Móricz Zsigmond (1879-1942) novellisztikája
- Móricz paraszti témájú novellákkal
kezdte írói pályáját
- novelláiban újszerű parasztábrázolást
tapasztalhatunk
- hosszú időbe telt, mire el tudott
szakadni a parasztábrázolás szinte kötelezővé vált konvencióitól
- a parasztábrázolásnak gazdag
hagyományai voltak már előtte is (Jókai, Mikszáth), mely szerint a falu a
derű, a csend, a nyugalom, a meghittség, a harmonikus, igénytelen, ám
semmi jót sem nélkülöző boldogság csábító színhelye
- Móricz ezzel szemben meglátta az idilli
felszín mögött a szegénységet, elégedetlenséget, nyomort, ezért vált
ábrázolása újszerűvé
- Móricz újszerű látásmódjának forrása
saját szenvedése és szegénysége is lehetett - egy szegény, kis faluban
szü 626j91g letett, ahol családja állandó anyagi gondokkal küzdött, többek között a
9 gyermek miatt
- Újításai:
- Új konvenció - regényeiben és
novelláiban a falusi szegénység sorsát mutatja be
- Szereplőit a sajátos tájnyelvi
kiejtésen kívül beszédmódjuk fonetikus helyesírási képével is jellemzi
- Hét krajcár (1908)
- Ezzel a novállával vált ismert és
elismert íróvá
- A szegénysors rendkívüli mélységeibe
világít be
- Koldustól kell alamizsnát elfogadni
- A falusi idill bizonyos mértékig még
jelen van
- Anya és fia játékosan, kacagva
keresi az elbújt krajcárokat
- Feltárul az irdatlan nyomor
- Az anya nevetése véres, tüdőbeteg
köhögésbe fullad
- Jellemző az idill és a tragédia
ötvözése
- Egy gyermek egyes szám első személyű
elbeszélése a mű
- Egyelőre csak a testet töri meg a
nyomor, későbbi novelláiban figyel az emberi ösztönvilág működésére is,
valamint megjelenik az erotika is
- Tragédia (1909)
- Lelket deformáló, a komikum határát
súroló nincstelenségről, egy ember örökös éhezéséről szól
- Az idill még fel-felvillan
- Az aratók "hangyaszorgalmú
emberek", a "nagy sárga mezőn vidáman izegtek-mozogtak", "örömet
találtak abban, hogy a karjukat mozgatták, szájukat jártaták...",
"mindenki vidám volt, nevetett, habzsolt"
- Főhős: Kis János
- A díszparaszt képének tudatos
szétrombolása
- Külsőleg jelentéktelen, érdektelen,
eldurvult lelkű, gyűlölködő, vegetatív ösztönélet szintjére korlátozott
ember ( beszélő név)
- Az örökös éhezés miatt csak az evés
érdekelte
- Kipusztultak belőle az emberi
vonások, először és utoljára apja temetésén nevetett jóízűen
- Meghívást kap a lakodalomra - élete
legnagyobb vágyának felébrsztése - végre jóllakhat
- Egész éjszaka álmatlanul forgolódik
a másnapra gondolva, s ez az érzés másnapra már átalakul lázadó
indulattá
- Embertelen életének okát már csakis
Sarudy nagygazdában látja, a bosszút torz formában képzeli el ellene -
ki akarja enni vagyonából az esküvőn
o
Ez a
tudatlan, szerencsétlen ember a tragédiál magasába emelkedik
o
Gyomra
nem bírja a nehéz ételeket, de mint a többi kiemelkedő hős, "nekidűlt újra a
csatának"
o
Groteszk
vonás - kisszerű, nevetséges célért folytatott hatalmas emberi erőfeszítés
o
Eltorzult
bosszújával saját magát pusztította el
o
"senki
se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt"
o
drámai
szerkesztés - a cselekményt másfél napba sűrítette az író, de utalásaiból a
főhős csaknem egész múltját megimerhetjük
- Szegény emberek (1916)
- Naturalista színezetű háborús
novella
- Hosszú elbeszélés (majdnem
