Kronológia iszlam

Kronológia iszlám

Mohamed próféta elöször lesz részese a Koránban testet öltö is­teni kinyilatkoztatásnak. Két évvel ez után kezdi hirdetni tanait.

Mekka vezetésének és Mohamed követöinek viszonya ro­ha­mo­san romlik. Mohamed helyzete egyre tartha­tat­la­nabbá vá­lik, híveit egyre nyíltabban üldözik.

Jatrib (a késöbbi Medina) arab lakói megkeresik Mohame­det, és meghívják a város élére.

A Próféta és hetven család hidzsrá-ja, Mekkából Me­di­nába köl­tö­zé­se, melyet követöen Mekka vezetöi bosszút es­küsz­nek. A hidzsra a muszlim idöszámítás kezdete.

A Badrnál megvívott csatában a muszlimok megrendítö vere­­séget mérnek a mekkaiakra.

A mekkai sereg a Medina közelében fekvö Uhudnál súlyos vereséget mér a muszlimokra.

A két zsidó törzset, a kajnukát és a nádirt a mekkaiak támogatása miatt számüzik a városból.

"Az Árok Csatájában" a muszlimok legyözik a mekkai csapa­­tokat. Az ütközetet követön a muszlimok a mek­ka­iakat tá­mo­­­gató egyik zsidó törzs, a kurajza számos tagját lemészárolják.

Mohamed merész lépését követön a mekkaiak és a me­di­naiak kö­zött sor kerül a békét jelentö hudajbijjai szer­zö­dés megkö­tésére. Mo­ha­medet ekkor már sokan Ará­bia legbefolyásosabb szemé­lyi­ségének tartják. Számos arab törzs csatlakozik a vezetése alatt álló szövetséghez.

A mekkaiak megszegik a hudajbijjai szerzödést. Mohamed egy musz­limokból és szövetségeseikböl ál­ló, hatalmas sereg élén a város ellen vonul. Mekka el­ismeri vereségét, és megnyitja kapuit Mohamed elött, aki vérontás nélkül vonul be az elfoglalt vá­rosba, és senkit nem kényszerít az iszlám felvételére.

Mohamed próféta halála. A muszlim közösség Abu Bakrt választja meg utódjának, kalifá-nak.

Abu Bakr uralkodása, a szövetségböl távozni akaró törzsek ellen vívott ridda-háború évei. Abu Bakr 212j95c a lázadás leverése után újraegyesíti Arábia törzseit.

Umar ibn al-Khattáb uralkodása. Muszlim csapatok özönlik el Irakot, Szíriát és Egyiptomot.

A muszlim csapatok beveszik Jeruzsálemet, mely Mekka és Medina után az iszlám harmadik szent városa lesz.

Szíria, Palesztina és Egyiptom teljesen a muszlimok ke­­zére kerül. Csapataik megsemmisítö vereséget mér­­nek a Perzsa Bi­rodalomra, melynek területét idö­­vel, amint azt le­he­tö­sé­ge­ik megengedik, az isz­lám világához csatolják. A hely­ör­ségnek épült Kúfa, Baszra és Fusztát városában ál­lo­má­sozó katonák el­kü­lönülnek az általuk ellenörzött helyi lakos­ságtól.

Umar kalifát meggyilkolja egy perzsa hadifogoly. A musz­li­mok harmadikként Uszmán ibn Affánt választják meg a közös­ség vezetöjének.

A muszlim seregek meghódítják Ciprust, az észak-afrikai Tripolit. Iránban, Afganisztánban és Szindh­ben bevezetik a muszlim közigazgatást.

Elégedetlenkedö muszlim harcosok merényletet kö­vet­nek el Uszmán kalifa ellen. A katonák Ali ibn Abi Tálibot kiáltják ki kalifának, ám uralmát nem mindenki ismeri el.

Az elsö fitna. A polgárháború évei.

"A Teve Csatája". Az Uszmán kalifa meggyilkolá­sát meg­tor­lat­­lanul hagyó Ali ellen Áisa, a Próféta felesége Talha és Zubajr segítségével felkelést szer­vez. Ali támogatói diadalt aratnak felettük. Szí­ri­ában Uszmán rokona, Muávija áll az Ali-ellenes tábor élére.

Sziffín közelében a muszlimok kísérletet tesznek arra, hogy a viszályt egy köztiszteletben álló fér­fi­ak­ból álló testület ítélete alapján rendezzék. Az Ali szá­­mára kedvezötlen döntést követöen Muávija meg­fosztja Alit hivatalától, és Jeruzsálemben magát ki­áltatja ki kalifának.

A kháridzsiták kivonulnak Ali táborából.

Egy szélsöséges nézeteket valló kháridzsita kioltja Ali életét.

Ali követöi Ali fiát, Haszant kiáltják ki kalifának, ám ö kiegyezik Muávijával és visszavonul Medi­nába.

I. Muávija kalifának, az Umajjád-ház megalapítójá­nak uralkodása. Székhelyét Medinából Damasz­kusz­ba teszi át.

Ali fia, Haszan meghal Medinában.

Atyja, Muávija halála után a második umajjád uralkodó, I. Jazíd ül a kalifátus trónjára.

A második fitna. Az újabb testvérháború évei.

A magukat sía-ji Ali-nak (Ali pártjának) nevezö kúfai musz­li­­mok Ali ibn Abi Tálib kisebbik fiát, Huszajnt kiáltják ki ka­li­fának. A kis létszámú sere­ge élén Medinából Kúfa felé igyek­vö Huszajnt Jazíd csa­­patai meggyilkolják a Kerbala mel­letti síkon. A­rá­­biában Abdalláh ibn al-Zubajr fellázad Jazíd ellen.

Meghal I. Jazíd.

Nem sokkal késöbb gyermeke, II. Muávija is életét veszti.

I. Marván trónra lépése. Az önjelölt umajjád kalifát a szíriaiak támogatásukról biztosítják.

Az Umajjádok uralma ellen lázadó kháridzsiták az Arab-félsziget középsö részén önálló államot hoz­nak létre.

