Magyarorszag egyik sorsfordító eseménye: A kassai bombazas

Bevezetés

Magyarország I. Világháborús szereplése nem mérhető a II. Világháborús szerepléséhez. Az I. Világháborúban egy világhatalom részeként, még a másodikban hosszabb sikertelen kívülállási kísérlet után a tengelyhatalmak szövetségeseként (csatlósaként) vettünk részt.

A mérsékelt jobboldali erők (Horthy, Teleki) nem akartak háborúba sodródni, mi több Teleki a teljes semlegesség híve volt. Természetesen sokan pozitív lépésként élték meg, hisz a országgyarapító intézkedések folytatását látták a háborúban, de a társadalom döntő többsége ellenzéssel, legfeljebb rezignációval fogadta a váratlan hírt.

A jobbra tolódó magyar kül- és belpolitika szempontjából logikus lépés volt a hadüzenet, de a katonai és politikai vezetés megosztott volt a kérdésben.

A háborúba lépés előzményeit ma sem ismerjük pontosan, okait is csak részben. A magyar casus belli, a kassai bombázás szolgáltatott lehetőséget Bárdossynak.

A történelmi folyamatokban igen fontos az első lépés, hiszen ha a kocka el van vetve (iacta alea est), akkor már ki van jelölve egy út. A kassai rejtély fontosságát ez adja meg: nem tudjuk, hogy kik bombáztak, miért bombáztak. Ezekre a kérdésekre a történészek máig sem tudtak válaszolni, ezért célom az, hogy dokumentáljam az eseményeket és a levonható következtetéseket megtegyem, melyek segítségével majd eljutok a legelképzelhetőbb álláspontra.
A hadiállapot beállta után Magyarország elindult azon az úton, ame 353j96d ly végül 45 júniusához vitt: 1 millió magyar állampolgár halott, a nemzeti vagyon 50%-a elpusztult illetve eltűnt. Ezt tetőzendő Magyarország szovjet megszállás alá került.

A kassai bombázás kapcsán próbálok választ keresni, hogy kit milyen felelősség terhel ezért a nemzeti tragédiáért, a magyar külpolitika kényszerpályára juttatásáért.

Magyarország helyzete a háborúba lépésig

Az 1920-as esztendők

Magyarország háborúba lépésének előzményeit Trianonnál kell kezdeni feltárni. A számunkra teljesen elfogadhatatlan békediktátum következménye a revizionista törekvés (lásd: 1.sz. melléklet).

Innentől a magyar külpolitika irányadó tényezője a béke felülbírálása. A közhangulat is egyezett a törekvésekkel, így semmi nem állta útját.
A békeszerződésben egyértelműen maximalizálták a magyar hadsereg lélekszámát (35 ezer fő), megtiltották a korszerű nehézfegyverek használatát, így Magyarország területi épségét sem lett volna képes megvédeni, nemhogy területeit katonai úton gyarapítsa. A magyar gazdaságot ellehetetlenítették az új határok, ezért a belpolitikai életben elkezdődött egy jobbratolódás (amelyet a gazdasági világválság is fokozott).

A revízióhoz vezető utat Bethlen István miniszterelnök nyitotta meg. Magyarország elszigeteltségét próbálta oldani azáltal, hogy nyitott a Párizs környéki békerendszerrel szintén elégedetlen Olaszországhoz közeledett, annak ellenére, hogy az addig a Kisantatot támogatta. Az Olaszországgal kötött barátsági szerződés teljesen megakadályozta viszont a Kisantat felbomlasztására irányuló törekvéseinket. Bethlen mégis előnyösnek vélte a fasiszta vezetővel való együttműködést, mert így előtérbe tudta hozni az esetleges területi rendezést. Bethlen tudta, hogy ennek ellenére nem Rómától, hanem Berlintől várható a status quo megkérdőjelezése, így támogatta az olasz-német közeledést.

