király által bevezetett "új vallás" elfeledtette a magyarsággal, és csak a régi hagyományokat kutató KÚN László királyunk udvari papja meri kimondani: "Etele király címere... egy madárhoz hasonlított, amelyet magyarul Turulnak hívnak. Egész Géza koráig ezt a címert viselték a harcban."

(Ez a Géza I. István apja A hazai történészek nem királynak, hanem "vajdának" nevezik, annak ellenére, hogy a nyugati kútfök "DUX" címmel említik, és az egyházi iratokban "a magyarok uralkodója".)

Innen tudjuk meg tehát, hogy Atilla címere volt a TURUL madár - de aztán mégis meg kell kérdezni, hogy milyen madár is volt ez...?

Dúcz László böséges adatokat közöl történelmünk meghamisítására, és elmondja az " 818b18i elfeledtetés" állandósítására szolgáló módszereket is. - Így bizony elsö feladatunk az kell legyen, hogy megkeressük a múlt ködében a "TURUL" szót és a vele kapcsolatos madarat.

A jó megértés érdekében arra kérem olvasóimat, hogy kapcsolódjunk ki - e tanulmány olvasásakor - együtt a minket uraló materialista világszemléletböl. Ne keressük most az ok és okozati összefüggéseket, hanem emelkedjünk fel a talán misztikusnak vélt felsö világba.

Ugyanis öseink szemével, gondolkodásmódjával és lelkiviláguk hiedelmével kell megkeresnünk mindazt, ami nekünk azért "rejteki", mert a magunk eszejárása szerint nem értjük meg, hogy mit akartak ök kifejezni sok-sok jelképükkel és aranyba vert ábrázolásaikkal.

Felderítésünket tehát kezdjük a TURUL-lal.

Ez a szó így; ahogyan leírtuk - TUR-UL - megtalálható a szakirodalom által "sumer"-nek, de az ékírásban "mah-gar"nak ismert nyelvben.

Az ide csatolt zodiákus ábrán bemutatom a legrégibb képírással írottan a "TUR-UL" és "ULLU" szavakat. "TUR" (L. 144.) : "kisebbik", "gyenge" és "elgyengült". "UL" (L. 441.) "fény". "TUR-UL" tehát annyit jelent: "elgyengült fény".

Már sejthetjük, hogy ez a kifejezés az életet adó NAPUNK fényére vonatkozik, és ez így igaz, mert e két elnevezéssel megtaláltuk a sumír kozmológikus hitvilág napkalendáriumában a két napforduló nevét. Ugyanis a nyári napforduló neve: "ULLU" (L. 100), mely szónak P. DEIMEL "vollpracht" (teljes fényesség) értelmet ad. Nagyon jól is mondja, hiszen június 21-én legrövidebb a sötétség, és leghosszabb a napfény. Tehát az évi naptár legfényesebb napja az "ULLU" ünnepe. A "téli napfordulónál", tudjuk, fordított az eset. A legnagyobb sötétség uralja az "elgyengült" Napot, a "TUR-UL"-t. (A zodiákus ábrán a belsö kör.)

E tanulmány címe fölé tettem az Al- Ubaid-i Isten-anya templomának homlokzatán talált párducfejü sasmadarat, mely két - egymásnak háttal álló - szarvas között áll.

Ennek a jelképnek megértéséhez be kell tekintenünk a sumír hitvilágba. Ugyanis az ö elképzelésük az volt, hogy egy hatalmas agancskoronájú szarvas fut végig, a szarvai között lévö nappal, a precessziós, csillagmítoszi hosszú úton.' Éppen úgy, miként boldogemlékü Magyar Adorján ábrázolta a "csodaszarvasunkat", miként azt a "Zodiákus" ábrára tettem. De ez a csillagmítoszi csodaszarvas itt, az évi kalendáriumban, amit az AI-Ubaid-i rézszobor mutat - mint látjuk - két szarvassal van ábrázolva, melyek háttal állanak egymásnak, ami a szimbolizmusban bizonyos "ellentétességet" jelent. A kétfelé való osztás itt csak a "kétféle feladat" megjelölésére szolgál, mert csak egyetlen szarvas létezik - a "DAR-MAH" -, akinek "két" feladata itt "két" állattal van ábrázolva.

Egyik: viszi az évet az "ULLU"-ig és a másik: a "TUR-UL"ig.

Egyik: küzd a sötétséggel, hogy teljes legyen a fényesség, és így éri el az "ULLU"-t.

A másik: már a sötétség ellen való küzdelemben elhasznált erövel, tehát már fáradtan indul. Így legyözi öt a sötétség ereje. amikor a "TUR-UL" ünnepnapjához ér az évnek.

És most lép közbe a sumír Szüzanya hatalmas madara, a két szarvas között álló "IM-DUGUD". Karmaiba ragadja az elgyengült szarvast, hogy segítsen neki a fénybe emelkedésben. Így aztán a hatalmas "NAPMADÁR" segítségével, az eddig "elgyengült" - akinek Bobula szerint szép neve "SABA" (Csaba) volt a sumír mitológiában, (3) mint a "legyözhetetlen fiú", új eröre kap és "legyözhetetlenné" válik újra.

A kozmikus évi törvényszerüség örök körforgása ez, mítoszi módon közölve és ábrázolva. Neve: "évi napciklus", melyet a Zodiákus ábrán. a "belsö körön" láthatunk, ahol az "ULLU" és a "TUR-UL", a nyári és téli napfordulók tengelye, melyet derékszögben metsz át a tavaszi és öszi nap-éj egyenlöség napjait összekötö másik tengely.