Kháridzsita felkelések Irakban és Iránban.

Síita felkelés tör ki Kúfában.

Az Umajjád-ház hatalmát sikerrel helyreállító Abd al-Malik uralkodása.

A kalifa csapatai legyözik a lázadó kháridzsiták és síiták seregeit. Jeruzsálemben felépül a Szikla-mecset.

Umajjád harcosok legyözik Ibn al-Zubajrt, aki az össze­csa­pás­­ban maga is életét veszti. A fitna-háború új vallási moz­gal­mat hív létre, melynek központjai Basz­rában, Medinában és Kúfában találhatók. A moz­­galomhoz tartozó irányzatok egy­hangúlag a musz­limok magánéletében és a közösség hétköz­nap­jaiban irányt mutató Korán elöírásainak szigorúbb betartatásáért szállnak síkra.

Al-Valid uralkodása. A muszlim csapatok folytatják Észak-Afrika leigázását, és egy muszlim államot hoznak létre az Ibériai-félszigeten.

II. Umar a kalifátus trónján. Ő az elsö olyan kalifa, aki külö­nö­sen nagy súlyt helyez a térítésekre. Uralkodóként kísér­letet tesz a vallási mozgalom meghirdette eszmények gya­kor­lati meg­való­sí­tására.

Az élvhajhász II. Jazíd uralkodása. Egyre fokozódik az umaj­­­jád uralommal szembeni kháridzsita és síita elégedetlenség.

Az istenfélö, de zsarnoki módon kormányzó I. Hisám, a jám­­bor muszlimokból is ellenérzést kivál­tó kalifa uralkodása.

Meghal a neves hadísz-tudós, vallási újító és aszkéta, Haszan al-Baszrí.

A poitiers-i csata. Martell Károlynak sikerül legyöznie egy kisebb létszámú, arab portyázókból álló sereget.

Színre lép a fikh tudományának elsö jelentös müvelöje, Abu Hanífa.

Muhammed ibn Iszhák elkészíti az elsö nagyobb lélegzetü Mohamed-életrajzot.

Az Umajjádok ellen Iránban fellépö Abbászidák támoga­tá­sára egyre többen gyülnek a sía zászlaja alá.

II. Válid uralkodása.

A kalifátus trónját megszerzö II. Marván jelentös erö­fe­szí­té­se­ket tesz azért, hogy felszámolja az elégedetlenségi moz­gal­ma­kat és visszaállítsa az Umajjádok hatalmát. Szíriai csapatai több síita lázadást is vérbe fojtanak, ám

749-ben           az Abbászidák beveszik Kúfát, és véget vetnek az Umajjádok uralmának.

Az új kalifa, Abu Abbász al-Szaffáh kivégezteti az Umajjád-család valamennyi tagját. Az iszlám vilá­gá­ban újnak számító abszolút állam kialakulásának elsö jelei.

Abu Dzsafar al-Manszúr uralkodása alatt parancsot ad több köztiszteletben álló síita vezetö meggyilko­lására.

Az Abbászida Birodalomtól elszakadó Ibériai-félszigeten egy, a mészárlás elöl sikeresen elmene­külö umajjád herceg önálló államot alapít.

Bagdadnak, az Abbászida Kalifátus késöbbi fövárosának megalapítása.

Meghal a hatodik imám, Dzsafar asz-Szádik, aki arra biz­tat­ta a sí­i­tákat, hogy elvböl kerüljenek minden kapcsolatot a politikával.

Az iszlám elsö jelentös jogi iskoláját megalapító Abu Hanífa halála.

Al-Mahdi kalifa uralkodása, aki sokat tesz a fikh tu­do­má­nyának fejlesztéséért, elismeri, hogy a val­lásos moz­ga­lom, mely fokozatosan megtanul együtt élni az Abbászidák abszolút hatalmával, a jámbor istenfélelemböl táplálkozik.

Hárún ar-Rasíd uralkodása. Az Abbászida Kalifátus leg­fé­nye­sebb évei. Bagdadban és a birodalom sok más városában a kul­tú­ra virágkorát éli. A kalifa a tudományok és müvészetek egyik leg­jelentösebb mecénása. Mindezek mellett a fikh ta­nul­má­nyozását és a szent hagyományok, a hadísz-ok (t. sz. ahádisz) összegyüjtését is eröteljesen szorgalmazza, s ezzel nagyban elösegíti az egységes muszlim jogrend (saría) kidolgozását.

Meghal Malik ibn Anasz, a málikita jogi irányzat meg­a­la­pítója.

Meghal a muszlim misztika elsö fontos nöi képviselöje, Rábia.

Testvérháború dúl Hárún ar-Rasíd két fia, al-Mamún és al-Amín között, melyböl az elöbbi kerül ki gyöztesen.

Al-Mamún uralkodása.

Síita felkelés tör ki Baszrában.

Kháridzsita lázadás Khurászán­ban.

A szellem emberének hírében álló, a tudomá­nyo­kat és müvé­szeteket pártfogoló kalifa egy addig háttérbe szorított irányzat, a Mutazila racionális teológiája felé fordul. Az emiatt növekvö feszültséget a kalifa a konkurens irányzatok kibékítésével igyekszik feloldani.

Al-Mamún a nyolcadik síita imámot, al-Ridát jelöli utódjául.

Meghal al-Ridá. Egyes vélemények szerint merénylet áldozata lett.

Az állami támogatást élvezö "inkvizíció" (mihna) a mutaziliták tanait hivatalosan is az ahl al-ahádisz (a prófétai hagyományok követöi) sokkal népszerübb véleménye fölé helyezi. Ez utóbbi nézeteket vallók közül sokakat börtönbe vetnek.

Al-Mutaszim uralkodása. A kalifa török rabszolgák­ból csak ne­ki alárendelt, saját csapatokat szervez, és fövárosát Számarrába helyezi át.