A konszolidált gazdasági és politikai helyzet megfelelő hátteret biztosított hogy ismét beinduljon a gazdasági élet, az új valuta (pengő) értékbiztonságot teremtett, és a még 1921-ben bevezetett törvény az állami rend hatályosabb védelméről pedig a szélsőséges politikai irányzatok ellen lépett fel. A jobbra tolódás már ekkor érezhető lett az 1921-ben bevezetett Numerus Clausus által, amely "népfaji" alapon korlátozta a felsőoktatásban tanulók számát.

Az 1930-as esztendők

Az igazi fordulatot Gömbös Gyula (korábbi honvédelmi miniszter) 1932. október 1-jei miniszterelnöki kinevezése hozta. Az úri középosztály hatalomra jutása meglepő volt, a kor bevett szokásaival teljesen ellentétes lépésnek bizonyult. A gazdasági világválságot legyűrni próbáló Gömbös-féle propaganda hasonlított a totális diktatúráikat kiépítő fasiszta vezetők programjához. A "nemzettudat homogenizál" alapelve hatotta át egész kormányzását és így próbálta kiszélesíteni hatalmának tömegbázisát.

Nemcsak a belpolitikában hozott változást a 95 pontból álló nemzeti munkaterv, hanem a Gömbös által meghirdetett békés revízió. Ennek ügyében tárgyalt többször Mussolinivel és Hitlerrel is, de csak részleges gazdasági sikereket ért el (Németországba szállíthattunk mezőgazdasági cikkeket). Az olasz kapcsolat Gömbös próbálkozása ellenére kezdett kihűlni, Berlin pedig csak a Csehszlovákia ellenében történő revízióra mutatott hajlandóságot.

Németország erősödése (újbóli hadkötelezettség, angol-német flottaegyezmény, locarnói szerződés megszegése, stb), illetve Olaszország gyengeségének lelepleződése (Abesszin háború) a magyar külpolitikát egyre inkább a kibontakozó nácizmus felé sodorta.

1936 őszén Gömbös Gyula halála után ismét megváltozott a magyar kormányzat külpolitikája. A kormányzó belátta, hogy az egyre nyomasztóbb német ráhatás káros lehet a magyar érdekekre. Ismét próbált nyitni az antant hatalmak felé (Nagy Britannia, Franciaország), próbálta kiszélesíteni a mozgásteret.

Gömbös halála után a kormányzó sorra nevezte ki azokat, akiktől a tengelyhatalmaktól való tartózkodást és a nyugathoz való közeledést várta.

Darányi Kálmán másfél éves miniszterelnöksége alatt az egyre javuló (ám a nyugatitól messze elmaradó) életszínvonal nem a politikai megbékélést hozta, hanem a szélsőséges irányzatok megerősödését váltotta ki (ekkor szerveződött tömegmozgalommá a Hungarista Mozgalom). Betiltották Szálasi pártjait (Nemzet Akaratának Pártja, Magyar Nemzeti Szocialista Párt), majd magát Szálasit is elítélték, de ez csak növelt a pártvezér presztízsén szimpatizánsai körében.

Darányi belföldi sikerének tartották a fegyverkezés elindítását. A Gömbös által már megszegett trianoni békediktátum (hadkötelezettség újbóli bevezetése) újabb döfést kapott Darányitól. A győri program egy milliárd pengője (mai árfolyamon 300 milliárd forint) sem volt képes ellensúlyozni az évtizedes lemaradást a haditechnika terén (viszont élénkítette a gazdaságot), ezért továbbra is támaszkodtunk az olasz segítségre (amelyről később kiderült, hogy igencsak rossz minőségű).

A külpolitikánkat pedig erős ambivalencia jellemezte ebben az időszakban is.