Most tovább kell mennünk a csillagmítosz pályájára, melyet a Zodiákus ábra külsö köre mutat. Itt az ún. "Nagy Napciklus" (precesszió) csillagmítoszi történéseit látjuk, ahol is a Csodaszarvas az agancsai között lévö Nappal. fut végig a körön, az "oroszlán csillagképtöl" kezdve. Az "oroszlán" elkíséri a "BIKA" csillagképéig, és megjelennek a mítoszban az állatküzdelmek. Egyiket - a BIKA-OROSZLÁN-ét láthatjuk a Zodiákus ábrán, és a vele szemben lévö Szarvas-Sas (vagy Griff is sok ábrázolásban megtalálható. Ide illesztem a nagyszentmiklósi aranykincs 2. korsóján láthatót. De - erre vonatkozólag - igaza van László Gyulának, amikor ez az ábrázolás nem mutat "állatküzdelmet", hiszen a griff egyik lába a szarvas vállán nyugszik, szinte simogatólag. (4) A mitológia nyelvén ez annyit jelent, hogy a Napmadár átveszi a NAP továbbvitelét a szarvastól. és mint a szkíta hitvilágban találjuk, magasba emeli a NAPOT a lerogyott szarvassal együtt. De mielött ideér a szarvas, a Vízöntö csillagképénél lévö "halastavon" (a mítoszi "élet taván") is átmegy, és hogy ez a nagy víz létezik, az mutatja a sumíroktól átvett és a Zodiákus ábrán látható "BAK" ábrázolás. A "BAK" halfarkú, mert olyan nagy a "tóállás". (Miként "Csodaszarvas" regénk Is elmondja ezt.)

Eddigi kutatásunk a szarvashoz és az Istenanya hatalmas Napmadarához vezettek, és így további vizsgálódásaink ösztönzöje csak az a "Vigyázó Két Szemü" dicsö nagyasszony ábrázolása lehet, amelyen ott van az ö két hüséges állata: a szarvas és a Napmadár, amit már bemutattam a IV. fejezetben.

Ide illesztem tehát ismét Mallowan könyvéböl(5) átvéve, és prof. Mallowan úgy véli, hogy a "vigyázó két szemü Istennö" ábrázoláson látható szarvas és felette a madár, magának az Istenanyának - itt "NIN-HUR-SAG"-nak nevezve - a jelképe. Vagyis az Istenanya megjelenhet szarvas (DAR-MAH) vagy a madár (IM-DUGUD) képében.

Csak a csodálkozás pillanatai következhetnek egy magyar lélekben, mert mintha itt lenne a Csodaszarvas és Turul mondánk elsö bizonylata ennek a kiváló angol tudósnak a megállapításában. Az ösi magyar hitvilág így a sumír hiedelemben gyökerezik, ahol megtaláltuk a DAR-MAH (szarvas) és IM-DUGUD (a Napmadár) feladatait. A magyar néphit mondavilágában azonosan ismerhetö fel, hiszen a Körös-Tordos kultúrkörben is megtalálták az agyagba vésett IM-DUGUD-ot és ez még jobban bizonyítja a Kárpát-medence és Mezopotámia Subar-tujának azonos hiedelmét.

Mezopotámiában a szeretet nyugalmát és az Istenhez való felemelkedés útját, a hitvilág békés és erös alapjait azonban megzavarta és tönkretette a romboló semita népek beözönlése.

Itt nem térek ki annak a pusztításnak a részletezésére, amit minden téren végeztek. Csak a témánkhoz tartozó vonatkozást említem, mert nagyszerü példája annak, hogy egy nép hiedelmének teljes vagy részleges elpusztítása az egyének Ielkivilágában sorsdöntö változásokat okoz. Így volt ez 6000 évvel és 1000 évvel elöttünk is. A Szent István-i "térítésnek" pontosan olyan következményei élnek még MA is, mint amit az a szellemi merénylet okozott, amit a sumír hitvilág ellen a sémi népek elkövettek.

Eltaposták a sumírok vallási meggyözödését és "AZ" egyetlen Jóistent is. Mindenkit az ö "új" vallási felfogásuk követésére köteleztek. Ennek a vallásnak pedig olyan istenalakot formáltak, aki kegyetlen, és hogy megkaparintsa az égi hatalmat, meggyilkolja azokat az ŐS-szülöit, akik másként hittek. A "tudás atyja" (AB-ZU) és az "élet anyja" (TI-AMATÚ), és a sumír ÉN-Ki-böl lett "E-A", a gyilkos, kegyetlen, "új" isten áldozatai lesznek (6) A sumír csillagmítoszi út, a precessziós Nagy Napciklus sem kedvükre való. Itt pontosan azt a szakaszt változtatják meg, ahol a sumír Napmadár - IM-DUGUD - kezdi feladatát. Tehát a Zodiákus körben a mai "Skorpió" csillagállásnak más nevet és más feladatot adnak. persze mindent az új isten - MARDUK nevében.

A sumír hitvilágban annak a csillagképnek a neve, amit ma is "Skorpiónak" nevezünk, GIR-TAB volt, minek jelentése: "kettös karom". vagyis IM-DUGUD-Napmadárnak karma, amivel felemeli a lerogyott szarvast a Nappal együtt. A sémi-akkádok a "GIR-TAB" szónak "kettös tör" értelmet adtak, és a Sas helyett a "Skorpióval". a saját szent állatukkal ábrázolták. Aztán ennek a "Skorpiónak" egyik törével megölték a DAR-MAK-ot, a szarvast, és a másikkal IM-DUGUD-ot. Miután pedig mind a kettö a Nimrudi hiedelem tartozéka, az ORION csillagképbe, Nimrud helyére, betették a saját kegyetlen istenüket Mardukot -. hogy az Orion-nyíllal vadássza le saját öseit (miként az itt lévö akkád ábrázoláson látható, hogy éppen az ösanyját - TIAMAT-ot - öli meg.) Külön tanulmányt igényel ez a téma. Itt azért említem fontosságát, mert a mi Boldogasszony- Szüzanyánkat Napmadarával és a Csodaszarvassal kiüzték Sumériából a semiták, és helyette megjelent "ISTÁR" -a szerelem és harc Istennöje. De a sémi népek által elüzött "szent hármat" magukkal vitték azok a sumírok, akik a gyilkolás és pusztítás elöl észak felé menekültek, és sumírul "KI-TA" (vagyis "vándor") lett a nevük (amit aztán a görögök "szkíta" elnevezésre változtattak), de valójában "SA-PÍR", szabírok voltak ezek, és "AN-SA AN" (Adzsem, Elem) Nimrud birodalmának megmaradt népessége.

Akármerre barangolunk az östörténelem és a történelem népei között, azt kell észrevennünk, hogy a népeket mindenütt és már az ösidöktöl kezdve papok vezették, befolyásolták és irányították. Ma is így van ez, és ha a mai háborúk igazi okait keressük, láthatjuk, hogy bizony fanatikus elhatározásokkal telített vallásháborúk azok.