Al-Vászik uralkodása.

Al-Mutavakkil a kalifátus trónján.

Ali al-Hádí, a tizedik síita imám Számarrában, az al-Mutaszim kalifa egykori táborából (Aszkar al-Mutaszim) kinött városban, házi örizetben él.

Meghal az ahl al-ahádisz által hösként tisztelt Ahmad ibn Hanbal, a hanbalita jogi iskola megalapítója.

Al-Muntaszir uralkodása.

Al-Musztaín a trónon.

Al-Mutazz kalifa uralkodása.

Meghal a tizedik síita imám. Fia, Haszan al-Aszkarí továbbra is házi örizetben él Számarrában.

Al-Muhtadí uralkodása.

Meghal Jakúb ibn Iszhák al-Kindí, az elsö muszlim fajlaszúf.

Al-Mutamid uralkodása.

Számarrában meghal a házi örizetben tartott tizenegyedik imám, Haszan al-Aszkarí. Egyes vélekedések szerint fia, a sokak által rejtözködö imámnak nevezett Abu al-Ká-szim Mohamed életét féltve elmenekült.

Meghal Abu Jazíd al-Bisztámí, a muszlim misztika "megmá­morosodott szúff" irányzatának egyik legkorábbi képviselöje.

Al-Mutadid a trónon.

Al-Muktafí uralkodása.

Al-Muktadir kalifa az Abbászida Birodalom élén.

A fátimidák hatalomra kerülnek Ifríkijá-ban, Tunéziában.

Meghal a bagdadi Dzsunajd, az elsö, "józan szúff".

Istenkáromlás vádjával halálra ítélik és kivégzik a ne­ves "meg­má­mo­ro­sodott szúfít", az al-Halládzs­ként, "Gyapjú­kár­to­lóként" ismert Huszajn al-Manszúrt.

Bagdadban meghal a történetíró Abu Dzsa-far al-Tabarí.

Al-Káhir uralkodása.

Al-Rádí uralkodása.

Meghal a neves filozófus, Haszan al-Asarí.

Közismertté válik, hogy utolsó képviselöje halálával a rejtözködö imám végleg eltünt a transzcendens világban (al-gajb al-kub-rá, "a nagy távollét"). Jelenléte a világban ezután már csak közvetett módon vagy csodáin keresztül érzékelhetö.

A kalifák kezében innentöl kezdve nem összpontosul tényleges hatalom, pozíciójuk mindössze szimbolikus jellegü. A kormányrudat a birodalom különbözö területein uralkodó helyi dinasztiákat alapító kiskirályok veszik át. Többségük elismeri az abbászida kalifa föségét. E X. századi kiskirályok közül számosan a síita irányzat mellett teszik le a voksukat.

Az iráni eredetü, szunnita Számánida-dinasztia uralma Khurászánban, Rajjban, Kirmánban és Transzoxániában. Fövárosukat Bukharában rendezték be. A kor másik, kulturális szempontból is jelentös városa Szamarkand, a perzsa irodalom fellegvára. A 990-es években a török karakhanidák fokozatosan kiszorítják a Számánidákat az Oxuson túli területekröl, nyugaton pedig a Gaznavidák veszélyeztetik a hatalmukat.

Al-Andalúsz királysága az Ibériai-félszigeten

A zsarnoki módon kormányzó III. Abd ar-Rahmán kalifa uralkodása.

A tudományok és müvészetek virágkora Córdobá­ban.

A központi hatalom gyengülésével több helyi kiskirály is önálló államot alapít.

Meghal a költö, miniszter és teológus Ibn Hazm.

Toledo a rekonkvisztáért harcoló keresztény seregek kezére jut.

Hamdánidák. Eredetileg az arab Taghlib törzsböl származó uralkodók kormányozzák Aleppót és Moszult.

Aleppóban meghal a neves fajlaszúf és kedvelt udvari zenész, Abu Naszr al-Fárábí.

kb.930-1030 Bújidák. Az Iránban található Daylam hegy­vi­dék­röl származó, a sía tizenkettes ágához tartozó ural­­kodóház a 930-as években hozza létre önálló államát Nyugat-Iránban.

A Bújidák megszerzik a hatalmat Bagdadban. Fenn­hatóságuk kiterjed Irak déli részére és Ománra is.

Bagdad egyre inkább háttérbe szorul a müveltség új felleg­várával, Sírázzal szemben.

Az egységes bújida állam szétforgácsolódásának kezdete. Egyik águk végül kénytelen Rajjban meghódolni a gaznavida Mah-múd elött (1030), és így átengedni a nyugat-iráni fennsík (Dzsibál) feletti ellenörzést a Gaznavidáknak.

Ikhsídidák. A dinasztia, melyet a török származású Mohamed ibn Tughdzs alapított, Egyiptomban, Szíriában és Hidzsáz-ban uralkodott.

Fátimidák. A Tuniszban már 909 óta kormányzó és az Abbászidákat el nem ismerö, önálló kalifátust létrehozó síita dinasztia Észak-Afrikában, Egyiptomban és Szíria egyes részein uralkodott.

A Fátimidák átteszik székhelyüket a síita tudományok központjává emelkedö Kairóba, ahol megépítik az al-Azhar madraszá-t.

Gaznavidák

A gaznavida Mahmúd hadjáratai nyomán az iszlám végleg megveti a lábát Indiában. A csillogásáról és pompájáról messze földön híres udvari életet létrehozó uralkodó Kelet-Iránban átveszi a hatalmat a Számánidáktól.

Hamadánban meghal a híres fajlaszúf, a nyugati világban Avicennaként ismert Ibn Színá.

A Nagy Szeldzsuk Birodalom

990-es évek     A közép-ázsiai török Szeldzsuk-család felveszi az iszlámot. A XI. század elején nomád lovasokból álló seregeik élén betörnek Transzoxániába és Khvárizmba.

1030-as évek   A szeldzsukok Khurászánban.

Elhódítják a Gaznavidáktól Nyugat-Iránt, és betörnek Azerbajdzsánba.