Elsőként Darányi külügyminisztere Kánya Kálmán angol és francia bíztatásra tárgyalásokba kezdett a Kisantattal, így megvalósult a kormányzó és a konzervatív körök óhaja. A szűkülő mozgásteret ezzel a lépéssel lehetett a korszakban kiszélesíteni. Ezzel ellentétben, szinte párhuzamosan a kisantanttal való tárgyalásokkal, Kánya tárgyalt Hitlerrel is Csehszlovákia ügyében, mert Németország az Anschluss által Magyarország nyugati szomszédjává vált. Magyarország egyre szorosabbra fűzte a viszonyt a tengelyhatalmakkal. Mutatója az is, hogy a magyar gazdaságban egyre jelentősebb szerepet kapott a német és az olasz export a fellendülő hadikonjuktúra miatt.

A - már a szélsőségeseknek is engedő - Darányit a kormányzó menesztette és a nyíltan angol barát Imrédy került a miniszterelnöki székbe (1938. május). A nemzetközileg elismert pénzügyi szakember azonnal neki is látott a szélsőjobb visszaszorításának, megtiltotta, hogy állami tisztviselők szélsőséges pártok tagjai legyenek, a sajtóéletet is állami ellenőrzés alá kívánta venni. Szálasi Ferencet is elítélték (újabban 3 év fegyházat kapott) felforgató tevékenysége miatt.

Imrédy politikájára a pontot az első zsidótörvény bevezetése tette. Felekezeti alapon különböztetett meg zsidót és nem zsidót - bár az 1919-től kikeresztelkedettek is zsidónak számítottak, mi sérti a keresztény hagyományokat is. A törvény korlátozta az értelmiségi pályákon dolgozó zsidók számát. Ez a faji alapokon nyugvó törvény jelzi Imrédy kényszerpályáját, mert hiába akart elszakadni a szélsőséges Németországtól, be kellett vezetnie az egyik igen jellemző törvényét a nácizmusnak.

Imrédy Béla alatt történő fő esemény az első sikeres revízió, az első bécsi döntés, amely békésen történt meg. Több mint egymillió fő (többségében magyar ajkú) került újra az anyaországhoz. Ezen eseménynek mégis nagyobb a negatív utóélete, mint a pozitív, mert ez által ismét a németek "lekötelezettjei" lettünk. A magyar politikára jellemző módon a siker fényében úszó Imrédyt a kormányzó akarata ellenére megbukatták a képviselők. Horthy először nem fogadta el lemondását, de másodszor is le kellett mondania (1939. február 15.), kiderült, hogy egyik dédszülője zsidó volt (így a konzervatív körök saját fegyverével győzték le).

Újabb fordulat: Teleki Pál második miniszterelnöksége

A kormányzó Teleki Pál (2. sz. melléklet) kinevezésével újra a konzervatív körök kezébe akarta adni a hatalmat. Teleki Pál személye igen jelentős a magyar történelemben, nem csak politikai, de erkölcsi is nagysága példamutató. Teleki higgadt, előrelátó politikája már korában megbecsült és elismert volt. Mivel a gróf miniszterelnökségének szinte egésze a háború alatt volt, így inkább a külpolitikai fejlemények bizonyultak sorsdöntőnek, de nem hagyhatóak figyelmen kívül a Teleki alatt meghozott törvények sem. A honvédelmi törvények illetve a második zsidótörvény - igaz, javarészt még Imrédytől maradt - elfogadásra került. Ezek a törvények erősen elütnek a Telekiről kialakított képtől. Miért engedte végrehajtatni? Józanésszel ezt is csak a kényszerpályának, illetve a német nyomásnak tudhatjuk be.

1939 januárjában, a háború előestéjén Magyarország is csatlakozott az antikomintern paktumhoz. Így ismét szűkült a mozgástér, mert Moszkva megszakította a diplomáciai kapcsolatokat (igaz később újra felvette). Ez a lépés sem vallott a miniszterelnökre, hiszen ezzel csak még inkább elköteleztük magunkat a tengelyhatalmak oldalán, viszont ezáltal elnézőbb lett a német birodalom a magyar önkényes országgyarapítás (Kárpátalja visszafoglalása) ügyében. Teleki is beleesett abba a hibába, hogy a revízió értékét túlbecsülte.

