|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
EURÓPA NYUGATI RÉSZÉBE IS MAGYAR AJKÚ NÉPESSÉG ÉRKEZETT ELŐSZÖR
Miért nem tudtuk ezt mindezideig?
Európa nyugati része alatt ezúttal azt a területet értjük, amely a kontinenst
észak-déli irányban átszelő két folyótól, a Rajnától és a Rhőnetól nyugatra
esik. Tehát a
Szabadjon előrebocsátani, hogy a Rajna vonalától keletre a Visztuláig és a Kárpátok ívéig érő közép-európai tájat a Duna és mellékfolyói uralják s ez a dunai Európa is szorosan összetartozó táj az ókorban és szintén a Régi Keletről kapta lakossága túlnyomó többségét, de főleg szárazföldi úton és sokkal korábban mint a nyugat- európai, azonfelül sok eredeti vonást mutat fel. A harmadik ókori történeti európai nagy táj Kelet-Európa; ez is különálló egész, amelyben a turániak jelenléte erősen színezi a viszonyokat.
Európa nyugati részében jelenleg főleg román nyelveket (franciát, spanyolt, portugált, olaszt) és angolt beszélő népek laknak. Ez a helyzet azonban csak a jelen időszámítás 4. és 5. századában kezdett kialakulni és a 10. században fejeződött be, tehát alig idősebb ezer esztendőnél. Előtte több mint két és fél ezer éven át egy más Európa létezett, az Európa-1, amelynek nyelvét és népét a kézikönyvek még nem ismerik és csak körülírással utalnak rá, "latin előtti" (pre- latin) vagy "indoeurópai előtti" (pre-indoeurópai) nyelvnek és népnek mondva. Az őseurópaiak történeti alkotásait is túl rövidre fogva tárgyalják, azt a benyomást keltve, mintha a civilizált világ itt csak Rómával kezdődne, az élet pedig az "indoeurópaiak" pompázó bevonulásával.
Európa ókori történetének elhanyagolásáért nagy részben a múlt
századi történetírás a felelős, amely a természettudományok igézete alatt maga
is abszolút tárgyilagos akart lenni. Eb 323g69d beli törekvésében a száraz adatokat
tartalmazó iratokat - elsősorban az okleveleket - becsülte, viszont a vissza
emlékezéseket tartalmazó elbeszélő kútfőket aláértékelte, tehát éppen a
forráscsoportot vetette el, amely az ókor értelmezéséhez a legtöbb
gondolatot szolgáltatja. Ezt a történetírói beállítottságot Theodor Mommsen
német tudós szavaival szokták jellemezni, aki az elbeszélő kútfőkre kimondta a
súlyos ítéletet: "Ki kell sepernünk a történettudományok csarnokából
ezeket a meséket, amelyek színleg történeti előadások, de valójában nem
egyebek, mint együgyű koholmányok."(18)
Különösen kárhoztatták, hogy ezek a források "őslakókról" is beszélnek, akik a latinok, angolok, germánok előtt már helyben voltak, s ezeket népnevükön is megjelölik (Pelasgok, Piktek, Brithonik, stb.), sőt honfoglaló vezéreikről is tudnak (Ascanus, Romulus, Remus, Brutus). Mindezt "dajkamesének" (contes de nourrices, 246m 10 sk) nyilvánították, kisöpörték a tudományból, minek következtében aztán a régi Európa tárgyi bizonyítékai előtt teljesen érthetetlenül álltak.
Ez a helyzet ma már szerencsére nem áll fenn a régi nyerseségében. Az elmúlt húsz év alatt Nyugat- Európa ókori történetét jobban kidolgozták és az újabb kiadású munkákban a "latin előtti világ" egyre nagyobb körvonalakban bontakozik ki. Ez a változás a történészek, nyelvészek és régészek közös erőfeszítésével ment végbe, a tudományos illemszabályok betartásával és nem fordult elő, hogy az egyik vagy másik tudomány konzervatív képviselője az új irányban kutató kollégáját sértő megjegyzésekkel halmozta volna el. E kedvező fordulat elsősorban a régészeknek köszönhető, akik megállapították, hogy Nyugat-Európában az újabb kőkor kultúrája később következett be, mint a Duna-medencében.