A mi öseink lelkivilágát is a bölcs és istenes máguspapjaink és táltosaink irányították, akiknek gondoskodása kiterjedt a gyógyítás, a népjólét, a termelés, az állatgondozás és a müvészi szimbólumok készítése általi hagyományörzés területére is. De kozmológikus gondolkodásukkal és transzcendentális meditációjukkal felértek a "Felsö Világba", és így az "Isteni kinyilatkoztatások" "tisztánlátó" részesei lettek. Az ösi igazságok új értelmezést kaptak a környezetváltozásban, és úgy érezték, úgy hitték, mert úgy látták, hogy maga a hajdan dicsö Nagyasszony, a boldogságos "INNANA- Szüzanya" jött el hozzájuk, mert megjelenik a földön elöttük a Csodaszarvas egy "GÍM"- szarvas képében. "GÍM" - sumír szó. Jelentése: a "hegyi asszony": Képírási formájában írom ide.

Ha a szarvas "GÍM" és még agancsa is van, az valóban Csodaszarvas, mert anyaszarvas aganccsal. Agancsa pedig a hím szarvasnak van a természet rendje szerint.

A néphitben és az ösgesztákban (Tarihi Üngürüsz szerint) fennmaradt "Csodaszarvas-mondánk"-nak gyökere tehát a sumir mitológiában keresendö, és ott meg is találjuk az ékiratokon.

Hivatkozom itt egy sumír mítoszra. Prof. Kramer fejtette meg a sok táblatöredék összerakása útján, és "INNANA alászállása a halottak országába" címet adott neki. (7) A sémi akkádok kisajátították ezt a témát. Náluk "ISTÁR alászállása az alvilágba" a változata ennek a sumír hagyománynak, mely szintén GIM NIMRUDHOZ kapcsolódik, kit sumír-mahgar népünk IZ-DUBÁR (Lélektöl szült Pár) néven is tisztelt. A sémi-akkádoknál ebböl a névböl lett GILGAMES. "INNANA alászállása a halottak országába" címü mítoszban van leírva mindaz, ami Nimrud két fiát vezetö Csodaszarvasnak a megjelenése elött történt. Miután a "10" agyagtáblára írt mítoszból "hármat" még 1914-ben Poebel, "kettöt" Langdon fejtett meg, nem tudom az általuk közölt szöveget közölni, hanem a tartalmat mondai nyelven elmesélem. Hangsúlyozom azonban azt, hogy az ékiratokat Nippurban ásták ki, és Nimruddal kapcsolatos tartalmuk a következö:

INNANA - a "Világ Világosságának" fényböl szült szüze, a Földre nézne meglátja IZDUBAR-t (aki azonos Nimrud-Gilgamessel más mítoszokban írva). Megszereti, és le akar szállni a Földre. Napisten-atya figyelmezteti "akkor Te is halandó leendsz, és a földi rend szerint kell élned. Onnan a halottaknak sötét országába jutsz, ahová az én fényem nem ér el. Sorsod emberi lészen a feltámadásig". INNANA vállalja az emberi sorsot, de még az Égböl beszél Nimruddal. Megjelenik elötte álmában és megparancsolja neki, hogy vágja ki URUK városában lévö, Innana szent kertjében álló hatalmas fát, a HULUPPU-t és abból készítsen oltárt részére. (Kramer "oltárnak" mondja, de az ékiraton "ágy" ékjelével van írna az "oltár" fogalma. Ebböl következtethetö, hogy sumír elödeinknél az "ágy" - a házasság oltára volt.)

AULUPPU tövében fészkelt a nagy kígyó, mely a megtermékenyítés szimbóluma. Ezt megöli Nimrud, és abból az ékiratrészböl, amit Kramer "olvashatatlannak" nyilvánított, megtudjuk, hogy Nimrud (Gilgames) valóban feleségül veszi a földre szállt INNANÁT, akinek földi leányneve "ENE" nagy "ENÉH". Bobula szerint ez a név "elbájolót" jelent. Én inkább így olvasom: "Isten temploma".

Enéh két fiat szül Nimródnak, és betölti az emberi sorsot, a "halottak országába" kerül. A mítoszban aztán itt a föszerepet Nimrud kapja, megint csak más néven. Neve itt "NIB SUBUR", helyesen mondva: "NIBSUBUR" (suburpárduc), akI felkeresi az összes Égi Hatalmasokat és arra kéri öket: segítsenek, hogy Innana feltámadjon a halottak országából. Senki sem tud segíteni. Innana két fia - önfeláldozó szeretettel - lemennek édesanyjuk után az alvilágba, és "NIBSUBUR segítségével "feltámad" Innana. Érdekes itt megjegyezni prof. Kramer érthetetlen szándékát. Ugyanis ö arra a "két" - Innanát az alvilágban keresö és onnan életre keltö halandóról azt írja: "sexless persons" - "nemtelen személyek". Én úgy Látom, hogy a sumír-mahgar lelkiséget uraló SZERETET lett itt megszemélyesítve Innana két fiának anyai szeretetében.

Nem más ez, mint a sumír-mahgar hitvilág azon tanításának mítoszi nyelven való közlése, mely a Szeretetet teszi az "örök élet" alapkövének, hiszen ma is így mondjuk: "a Szeretet a világ megváltója".

Ezek ismeretében engedje meg nekem az olvasó, hogy eléje is szórjam az emlékezés örömvirágait. A mítoszi hagyományokban mindig úgy láttam, hogy a házasodni készülö, hatalmas uralkodók elé felvezették birodalmának legszebb szüzeit, hogy azokból válasszon feleséget. Ezt kerestem Innana-Enéh földi életében is az ékiratos szövegekben. Leírtam gondolataimat annak a jó munkatársamnak, aki "képekben" gondolkodott. Most tehát Mór József, megboldogult festömüvészünknek akarok áldással teli emléket állítani, amikor bemutatom azt a képét, amit Innana-Enéh - általam közölt - történetének, és Innana "szüzként való megjelenésének" a lehetösége által inspirálva, azonnal így örökített meg.

Láthatjuk, hogy Nimrud nap királyunk elött állanak a liliomos szüzek és közöttük az elsö - Enéh. Az elmesélt sumír mítosszal kezdödik tehát a mi "Csodaszarvas" mondánk, mert ott- Nimrud mellett- megtaláltuk a dicsö Nagyasszonyt és az isteni szerelemben fogant két fiát is.