A szultáni címmel felruházott Togril-beg a kalifa vazal­lusaként kormányozza a Szeldzsuk Birodalmat Bagdadból.

Alp Arszlán uralkodása.

Bagdadban felépül a Nizámijja madrasza.

A birodalom élén Malik-sáh áll, akit föminisztere, Nizám al-Mulk segít a kormányzásban.

Török csapatok portyáznak Szíriában és Anatóliában.

A Manzikertnél (Malazgirt) megvívott ütközetben a szeldzsukok megsemmisítö vereséget mérnek a bizánci hadakra, és szilárdan megvetik lábukat Anatóliában. 1080-ra elérik az Égei-tengert.

Szíriában a szeldzsukok a Fátimidákkal és a helyi uralkodókkal háborúznak.

I. Aleksziosz Komnénosz bizánci császár a nyugati világtól kér segítséget a szeldzsuk terjeszkedés megállításához.

II. Orbán pápa meghirdeti az elsö keresztes hadjáratot.

A keresztesek beveszik Jeruzsálemet.

Palesztinában, Szíriában és Anatóliában négy keresztes állam jön létre.

1090-es évek Iszmailita felkelés a szeldzsuk és szunnita uralom ellen. A birodalmon belül aprócska török államok jönnek létre.

Bagdadban meghal a neves teológus és jogtudós, Abu Hamíd al-Gazzálí.

A Szeldzsuk Birodalom önálló államocskákra szakad szét.

Az abbászida kalifa föségét névleg elismerö, ám valójában csak a szomszédos állam ereje elött meghajló helyi dinasztiák uralkodásának kora, melyek közül az alábbiak a legfontosabbak:

1127-1173 (?) A Zangida-uralkodóház, melyet egy szeldzsuk zsoldban álló hadvezér alapított, kísérletet tesz Szíria egyesítésére, hogy felvehesse a harcot a keresztesekkel.

A szunnita Almohadok, akik al-Gazzálí útmutatásai alapján próbálnak meg reformintézkedéseket bevezetni Észak-Afrikában és az Ibériai-félszigeten.

A khvárizmsáhok Északnyugat-Transzoxániából kiindulva meghódítják az Irán különbözö részein még fennálló szeldzsuk államokat.

A kurd származású hadvezér, Szaláh ad-Dín (Szaladdin) által alapított Ajjúbida-dinasztia átveszi a stafétabotot a Zangidáktól, és folytatja a háborút a keresztesek ellen. Egyiptomot a Fátimidák legyözése után az iszlám szunnita ágához térítik.

A Bagdadban uralkodó abbászida kalifa, al-Nászir a futuvva szövetségekre támaszkodva kísérli meg kormányzatát hatékonyabbá tenni.

A keresztesek felett Hattínnál aratott diadal nyomán Szaláh ad-Dín sikerrel hódítja meg ismét Jeruzsálemet az iszlám számára.

Aleppóban meghal a szúfí misztikus és filozófus Jahjá Szuhravardí. Minden valószínüség szerint az ajjúbida uralkodó végeztette ki eretnekség vádjával.

Az iráni eredetü Gúrida-dinasztia beveszi Delhit, és megveti a lábát Indiában.

Córdobában meghal a nyugati világban Averroësként ismert fajlaszúf, Ibn Rusd.

A khvárizmsáh, a nagyhatalmi álmokat dédelgetö Ala ad-Dín Mohamed egy erös birodalom létrehozásán fáradozik.

Egy török eredetü dinasztia az indiai Gúridák legyözése után uralma alá hajtja a Gangesz menti területeket és létrehozza a Delhi Szultanátust. A katonai rabszolgákból lett ural­kodóknak hamarosan félelmetes ellenséggel, a mongolokkal kell megküzdeniük.

Az elsö jelentösebb mongol hadjáratok, melyek városok egész sorát teszik a földdel egyenlövé.

Az Arany Horda mongol uralkodói, akik az iszlámot is felveszik, uralmuk alá hajtják a Káspi-tótól és a Fekete-tengertöl északra fekvö területeket.

(Las Navas de Tolosa, 1212) Az Almohadok kivonulnak az Ibériai-félszigetröl. A muszlimok kezében levö területek már csak az aprócska Granadái Királyságra korlátozódnak.

Meghal a nagy mongol hódító, Dzsingisz kán.

Csagatajida mongol (?) kánok uralkodnak Transzoxániában, akik felveszik az iszlámot.

Tunéziában a Hafszidák váltják fel az Al-mohadokat.

Meghal a szúfí filozófus, Muhjá al-Dín al-Arabí.

A hadseregben rabszolgaként szolgáló mamlúkok megdöntik az Ajjúbidák uralmát, és önálló dinasztiát alapítanak, melynek fennhatósága kiterjed Egyiptomra és Szíriára.

A XIII. század végére muszlimmá lett, mongol eredetü Dkhanida-dinasztia uralkodik Irakban és Iránban.

Az ilkhanida csapatok porig rombolják Bagdadot.

Bajbarsz mamlúk szultán Ajn Dzsalútnál súlyos vereséget mér az ilkhanidák csapataira. Gyözelmét követöen a szíriai partvidék számos erösségét lerombolja.

Anatóliában meghal Dzsalál ad-Dín Rúmí, a keringö dervisek rendjének alapítója.

A bizánciak ellen hitharcosként, gázi-ként hadakozó Oszmán Anatóliában megalapítja az Oszmán-házat.

Oszmán fia, Orkhán megveti az önálló Oszmán Birodalom alapjait, az elsö föváros Bursa lesz. A hanyatló bizánci állammal szemben egyre érezhetöbben fölénybe kerül.

Damaszkuszban meghal a neves reformer, Ahmad ibn Tajmijja.

Júszuf, Granada királya megkezdi az Al-hambra felépítését. Vállalkozását fia fejezi be.