Náluk a csiszolt kőkor érettebb szakasza tulajdonképpen csak Kr. e. 2500 tálán kezdődött, a bronzkor csak Kr. e. 1500 táján s az úgynevezett korai vaskor Kr. e. 500-tól. Megállapították azt is, hogy e három művelődési forma Európa nyugati részein nem belső fejlődés eredményeként állt elő, hanem a bevándorló népek hozták magukkal. Azok honosították meg a kenyér magvak termelését, a szelídített állatok tenyésztését és vezették be a letelepült életformát. E nagy fordulat eredményeként megszűnt a korábbi gyűjtögető életforma (foodgathering), vagyis a halászatra és vadászatra alapított élet és helyet adott a "magasabb kultúra" néven ismert termelő életformának (foodproduction). Ahonnan a magas kultúrát hozó nép érkezett, arra a földrajzi tájra a művészettörténet mutatott rá legkorábban. Észrevették, hogy a dél-franciaországi román stílusú építészet a Régi Kelet befolyását tükrözi, Szíria és Kisázsia példáit utánozza, amelyek viszont egyiptomi forrásokból táplálkoztak. (19)
Rámutattak arra is, hogy a heraldika bizonyos elemei, elsősorban az oroszlánok szerepeltetése a családi, nemzetségi és királyi címereken szintén a Régi Keletről behozott szokás volt, hiszen ez az állat Európában nem honos. Az emberi csontmaradványok vizsgálatából viszont az antropológusok derítették ki, hogy a kőkori és bronzkori változásokkal egyidejűleg kerek koponyájú emberek jelennek meg nagyobb számban Európában. Mivel ez utóbbiak ősi tartaléka a Régi Keleten élt, ebben a körülményben is útmutatást láttak arra, hogy az Európa nyugati részeiben megjelent népesség a Régi Keletről származott. A szomszédos tudományok eredményei alapján tehát a történészek rájöttek arra, hogy az elbeszélő kútfőkben megőrzött hagyomány mégis csak igaz és nagy hiba volt e kútfőket mellőzni. Európa első művelt lakossága valóban a Földközi-tenger keleti partvidékéről érkezett s mint hajósok Európában is főleg a tengerek partvidékeit szállták meg s csak később terjedtek át a beljebb eső vidékekre (198m 46, 50 sk, 169).
Kik voltak és milyen nyelven beszéltek ezek a keleti bevándorlók? Ennek eldöntésére a nyelvészek tettek kísérletet. De mivel a Régi Kelet nyelvi viszonyai még ma sincsenek tisztázva, az elemeknél kezdték munkájukat. Megállapították, hogy Európa nyugati részében a legrégibb helynevek - vizek, hegyek és egyes városok nevei - a jelenlegi román és angol-szász nyelvekből nem magyarázhatók meg. E nevekben olyan szavak, képzők és jelzők szerepelnek, amelyek egy egészen más nyelv sajátságai. Adataik térképre vetítése alapján meglepetéssel észlelték, hogy ez az ismeretlen nyelv Európa egész nyugati részét elborítja, vagyis ott az ókorban mindenütt azonos nyelven beszélő népesség lakott, bár fajilag talán nem volt egységes (46m 10-12.).
Francia és angol nyelvészek országaik ókorinak minősült helyneveit elemeire bontották és úgy találták, hogy "e névelemek vizsgálata a legizgalmasabb kérdés, amit a helynévkutatás napjainkban felvet", mert "forradalmi jellegű" eredményekhez vezethet és új látószöget nyit meg előttünk. (20)
Kiderítették ugyanis hogy e nevek az Égei- szigetvilág és a Földközi-tenger keleti felének helyneveivel mutatnak rokonságot, szóval a kultúra bölcsőjével, a Régi Kelettel való korai kapcsolatokra utalnak. Azt is megtudták, hogy mit jelentenek a helynevekben sűrűn előforduló egyes összetevő elemek, pl. a mező, talaj, pala, csúcs és kő, mert ezek rendszerint azonos földrajzi környezetben voltak használatosak. Ennél tovább azonban nem tudtak eljutni a kulcsnyelv ismerete nélkül és így nem tudták kideríteni a latin előtti ismeretlen ("X") ~ nyelv személyazonosságát. Arra nem gondoltak, hogy munkájukkal tulajdonképpen a magyar nyelv őskoráról hántják le az évezredeket borító leplet s talán éppen a magyar nyelv segítségével tudnának átütő eredményt elérni.
A népneveket vizsgálva meglepődtek a sok Úr összetételű néven, aminők a Lig-Ur-i, Hét-RÚr-i, Tig-Úr-i, és mások. Az Úr szó ismétlődéséből arra következtettek, hogy a keresett indoeurópai előtti "X" nép és nyelv árja nép és árja nyelv lehetett és a baszk nyelv lenne ez ősrégi nyelv egyik élő maradványa, amelyet Esc-Ar-i nyelvnek neveznek beszélői, az Úr szócska beiktatásával. Ez a baszk nyelv pedig - teszik hozzá - a magyar (MagAr-i, Hung-Ar-i) nyelvvel mutat szerkezeti azonosságot (238m149). (21)
A kutatások közben ismét mások arra jöttek rá, hogy az indoeurópainak tartott angol-szász nyelvben a szavak igen nagy csoportja, ha ugyan nem többsége, se nem angol, se nem szász, hanem "brithoni", vagyis régibb mint az indoeurópai réteg, s ez a régi szókincs is keletről származott. (22)
Más szóval hogy indoeurópai előtti nyelv tulajdonképpen régi magyar nyelv lehetett; a latin, angol-szász, germán nyelvek pedig úgy alakultak ki, hogy ehhez a régi nyelvhez egy más nyelv keveredett. (23)
Ezen a ponton kapcsolódhatunk be mi, magyarral rokon nyelvet
beszélő észtek és finnek a nyugat-európai titokzatos ősnyelv
személyazonosságának kiderítésébe. Mi ugyanis a nyugat-európai tudósok által
kielemzett őseurópai gyököket gyakran megértjük és az ezrével előforduló Kr. e.
hegy-, víz- és helyneveket értelmezni tudjuk.