Aztán azt véletlennek igazán nem lehet mondani, hogy egy-egy városa is volt Nimrud "két" fiának. Ugyanis az asszír krónikák megírják, hogy e két várost ök, az asszírok perzselik fel Kr. e. 620- 640 között, az Adzsemben (Elem) folyt hadjárataik során. Érdekes a városoknak a neve is. Egyiké: "MAD-AR-TU", a másiké: "HUNHÍR", és úgy írják, hogy "Nimrud birodalmának csak az lehetett az ura. akinek birtokában volt e két város." (10)

Azt kérem tehát olvasóimtól: ne higgyük mesének vagy csak legendának Csodaszarvasunk történetét, mert - ha ez csak mese - akkor fel kell hányni szalmaként mindazt ugyanerre a szekérre, ami az ékiratokon írva van és ma "mítosznak" nevezünk. Ugyanis éppen az a sok, bizonyítékot és pozitív adatokat tartalmazó ékiratos szöveg, mely eddig napfényre került a MAH-GAR és HUN-GAR nép történetére vonatkozóan teremtette meg a "másik" (föleg semita) oldalon a szövegeknek az elferdítését és "másképpen" való olvasatát. Ugyanennek a "másságnak" az ereje és nemzetközi hatalma szünteti meg az egyetemeken a sumeroknak a nyelvével való foglalkozást és ennek a nyelvnek a tanítását. Így aztán arról a pár százezer leraktározott ékiratos tábláról már semmi oly "meglepetést" nem fognak leolvasni, mely az eddigi biblikus csendet és a kiválasztott népi uralmat megzavarná. Nekünk kell tehát valamiképpen megtalálni a módját az eddig ismert ékiratos táblák újraolvasásának, hogy onnan kiemelhessük ösi hagyományaink írott értékeit. Meg kell találnunk a "szkita-kincsek" szimbolikájának nyelvét és mondanivalóját.

De ne keressük ezt "idegen" forrásokban, mert azok igaz gyökere a sumír-mahgar hitvilágban, ha úgy tetszik, ebben a mitológiában van. Ennek egyik legszebb bizonysága a mi "Csodaszarvas-mondánk", aminek gyökerét nimrudi hagyományként találtuk meg, és ugyanezt szkíta örökségként is magunkénak mondhatunk.

Bemutatok egy érdekes szkíta kincset. Aranyveretes ezüstböl vagy ezüstveretes aranyból készítették a táltos-ötvösök. Dúcz László is közli a rajzát, de magyarázat nélkül hagyja, pedig igen sokat tud mondani a "fénylátóknak".

Két részre osztható. Fent: az agancskoronájú GÍMSZARVAS szoptat. Alatta van - kiterjesztett szárnyaival - a mélységbe nézö Napmadár. Ez a szinte természetellenes helyzet feltétlenül valami nagy üzenetet akar kifejezni, és itt most megint prof. Mallowanra hivatkozom, aki a "Vigyázó két szemü" idolon lévö szarvasra vonatkozólag azt mondja, hogy: "Maga az Istenanya (nála NIN-HUR-SÁG : égig érö hegy Istennöje) jelenik meg szarvas képében". Hát itt van a mi "Csodaszarvasunk", a "Gímszarvas"-ban ENÉK - a földre szállt Istenanya, aki így vezeti két fiát az Igaz Földre. Ezen a jelképen mintha azt mondaná a Napmadárnak: "én vagyok itt gímszarvas képében, Rád most nincs szükségem". Ezért van a Napmadár természetellenes módon ábrázolva, de palmetta formájú farka közli azt, hogy az Anyaistennö van itt jelen a gímszarvas jelképben. Azt is közli még ez a szimbólum, hogy addig, míg ENÉH- Istenanya Csodaszarvasként vágtat a földön, a Napmadárnak kell csörében tartani a Világot. Ugyanis ök "hárman" képezik az "EGYET", az életet adó Istenanya Gondviselését.

Ebbe a Gondviselésbe pedig beletartozik az "elgyengült" felemelése most is, a "szkíta" hitvilágban ugyanúgy, mint a sumír-mahgar kozmológiában azt láttuk az évi és a nagy napciklusokban. De az a szkíta Napmadár, amelyik karmaiba ragadja a koronaszerüen ábrázolt agancsú, lerogyott szarvast, azt a következtetést váltja ki, hogy a szkíták ezt a Napmadarat már "TURUL"-nak nevezték, egyesítve a "kettös" hivatását ebben a névben.

A "Bethlehemi Herceg" c. munkámban bizonyítom azt, hogy a sumír-arámi-szkíta nevü népeinknél létezett egy ösi "Istenvárás", mely a nippura próféciák és az uruki orákulum ígérete alapján a Világ Világosságának és Szüzanyjának a földre való érkezését hitte és várta is. Ennek a hiedelemnek ébrentartója a Pártos Birodalom "mágus vallásának" központja, még a régi sumír-mahgar idöböl megmaradt SIPPAR volt, amely a szakirodalomban a "sumír Vatikán" jelzöt is megkapta azért, mert sok ezer éven át itt volt a "vallási központ", a máguspapi kiképzés és az "égismeret" centruma. Innen származik az az - általam közölt - ékirat is, melyen a "Világ Világossága" földre való érkezésének a csillagállása van rögzítve. Tehát elöre tudták, hogy mikor fog születni. Ezzel a hivatkozással azt akarom felfedni, hogy Jézusnak és Édesanyjának földünkre való születésével a régi Hit új eröre kap, hiszen a "jövendölések beteljesültek". Jézus tanításával pedig a szeretet és tisztesség nyílt megvallása, a "felsö világgal" való kapcsolat újraéledése feleleveníti a régi tudás hatalmát. Ismerjük jól a gonoszságot, mely Jézus Urunkat keresztre feszítette. Ez a gonoszság és "más hit", elébb Jehova, aztán Allah követöinek kegyetlensége egyre erösebben fordult népeink ellen, hiszen ök minket ma is Jézus népének tartanak. Hosszú a magyar szenvedés útja és rajta a sok harc a megmaradásért, az átélésért, a más népek hiedelmével való keveredés. Mindezek pedig kezdték elfeledtetni Nimrud eddig büszke népében a karizmatikus hagyományokat. Ezeknek hiánya vagy silánysága pedig a Nagy Nép halálát okozhatta volna.

