Mezopotamiaból Belső-Ázsiaba

Mezopotámiából Belső-Ázsiába

A Belső-Ázsiába került "bevándorlók"- amint azt láttuk a kényszerből kivándorló szumérok, hurrik stb. voltak. Egy 3000 körül végbement immár tehát második nagyméretű Mezopotámiából kiinduló bevándorlásnak Észak-Iránban és Turkesztánban félreismerhetetlen embertani bizonyítékai ta 353i85d lálhatók. 3000 és 2000 között állandóak a szoros kapcsolatok Mezopotámia és Turkesztán között, sőt az egész III. évezredben folyamatosan tart a Mezopotámiából Turkesztánba Irányuló bevándorlás is.

Turkesztánban a következő időszakban, Kr. e. 2500-tót 2000-ig, eleinte töretlen a fejlődés. Turang- Tepe, Namazga-Tepe, Altin-Tepe igazi városokká nőnek. Altin-Tepe az ásató szovjet tudósok szerint fallal volt körülvéve. A III. évezred végével azonban (a szovjet tudósok szerint valamivel később) a fejlődés megakad, majd rövidesen elnéptelenednek a turkesztáni városok. Legfőbben ökológiai változásokban, az oázisok kiszáradásában látják az okát.

Már a III. évezred elején, az említett második nagyméretű mezopotámiai- szumér gyarmatosító hullám következményeként ugrásszerűen megnövekedett népességű, városiasodó turkesztáni műveltségek maguk is távolabbi vidékekre terjesztették ki telepeiket. Ebben az időszakban sorra jelennek meg a földművelő települések az Aral-tó és az Amu-Darja mentén, egészen Fergánáig - a turkesztánihoz megtévesztésig hasonló kerámiával. Sőt, ez a végső fokon mezopotámiai eredetű - színes kerámia a III. évezred folyamán szakadatlan láncolatban nyomul kelet felé és egészen a kínai neolitikus Yang-Shao-műveltségig követhető. Ekkor jelenik meg Kínában a búza és a szarvasmarha is - kimutathatóan nyugatról. Ezek a régészeti leletek nyugati bevándorlásra mutatnak, amelynek útvonala a Turkesztán déli pereme mentén és a Tienssan vonulatával párhuzamosan vezetett el Kínáig.

Mindabból, amit a dél-kaukázusi- mezopotámiai lakosság kivándorlásáról mondottunk, logikusan következik, hogy a szélrózsa - minden irányába kiköltöző lakosság fajrokon volt. Ez a magyarázata annak, hogy a szkyták, a masszagéták, a tysszagéták, a tokárok, a pártusok, az ujgurok stb. lényegileg egy népfaj különböző időpontban útrakelt és különböző területekre vetődött részei. Ezeket nevezi a történelem hunok-nak. Most nem célunk a 3000 éves hun történelmet ismertetni, csak ennyit: az ujgurok fennmaradt iratai szerint a hunok ujgurok.

Baráthosi-Balogh Benedek írja legendás munkájában, A hunok három világbirodalmában: A kr. e. XXIII században nemcsak szerepelnek már a hun törzsek, hanem akkorra már olyan múltjuk van, hogy fajtájukból négy önálló nép alakul ki: a dsong a száka, az ugor és a klang.

Ezek már nem törzsnevek, hanem külön országoknak és népeinek neve. Hogy egy ilyen szétváláshoz hosszú Idő szükséges, azt fölösleges megemlíteni. Ha az így eltelt időt mérlegeljük, meg kell állapítanunk, hogy a szumér népek után Ázsia legrégibb történettel bíró népe a hun, melynek ősi jellegével az élő népek közül csak a kínai vetekedhetik."