A Montreálban élő Edgar V. Saks észt kutató két nagy kötetben összeírta Európa
latin előtti időkből származó folyóneveit és azokat a nagy folyók: Weser,
Rajna, Szajna, Loire, Garonne, Rhone, Themse és Duna vízgyűjtő medencéje
szerint csoportosította. A folyónevek értelmét aztán az észt nyelv segítségével
megvizsgálta. Megállapította, hogy a szóban forgó nevek nagy része finnugor
istenneveket tartalmaz, vagy finn, észt és magyar nyelven kifejezett földrajzi
mozzanatokat (víz, mező, forrás).
A helynevek vizsgálatából levont következtetései között ezeket olvassuk: "A régi Brithonik és Piktek eredetileg finnugorok voltak, az egész Európában otthonos finnugor népesség törzsei, akik a Visztula völgyében élő észtek beszédéhez közelálló nyelvet beszéltek" (212m 207, 217). Azt is mondja Saks, hogy nemcsak a Brit-szigetek, hanem a spanyol, olasz és görög területek is szerves részei az észt- Európának és népi szempontból eredetileg azok is finnugorok voltak (212m 218). Majd így folytatja: "Európa legrégibb lakosai emberemlékezetet meghaladó idő óta a finnugor törzsek", akiket a latin és germán népek utóbb kipusztítottak vagy északi fekvésű területekre szorítottak (212m 216 és olv. 17). Manapság Európa őslakosságából, a finnugor törzsekből csak töredékek maradtak fenn: magyarok a Duna-medencében, finnek és észtek a Baltikumban, mordvinok és egyéb töredékek a Volga folyó és az Ural- hegység környékén. Az európai finnugoroknak ezen a kontinensen hat-hétezer éves folytonosságuk (continuitás) van. (24)
Amikor örömmel mutatunk rá arra az újabb nyelvészeti irányra, amelyet a nyugat-európai (angol, francia) tudósok és finnugor rokonaink nyelvészei képviselnek, kissé restelljük a csonka-országi magyar nyelvészek maradiságát, akik ezekhez a fontos kérdésekhez még csak hozzászólni sem tudtak.
Saks dr. nyelvészeti kutatásait régészeti oldalról alátámasztja R. Indreko, az úgynevezett Kunda- kultúra búvára, aki Észtország területén a Kr. e. VII. évezredben fennálló kőkori kultúráról megállapította, hogy a bronzkorban és a vaskorban is zavartalanul folytatódott és kétségtelenül a finnugor etnikummal kapcsolatos (R. Indreko, The Prehistoric Age of Estonia, 1962). Indreko állítja, "hogy a jelenleg Észtországban élő észtek lényegében azoknak a finnugoroknak utódai, akik e helyen legalább 9, 000 évvel ezelőtt vagy talán még annál is régebben éltek" (idézi: 212m 16) és hogy a Kunda- kultúra elemei nem az Ural- hegység vidékéről eredtek, hanem Nyugat-, Közép-, és Kelet-Európából, Saks dr. megrója azokat a finnugor nyelvészeket, akik még ma is M.A. Castrén és E.N. Setälä elméleténél tartanak és a finnugorok vándorlását későbbi időkre helyezik, kiindulópontjául pedig a Káma, Volga és Oka folyók vidékét jelölik meg. Ez a nézet - mondja Saks - elavult, téves, sohasem volt bizonyítva és nem is egyeztethető össze a való tényekkel. (25)
Az újabb észt régészek és nyelvészek nemcsak szembefordultak az ural- szibériai eredetet hirdető nyelvészekkel, hanem mellőzték az ő segéd-elméleteiket is, nevezetesen a "kölcsönszavak", az "utazó szavak" elméletét (loan words, traveling concepts), amelyeket a latin- germán-angolszász tudósok saját nézeteik védelmére állítottak fel s amit a finnugor nyelvészek gondolkodás nélkül elfogadtak (212m 216 sk).
Mennyivel jobban látták a való helyzetet a 19. század első felében működő régibb nyelvészek és histórikusok, mint pl. Rasmus Rask, bár kezdetlegesebb módszerekkel dolgoztak, mint a modern nyelvészek és történészek. Ezekre a klasszikusokra térnek most vissza és haláluk után elismeréssel adóznak bámulatos éleslátásuknak.
Végeredményben tehát a nyelvészeti kutatások hátramaradottsága miatt nem ismerjük kellő módon Európa őskorát népi vonatkozásban. Az újabb vizsgálatok azonban már elegendő adatot hoztak elő, hogy megértsük, miért fontos éppen nekünk magyaroknak, hogy tovább vizsgáljuk az Európa nyugati tájain élt, csiszolt kőkori és bronzkori lakosság kilétét. Ha ugyanis kiderül, hogy Európa-1 felépítésében az e kontinensre jött magyar ajkú népek (finnugorok) vitték a főszerepet, akkor Európa egész történetét újra írhatjuk. Olyan feladat ez, amely megéri, hogy néhány tudós annak megoldására szentelje életét.