Bölcs táltosaink észlelték ezt és meghallották a "Felsö Világ"nak üzenetét, mely azt sugallta, hogy: "az istenanyának vigyázó két szemét" most már nem a "csodaszarvas"-sal, hanem a "Napmadara" által veti le a földre népének örömére".

Az ösi üzenetet a sumír próféciák tartalmazták. Ebben az "Istenvárásban" (advent) pedig a gondviselés által a földre küldött Istenfiának - a "Fény-Fiúnak" - a földre kiterjesztett szeretetét és a minden jóra való menekedésre való irányítását, az ö népe, akik várták és hittek benne, a "szent napmadár", a Sólyom küldetésében észlelték és tudatosították. Szerintük ez a "Szent Sólyom' - a TUR-UL - nemcsak az uralkodói karizma közvetítöje volt, hanem a nép életét megtartó és megmaradásra vezetö útjának a jelzöje, irányítója, mutatója is.

Ezért találjuk meg a hun királyi koronán is a "Szent Sólyom Turul" arany szobrocskáját, a már a Kr. e. 1200 körüli Hun Birodalomban. Bemutatom a következö fejezetben azt a hun királyi koronát, amit dr. Érdy Miklós fényképezett le Kínában, a Sárga folyó menti Hahoot város múzeumában, ORDOS mellett.

Mindkettönk meglátása az, hogy a kétszeres semita pusztítás elöl (a Sargonidák és Hamurabi és babilóni sémi utódai) visszamenekülö sumírok vitték a Hun Birodalomba ezt a hiedelmet.

Azért írom, hogy "visszamenekülök", mert az özönvíz után erröl a vidékröl töltödik fel bevándorlókkal (az ún. "Aratta"-iakkal) Suméria elpusztult népsége. Ezek képezik aztán, mint majd látni fogjuk, azt az innen támadó lovas társadalmat, melyet a történelem "kassita-kusita" néven ismer, és visszafoglalják Sumériát Hamurabi sémi utódaitól.

De az "Istenvárás" beteljesedett, és a "Fény Fia" Jézusban testet öltött, az évezredek óta szentnek hitt TUR-UL Sólyom alakjában száll Jézusra, hogy hirdesse az embereknek az ö Istenfiúságát. A "Bethlehemi Herceg, a Pártus Jézus" c. könyvemben kétségtelen adatokkal cáfolom meg azt az evangéliumi téves állítást, hogy Jézus Urunkra "galamb" képében szállt rá a Szentlélek. A "Fénymadár" nem galamb volt, hanem a "Szent Sólyom", a TUR-UL.

Ennek az Istentöl származó és Jézus Urunknak a Szentlélekbe való tartozásának hitbeli hirdetésére jelképezték a párhusok templomaikban a "Szentlelket" a "Szent Sólyommal". Bemutatom itt a Pártus Birodalom legnagyobb templomában - a HATRA- iban - talált "Szent Sólymot". Elötte a "két standard", a Fény Szüze és a Fény Fia elválaszthatatlanságának a bizonyítéka. Azokon az egymásba fonódó két kör, az égi és a földi Törvény egybetartozásának jelképe. De a pártus királyok koronájának dísze is a TURUL volt, az isteni küldetés és az Isteni akarat végrehajtójának, vagyis magának a karizmának a szimbólumaként. Példának közlöm SANATURK pártos király fejének a képét.

Azon nem szabad csodálkozni, hogy a Pártus Birodalomban böségesen találjuk meg a tárgyi bizonyítékokat erre a hiedelemre vonatkozóan. Ugyanis a Pártusok két forrásból éltették ezt a hagyományt.

Elöször: a Kr. e.-i Hun Birodalomból kapták, hiszen a Pártus Birodalom alapítója Nagy ÁRSÁK, a fehér-hunok (hebdaliták) királyának a fia volt, és

Másodszor: közvetlenül a pártus Jézus hagyatékából, tanításából.

Így a Jézust követö Atillát, a hatalmas hun birodalom királyát is a TURUL vezeti, irányítja. Tudjuk jól, hogy zászlóin a TURUL díszlett. De Atilla lelkivilágában is követi Jézust. Nagytudósú, bölcs, és megmarad az emberi egyszerüségben.

Atilla után azonban nehéz lett nagy népünk sorsa. A Pártus Birodalom helyén létrejött Sasanida-Perzsia összefogott a babilóni zsidósággal és irtották Jézus-hitü népünket, akiket a pártus királyi házból származó és Jézus tanait hirdetö "MANI" nevü föpapjuk vezetett. Neve után nevezik "manicheizmusnak" ezt a Jézuskövetést. Eusebius úgy írja, hogy: "360 templomukat rombolták le a perzsák". Népünk így egy valóságos "vallási útvesztöbe" kerül. A perzsák ún. "zoroastrianizmusa" mellett a keleti buddhizmus, aztán a Kazáriában hivatalosított "talmudista judaizmus", a zsidó-kereszténység és az Izlám kegyetlensége fenyegette a Jézusi Igazságot követö népünket, mely így - lelkileg - a "lerogyott Csodaszarvas" által jelképezhetö állapotba került.

Tehát egy "lelki újjáéledésre" volt szüksége. A Gondviselés a "fénylátó táltosok" üzenete által küldte el az ösi BAU-DUG-ASAN, a Napbaöltözött Boldogasszonyunk fénymadarát, hogy újra hirdesse népünknek, a szimbolizmus rejteki útján, az ö - Jézus Édesanyjakénti - földreszállását és a királyi karizma feltámadását egy kiválasztott királyleányunknak adott feladat útján.

Foglalkoznunk kell most itt a "nagyszentmiklósi aranykincsnek az ábrázolásaival, azokkal, amelyeken a rejteki közlés a Kárpát-medencei "vigyázó két szemü" Istenanyának-Jézus Urunk Édesanyjában való - megjelenését és az ösi "napmadárnak", az IM-DUGUD TURUL-nak visszatérését látom.

Mielött ezeket ismertetném, ismételten hangsúlyozom, hogy Jézus Urunk tanításával tökéletesedett mágus-vallásunknak papi rendjében tartoztak az "ötvös-mesterek". akik aranyba, ezüstbe verték a hiedelem és a hagyomány titkait a szimbolizmus rejteki nyelvét alkalmazva.