A szeptember 1-jén kitörő háború még csak részben érintette hazánkat. Hitler kérését elutasítva nem adtuk német kézre a kassai vasútvonalat, így saját ellenőrzésünk alatt maradt a régi-új lengyel határ. Telekinek fontos lépése ez, így be tudtunk fogadni több mint 100 000 lengyel menekültet. A Birodalom rosszallását, valamint a britek elismerését söpörhette be ezért a lépésért miniszterelnök. Ennek ellenére Hitler felajánlott nekünk két lengyel megyét (a határ mellett), de ezt Teleki nem fogadta el, mutatván, hogy csak és kizárólag igazságos területi követeléseink vannak.

A Harmadik Birodalom meg is bosszulta ezt a lépést, nem engedte a hadianyag exportot Magyarország felé, így a Románia elleni készülődésünket félbeszakította.

1940 - a második világháború javában dúl: Hitler térdre kényszerítette Lengyelországot, Dániát, Norvégiát, a Benelux államokat és Franciaországot is. Az Európát villámgyorsan legyőző Hitler már a Szovjetunió megtámadásán gondolkodik, ehhez viszont szüksége van a két civódó szövetségesére: Magyarországra és Romániára. Románia már átadta Besszarábiát a szovjet követelésnek megfelelően, ezen felbuzdulva a magyarok is teret engedtek a revízió igényének és felállították a határra a meglévő haderőt. A sikertelen magyar-román tárgyalások után lett felkérve Németország döntőbírának. Így született meg a második bécsi döntés augusztus 30-án. Magyarország 2,7 millió lakossal bővült (köztük 1 millió románnal), de Erdély déli részén 400 ezer magyar maradt.

Magyarország körül majdnem teljesen bezárult a gyűrű, Európa vagy szövetségese, vagy alattvalója a Német Birodalomnak. Egyedül Jugoszlávia maradt a szomszédaink közül, aki nem csatlakozott a német tömbhöz. Teleki az utolsó esélybe kapaszkodott bele azzal, hogy örök barátsági szerződést kötött Belgrádban a déli szomszédunkkal. Teleki a nyugati hatalmakhoz való közeledést indította meg ezzel a lépéssel. Az utolsó nyitási kísérlet is meghalt, mikor az épp küldöttségben levő jugoszláv miniszterelnököt távollétében leváltották, így szembefordultak a három napja aláírt háromhatalmi egyezménnyel. A magyar külpolitika feloldhatatlan ellentmondásba került. Teleki előtt két út állt: vagy beleegyezik Hitler ajánlatába és belép a háborúba a németek oldalán Jugoszlávia lerohanásával, vagy lemond a felkínált lehetőségről, amely az egész külpolitikai koncepciónk volt - lemond a revízióról. Ezt az ellentétet Teleki nem tudta feloldani, ezért az öngyilkosságot követett el. Gróf Teleki Pál elvesztése nem csak a belpolitikai sodródásunkat erősítette, hanem a külpolitikait is.

Bácska, a baranyai háromszög, Muraköz és a Mura-vidék (összesen 11 475 négyzetkilométer terület, rajta több mint egymillió lakossal, akiknek 36,6 százaléka volt magyar nemzetiségű) visszakerült az országhoz. Bárdossy László új miniszterelnökként elkönyvelhette a harmadik sikeres országgyarapítást.

A Barbarossa-terv már Hitler fiókjában pihent egy éve, majd 1941. június 22-én életbe lépett.

Bombatámadás Kassa ellen

Tények és adatok (3. sz. melléklet)

1941. június 26-án 12: 10 és 40 között Rahó közelében egy gyorsvonatra adott le géppuskatüzet 3 bizonyítottan szovjet vadászrepülő. E hírek feldolgozása közben futott be Budapestre a kassai bombázás híre.

