Mit tudunk a török faj azsiai történelméről?

Mit tudunk a török faj ázsiai történelméről?

A törökségnek az az ága, amelyről legrégebben tud egyet s mást a történelem, amely a törökség lakta területnek történelmi emlékezés óta mindig a keleti részét lakta, amely a török törzsek közül legelőbb jutott bizonyos fokú műveltséghez és amelynek legkorábban volt írása és irodalma, ez a nép az ujgur. Nevét a régi keleti kútfők háromféle alakban tartották fenn. L 414b14e egelőször a 735. évben fordul elő, Bilge khán síremlékén az Orkhon felső folyása mellett, az eredeti és teljes ujgur alakban. Dsuvejni állandóan igurnak nevezi ezt a népet, Resideddin pedig majd ugur, majd ujgur, majd igur-nak, s ehhez képest az egyik ágazatukat felváltva on-ujgur, on-ugur és on-igur-nak. Továbbá Abulfarads (a XlIl. században). Bejzávi (írt 1317-ben), Abulgázi (1614-ben) és a Lugat-itürki (az ú.n. kalkuttai szótár) igurnak írja át a nevet; végre Sejk Szuleimánnak közép-ázsiai török szótára (Lugat-i-Csagataj) mind a három alakját fölemlíti ennek a névnek. Az ugur és igur alak azokban a históriai töredékekben is feltalálható, amelyeket Dsuvejni, Resideddin és Abulgázi maguknak az ujguroknak, vagy ugoroknak legrégibb krónikájukból írtak ki.

A kínai írók a Kr. u. V. sz. közepére vonatkozólag említik legelőször az ujgurok írástudását. De a Dsuvejninél kivonatban található egyik ujgur krónika már Buku khán idejében - a Kr. a. ll. sz.-ban beszél írásról és betűkről az ujguroknál. Egy perzsa író, Mohammad Kafur khán (írt 1721-ben) a mesés Oguz khán koráig viszi az ujgurok írástudását. A törökség ezen ágának írástudását bizonyítják azon feliratok is, amelyek az Orkhon és a Jeniszei felső folyása vidékén vagyis éppen az ujgurok őshazájában egészen napjainkig fennmaradtak kövekre, sziklákra vésve ujgur nyelven Bilge khán és Kül-Tegin apjának, Tassamnak síremlékén 692. vagy 693-ból.

Itt kell felhívnunk a figyelmet Padányi Viktor: Dentumagyaria c. munkájában említett, roppant fontosságú történelmi tényre (I.m, 200- 201. old 19. sz jegyzet).

Az Orkhon és Jeniszei mellett álló kőoszlopok feliratainak írásrendszere és nyelve nagyrészt megegyezik a kis-ázsiai Bogházkői iratokéval. A kettő keletkezése között legkevesebb 1600 év telt el. Ez a tény bizonyság afelől, hogy a Mezopotámia- Transzkaukázia vidékéről Korezmbe, Turánba vándorló őseink már ismerték az írást és a Belső- Ázsiába került "turáni faj" magával vitte a szumér műveltséget.

Az ujgur khagánok székhelyüket a VIII. sz. végén Idikut-Sehribe, a mai Kocsi vidékére tették át. A mai tudományos világ előtt ez a vidék, mint Turfán és vidéke ismeretes. Itt fejlődött ki az a kultúra, amelyre csodálkozó szemmel tekint a mai kultúrtörténet, mert ez virágkorában túlszárnyalta Kína és Indo- Tibet kultúráját és tanítómestere lett az araboknak. A kultúrnépek lakta vidékeknek majdnem központján lakó ujgurok az addig meglévő összes emberi kultúrát egyesítették, továbbfejlesztették, s ebből csinálták meg sajátos kultúrájukat, amelynek alapja mégis a szumér örökség volt. Azoknak a virágzó oázisoknak, amelyek még a mai Taklamakán sivatagot is elborították, az életföltételét a mesterséges öntözésre szolgáló csatornarendszer adta meg. Ennek karbantartására sok és erős férfikéz munkája volt szükséges. Márpedig Dsingisz khán hatalmas hadseregeinek kiállításához, s annak pótlásához elsősorban az ujgur és a türk népeket használta fel. Az ujgurok legkiválóbb tudósai, művészei, iparművészei és iparosai a mongol udvarhoz kerültek, az ujgur nép nagy tömegei pedig Dsingisz hadaiba. Az otthonmaradt, főleg asszony és gyereknép nem volt képes a csatornák fönntartására, azokat betöltötte a homok, s ez alá kerültek a városok is.

A saját nemzete ellen irányuló tudományosság elsőnek sietett megállapítani azt a tételt, hogy a magyarságnak az ujgur kultúrához semmi vagy csak igen kevés köze van. De akkor hogyan magyarázzák meg azt, hogy a magyarságnál fennmaradt az ujguros török írás (a rovásírás)ő Honnan került hozzánk, s hozzá még egy ősibb formában, ha nem egy tőről fakadt a tudományunk? Miképpen történhetett meg az a csodálatos eset, hogy a magyar nyelvnek egész sor olyan, a török elemhez tartozónak nevezett szava van, amelyek egyetlen egy török nyelvben sincsenek meg, eddig kideríthetőleg meg sem voltak, csak egyedül az ujgurban. (Pl. a gyógyító, szemfényvesztő kuruzslót "orvis"-nak, a házaló kalmárokat "szatócs"-nak, a legnagyobb bűnt "hazug" fogalommal jelölték.)

A) Az Orkon folyó partján - Koso Caidam település mellet találhatók egymástól mintegy nyolcszáz méterre azok a két és fél méter magas kőoszlopok, amelyek oldalába Kül Tegin és Bilge kagán fényes tetteit megörökítő feliratokat vésték 731-ben, illetve 734-ben. Tongukuk emlékkövét Ulan Bator közelében, Nalajh bányatelep mellett a Tola folyó partján állították fel 720-bon.

8) Az orkoni feliratok ótörök szövegének részlete