Erdély a fejedelemség koraban(1541 - 1690)

Erdély a fejedelemség korában

  1541 előtt Erdély a Magyar Királyság 

keleti tartománya volt, amelyet a király ál-

tal kinevezett erdélyi vajdák kormányoz 717f55h tak. 

Ha a király erélytelen volt, eléfordult, hogy 

a vajdák megpróbáltak önállósodni. 1526-

ban is az akkori erdélyi vajda, Szapolyai János vonakodik a királyi táborba vonulni seregével, ezzel közvetve elősegítve a mo-

hácsi tragédiát. (1526. augusztus 29-én Mohácsnál a magyar hadsereg döntő vere-

séget szenvedett az országra támadó törö- 

köktől.) 

  Rövidesen megválasztják Szapolyai 

Jánost (a volt erdélyi vajdát) magyar ki-

rálynak (1526 - 1540), majd még egy ki-

rályt választanak: Habsburg Ferdinándot ).

Ezzel a magyar állam ket-

tőbe oszlik, majd 1541-ben, miután a tö-

rök elfoglalja Budát, háromba szakad az 

ország: 

  1. Az ország középső része Budával 

együtt a török uralom alatti hódoltsági te-

rület lesz. A török hódoltság másfél év-

századig tart, s a török által megszállt te-

rületfokozatosan gyarapodott az újabb 

foglalások révén. 

  2. A Felvídék és a Dunántúl (az ország

északi és nyugati része) megmaradt a 

Királyi Magyarországnak, ahol a Habs-

burgok uralkodnak. 

  3. A maradék: a Tiszántúl és Erdély 

önállósodik, ebből alakul ki az Erdélyi 

Fejedelemség, a töröknek adót fizető 

állam. 

  A két idegen hatalom - a német és a 

török - egymás között felosztja a magyar

államot, amelynek örököse másfél évszá-

zadra Erdély, az Erdélyi Fejedelemség. 

  Itt, Erdélyben 1541-től Szapolyai özve-

gye (Izabella királyné) uralkosik kiskorú 

fia, a későbbi János Zsigmond nevében. 

        

A tényleges hatalmat György barát 

(Fráter György; Martinuzzi) gyakorolja, 

aki kormányzói címet visel. Ő szervezi 

meg az Erdélyi Fejedelemség önálló intéz-

ményeit, ő csatolja a fejedelemséghez a 

temesi részeket és a Tiszántúlt. 

  Pár évre a Habsburgok megkaparintják 

Erdélyt, de 1556-ban Izabella és János 

Zsigmond visszatér Erdélybe. Másfél év-

tizedig uralkodik ezután János Zsigmond 

a török és a német között egyensúlyozva, 

majd halála után az erdé- lyiek élnek a 

szultántól kapott szabad fejedelemvá-

lasztás jogával, megválasztják Báthory 

Istvánt fejedelmüknek (1571-75). Őt ké-

sőbb a lengyelek királyuknak választják, 

ezért a Báthory család több tagja váltja 

egymást a kormányzásban-uralkodásban (Zsigmond, András, s az utolsó a 

Báthory-ak közül Gábor). A Báthoryak 

közé ékelődik a Mihály vajda (Vitéz 

Mihály), Basta és Bocskai kora. 

  Bethlen Gábor és Rákóczi György feje-

delemsége elhozza "Erdély aranykorát", 

hogy aztán Apafi Mihály uralkodásának 

végén a Habsburgok megszerezzék, s bi-

rodalmukhoz csatolják Erdélyt is, miután 

előzőleg  a török uralom alól felszabadított 

Magyarországot is bekebelezték. A kuru-

cok "nagyságos fejedelme", II. Rákoczi 

Ferenc korában egy rövid időre sikerült 

megrendíteni az osztrák uralmat Magyar-

országon és Erdélyben, de a kuruc mozga-

lom bukása után (1711), hosszú időre a 

császáriak birtoklását semmi sem tudja 

megingatni. 

  Erdély a fejedelemség korában a törö-

köknek adót fizető, de azért jelentős ön-

     

állósággal rendelkező állam volt. 

  Az állam feje az országgyűlés által meg-

választott és a szultán által is megerősített 

fejedelem. Ő volt a hadsereg és a kü-

lügyek irányítója, valamint az állam va-

gyonánakpénzének a kezelője is. A feje- 

delem az igazságszolgáltatás feje is, s õ 

hívta össze az országgyûlést. Munkájában 

segítette a fejedelmi tanács és a kancellá-

ria. A fejedelemség fõvárosa, a legtöbb 

fejedelem székhelye Gyulafehérvár volt.

       

Jelentõs szerepe volt az országgyûlésnek 

(latinos néven diéta), amelyben a három 

erdélyi nemzet (magyar, székely és szász) 

súlyának megfelelõen vett részt. 

  A két császár, a német (azaz 

Habsburg), valamint a török szultán ha-

talmas birodalmai közé ékelõdött Erdélyi Fejedelemség másfél századon át állott 

fenn nemzeti (magyar) fejedelmei böl-

csességének, vitézségének és diplomáci-

ai adottságainak  köszönhetõen. A több-

nyelvû és többvallású Erdélyben kialakult 

egy olyan hatalmi egyensúly és együttmû-

ködési rendszer a három rendi nemzet és 

négy elfogadott vallás (magyar - székely 

- szász, illetve a református - lutheránus - 

unitárius - katolikus) között, amely egye-

dülálló volt a vallási és etnikai ellentétek-

tõl szenvedõ  Európában.