13 órakor három bombázó érkezett délkeleti irányból Kassa légterébe, egy kilométer magasságban. Kassa környékén lévő 6 légvédelmi figyelőőrs közül kettő észlelte a gépeket, de felségjelüket nem tudták megállapítani, de sárga festést véltek felfedezni, amiről saját gépnek hitték. A heringesi figyelőőrs tájékoztatni akarta a légoltalmi központot, de telefonvonala nem működött.

Az egyenesen a városra repülő három bombázó 13: 07 perckor megkezdte a bombázást. Megközelítőleg 12 másodperc alatt 29 bombát dobtak le Kassa városára és egyet (vélhetően műszaki hiba miatt) Enyickére. Dr. Ormay József ballisztikai szakértő megállapítása szerint a gépek már a bombaszórást megelőzően már egyenes irányban kellett hogy repüljenek. Az irányt, még a szlovák-magyar határt megelőzően felvették. Tehát ilyen távolságból és ilyen magasságban a domborzati viszonyok miatt a rárepülés csakis térkép alapján volt lehetséges.

A támadó gépek térbeli elhelyezkedése elárulja, hogy nem összeszokott pilóták, hanem vélhetően sebtében összekapott kötelékről van szó, ugyanis a térköz a repülőgépek között viszonylag nagy (200 m).

A szemtanúk csak az első bombák becsapódásakor észlelték a három gépet, akik ekkor már irányt változtatva távolodtak.

A bombázás erősen koncentrált jellegű, Kassának csak egy körzetét érintette. 24 lakóház (4/a sz. melléklet), 3 laktanya és a postahivatal (4/b sz. melléklet) épülete rongálódott meg.

A légoltalmi riadó hiánya miatt a lakosságot a bombatámadás az utcán érte. Az összesített július 1-jei jelentés alapján 32 halálos áldozata (29 azonnali halált halt), 60 súlyos és 220 könnyebb sérültje volt a támadásnak. Június 27-ei előzetes kárjelentés 29 halottról ír, valamint 19 súlyos és 112 könnyebb sérültet említ. A halottak megoszlása: 17 civil, 7 postás, 8 katona.

A befulladt bomba kiásásakor megállapították, hogy szovjet típusú 105 kg-os légcsavar biztosítású pillanatgyújtásos rombolóbomba.

A fővárosba megindult a jelentések serege, amelyek többször egymásnak ellentmondóak voltak.

Az első jelentés a légoltalmi osztálynak érkezett a Honvédelmi Minisztériumnak melyben ennyi szerepelt: "VI. 26. 13. h.-kor orosz repülők támadták Kassát." A gyorshadtest parancsnokságáról Kárpáthy alezredes 4 gépről tesz jelentést, amelyek nem kötelékben távoztak. Érkezett jelentés egy újabb támadásról is, de végül tévesnek bizonyult. A feszültség és a kapkodás jelei egyértelműek a zavaros, pontatlan és téves jelentések alapján. Jól tükrözi a fejetlenséget, hogy a helyszínre küldött magyar vadászgépeket is oroszként jelentették, sőt 17 lövést le is adtak az egyik pilótánkra. A bizonytalanságot ez a tényező növeli leginkább. A tartalékosokból újonnan feltöltött egységek még a saját CR-32-eseket sem ismerték fel.

Hipotézisek a támadó félről

Napjaink történészei hat álláspont között vannak megosztva.

Szlovák bombázás

Valószínűségi sorrendben az utolsó a Szlovák támadás. Indokolható lenne azzal, hogy a Szlovák állam kormánya rendelte el a bombázást a magyar haderő lekötésének céljából. A korban egyre fejlődő magyar haderő, ha a háború után is érintetlen állapotban lett volna jelen, akkor nagy fenyegetést jelentett volna a Szlovák államiságra.
A szlovákoknál szolgáló (hivatalos jelentések szerint hadi célokra használhatatlan), szovjet Tupoljev licenc alapján gyártott Avia B-71 (SB-2) bombázógépek csekély teherbíró képességére tekintettel elég hihetetlen az álláspont.