Timur Lenk (Timur-i Láng; a "Sánta Timur") Sza­markandban új életre kelti a csagatajida államot. Meghódítja a Közel-Kelet jelentös részét, leigázza Anatóliát, és kifosztja Delhit. Halála után azonban birodalma darabokra hullik.

Az oszmán csapatok Koszovó Polénál megverik a szerbeket, és ezzel elhárul a Balkán meghódításának legföbb akadálya. Anatóliában is folyik a terjeszkedés, melyet jelentösen vissza­vet az 1402-ben Ankaránál Timurtól elszenvedett vereség.

Timur halála után I. Mehmednek sikerül új életet lehelnie az oszmán államba.

Meghal a fajlaszúf és történész Ibn Khaldún.

I. Murád kísérletet tesz Magyarország és a nyugati világ meghódítására.

II. "Hódító" Mehmed elfoglalja Konstantinápolyt Az ettöl kezdve Isztambulként emlegetett várost teszi meg birodalma központjának.

A két katolikus társuralkodó, Ferdinánd és Izabella meghó­dítja a Granadái Királyságot.

Iszmáil, a szafavida szúfí rend feje meghódítja Iránt, és meg­veti a szafavida állam alapjait. A szunnitákat számos ke­gyetlen atrocitás éri azt követöen, hogy a sía tizenkettes irányzatát nyilvánítja a birodalom hivatalos vallásává. Ennek hatására az Oszmán Birodalomban megkezdödik a síiták üldözése.

Iszmáil kiveri a szunnita özbegeket Khurászánból, és a tartományban bevezeti a síita közigazgatást.

Portugál kereskedök egészen Dél-Kínáig jutnak.

A Csaldiránnál megvívott csatában I. Szelim szultán meg­veri a szafavida Iszmáil sáh seregeit, és ezzel határt szab a Szafavidák nyugati irányú, az Oszmán Birodalom területeit elhódítani igyekvö terjeszkedésének.

Az oszmánlik elragadják a Mamlúkoktól Egyiptomot és Szíriát.

A nyugati világban Nagy Szülejmánként ismert oszmánli szultán kiterjeszti az oszmán állam határait, és létrehozza a birodalmat irányító intézményrendszert.

Az oszmán csapatok elfoglalják Rodoszt.

A második iráni sáh, I. Tahmászp megerösíti a síiták uralmát. Udvarát, mely elsösorban miniatúrafestöiröl híres, a müvészetek fellegvárává teszi.

Bábur megalapítja a mogul államot Indiában.

Az oszmánli csapatok Bécset ostromolják.

A portugálok létrehozzák az elsö kereskedöbirodalmat.

Az oszmánlik meghódítják Magyarországot.

Orosz cári csapatok meghódítják a Kazán és a Volga mentén fekvö Asztrakháni Kánságot.

Akbar alatt a Mogul Birodalom aranykorát éli. Az uralkodó bá­torítja a hindu-muszlim együttmüködés legkülönbözöbb for­máit, és Dél-Indiában jelentös területeket csatol biro­dal­má­hoz. Uralkodása a müvészetek és a kultúra felvirágzását hozza.

A portugálok tengeri háborút vívnak az oszmánli hajóhaddal az Indiai-óceánon.

Oszmánli csapatok elfoglalják Ciprust.

Meghal a legnagyobb oszmánli építész, a szultán udvari építömestere, Szinán pasa.

1580-as évek   Az indiai portugál hatalom megroppanása.

Az Iránt markában tartó Szafavida Birodalom ura, I. Abbász fényüzö udvart rendez be Iszfahánban. Azerbajdzsánból és Irakból sikerül kiszorítania az oszmánlikat.

1590-es évek Holland kereskedök jelennek meg Indiában.

A hollandok fokozatosan átveszik a portugálok ellenörzése alatt álló területek feletti uralmat.

Meghal a szúfí történész, Abu al-Fazl Allámí.

Meghal a neves reformer, Ahmad Szir-hindí.

A Tádzs Mahallt is felépítö Sáh Dzsahán ül a Mogul Bi­ro­dalom trónján. Uralkodása a kifinomult tökéletesség kora.

Iszfahánban meghal a neves síita filozófus, Mír-i Dámád.

Meghal a perzsa filozófus, a muszlim misztika követöje, Mullá Szádra Sírází.

A szultán Köprülü Mehmed pasát nagyvezírré nevezi ki. Tevé­kenysége nyomán megáll az Oszmán Birodalom hanyatlása.

Avrangzéb, az utolsó jelentös uralkodó kísérletet tesz egész India megtérítésére. Eröfeszítései csak elmélyítik és tartósítják a hinduk és szikhek muszlimok iránti gyülöletét.

Oszmánli hadak elhódítják Krétát a velenceiektöl.

Az oszmánlik átengedik Kijevet az Orosz Birodalomnak.

Az ostromló oszmánli csapatoknak másodszor sem sikerül bevenniük Bécset. Irakban azonban a török sereg nagy területeket foglal el a Szafavidáktól.

Meghal a neves síita tudós, Mohamed Bákir Madzsliszí.

A karlócai béke nyomán az Oszmán Birodalom kénytelen magyarországi területeit átengedni a Habsburgoknak, s ezzel elsö igazán súlyos vereségét szenvedi el.

A Mogul Birodalom elveszíti déli és keleti tartományait.

Az osztrák császárság és a porosz királyság felemelkedése.

III. Ahmad kísérletet tesz arra, hogy birodalmát nyugati min­tákat követve megreformálja. Ez az elsö ilyen jellegü kí­sér­let, mely azonban zátonyra fut a janicsárok ellenállásán.

Afgán lázadók betörnek Iszfahánba, és a lakosság jelentös részét kardélre hányják.

Nádir sahnak sikerül idölegesen új életre keltenie az iráni síita állam katonai erejét.

Nádir sáh kifosztja Delhit. A Mogul Birodalom ezt a csapást már nem bírja kiheverni. A névlegesen a birodalomhoz tartozó területeken hinduk, szikhek és afgánok marakodnak a hatalomért.