A "fekete magyarok" bejövetele
Ez idő szerint Nyugat-Európa legrégibb lakóiról csak annyit tudunk, hogy Spanyolország és Franciaország területén barlangokban kerestek menedéket és azok falára emberi alakokat és állatfigurákat rajzoltak. Az emberi alakok mezítelenek és feketék, állataik pedig nem az Európában honos állatok voltak, hanem afrikaiak: elefántok, orrszarvúk és gazellák. A tudások ezekből az adatokból bizonyosra veszik, hogy az Európában megfigyelhető első állandó lakosság Afrika területéről érkezett és talán az ott lezajló klimatikus változás (a Szahara kialakulása kényszerítette őket északabbra fekvő tájakra. Bármi volt elvándorlásuk oka, tény az, hogy ez a sötétes színű, de kaukázusi arcú lakosság elözönlötte Európa déli és nyugati tájait (198m 46; 213m 42).
Az is valószínű, hogy az afrikaiak Európába való átvándorlása
a csiszolt kőkor elején is folytatódott (Kr. e. 3000-2500), amikor már Európa
beljebb eső tájain is megfigyelhető jelenlétük, nevezetesen a Brit-szigeteken
és Franciaország területén. Kilétüket az angol és francia szakemberek régóta
kutatják, de még nem tudtak pontos feleletet adni a kérdésre. (26)
L.A. Waddell vizsgálatai szerint (Who were the Picts, 182m 91-126), az angliai
piktek sötétes arcú, alacsony termetű emberek voltak. Nevüket a legrégibb
angliai iratokban Picti, Pehiti, Pechty és hasonló változatokban találják, de
értelméről semmi biztosat sem tudnak. E nép lakóterületeit hatalmas
földhányásokkal, sáncokkal vette körül (nyomuk a helynevekben fennmaradt, 182m
95) és elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak. Még Cézár idejében sem
törték magukat a földműveléssel, hanem főleg tejen és húson éltek, s testüket
állati bőrökkel takarták be. (27)
Társadalmi szerkezetük anyajogú lehetett s egyik első írországi vezetőjük, Cesair asszony volt. A Brit-szigeteken eredetileg Altionban éltek, ahonnan azonban a nyomukban következő bevándorlók átszorították őket az Ír szigetre és Skóciába. (28)
A jelen időszámítás 6-8. századában úgy emlékeznek meg róluk,
mint akik az Antonius- féle római faltól északra eső terület urai. A piktek a
Mi magyarok kitűnően értjük a Picti, Pechty nevet, ha figyelemmel vagyunk a
szókezdő P-hangnak ma F-ként való hangzására. E kulcs szerint ugyanis a
rejtélyes név mai helyesírásunkkal egyszerűen Fekete, ugyanaz mint amellyel az
egyiptomi magyarok nevezték sötét arcú honfitársaikat. A Franciaországban
alkalmazott Picton pedig, a H-hang beiktatásával (Pict-Hon) annyi mint Fekete
Hon, s a Pictoni Fekete Honi lakos.
Az európai piktek (Feketék) nemcsak névben és színben egyeznek az afrikaiakkal, hanem abban is, hogy az ő népi szimbólumuk is kígyó volt s ők is elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak, nagyszarvú (egyiptomi) marhákat legeltetve sáncokkal körülvett hatalmas udvaraikban. Nincs tehát semmi kétség, az Európában észlelhető sötétes arcú népesség Afrikából jött, kus fajta emberek lehettek, akik kaukázusi vonásokkal bírtak és magyar nyelven beszéltek (olv. 264m 45; 213m 42). A Brit-szigeteken élt piktek történetéből ismerünk egy-két figyelemre méltó mozzanatot. Az egyik az, hogy társadalmi szervezetük nélkülözte a magasabb politikai összefogást, amennyiben ők még az "államtalan társadalom" korában éltek, bandákban kóborolva, akárcsak núbiai rokonaik. Emiatt a nyomukban következő árja népelemek, amelyek már ismerték a hatalom összpontosításának magasabb formáját, hamarosan föléjük kerekedtek. A huszonkilenc nevet feltüntető pikt királyjegyzéken például minden második király neve előtt az Úr szó áll. Talán úgy kell ezt értelmeznünk, hogy az úr királyok fehér magyarok lehettek, a többiek viszont a feketék soraiból kerültek ki. (29)
Amikor a rómaiak Cézár vezetése alatt Kr. e. 54-ben megpróbálták Britanniát meghódítani, az ellenállást egy kus főember szervezte meg, név szerint Cassi-Vellanus. A római légiók Britanniából való kivonulása (A.D. 411) után a felszabadult területeket a piktek igyekeztek uralmuk alá vonni ami hosszas háborúskodással járt. A 9. század közepén a szigeteken élő pikteket a skótok véglegesen leigázták és beszüntették a pikt név használatát, E név helyett a KALEDONI, Kelet Hani elnevezést vezették be, de területükön, Kaledóniában ezután is a piktek maradtak a főnép. A skótok, akik a pikteket legyőzték, maguk is Régi Keletről származó népcsoport lehettek, a fehér magyarok csoportjából. A hagyomány szerint ugyanis a skótok őse egy egyiptomi királyleány volt, Skota fejedelemasszony, aki nagy kísérettel érkezett új hazájába és Skócia névadója lett. Következésképpen a kaledoni=kelethoni kifejezés illett a skótokra és piktekre egyformán.
