Mi maradt meg Korezmben a kusanok emlékeiből?

Mi maradt meg Korezmben a kusánok emlékeiből?

Egy orosz tudós, Sz. P. Tolsztov - az Akadémia tagja - számos expedíciót vezetett az Oxus és a Jaxanes vidékére. Ő ásta ki e Korezm fölött évszázadokig uralkodott sahok Topnak-kala-i kastélyát, amely ennek a hatalmas birodalomnak székhelye volt egészen 305-ig, amikor is az uralkodók székhelyüket Kát városába tették. Magyar szempontból Tolsztov - munkássága felbecsülhetetlen - ad hírt Topnak-kala kincseiről.

Tolsztovék 10 szobában találtak ki nem égetett, 636h77g mesterien készített agyag-szobrokat; a töredékes szobrok száma 30-ra rúg, kettő majdnem teljesen ép (fej nélküli) szobor, négy fej (az egyiken magas süveg) stb.

"A díszítmények éppúgy, mint a festmények is igen eredetiek. .. A díszítések mindenekelőtt Belső-Ázsia mostani népei, az üzbégek, tádzsikok, karakalpakok, kazáhok népi szövet-díszeinek ábráival hozhatók kapcsolatba. Nagyon sok közös elemet találunk itt a csivai nemez anyagok rajzaival, az üzbég és tádzsik szövet díszekkel, a karakalpaki nemez-mintákkal. A falfestmények és szövetminták e rokonsága aligha véletlen. Ezek ugyanazt a funkciót töltik be. Egészen törvényszerű a faldíszítésre szolgáló szövetanyag mintájának átvitele magára a falra, mint ahogy egyébként törvényszerű az is, hogy fordítva: a falfestmény hatással van a szövet díszítésére. Így a belső-ázsiai ókori civilizáció örököseinek, a mai belső-ázsiai népeknek jelenkori népművészete a távoli régiségben gyökerezik."

"A szobrok kidolgozása nem kisebb, sőt esetleg még nagyobb mértékben, mint a festészet, a korezmi művészek magas színvonalon álló mesterségbeli tudásáról, a korezmi művészet érettségéről és önállóságáról tanúskodik. E művészet, ha volt is kapcsolata a gandhárai Indiai buddhista Iskolával, ennek hatásait alkotó módon formálta át és saját művészi hagyományaiba olvasztotta."

"Korezm, felszabadulva a kusáni fennhatóság alól, hatalmas állammá lesz, amelynek világhatalmi igényeit tükrözi a paikuli felirat is. Ezen a korezmi sahok a kusán királyok és a római császárok közötti írások szerepelnek. A királyság nagyságával összhangban kellett állnia az uralkodó kastélyának is."

"Az ókori Korezm magas színvonalú és sajátos művészeti kultúrát teremtett. A monumentális építészet, amely meglep bennünket büszke, hatalmas formáival, a monumentális agyagszobrok, terrakotta szobrocskák és reliefek pompás plasztikája, az antik korezmi pénzverők finom művészete és végül a falfestmények grafikai és festészeti mintáinak gazdag skálája, a maguk egészében gyökérig eredeti és teljes komplexumot alkotnak, amely a régi korezmi civilizáció alkotóinak ábrázoló készségéről és művészi tudásának önállóságáról, erejéről és érettségéről tanúskodik. A "hárfás nő" és társai a régi művészetnek a kutató számára legnehezebben megközelíthető világára, a zene világára derítenek fényt. Ismerjük azt a szerepet, amelyet a késői középkorban és az újkorban Belső-Ázsia népei zenei kultúrájának történetében a klasszikus korezmi zenei Iskola játszott. A kezében "asszír' hárfát tartó művésznő finom alakja új láncszeme azoknak a fentebb vizsgált kapcsolatoknak, amelyek a régi korezmi civilizációt forrásainál az elő-ázsiai világgal összefőzik és egyben a későbbi, középkori és jelenkori korezmi magasfokú zenei kultúra őstörténetének is becses emléke." (Tolsztov)

A magyar faj két büszkesége népzenénk feledéstől való megmentői és halhatatlan művészei, Bartók Béla és Kodály Zoltán bár nem jutottak el Korezmbe - akarva-akaratlanul - a nyugat közép-ázsiai eredetre terelik figyelmünket. Kettőjük közül csak Bartók merült őstörténeti elemzésbe. Szerinte a Törökországban 1936- ban gyűjtött 87 népdal közül összesen 37 dal (43%) azonos, vagy közeli rokonságban van a magyar népdalokkal. "Ez mind a török, mind a magyar anyagnál egy közös nyugat- közép-ázsiai eredetre mutat és meghatározza korukat, amely legkevesebb 1500 év." (Adnam Saygun: Béla Bartók's Folk Music Research in Turkey, XXXIV. old.)

Kodály Zoltán könyvében: "A magyar népzene" (4. kiadás, 1969.) állást foglalt a kérdésben. Mint azt jól tudjuk, népzenénk ötfokú (pentatonikus) hangrendszeren épül fel. Ilyen van földünkön egymástól távol eső népeknél is. "De már a dallamszerkezet, frazeológia, ritmus ilyen feltűnő, lényegbeli egyezése nem lehet véletlen. Itt már érintkezést vagy közös forrást kell feltenni. Ha ilyeneket találunk, egyrészt a magyarságnál, másrészt annak a keleti népközösségnek mai maradványainál, amelyből egykor a magyarság kiszakadt: nem képzelhető másképp, minthogy már a magyarság kiválása előtt is megvoltak az akkori közösségben, s a magyarság nyelvével együtt ősi örökségként hozta magával régi hazájából. A magyarság ma legszélső, idehajlott ága e nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, amely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökerezik." (Kodály: A magyar népzene, 37. oldal)

Nureddin, Sukrallah, Dselázáde Szálih stb. munkái megmutatják, hogy a magyaroknak csak úgy, mint az oszmánoknak (akiket ma törököknek hívnak) eredete közös, őshazájuk, ahol nemzetté fejlődtek - mint valamennyi turáni népé is - Belső-Ázsia volt.

Amiként nem vitás: az unugurok (un-ujgurok) több hullámban költöztek ki az őshazából, ugyanúgy bizonyos, hogy Csitki népének a székhelytől (Szamarkand) délre lakó része az Oxus és a Jaxartes között, túlélte a tragédiákat. ők voltak azok az "eftalita hunok", akikből a Tolsztov által említett "keleti magyar nemzet" lett. Kutejba -mint az al- Biruni megírta - megsemmisítette a korezmi irattárat, de talán a Dun-huang-i könyvtár anyagának feldolgozásakor erre a problémára - a keleti magyarok kilétére is fény derül. És többet tudunk majd a Káspi- tó déli partján végbement szabir onogur, avar népek vándorlásáról is.