Nádir sáh megkísérli Iránt a szunnita iszlám útjára téríteni. A vezetö iráni mudzs-tahidok ezért elhagyják az országot, és az oszmánli ellenörzés alatt álló Irakban keresnek mene­dé­ket, ahol lerakják egy, a sáhoktól független hatalmi központ alapjait.

Nádir sáh gyilkosság áldozata lesz. A merényletet az anar­chia idöszaka követi, melyben az uszúli utat követök ke­re­ked­nek felül, és így ismét a jog és a rend válik uralkodóvá.

Indiában meghal Sáh Valí-ulláh, a jelentös szúfí reform­gondolkodó.

A britek ellenörzésük alá vonják a darabjaikra hullott indiai államokat.

Az oszmánlik megsemmisítö vereséget szenvednek az oro­szoktól. Elvesztik a Krím félszigetet, a cár pedig az Oszmán Birodalom határain belül élö valamennyi ortodox keresztény védelmezöjének nyilvánítja magát.

Aga Mohamed Kán megalapítja a Kádzsár-dinasztiát, melynek a század végére sikerül helyreállítania az erös központi hatalmat.

A nagy francia forradalom.

III. Szelim elökészíti a nyugati mintákat követö mo­der­ni­zá­ci­ós reformintézkedéseket, és az európai fövárosokban fel­állítja az Oszmán Birodalom elsö állandó külképviseleteit.

Meghal a militáns arab reformer, Mohamed ibn Abd al-Vahháb.

Megérkeznek az elsö protestáns hittérítök Indiába.

Fath Ali sáh az iráni trónon. Uralkodása alatt jelentösen növekszik az angol és az orosz befolyás.

Napóleon meghódítja Egyiptomot.

A vahhábiták átveszik az ellenörzést az addig török kézen lévö arab Hidzsáz felett.

Mohamed Ali kísérletet tesz Egyiptom modernizálására.

II. Mahmúd uralkodása alatt kezdödik a birodalom moderni­zá­cióját célzó reformok kora, a Tanzimát.

A gulisztáni béke nyomán kaukázusi területek kerülnek orosz fennhatóság alá.

Szerbiában felkelés tör ki a török uralom ellen.

Görögország lakói fellázadnak a török fennhatóság ellen. Kitör a szabadságharc.

A franciák elfoglalják Algériát.

Mohamed Ali elfoglalja az Oszmán Birodalomhoz tartozó Szíriát, és csapatai élén mélyen benyomul Anatóliába. Sikereivel egy gyakorlatilag független politikai egységet hoz létre, államot az államban. A nyugati nagyhatalmak az Oszmán Birodalom segítségére sietnek, és rákényszerítik Mohamed Alit arra, hogy kivonuljon Szíriából (1841)

Meghal a neoszúfí reformer, Ahmad ibn Idrísz.

Brit csapatok megszállják Ádent.

Abdulmedzsid szultán újabb reformokkal kísérletezik, hogy megállítsa az Oszmán Birodalom hanyatlását.

A britek megszállják az Indus menti területeket.

A krími háború, melyet az Oszmán Birodalomban élö keresztények feletti gyámkodás jogáért vívnak.

Szaíd pasa, Egyiptom kormányzója a franciáknak adja a Szuezi-csatorna koncesszióját. Egyiptom elöször jut külföldi kölcsönökhöz.

A britek indiai uralma ellen tiltakozó szipojok lázadása. A britek formálisan is megfosztják hatalmától az utolsó mogul uralkodót. Sir Szajjid Ahmad Khán síkraszáll az iszlám nyugati minták alapján történö megreformálásáért és a brit kultúra meghonosításáért.

Libanonban drúz felkelök keresztényeket mészárolnak le. A francia kormányzat erre hivatkozva azt követeli, hogy Libanon önálló tartományként, francia kormányzó irányítása alatt tagozódjék be a francia gyarmatbirodalomba.

Abdulazíz szultán alatt folytatódnak a reformok. A hatalmas külföldi kölcsönök terhe alatt azonban az állam csödbe jut. Az Oszmán Birodalom pénzügyeinek ellenörzése a nyugati nagyhatalmak kezébe kerül.

Iszmáil pasa, Egyiptom kormányzója nagyívü moder­ni­zá­ci­ós programba kezd, és ehhez külföldi kölcsönöket vesz fel. A csödbe jutott állam adósságterheinek enyhítésére eladja a Szuezi-csatornát a briteknek (1875), és kénytelen be­le­tö­rödni abba, hogy az állam pénzügyei feletti ellenörzést a nyugati nagyhatalmak gyakorolják.

Az iráni származású reformer, Dzsamál ad-Dín al-Afghání Egyiptomba költözik, ahol sok, a reformok iránt elkötelezett közéleti személyiség gyülik köré, közöttük olyan hírességek, mint Mohamed Abdu, Egyiptom késöbbi fömuftija. Céljuk, hogy az iszlám megújításán és megreformálásán keresztül megtörjék Európa kulturális egyeduralmát.

Iránban egyre élesedik a brit-orosz szembenállás.

Egy palotaforradalom letaszítja trónjáról Abdulazíz szultánt. II. Abdulhamidot sikerül rábírni az elsö török alkotmány kihirdetésére, melyet azonban a szultán hamarosan fel­függeszt. A nagy hatású reformintézkedések kiterjednek az oktatásügyre, a közlekedésre és a hírközlésre is.

Iszmáil pasát megfosztják hatalmától.

Francia csapatok megszállják Tunéziát. Lázadó ka­to­na­tisz­tek­nek és a velük szövetséges konstitucionalisták­nak és refor­mereknek együtt sikerül rákényszeríteniük kor­mány­zati el­képzeléseiket az egyiptomi kormányzóra (khe­di­vé­re), Tavfík pasára. Az általános támogatást élvezö moz­ga­lom a briteket arra sarkallja, hogy katonailag is megszállják Egyip­tomot, ahol aztán Lord Cromert nevezik ki kor­mány­zó­nak (1882-1907).