Ilyen a nagyszentmiklósi aranykincs is, ahol népünk vallása, a Jézusi szkítizmus minden hittörténeti eseménye és tanítása aranyba van verve. Elébb be kell mutatnom Dúcz László könyvének 25. képét, melyet ö sasanida-perzsa munkának tart. Nem illik be az ö vallási felfogásukba. Így csak az Oxus melléki, Fehér-Hunok (hebdálok) alkotása ez.

De most vizsgáljuk együtt a nagyszentmiklósi kincs 2. és 7. korsóján ábrázolt ún. "égberagadási" jelenetet. Egyetlen azonosság rajtuk az Istenanya hatalmas madara. az IMDUGUD-TURUL. Azonos jelentésü ábrázolásnak nem vehetök. Indoklásom: a 2.sz. korsó alakja egy fiatal nö, akit "földre tesz" a Turul, hiszen láthatóan van ábrázolva a nö elsö lépése. Nyakában az élet jele, és kezében egy-egy ág, "életfa-ág".

Nagyszerü bemutatása ez az ösi "Istenvárást" jelzö próféciák beteljesülésének. Az évezredek óta várt "Szent Szüz" leszállt a földre, hogy életet adjon. Csakis ez lehet a jelentése, és kimondom akkor is, ha a júdai- keresztény bigottság átka kísér majd: - én ebben a "Világ Világossága" jó "Szüz-Anyjának", Jézus édesanyjának "földre szállási" jelenetét látom!

Megerösíti ezt az elgondolást a 7. korsón látható Istenanya, akinek a gondviselö és életben tartó akaratát a "három pár". összesen "hat" mell (sumírul "didi") fejezi ki a jelkép rejteki nyelvén. Csak az ellenkezhet ezzel az állásponttal, aki nem ismeri a ma sumírnak mondott, ösi mahgar ékiratos szövegeket. Ugyanis a sumír uralkodóknak egyik királyi címe így volt: "INNANA SZENT TEJÉVEL táplált". (Hasonlót találunk a brahmanizmusban, ahol Brahma gondviselö jóságát 10 kézzel ábrázolva fejezik ki.)

Arra akarom nyomatékosan felhívni olvasóim figyelmét, hogy nem lehet és nem szabad a miszticizmus felismerö rendszerével kifejlödött vallási felfogásokat zsidó-keresztény materiarializmussal kiértékelni!

Ezen a 7. sz. korsón valóban "égberagadási jelenet" van ábrázolva, mert a földre szállt Szüzanya szült, és földi hivatásának betöltése után visszatér a Felsö Világba. De tudatosítva van az is a hívökben - ezzel a jelképpel -, hogy ö adja az "életet", hiszen az élet fájának hajtása és az élet vize (a tálban) az ö kezében van.

Az "égberagadás" is nagyszerüen látszik, hiszen a Turul karma alája nyúl, és az istenanya állása az égberagadás utolsó pillanatát jelzi.

(Így zárójelben jegyzem meg, hogy iszonyú profán lelkivilág vagy talán "magyari" lebecsülés kell ahhoz, hogy valaki azt mondja: "a nö itatja a sast".)

Az "égberagadás" folytatódik az "égbe vivés" ábrázolásával. Ezt is megörökítették bölcs ötvös papjaink. Bemutatok egyet, mely a kaukázusi hajdani Magyarország területéröl való. Itt a Turul már viszi az istenanyát.

Sokat elmélkedtem ezeknek az ábrázolásoknak lelki és hitvilági indítékát keresve. Arra a meggyözödésre jutottam, hogy a fénylátó és okos, igazhitü, kozmológikus gondolkodású ötvösmester-papjaink a Világ Világosságának Édesanyját örökítették meg abban a biztos tudatban, hogy az a földi személy, akit az Örökkévaló ennek a valóban "isteni" feladatnak a teljesítésére kiszemelt - Nimrud ivadéka ADIABENE MÁRIA, pártos királyi hercegnö volt. ("A Bethlehemi Herceg" c. munkámban bizonyítom ezt.)

Becsüljük meg nagyon és szerezzük vissza a nagyszentmiklósi aranykincsünket, mert nemcsak azért felbecsülhetetlen értékü, mert müvészi szempontból is páratlan a világban,; vagyis hozzá hasonló nem létezik, hanem azért is, mert a, "Vigyázó Két Szemü" dicsö Nagyasszonyunk ezzel - a rajta lévö képes történelemmel - tért vissza oda, ahonnan 7000, éve elindult; hazánkba, a Kárpát-medencébe.

A mítoszi úton eljutottunk történelmünknek ahhoz a fejezetéhez, mit a "TURUL NEMZETSÉG" ivadékai írtak,: sokszor a vérükkel. Természetesen ez összefügg az ún. "Turul legendával" is. Vizsgáljuk meg így együtt ezt is, felkutatva azt, hogy milyen messzire kapcsolódik

EMESE ÁLMA.

A "Turul legenda és Emese álma" -ebben a formában akkor kapcsolódik be hiedelmünkbe, amikor a Pártos Birodalom Jézussal megerösödött - mágus vallását és annak politikai okokból létrejött változatait, a manicheus vagy új-gúr kereszténységet, a zsidó származású "egyházatyák" által adott névvel. "Jézusi szkitizmust" - az igazhitü hun-avar-szabir-magyar néppel együtt - üldözik a másvallású perzsák és a semita népek-a zsidók és az arabok.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Turul legendának Emesével való újraéledése elött készült az a MAGYAR SZENT KORONA, melyet a Szentlélek Szentháromsága: a "Fény Atya" (pantokrátor), a "Fény Fia" (Jézus) és a "Fény Anya" (Mária) zománcképei díszítettek.

A TURUL-hoz tartozó és az elöbbiekben ismertetett, sok ezer éves hiedelemböl ered-a Nagy Nép gyengülésének idején-az a Felsö Világból érkezett sugallat, hogy: "a Fény Fia" - a " Világ világossága - anyagivá átlényegült alakja - "MÁSA" - ÉNKI (EA), akinek neve "négy ékjel" van az Ister-Gami oroszlánok testére írva- TURUL MADÁR képében fogja megtermékenyíteni a Nimrud ivadékok utolsó papnöjét- EMESÉT.