Magyar önbombázás

Másik - a szocializmusban népszerű - vélemény a magyar önbombázás. Ezen elmélet szerint ukrajnai hódítások céljával léptünk be a háborúba Horthy utasítására. Két indokkal is cáfolható az elgondolás, ugyanis nem voltak területi követeléseink a Szovjetunióval szemben, valamint itt működött Kassán a pilótaakadémia, ami egyedül próbálta pótolni a pilótahiányt, így nem lett volna ésszerű döntés Kassát támadni.

Német bombázás

A szocializmusban szintén támogatott elmélet szerint a németek bombáztak, Hitler parancsára, hogy Magyarországot is belerángassák a háborúba. Ezt az álláspontot is igen könnyű megingatni. Hitler a magyarok segítségére számított ugyan, de nem a magyar haderőre gondolt ezalatt, hanem az infrastruktúrára és a gazdaságra. Alfred Jodl, a hadsereg-főparancsnokság hadműveleti osztályának főnöke írta egyhelyütt, hogy: "Minden magyar segítséget mindenkor elfogadunk. Semmit sem akarunk követelni, de minden önkéntes felajánlást hálásan veszünk."

A Barbarossa hadművelet harmadik-negyedik napján a németeknek még nem volt szükségük a magyar hadbalépésre, mivel saját gépesített csapataik minimális ellenállás mellett, nagy tempóban nyomultak a Szovjetunió belseje felé. A magyar kevéssé gépesített, korszerűtlen egységek, nemhogy segítették volna, sőt hátráltatták volna a biztosra vett győzelmet.
A kassai pilóta akadémián rendszeresen jártak német gépek, így a hangjukról és sziluettjükről is felismerték volna - még a civil lakosok is - a német repülőgépeket.

Román Bombázás

Az egyik legelfogadottabb elmélet a román bombázás. A román hadsereg az első naptól kezdve nagy erőkkel vett részt a Barbarossa hadműveletben. Románia lekötötte erőit Besszarábia visszaszerzésének érdekében, ezért félt egy esetleges magyar hátbatámadástól. Helytállónak tűnő érvelés, hogy a román provokatív bombázás a magyar erők lekötése miatt történt meg. Ugyanis amég a román hadsereg a Szovjetunióval harcol, addig a Magyarország ismét érvényesíthette volna akaratát és visszafoglalja Dél-Erdélyt.

A román légierőnek volt is olyan bombázója, ami elbírta volna a Kassára ledobott mennyiséget (Savoia Marchetti SM.79 Sparviero (karvaly)), ámde jelentős átalakításra lett volna szükség arra, hogy szovjet bombákat dobhassanak le. Az is elég valószerűtlen, hogy a hadiesemények 4. napján a románok már zsákmányoltak 30 orosz bombát (és ezeket be is vetették).

Szovjet bombázás

A szovjet szándékos bombázás elmélete szinte kizárható. A Szovjetunió nem kívánt magának még egy ellenséget egy olyan háborúba melyre maga sem látott bizonyosságot, hogy megnyeri (sőt!).

A Szovjetunió a harmincas évek végétől enyhülési politikát folytatott Magyarország irányában, hogy a németekhez való túlzott közeledést megakadályozza. Bebörtönzött kommunista vezetők (köztük Rákosi Mátyás) moszkvai emigrációba kiengedéséért cserébe 1940-ben sor került a cári orosz seregek által zsákmányolt mintegy negyven darab '48-as honvédzászló visszaadására, amelyet a Horthy-rendszer jelentős gesztusként értékelt.

Molotov külügyi népbiztos tudtára adta (nem hivatalos jegyzékben) Bárdossynak, hogy a Szovjetunió már akkor is hajlandó a dél-erdélyi revíziót támogatni, ha Magyarország semleges marad. Így tehát ésszerűtlen lenne egy direkt bombázás.