A piktek eredeti sötét színe az évezredes keveredés folytán
mára már javarészben elmosódott. E folyamatban azonban kétségtelenül
közrejátszott az is, hogy bőrük pigmentáló tevékenysége idők múltán a mérsékelt
égövi klímához alkalmazkodott. Franciaországi emléküket őrzi talán az a 205
darab "fekete Madonna" is, e 20 cm-től 80 cm-ig terjedő istenszobrok,
amelyek közül
18) A német szöveget angolban így találjuk: History must first
make a clean sweep of these fables which, though purporting to be history, are
nothing more than somewhat simple improvisations. Römische Geschichte, 7th ed.
188t, 44 sk. Idézi 150m
19) Dans tous les manuels d'art roman, á la suite de Focillon,
Baltrusaitis et aussi de Dieulafoy, il est d'usage d'insister, et avec raison
d'ailleurs, sur I apport considérable en matiére d'architecture de
20) La question des bases pré-indo-européennes est le plus passionnant des problemes que pose, á I'heure actuelle, la toponymie . . . on attend des résultats révolutionnaires . . . horizons nouveaux, 46m 69.
21) A nyugat-európai kutatók az új eredménytől, amely a ragozó nyelvek elsőbbségét látszik igazolni Európában meglehetősen fáznak. A baszk nyelvvel kapcsolatban PI. egyik megjegyzésük így hangzik: An agglutinative monstruosity that, according to Basque legend even the Devil could not learn (Time, 1967 április 7). Másként fordítva a dolgot, a ragozó nyelv az emberi agyat jobban kiműveli és nagyobb teljesítményre teszi képessé, A baszk géniusz adta a nyugati világnak sok kiváló emberét akik névsorában szerepel Xaveri Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác, MigueI de Unamuno és Simon de Bolivár.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy a nyugati szerint az ugor-nyelvek, amelyek közé is a magyart sorozzák, az árja csoportba tartoznak, méghozzá annak legősibb tagjai: Ugrian represent an earlier stage of Aryan 166m 151.
22) It now appears that most of the Words in "Anglo- Saxon" are neither continental Angle, nor Germanic Saxon, but Briton, 183m római 41. About fifty percent of the commonest words in use in the English language to-day is discovered to be Sumerian in origin with the same word-form, sound and meaning, 183m római 10; 182m római 9.
23) Indo-European pure est un mythe: les substrats allogénes sont aussi importants en AIIemange quten Italie, en Angleterre que en Franca 46m 12.
24) Saks dr. szavai eredeti fogalmazásban: The ancient Britons and Picts were originally Finno-Ugrians, tribes of the Finno-Ugrian population of the entire Europe, and they spoke idioms close to the tongue of the Aesti in the Vistula river valley, 212m 207. - That these territories also (az Ibériai, az Appenin és a Balkán-félsziget) were integral parts of Esto- Europa, and, from the ethnic point of view, had originally been Finno-Ugric, 212m 218. - The original inhabitants of Europe from time immemorial were the Finno- Ugric tribes. 212m 216.
* E könyv műszaki előállítása már a befejezéshez közeledett, amidőn kezünkbe került A. Dolgopolski orosz nyelvész "Borelsch- Ursprache Eurasiens" c. tanulmánya (Bild der Wissenschaft, Stuttgart, 1973 október, 1140 s. köv. I.). Szerinte a különféle eurázsiai nyelvekben kb. 600 közös gyökszó észlelhető s ezek a szavak a mintegy 10.000 évvel ezelőtt beszélt ősnyelvből erednek melyet a szerző "boreális" (Borelsch) nyelvnek nevez.
E nyelv jellemzésére a következő mozzanatokat említi: (1) a nyelv a Régi Keleten az Eufráteszés a Perzsa-öböl környékén: (2) legjellemzőbb két alapszava az edényt jelentő 'KÁD' és a vizet jelentő "'VET" (ezek pontosan egyeznek a magyar Kád illetőleg Víz szóval). (3) a magyar nyelv eredete bebizonyítottan "boreális" (Borelsch Ursprung bewiesen). Vagyis a magyar nyelv kialakulása az orosz kutató szerint a Régi Keleten ment végbe, miként mi is hangoztatjuk. Az a nagy fokú egyezés azonban, ami a boreális és a magyar között fennáll, szerintünk; akik jobban tudunk magyarul mint Dolgopolski, indokolttá teszi, hogy a szóban forgó ősnyelvet egyszerűen "magyar ősnyelvnek" nevezzük és ne bonyolítsuk a kérdést egy újabb műkifejezés forgalomba hozásával.
26) La question Picte est une des plus débattues de I'histoire ancienne de Bretagne, mais il ne semble pas du elle soit beaucoup éclairée au cours de ces longs débats, 102m I 250 sk. A vitára vonatkozólag olv. még 212m 200 sk.
27) Cézár írja a piktekről: Interiores (vagyis a sziget belsejében lakók) plerique frumenta non serunt, sed lacte et care vivunt pellibusque sunt vestiti, 28m I 203.
28) Huxiey szerint a piktek . . . have been widely distributed in remote prehistoric times over the British Isles, from Cornwall to Caithness, and over Ireland. and also over the European continent from Basque and Iberia eastwards, 182m 1.
29) A piktek királyjegyzékén szereplő úr királyokról Waddell így szól: This fact is of great significance, as showing that these early kings of the Picts succeeded in the paternal line and not in the maternal line and were therefore presumably Aryan and not hemselves Picts. 182m 87.