Mi "legendának" és "álomnak" mondjuk, de az ékiratok bizonyítanak. "EME" (L. 237) : "anya", "EMES" (DSL. 554/ 786) : "föpapnö". "EMESE" "a föpapnö". A sémi-akkádok is nyilván tartották a "föpapnö" létezését "ENU-SA Il EA". A sumír-mahgar nyelven ez így hangzik: "EMESE dingír ÉNKI", ami ÉNKI (EA) által életre hívott föpapnöt jelent. Van ilyen kifejezés is: "ÉGI EMES". Ez "sumír" nyelven van, de pontosan az a jelentése, mint ahogy ma értjük. Ez a Turul általi megtermékenyítést, Emese föpapnö útján érkezett karizmatikus újraszületést, vagyis a küldetéstudat megerösítését biztosította Emese fiának - Álmosnak és ivadékainak. De ugyanakkor hatalmas nemzeti öntudat ébredt fel a népben is a régi hiedelem megújulásával. Ugyanis élö bizonysággá lett az, hogy: a "TURUL" leszármazottai valójában Nimrud ivadékok is - EMESE anyjuk családja révén, akinek apja "ENE-DU-BÉLI-AN-NA" (és nem "Önedbélia") már a nevével is bizonyítja, hogy az égböl nyert uralkodó hatalom birtokosa.

A hatalmas TURUL is elvégezte feladatát. ÉN-KI, a minden tudás Atyja általa termékenyítette meg a Szüzanya utolsó papnöjét. "Égbe ragadta" a földi hivatását betöltö Szüzanyát, és soha többé nem tért vissza. Nincs róla ilyen ábrázolás, csak a rakamazi, amire visszatérek.

Arra gondolhatnánk, hogy az eddig "fénylátóknak" és bölcseknek nevezettek nem kaptak volna sugallatot a "felsö világból"? - Kaptak! A mi "vigyázó két szemü" kárpátmedencei Nagyasszonyunk itt hagyta az ö "vigyázó két szemét", hogy vezesse, irányítsa EMESE ivadékait.

Most ezt a "vigyázó két szemet" annak a kis madarának adja, melyet ott látunk Mallowan könyvéböl átvett "két szemü" idolon. Mágus-ötvöseink máris sugalmazzák a nép vezetésére rendelt Turult olyan madárra alakult "két szemmel", mint amit majd itt látunk - szintén aranyba foglaltan - a györkönyi arany cikádákon. (Látható a Magyar Nemzeti Múzeum "hun" leletei között.) Kérdezhetjük, hogy: "miért történt ilyen változás a hitvilágban"? Ez könnyen érthetö. Ugyanis: a szakrális égi napmadár, a "Nap-fel-emelö", az "égbe ragadó", a felsö világ tartozéka, és a "fénylátók" jól tudták, hogy a nehéz idökben, MOST, a földön küzdö, harcoló nemzetségnek itt a Földön megint szüksége van "vigyázó két szemü"isteni irányításra, vezetésre.

Éppen úgy, miként elöttünk, Atillánál és hunjainál a Kárpátmedencében. És megjelennek az ösi TUR-UL ünnepén, amikor "fényre fordul a sötét", sumírul GURU-SUNY - Karácsony napján, a nagy ünnepséggel és örömmel feleresztett KERECSENY madarak.

Gurusúnyi, Karácsonyi, Kerecsenyi TURUL madarunkká válik az a kis "sólyomszemü", akinek most átadatott a Szüzanya "vigyázó két szeme" - az ösi hit isteni kinyilatkoztatásai szerint.

Hivatását betölti, mert elvezeti az istenanya által védelmezett Emesei-Turul Nemzetséget a "széles pusztaságra, mely otthont adott megint nekünk" itt a Kárpát-medencében. ÉS ITT MARADT VELÜNK! - Nem ment tovább.

Turul madarunk itt él közöttünk, és a "vigyázó két szemével" a veszélyeket is látja. Figyelmeztet is, de mi hagytuk el öt. Nem a Turul hüségével szolgáljuk az Igazság hirdetésére elhívott nemzetünket. Idegen ideológiák és idegen emberek által formált "ember-istenek" szolgálói lettünk. Így aztán Turul madarunk a fészkében marad, mi pedig kallódunk a pusztulás fénytelen sötétségében.

De minden baj, csapás és a szerencsétlen "jelenünk" ellenére is hiszem, hogy TURULMADÁR a 7000 éves "vigyázó két szemü" Isten -Anyától induló Turul hagyományunk erösebb a zsidók torah-jánál (amit a zsidó-kereszténységünk ószövetségként tart "Isten szavának") vagy az izlám Koránját is felülmúló jelenlegi arab fundamentalizmusnál. És ez a TURUL hagyományunk megtart minket!

De ötvös-papjaink azt az üzenetet is ránk hagyták, hogy a kis Turul-sólyom kétszer jelent meg vezér-napmadárként népünk megmentésére. Úgy, amint leírtam. Elébb a hunoknak és aztán a szabír-magyaroknak, Emese népének. Ezt bizonyítja a rakamazi TURUL, amelyet itt bemutatok. A Nagy napmadár, az IMDUGUD ö. Éppen olyan, mint a nagyszentmiklósi aranykincsröl ide illesztett. A rejteki üzenet szerint csörében hozza népünknek az életfa ágát. Karmaiban pedig a két kis sólyom-turult. Egyiket a hunoknak, másikat a magyaroknak, karizmatikus nagykirályunknak-Álmosnak.

Hazavezette népünket az ösi földre, oda, ahonnét a "vigyázó két szemü" Istenanya kiindult. De ennek az "Isten-Anyának" vigyázó két szemét ö kapta meg azért, hogy jó vezetöje legyen a hazatéröknek és biztos úton vezesse öket az Isten-Anya által védett hazába.

De hüségével, mint a Lelket hordozó, példát is ad az öt követö embereknek. Úgy, amint az ösi regölés tanítja:

TURULMADARUNKRÓL REGÖLÉS

Társaim, társaim, hallgassátok
olyan turul madarunknak
olyan tényleg útjainkat mutatását.

Turul madár utat jelöl
onnat ide elvezessék.
Erös lélek attól olyan
mint amilyen férfiúnak.

Mikor menjünk, útunkon is ottan röpül,
ottan szálljál úgy, aképpen vezessék
merre olyan Napunk feljö.

