Korezm helyzete Turkesztanban

Korezm helyzete Turkesztánban

A kínai források többször említik a "Kang kü" birodalmat Turkesztán vidékén. Ez a birodalom a Kr. e. II.- I. sz. folyamán a későbbi Kusán birodalom északi határán terült el, mint írják, nagyjából Bochara, Szamarkand és Taskent környékén. A kínai írók is 525i84f mételten megállapítják, hogy lakóik öltözete, szokásai, életmódja, kinézése olyan, mint a hunoké, de nyelvük is igen közel áll egymáshoz. Kölcsönösen megértik egymás nyelvét.

Kr. e. 126-ban Pu-Ti császár rendkívüli követségével hosszú és fárasztó bolyongás után megérkezett Fergánába Csang- K'ien kínai teljhatalmú megbízott. Diplomáciai küldetésének célja az volt, hogy szövetséget kössön a kínai birodalom a "nagy jüe-csikkel" a közös ellenség, a hunok (ujgurok) birodalma ellen, amelynek központja a mai Mongóliában volt. A hunok a jüe-csiknek Kelet-Turkesztánból történt kiszorítása után a Tibettől északra elterülő egész sztyeppe vidéket ellenőrzésük alá vonták és Kínát fenyegették. Cseng K'ien küldetésének semmi eredménye sem lett. De neki köszönhetjük a belső-ázsiai országokra vonatkozó első kínai leírást. Tőle szerzünk tudomást először K'ang-Kiü hatalmas, belső- ázsiai birodalmáról. Ez a birodalom kelet felé Fergáná- val volt határos, dél felé Parthiá-val és Baktriá-val, nyugat felé pedig a korezmi és buchárai oázisok voltak a határai. A későbbi kínai források szerint a birodalomba a Kankadarja melletti Kes-Sachriszebz, a Zeravsán melletti Kusánia, Taskent, Buchara és Urgencs tartozott Korezm területén kívül.

Cseng K'ien közlése szerint Kiang Kiü "szokásaiban teljesen megegyezik a jüe-csikkel; mintegy 90 000 főből átló hadserege van". "A korai Han-dinasztia története" a kang- kiü hadsereg létszámát már 120 000-re teszi.

Cseng K'ien szavai szerint K'ang-Kiü "gyengesége miatt délen elismeri maga fölött a jüe-csik fennhatóságát, keleten pedig a hunokét". Ebben az időben a jüe-csi konföderáció központja valahol az Oxus felső folyásától északra feküdt, valószínűleg Baktriának az Oxus jobb partján fekvő területén, a mai Tadzsikisztánban, vagy Üzbekisztán déli részén, esetleg azonban k'ang-kiüi területen, a Zeravsán medencéjében. A Zeravsán melletti Kusánia később az egyik befolyásos jüe-csi törzstől, a kusánoktól nyerte nevét.

Korezm a II. században is a Belső-Ázsia görög hódítóinak birtokai ellen intézett támadás vezetője és kezdeményezője. Korezm már 175 körül sikeresen harcol Eukratidész ellen és visszaszerzi régi hatalmát Szogdiána és a Jaxartész középső folyása felett. De Korezmnek nem sikerült megőriznie a masszagéta szövetségben viselt vezető szerepét. Mint Szeisztánban a szakaraukák, ugyanúgy a tochárok és a baktriai aszianok is önálló államot alkotnak, a baktriai masszagéták pedig valószínűleg Korezm szogdiánai birtokai felett is uralkodnak. Korezm azonban hatalmas állam marad: Kr. e. 101-ben beleavatkozik a fergánai- kínai háborúba. A Fergánával szövetséges k'ang-kiü csapatok közeledése a kínaiakat arra kényszeríti, hogy a fergánai főváros ostromát abbahagyják és hazavonuljanak. A Kr. e. I. században - amelyet éppúgy, mint a Kr u. I. század elejét is, a korezmi- k'ang-kiü állam virágkorának kell tekintenünk- K'ang-kiü nemzetközi helyzete megváltozik. A baktriai masszagéták (jüe-csik) hódításai idején alkotott politikai tömörülés alkotó elemeire bomlik szét. "A későbbi Han-dinasztia történeté"-ben olvashatjuk: "Amikor a jüe-csik uralkodóházát a hunok megsemmisítették, akkor az uralkodói ház székhelyét Ta-hiá-ba (Baktria) tették át. A királyság öt fejedelemségre szakadt..."