Kun Miklós történész szerint azonban mégis szándékos szovjet bombázásról van szó. Az NKVD felső vezetése adhatott parancsot a történész szerint. Véleményem szerint azért nem valószínű, mert az NKVD mindig a szovjet külpolitikai érdeket tartotta szem előtt, ezen esemény pedig ellenkezett velük.

Az orosz bombázás mellett állnak a technikai adatok. 100 (105) kg-os szovjet bombákat dobtak Kassa városára. Ezeket csak szovjet gépekkel (Iljusin Il-4) tehették meg. A többi esetleges bombázó ország pilótáit ennyi idő alatt nem lehet kiképezni az orosz repülők irányítására, ha mégis zsákmányoltak volna orosz gépet.

A három közepes bombázóval (trojka alakzat) végrehajtott támadás is a Szovjetunióra jellemző. A többi országban az általános a kétgépes formáció volt ekkor.

Ezek a tények támasztják alá a szovjet bombázást, de kizárják a szándékosságot. Tehát ha a szovjet bombázást feltételezzük, akkor az valószínűleg tévedésből történt.

Ha megnézzük a korbeli viszonyokat, akkor láthatjuk, hogy igen sok esély volt a tévedésre.

Sok helyen követhető el a tévedés.

Feltételezhetően a szovjet katonaság nem volt ellátva friss hadparancsokkal. Ezzel magyarázható a rárepülés ténye (és a rahói vonattámadás is).

Mivelhogy a korabeli légi tájékozódás térképek és vizuális visszajelzés útján történt, ezért a térképek minősége is aggályos. Ugyanis a Normandiában partraszállást szervező angol és amerikai erők is csak 1936-os turista térképekkel rendelkeztek Franciaországról. Most vetítsük rá ezt a sokkal fejletlenebb Szovjetunióra, aki még a saját területváltozásairól (két év alatt négy) sem tudott elegendő térképet biztosítani. Elképzelhető, hogy '38 előtti térképekkel rendelkeztek a bombázók.

Másik problémát jelent a pontos navigáció. Kassa városa felülnézeti képe és környező domborzata erősen hasonlít az akkor Szlovákiához tartozó Eperjes városára, ami csak néhány tíz kilométerre van. Eperjesen működött egy igen jelentős német rádióadó és hírközpont, ami feltehetőleg szovjet célpont lehetett.

A második világháború alatt jelentős számú téves bombázás történt. Csak hogy egy kirívó példát említsek, a korban legképzettebb amerikai pilóták a kor legfejlettebb navigációs eszközeivel is elkövettek fatális hibákat. 1944-ben a Bobmber Group a német Tuttlingen helyett, a 35 km-re lévő svájci Schaffhausent bombázta (jelentős károkat okozva).

A bombázás következményei

A jelentések még aznap a hadügyminiszter, a miniszterelnök, a kormányzó és a vezérkari főnök kezébe kerültek. Rövid tanácskozás után - az akkor még bizonytalanabb - a szovjet álláspontot fogadták el valósnak (pedig Bárdossy miniszterelnök kapott jelentést német gépekről is). A kormányzó, mint legfőbb hadúr, beleegyezett a háborúbalépésbe és elrendelte egy megtorló hadművelet véghezvitelét. Másnap (június 27-én) Bárdossy a következőket mondta a parlamentben: "A magyar királyi kormány megállapítja, hogy a támadások következtében Magyarország és a Szovjet-Unió között a hadiállapot beállott."

Még a kormány sem volt egységes ebben az álláspontban vélhetően, de a két retusált minisztertanácson készült jegyzőkönyvnek nem tudom, hogy mennyire hihetünk (Bárdossy-féle, illetve Bárczy-féle).