Turul madár jó akkor is amikor olyan országunk
olyan rémes áradásnak rontásaitól szenvedjék.

Társaim, társaim, ti is olyan TURUL-hoz hasonulók
olyan hösök legyetek
Turul madarunkhoz méltó nevünk legyen.

Szörényi Levente

Az östudás ERŐ, mely ha avatatlan eröszakosok birtokába kerül, építés helyett hatalmas pusztítást visz véghez a világon. Ezt máris tapasztalhatjuk.

A tisztánlátók küldetése: kutatni, óvni, megismertetni e tudást, nemzetünk és megannyi kétségek közt tartott embertársunk megmentésére!

Elmondtam mindent a TURUL hagyomány megismerésére. Igaz magyar lelkekbe kívánom hinteni a MAG-ot, hogy kalászba szökjön karizmatikus történelmünk igazsága, és sok sok új mag teremjen új kalászokat. De arra kérem olvasóimat, hogy ne keressék a kronológikus sorrendet abban, amit leírtam, mert a történéseket a csillagoknak az a rendje irányította, ami öseink hitvilágában élt. Az idök folyása felszívódott abba az emlékezésbe, amit mi - a ránk eresztett nagy ködben - ma már csak mitológiának nevezünk, de lelkivilágunk által kívánt. remélt és várt fény-felvillanásokban, e "mitológiának" sok részletét ösmúltunk igazságainak ismerünk fel és csodálkozunk is.

Higgyünk ezeknek az intuitív és öseinkhez ragaszkodó atavisztikus érzéseknek. Fogadjuk örömmel a sugalmakat, a meglátásokat, mert ezek vezetnek rá - a Felsö Világgal való kapcsolatunk újraéledése által-a magyar történelmi igazság útjára.

TÚR NEMZETSÉG

Most, hogy megismertük a TURUL madarunkat és ösi szavunkat, ismerjük meg a Túr nemzetséget is. Könnyen a TUR-UL elsö feléböl eredezteti az, aki nem ismeri sumír-mahgar nyelvünket, mely különbséget tesz a rövid és hosszú magánhangzók között, éppen úgy, mint ma is. Tehát nem azonos pl. a Tar és Tár, Val és Vál, Sas és Sás, vagy TUR és TÚR sem.

Prof. René LABAT közismert epigráfiai szószedetéböl ide teszem azt a két legrégibb "képjelet", mely a Túr szavunk értelmét adja. Láthatjuk, hogy a hosszabbított háromszögre tett "kettös kereszt" jelentése: "herceg". Miután pedig az "ég isteneit" is ezzel a jellel írták, így az értelem: "magasztos, kiválasztott. felsöbbrendü" fogalmakkal egészítödik ki. Alatta láthatjuk ennek a jelnek félkörbe foglalt mását. Ez a "TÚR", mely a "NUN + LAGAR" (sakk-alakú) jelekböl tevödik össze, és az értelme: "kiválasztott, pap, vezér". Így a "Túr nemzetség" hivatása is meghatározást kap, amit az ösi, sok ezer éves "képjel" valóban csodálatosan fejez ki. Ezt tudják a "másik" oldalon. Ezért hamisítanak.

De ez a "képjel", mint szimbólum, igen sokat mond nekünk és megmagyarázza, meghatározza a "TÚR NEMZETSÉG" karakterét. hivatását és a lelkiségének kötelességeit. Elemezzük csak részleteiben:

A vízszintes vonalon (vagyis a földi horizonton) álló félkör jelentése: "égbolt", mely alatt van az egyenlöszárú háromszög és a hegyéböl induló "kettös kereszt" - áttörve az égboltot már a "felsö világba" tartozik.

A "háromszög" jelzi a "tudás" fejlesztését addig, olyan szintre érkezését, hogy a felsö pontról már a "felsö világba" tekinthetünk. Ezt a lelki és tudásbeli szintet elérö ember a "fénylátó", és nagysága, eredményei mutatják, hogy valóban megkapta a "Fényt".

A "TÚR" ennél is több, mert az "elhívás" a felsö világ lelkiségének, erejének és gondoskodó jóságának földi gyakorlására, tanítására jelöli ki az égboltot áttörö "kettös kereszt", mely a sumír "PA" jele. Jelentése: "fö", "feljebbvaló", "magasztos". És milyen érdekes az, ez a sumír képírásos jel igazolja Nagy Sándor Kászon üzenetét, ahogy írja könyvében: "Lelkünk tovább él". (Szabadtér Kiadó, 1990. 117. old.) "TÚR régen élt uralkodónk volt. "TÚR IVADÉK hozzá hasonló TÚR utód, igazlelkü, hüséges, népét és országát szeretö. Te is eképpen hüséges, tétlenséget és tunyaságot nem ismerö legyél és ilyen maradj mindenkor. Így az égiek segítenek, hogy Urunk-istenünk rendelését elvégezzed, Turul szerencsét ad."

FELHASZNÁLT IRODALOM:

1. Prof. Willy HARTYNER: "Early Trace of the Zodiac in the Near East. (Chicago University, 1949.)

2. "Az oroszlánfejü sas, még a presargoni idökböl származva, a termékenységi isten-eröhöz tartozik". (FRANKFORT, H.: Early Dinastic Sculptured Macheads. (A. Orientalia, 1935.)

3. BOBULA Ida: "The Great Stag". (Yearbook of Ancient History. Univ. of Buenos Aires, 1953.)

4. LÁSZLÓ Gyula- RÁCZ István: "A Nagyszentmiklósi Kincs" (Corvina Kiadó. Bp. 1977.)

5. MALLOWAN, M. E. L.: "Early Mesopotamia and Iran". (Thames and Hudson, London, 1965.)

6. HEIDEL, Alexander: "The Babilonian Genesis". (Univ. Chicago, 1957.)

7. KRAMER, S. Noah; "Sumerian Mithology" (Harper & Row. N. Y., 1961.)

8. POEBEL, Arno: "Historical and Grammatical Texts" (Univ. Chicago, 1914.)

9. LANGDON, Stephen H.: "Historical and Religious Texts from the Temple Library of Nippur". ( 1914.)

10. HOMMEL, Fritz; "Geschichte des Alten Morgenlandes". (Leipzig, 1912. 12. old, és LUCKENBILL: II. kötet 308. old.)