Tit­kos társaságok terjesztik Szíria függetlenségének eszméjét.

Nagy-Britannia megszállja Szudánt.

A "dohányválság" Iránban. A vezetö mudzstahidok által kibocsátott fatva arra kényszeríti a sahot, hogy vonja vissza a britek dohánykoncesszióját.

A török hadsereg az oszmán uralom ellen lázadó örménye­ket mészárol le. Az áldozatok számát egyes becslések tíz- és húszezer közé teszik.

Egy magát al-Afghání tanítványának valló férfi meggyil­kolja az iráni uralkodót, Nászir ad-Dín sahot.

Bázel ad otthont az elsö cionista kongresszusnak, melynek távlati célja, hogy az Oszmán Birodalom által megszállva tartott Palesztinában zsidó államot hozzon létre.

Meghal al-Afghání.

Iránban olajat találnak. A koncessziót a britek kapják meg.

A Bengálban lejátszódott eseményekböl sokan arra követ­kez­tetnek, hogy a britek éket akarnak verni a hinduk és a muszlimok közé. A kialakult helyzet aggodalmat vált ki a különbözö vallási csoportokból, és a muszlimokat a Muszlim Liga megalakítására ösztönzi (1906).

Meghal az egyiptomi reformer, Mohamed Abdu.

Az alkotmányos forradalom arra kényszeríti az iráni ural­ko­dót, hogy hirdesse ki az alkotmányt és állítsa fel a nemzet­gyülést, a Madzsliszt. Az 1907-ben megkötött angol-orosz egyezmény és a sáh által szervezett, az oroszok támogatását élvezö ellenpuccs azonban megsemmisíti az alaptörvényt.

Az Ifjú Törökök forradalma arra kényszeríti a szultánt, hogy visszaállítsa az alkotmányt.

Az elsö világháború.

Egyiptomot brit protektorátusnak nyilvánítják. Iránt orosz és brit csapatok szállják meg.

A brit támogatást élvezö arabok fellázadnak az Oszmán Birodalom ellen.

A Balfour-deklaráció formálisan is támogatásáról biztosítja a Palesztinában zsidó államot létrehozni akaró erök törek­véseit.

A török függetlenségi háború. Atatürknek sikerül kordában tar­tania az európai nagyhatalmakat, és létrehozza a független török államot. Nagyszabású átalakításokat hajt végre (1924-1928), melyek alapelemei a szekularizáció és a modernizáció.

Nyilvánosságra hozzák a Sykes-Picot-egyezményt, melynek lé­nyege, hogy az elsö világháborúból vesztesként kikerült Tö­rökország tartományait a britek és a franciák egymás kö­zött felosztják. Az így megszerzett területeken protek­to­rá­tusokat hoznak létre annak ellenére, hogy a háború után az araboknak függetlenséget ígértek.

A brit uralom ellen tiltakozó Gandhi két civil engedetlenségi mozgalma nagy tömegeket vonz.

Rizá sáh sikeres puccsot hajt végre Iránban, és ezzel meg­kezdödik a Pahlaví-dinasztia uralkodása. Rizá sáh politikája a kíméletlen modernizáció és szekularizáció kettös pillérén nyugodott.

Egyiptom formálisan ugyan elnyeri függetlenségét, de to­vább­ra is Nagy-Britannia ellenörzi az ország védelmi és kül­po­litikáját, és a britek Szudánból sem vonulnak ki. 1923 és 1930 között a nagy népszerüségnek örvendö Vafd Párt három választási gyözelmet is arat, de hol a britek, hol a király nyomására kénytelen lemondani a hatalomról.

Létrejön a Szaúd-arábiai Királyság.

Meghal az egyiptomi Szalafijja-mozgalom alapítója, a muszlim reformer, újságíró Rasíd Ridá.

Indiában meghal a jeles költö és filozófus, Mohamed Ikbál.

A második világháború. A britek megfosztják hatalmától Rizá sahot, akit a fia, Mohamed Rizá követ a trónon (1944).

1940-es évek   A Muszlim Testvériség lesz az egyiptomi politikai élet legbefolyásosabb szervezete.

Törökországban bevezetik a többpártrendszert, és az országot felveszik az ENSZ-be. Létrejön az Arab Liga.

Indiában a Muszlim Liga vezetöi kampányt indítanak az önálló muszlim állam megteremtéséért. Lépésük nyomán súlyos vallási zavargások törnek ki.

A többségükben muszlimok lakta területekböl létrejön Pakisztán. Az India megosztását követö vérengzésekben és gyilkosságokban számos muszlim és hindu veszíti életét.

Palesztinában lejár a britek mandátuma, és egy ENSZ-határozat nyomán létrejön Izrael Állam. Az izraeli hadsereg megsemmisítö vereséget mér a fiatal zsidó államra támadó öt arab ország haderejére. A harcok elöl külföldre menekülö mintegy hétszázötvenezer palesztin soha többet nem térhet vissza szülöföldjére.

Mohamed Muszaddek és a Nemzeti Front Pártja államosítja az iráni olajvagyont. A monarchiaellenes tüntetések nyomán a sáh külföldre menekül, de a CIA és a brit titkosszolgálat puccsot szervez az uralkodó hatalmának visszaszerzésére. A sáh hazatérése után újabb megállapodást ír alá az európai olajtársaságokkal.

Egyiptomban a Dzsamál Abd al-Nasszer vezette Szabad Tisztek megfosztják hatalmától Faruk királyt. Al-Nasszer hadjáratot kezd a Muszlim Testvériség ellen, és tagjai közül több ezret koncentrációs táborba zárat.

Algériában a szekularista Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) vezetésével felkelés tör ki a francia uralom ellen.

Pakisztánban ratifikálják az ország elsö alkotmányát.

Abd al-Nasszer államosítja a Szuezi-csatornát.