Beléptünk a II. Világháborúba a tengelyhatalmak oldalán, így bekövetkezett az, amitől gróf Teleki Pál egyszer már megmentette az országot.

Miért Casus belli?

Kassa csak ürügy a háborúba lépésre. A négy napja megindult német offenzívához Hitler európai szövetségesei közül mindenki csatlakozott, csak Magyarország nem. Az akkori helyzetben úgy tűnt, hogy a Német birodalom elsöpri a Szovjetuniót is és egy blitzkrieg során felszámolja azt. A románok, a szlovákok nagy erőket bevetve harcoltak, hogy Hitler kegyeit elnyerjék. Ez igen vészjósló volt a magyar külpolitikára nézve. Ha Hitler megnyeri a háborút, akkor a győztes oldalon álló Szlovákia és Románia visszakövetelhette volna a visszacsatolt területeket. Így aztán megindult a versenyfutás a németek kegyeiért. H a mi kimaradunk, akkor lemaradunk és elúszik az esély, a további országgyarapítás esélye.

Kimondhatjuk, hogyha nem lett volna Kassa bombázása, akkor a kormányzat talált volna más ürügyet a háborúba lépésre.

Összegzés

Magyarország revizionista külpolitikája miatt elindult egy kényszerpályán, ami mind kül- és belpolitikánkban közelhozott a tengelyhatalmakhoz. A háborúba lépés egyenes következménye ennek.

Mindig az számít oknak a háborúra, amit annak tekintünk.

A tényekből nem állapítható meg egyértelműen, hogy kik bombáztak. Ezért nem lehet megoldani a kassai rejtélyt. Ha megnézzük a következményeket, akkor rá kell jönnünk, hogy igazán nem is volt lényeges akkor, hogy ki követte el.

Kassa csak ürügy volt a magyar politikában, melyet a 20 éves revizionista hagyomány folytatására akartak felhasználni.

Ebben a zűrzavaros korban nem volt látható, hogy mi lesz a végkifejlet. Politikusaink és vezetőink az általuk legjobbnak vélt lépést cselekedték meg. Előre ekkor még nem látható tévedésük viszont az ország pusztulását hozta.

Bibliográfia

Szerk. Antal László: Barátok a bajban, Lengyel menekültek Magyarországon (Európa Könyvkiadó Debrecen, 1985)

Pataki Iván - Rozsos László - Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett (Zrínyi Kiadó Debrecen, 1992)

Szombat Tamás - Prantner Zoltán: Magyarország a II. Világháborúban (Pannon-Literatúra Kft. Kisújszállás, 2009)

National Georafic Channel: A D-nap

História: A hadüzenet. Egy minisztertanácsi jegyzőkönyv margójára. 1941. június 26. (1992. 02.)

Múlt-kor történelmi portál (www.mult-kor.hu): Meggéppuskázták a békét: Kassa bombázása máig élő rejtély

Encyclopaedia Humana Hungarica 09. CD-ROM (Enciklopédia Humana Egyesület Budapest, 2001)

Wikipédia (hu.wikipedia.org): Kassa bombázása (1941)

Függelék

A Nemzeti Hadsereg katonája - (forrás: Rubicon történelmi folyóirat 1998, 4-5. szám)

A közhangulatot fokozni kívánó plakát elérte célját.

Szerintem a kor közkedvelt dalai is jól tükrözik, hogy a mindennapi életben igenis jelentős szerepe volt a revíziónak. (Pl.: Horthy Miklós katonája vagyok, Átmegyek a Királyhágón, A csitári havasokban)

Glatz Oszkár: Teleki Pál portréja

Térképvázlatok a bombák becsapódási helyéről, illetve a fellelt eredeti jelentések másolata

Képek a bombázott Kassáról

4/a

Lakóházat ért Találat (forrás: Múlt-kor történelmi portál)

4/b

A Postahivatal épülete(forrás: Múlt-kor történelmi portál)

Sorsfordító rejtély

A kassai bombázás