kisregény) - sokoldalú lélekábrázolást tesz lehetővé - részletesen
bemutatja, hogyan ölte meg a háború az emberben az embert
- Főhős: névtelen katona
- 26 hónapos frontszolgálat után 28
otthon töltött nap alatt próbálja biztosítani a téli megélhetést
feleségének és 3 gyermekének
- rájön, hogy ásással nem sikerülhet,
így elhatározza, hogy kirabolja Vargáékat, akiknél előző nap sok pénzt
látott
- a cselekmény egyenes vonalú, térbeli
és időbeli előrehaladás jellemzi, bár az események gyakran összemosódnak
a katona háborús emlékeivel, hallucinációival - az elbeszélé idejére már
befejeződött a katona tudatának teljes széthullása
- a történet
- a katona ásás közben beszélget egy
öreg napszámossal, aki sorra olyan témákról beszél, melyek csak
megerősítik a katonát tervében (szegénység, drágaság, első emberölése)
- a katona egy ügyetlen, átlátszó
hazugsággal próbál magának alibit szerezni - kilenc órakor azt mondja:
"most ütötte a tizet a toronba."
- Elindul Vargáék háza felé, hogy
végrehajtsa tervét
- Közben egy akáccal benőtt árkon
kell átmásznia, ahol háborús emlékei jutnak az eszébe - ezt az író német
katonai szakszavakkal teszi hitelessé, s közben észrevétlenül vált át
szabad függő beszédbe, a harci élmények közlésébe
- Közvetlenül a támadás előtt érzett
félelme ellenére behatol a házba, ahol nem várt akadályba ütközik -
kénytelen megölni Vargáék két gyermekét és a pesztonkát, aki ügyelt
rájuk - ezt a részt az író naturalista részletezéssel adja elő
- A katonát a vér látványa csaknem
megnyugtatja
- A szekrényben a remélt ezresek
helyett csak 145 forintot talál, így családja adósságát sem tudja
teljesen visszafizetni Sóvágó úrnak
- Otthon aztán mindent elmond a
feleségének, kinek rémült arcát figyelve majdnem elmosolyodik
- Kisfia észreveszi apján a vért, de
a katona a kisfiú kezét köti be, hogy ezzel terelje el a kisfiú
kérdezősködését - mint később kiderül, a kisfiú tisztában volt vele,
hogy nem az ő keze vérzik, s ez a történet végén sietteti majd a végkifejletet
- A katona feleségével és az elrabolt
pénzzel elindul a vásárba, miután óvatosságra intő szavakkal elbúcsúzik
gyermekeitől - idilli kép
- Útközben a töltésen a katona
tudatában azonosul a múlt és a jelen, a látomás és a valóság, a szófukar
emberből szinte ömlik a szó a háborús emlékeiről, hallucinációi a
tetőpontra érnek - itt már felesége előtt is világos hogy megzavarodott
- Vízióiban most kísérteties
lényegmeglátások jelentkeznek - miközben fedezékbe parancsolja asszonyát
is a túlpartról támadó muszik elől, rádöbben az igazságra - monológjában
a háború átminősül "igazi világgá", ahol az ellenség a túlparton már nem
a muszi, hanem a gazdagok - "nem a muszka van a másik parton...hanem a
másik parton vannak a gazdagok...Mink vagyunk itt, tudod, ezen az
ódalon, a szegény emberek..."
- Ezzel a felismeréssel rájön
tettének céltalan és igazságtalan voltára is - a vásárban csak ásót vesz
és mézest a gyerekeknek, a többi pénzt visszafelé a folyóba hajítja,
mellyel egy időben látomásai is eltűnnek, kijózanodik
- Hazaérve a csendőrök előtt még
próbálja menteni magát, ám kötözött karú gyermeke elárulja azzal, hogy
fogalma sincs, miért kötözte be apja a kezét - megadja magát és elismeri
a büntetés jogosságát