30) A fekete Madonnákra vonatkozó adatokat E. Salliens. Nos Vierges noires leur orgine (Paris, 1945) c. munkájából Enderlin Gvöngyi (Franciaország) közölte velem. Értékes adalékát ez alkalommal is melegen köszönöm.
Akármennyi tehát a Franciaország területén és a Brit-szigeteken megállapodott piktek történetében a hiányosság, a rendelkezésünkre álló adatokból mégis kihámozható a lényeg. Ez abban foglalható össze, hogy a Nyugat-Európában történetileg észlelhető első népesség szintén a Régi Keletről elhúzódó lakosság volt, kus fajtájú emberek, akik magyar neveket viseltek és magyar nyelvemlékeket hagytak hátra. Nem tévedett tehát Saks dr., amikor ezt az első nyugat-európai népességet a finnugor nyelvet beszélő őseurópaiak közé sorolta.
Az Európa nyugati tájaiba igyekvő kő- és bronzkori bevándorlók első pihenő állomása rendszerint Itália volt és a közelébe eső szigetek. Feltűnő, mily gyakran fordul elő az itteni régi helynevekben is az "Úr" összetevő elem és hangtani változatai.
A fehér magyarok első hulláma
1. Kr. e. a III. évezred közepe táján egy újabb néphullám borította el Európa nyugati területeit. Ezek is tengeri úton érkeztek, hajóik a Régi Keletről indultak ki és első pihenő állomásuk Itália valamelyik szigete volt, rendszerint Szicília vagy Szardínia. Második megállójuk Franciaország és Spanyolország, s akik ott sem tudták megvetni lábukat, továbbhajóztak a végállomásra, a Brit-szigetekre. Az irodalomban ezeket a fehér embereket a mediterrán emberfajtába sorolják és az árják hamita ágának mondják. Ők maguk azonban, mint a történeti forrásokból látjuk, leginkább Magyarnak (MAGÁR, MAKAR, MAHAR,) nevezték magukat. Mivel azonban a nevükben lévő torokhang, a G, K, H, a kiejtésben gyakran elhalkult, a Maúr, Maor, Mór forma állt elő. Ebből a körülményből arra kell gondolnunk, hogy ezt a keletről jött néphullámot főleg a Kánaánban, Szíriában és Föníciában letelepült magyar csoport szolgáltatta, amely ott váltakozva Magyarnak és Maúrnak nevezte magát.
Ezek a maúri-magyar bevándorlók az apajogú társadalom első
képviselői lettek Nyugat-Európában és a magyar népek ősi szimbóluma, az
oroszlán és a madár kísérte őket. Az utódok úgy emlékeznek rájuk mint Óriási
emberekre, a Napisten híveire. Kísérjük figyelemmel utazásukat.
Akik az első állomáson, Szicíliában állapodtak meg, egyik legnevezetesebb
városukat MEGARA, Magyar névre keresztelték el. E név gyakori előfordulását
megelőzőleg már a Balkán-félszigeten haladó magyar csoportnál is észleltük. A
szicíliai Megara két másik régi település között foglalt helyet, az egyik
SYRACUSA volt, Az Urak Háza, a másik CATANA, Katona. Fontos hely volt még a
déli oldalon lévő GELA vagy GELO, ahol fejedelem székelt. Ez a név is ismerősen
cseng fülünkben, hiszen az európai Magyarországon, Erdélyben is volt egy azonos
nevű fejedelem a honfoglalás idején.
Szicília keleti felét a SIKELOI nevű nép birtokolta, nyugatit pedig a SICANI nevű. A tudósok e két népet azonosnak veszik és tőlük származtatják a sziget Szicília nevét (265m 9, 16). Nagyon valószínű, hogy e népnevek tulajdonképpen vallási meg jelölések s az első: S-Ike-Ló-i, Az Égi Ló vagyis az égboltozaton robogó Napisten, a második viszont, S-Ic-An-i, Az Égi Anya híveit jelenti, amint az Égei- szigetvilágban is szokásban volt. Feljebb a térképen, az Olasz-félsziget láb alakú részében, a láb holdjában, nevezetes ókori város volt MATARA Magyar, ahol a kőkortól a bronzkorig bezárólag ugyanaz a népesség lakott (150m 49). A láb sarkában, KALABRIA-ba (Kő láb ura, azaz láb alakú föld ura) két másik ókori helynév vonja magára a figyelmet: MANDURIA és URIA. Úgy látszik, Olaszország földrajzi alakját régen is az emberi lábhoz hasonlították, mielőtt még csizmának képzelték el. Cato elbeszélése szerint az Itália északnyugati részében élő népességet is Magyarnak nevezték, így: VERTA MOCORI (102m II 30). A Spanyol-félsziget nyugati részében egy nagy terület neve ESTE- MADURA (Esti azaz nyugati Magyar) s a főváros MADRID neve is a régi Magyari-Ta (Magyar Föld) kifejezésre vezethető vissza.
Úri népek laktak LIGÚRI néven a Spanyol-félsziget északi
sávjában egy kb.
előfordulása felett talán mégsem lehet vállvonogatással napirendre térni és
mindezt a véletlennek tulajdonítani.