Mohamed Rizá Pahlaví sáh a CIA és az izraeli titkos­szolgálat, a MOSZAD aktív közremüködésével felállítja a titkosrendörségét, a SAVAK-ot.

Mohamed Ajjub Kán tábornok világi irányultságú kormánya irányítja Pakisztánt.

Az iráni sáh, Mohamed Rizá Pahlaví Fehér Forradalom néven meghirdeti modernizációs programját, mely igyekszik kiszorítani a vallást a mindennapokból, és ezzel még jobban elmélyíti az iráni társadalmat szétfeszítö ellentéteket.

Algériában az FLN szocialista kormányt alakít. Ruhollah Kho­­mejní ajatollah heves támadást intéz a Pahlaví-rezsim el­­len. Fellépése nyomán Irán-szerte utcai zavargások törnek ki. A föpapot letartóztatják, és végül számüzetésbe kénysze­rítik.

Al-Nasszer parancsot ad a legtekintélyesebb egyiptomi fundamentalista ideológus, Szajjid Kutb meggyilkolására.

Izrael és arab szomszédai között kitör a hatnapos háború. Az iz­raeliek gyözelme és az arab csapatok szégyenletes ve­re­sé­ge rávilágít a világi eszményeket hirdetö régi politika csöd­jé­re. Az egész Közel-Keleten a vallási megújhodás szele söpör végig.

Meghal al-Nasszer. Utóda, Anvar al-Szadat különbözö kedvez­­ményekkel igyekszik elnyerni az egyiptomi iszlám­pártiak támogatását.

Sajkh Ahmad Jászín létrehozza segélyszervezetét, a Múdzsamát, a "Gyülést". A PFSZ világi nacionalizmusával szemben a muszlim Palesztina mellett tör lándzsát. A Múdzsamát Izrael is segíti.

Ali Bhutto pakisztáni miniszterelnök világi és baloldali színezetü kormánya engedményeket tesz az iszlám­pártiaknak, ám intézkedései nem bizonyulnak elégségesnek.

Jom Kippurkor Egyiptom és Szíria támadást indít Izrael ellen. Harctéri sikereik nyomán al-Szadat bátor lépésre szánja el magát, s békekezdeményezése 1978-ban a Camp David-i szerzödés aláírásával zárul.

A mélyen vallásos Ziá al-Hakk sikeres puccsot hajt végre Pakisztánban. Kormánya meglehetösen iszlámpárti, ám a vallást ö is igyekszik távol tartani a napi politikától.

Iránban kitör a forradalom. Khomejni ajatollah az Iráni Iszlám Köztársaság Legfelsöbb Fakíhja lesz (1979-1989).

Meghal a pakisztáni fundamentalista ideológus, Abu Alá Mavdúdí.

Szaúd-Arábiában szunnita szélsöségesek megszállják a Kábát, és vezetöjüket Mahdínak kiáltják ki. Mozgalmukat az állami szervek leverik.

Az Egyesült Államok teheráni nagykövetségének épüle­tében amerikai állampolgárokat tartanak túszként fogva.

Anvar al-Szadatot meggyilkolja egy muszlim szélsöséges, aki az elnököt az egyiptomi nép elnyomásával vádolja, el­í­té­li az Izraellel kötött békét, és a politikus uralmát zsarnoki­nak bélyegzi.

A Jordán nyugati partján fekvö területek és a Gázai-övezet izraeli megszállása ellen tiltakozó palesztinok mozgalma nyílt felkelésbe torkollik. Kitör az elsö intifáda. A Mú-dzsamából kinövö HAMASZ harcba száll mind Izrael, mind a PFSZ ellen.

Khomejní ajatollah fatvá-t bocsát ki Salman Rushdie ellen, aki Sátáni versek címü regényében szerinte szentségtörö módon ábrázolta a Prófétát. Egy hónappal késöbb az Iszlám Konferencia negyvenkilenc tagországából negyvennyolc a fatvá-t az iszlám szellemével ellentétesnek ítéli.

Khomejní ajatollah halála után Khamejní ajatollah lesz az iráni legfelsöbb Fakíh, és a pragmatikus (hoddzsat al-iszlám) Rafszandzsáni az államelnök.

Az algériai helyhatósági választásokon az Iszlám Üdv Frontja (FIS) elsöprö gyözelmet arat az uralmon lévö FLN fölött. Az elöjelek a FIS gyözelmét ígérik az 1992-ben esedékes parlamenti választásokon.

A világi eszméket hirdetö Szaddam Huszajn iraki elnök le­ro­hanja Kuvaitot. Válaszul az Egyesült Államok és nyugati, va­lamint közel-keleti szövetségesei megindítják Irak ellen a Sivatagi Vihar nevet viselö hadmüveletet.

Algériában a hadsereg puccsa megakadályozza a FIS ha­ta­lom­ra jutását. A mozgalmat eltiporják. A szervezet szél­sö­sé­ges nézeteket valló tagjai terrorhadjáratot indítanak.

Egy hindu politikai párt, a BJP támogatói Ayodhyában lerombolnak egy mecsetet, melyet még Bábur építtetett.

Szerb és horvát nacionalisták módszeresen gyilkolják és ott­ho­­­naik elhagyására kényszerítik Bosznia és Koszovó musz­lim lakóit.

A palesztinok és Izrael aláírják az oslói megállapodást.

A HAMASZ öngyilkos bombamerénylöket küld izraeli célpontok ellen azt követöen, hogy zsidó szélsöségesek egy hebroni mecsetben meggyilkolnak huszonkilenc muszlimot.

Az oslói megállapodás aláírása miatt Jichchák Rabint meg­gyilkolja egy szélsöséges nézeteket valló zsidó aktivista.

Afganisztánban a tálibok veszik át az ország irányítását.

A liberális elveket valló Szajjid Khatamí hoddzsat al-iszlám elsöprö gyözelmet arat az iráni elnökválasztáson.

Khatamí elnök és kormányzata elhatárolódik Khomejní ajatollah Salman Rushdie-t elítélö fatvá-jától.