Nem, mert ugyanez a név a
A Brit-szigeteken is számos helyen ismerünk Magyar-elemmel alkotott helyneveket. Britannia délnyugati részében, Cornwallban van egy MAKAR és MAGOR alakban szereplő helység, amely azonos a welsh Magwyr, az ó-welsh Macyrou és az ó-breton Macoer névvel, - magyarázza az angol szerző (248m 93). West-Mor-Landban, amely neve szerint is maúri település, fennmaradt a MOZERGH, Cumberlandban pedig a MOSSER falu neve. Skóciában, Aberdeen katedrálisának védőszentjét ST. MACHARnak és ST. MACKERnek nevezték(31)
Waddell vizsgálatai szerint a Mihály (Michael) név a Machar változata, amelynek betűit Hétországban és Egyiptomban Makhúr, Makhiár, Mekhir alakban ejtették ki, noha a helyes forma "Machar". (33)
A Don nevű skóciai folyó Aberdeennél ömlik a tengerbe s Urie nevű mellékfolyója azért híres, mert völgyében rovásírással ellátott kőoszlopot találtak, amiről majd külön szólunk. Az Ír szigeten, annak északi részében, az egyik megye neve AR-MAGH, régi vallási központ, ma is az: ott székel a prímás. Egyenes szórendben természetesen ez is Magar. Derry megye fontos városa MAGHERA. Az Ír szigeten általában északon összpontosulnak a Magyar helynevek, a Brit-szigeteken a nyugati oldalon (Cornwall, Cumberland, Westmoorland), Skóciában északon. Ebből az elhelyezkedésből az látszik, hogy a maúri bevándorlók hajói a szigetcsoport között lévő vizekre futottak be.
A szakirodalomban ezeket a Nyugat-Európában létrejött magyar telepeket általában fönicei telepeknek szokták elkönyvelni. Ez a vélekedés, ha nem is egészen helytálló, mégsem mondható tévesnek, mert a föniceiek maguk is a Kánaánban és Szíriában megtelepedett maúri-magyar nép része voltak. E hajós magyarok Európában legszívesebben a tengerpartok közelében lévő érclelőhelyek körül szálltak meg és a bányák kitermelésére felhasználták a helyben lévő pikt munkaerőt. Ez az együttműködés magyarázza meg, hogy a régi brit ércbányák környékén pikt helynevek is találhatók. Az első fehér magyarok brithoni telepei gyakran csak időszaki jellegűek voltak: tavasszal megérkeztek embereik a hajókkal, kirakták keleti árucikkeiket s helyettük a nyár folyamán berakták az elszállításra váró érceket, ősszel aztán eltávoztak. Csak a központi fekvésű helyeken alakultak ki állandó telepek, amelyek főfeladata az volt, hogy vigyázzanak a hatalmas raktárakban összegyűjtött, elszállításra váró anyagra. A hajósok, ha idejük engedte, felmentek a Balti-tengerig és elszállították az ott összevásárolt ámbrát.
Magyar tudásunkkal az óriáskövek titokzatos világába is
behatolhatunk. E köveket típusuk szerint három csoportba osztják. A
legegyszerűbbek a merőlegesen felállított és társtalanul álló oszlopok, amelyek
föld feletti része átlagban öt-hat méter, beásott része egy-két méter. Elvétve
akadnak ennél magasabb kőoszlopok is, amelyek húsz méter körüliek és vannak
kisebbek is, ember nagyságúak. E magánosan álló faragatlan kőoszlopok sokféle
elnevezés alatt ismeretesek, de újabban mindenki egykorú nevükön ménhíreknek
nevezi őket. Vannak olyan ménhírek, amelyeket nagyjából szobor alakra faragtak
-s rájuk az emberi arc legjellemzőbb elemeit vésték fel: a két szemet és az
orrot (a száj soha sincs ábrázolva). Egyes ménhír szobrokon csillagászati jelek
is láthatók. A szobor megjelölés azonban csak bizonyos megszorítással illik
rájuk, mert a fej, váll, a két kéz és a láb - a szoborról alkotott fogalmunkkal
ellentétben - nincs kiszabadítva az anyagból. Az ilyen emlékek olyanféle
benyomást keltenek, mintha egyiptomi múmiák lennének, csak éppen kőből. Az
egyik legszebb, épségben ránk maradt ménhír-szobor a franciaországi Saint-
Sernin faluban (Aveyron) áll (Okmánytár 3;
Az óriáskövek második főtípusa az, amikor a köveket kör
alakban helyezik el. Az ilyen megalitikus emlékek neve kőkarika, egykorú
kifejezéssel kromlek (cromlech). A leghíresebb kőkarika (Stonehenge) Angliában
a Salisbury- síkságon áll s Kr. e. 1800-1650 között készítették. Befejezett
állapotában a kövek két koncentrikus kört alkottak, azon belül pedig két
lópatkó alakú csoport volt, ölükben egy hatalmas, oltárkőnek mondott kőtömbbel.
Az emléket egy
A megalitikus emlékek harmadik főtípusa négy hatalmas lapos
követ foglal magában, amelyek közül három merőleges helyzetű, a negyedik pedig
a három tetején, mint egy óriási asztallap helyezkedik el. Az irodalomban ezt a
formát kőasztalnak mondják, de rájuk vonatkozólag is a régi elnevezés
kerekedett felül s ma dolmen néven emlegetik. A dolmen típusú óriáskövek a
leggyakoribbak, számuk egyedül Franciaország területén
Mit tudunk e tündéri pompában álló óriáskövek készítőiről? Először is azt, hogy ők egy és ugyanazon nép fiai voltak. A kövek ugyanis Nyugat~ Európában mindenütt teljesen egyformák és mindig a leírt három típus valamelyikét testesítik meg. Ez csakis úgy lehet, hogy a Kr. e. II. évezredben a Brit-szigeteken, Franciaország területén s az Ibériai-félszigeten ugyanaz az emberfajta lakott. A másik észrevétel: ugyanilyen típusú óriáskövek találhatók a Régi Keleten, nevezetesen Kisázsiában, Föníciában, Kánaánban, a régi Mauretániában (Afrika északi területsávjában) és India nyugati részeiben is (ld. az Okmánytár 5. és 6. sz. térképét), ahol egyúttal mindenütt a maúri-magyar népek jelenlétét figyelték meg. Ebből viszont az következik, hogy az európai óriásköveket is a maúri nép részei állították fel. A nyugat-európai megalit építőkről a hagyomány is azt tartja, hogy óriások voltak, nagy tudással és bámulatos erővel rendelkező emberek (240m 111). A kelták emlékezete szerint a kőemlékeket Európában azok állították fel, akik Franciaország nagy félszigetének, Bretagnenak az Ar-Móri-Ka nevet adták, vagyis szerintük is a maúrik (249m 21).
Ezek a határozott nyomok egyeznek azzal a további észrevétellel, hogy a kőemlékek ott fordulnak elő a legsűrűbben, ahol egyúttal a leggyakrabban szerepel a Moguer, Magar, Maúr, Mór név: a három breton megyében, a Brit-szigeteken Cornwallban, Welshben, továbbá Skóciában és az Ir-sziget északi részében. Más forrásokból merített bizonyítékok alapján L. A. Waddell is a maúri népben jelöli meg az európai megalitok szerzőit (182m 169, 414). Hubert francia kutató pedig, aki a kelta nevet erősen kiterjeszti és minden keletről jött népben egyúttal keltát lát, a megalit építőket "korai keltáknak" nevezi (102m I 272). A nemzetközi nyomozással egyetértve, mi is azt véljük, hogy az óriáskövekkel készített emlékeket a Régi Keletről Európába érkezett fehér emberek maúri (magyar) ága hagyta hátra, vagyis hogy az építők magyar nyelven beszélő emberek voltak. Ez utóbbi állítást az alábbiakban nyelvészeti adatokkal bővebben is igazoljuk.
Az irodalomban meglehetősen eltérő vélemények olvashatók arra e, hogy milyen célra szolgáltak az óriáskövek. Csak annyi látszik bizonyosnak, hogy azok nem határt jeleztek és nem is valamilyen különleges temetkezési szertartás tartozékai. Közelebb jutunk a lényeghez, ha a megalitok típusainak nevét és a vele kapcsolatos egyéb nyelvi emlékeket vizsgáljuk meg s azokat a magyar kulccsal próbáljuk értelmezni. Ekként eljárva, a MEN-HÍR szó első eleméből azonnal látjuk, hogy az az egyiptomi Mén isten nevével egyezik, második eleme pedig Hír szavunk. A kettő együttvéve tehát a teremtő Isten hírét, nevét, létét idézte szüntelenül az egykorúak emlékezetébe. Az egyiptomi Mén isten, csakúgy mint krétai megfelelője Minos, elsősorban valóban a termékenységi gondolat kifejezője volt s leggyakoribb szimbóluma a bika. A szakemberek a nyugat-európai ménhír oszlopokkal kapcsolatban megfigyelték, hogy azoknak igen gyakran valóban phallikus kiképzésük van. (36)
Hogy az ilyen oszlopok nevében valóban az erős hímet, teremtőt jelentő Mén magyar szó szerepel, az is bizonyítja, hogy nevükben a Mén rokonszava, a Ló is előfordul. Egy franciaországi városkában (Locmariaquer) például kör alakban elhelyezett ménhír oszlopokat találtak (neve: Mané Lud) azzal a sajátossággal, hogy mindegyik ménhír tetején egy kis lófej áll (230m 59). Még azt sem vette észre senki, hogy e városka Loc-Maria-Quer neve is a kör alakban elhelyezett lovak nevét örökíti meg a Maúri névvel' együtt magyar nyelven, hiszen annak összetevő elemei "Lók-Maúri-Köre" s az emlékcsoport saját neve is tartalmazza a Mén és a Ló (Lú) magyar szavakat.
A Brit-szigeteken a magánosan álló ménhír oszlopokat általában AMBERIC névvel nevezik, de nem tudják e szó jelentését. Magyarul: Emberek. Ismerünk olyan oszlopot is, amelyet MEN-AMBERnek neveznek. Stonehege kövei szintén AMBERIC (10m II 180) és azt is tudjuk, hogy a kelták Ambernek nevezték főistenüket (10m II 141). Ezek a helyi nevek azt mutatják, hogy a ménhír oszlopok valóban a teremtő istenre emlékeztető jelek. Ugyanerre az eredményre jutunk, ha emlékezünk arra, hogy az istent Egyiptomban igen gyakran a Nap képében képzelték el, akinek szimbóluma a kocsikerék, forgó kereszt, napkorong vagy egyéb csillagászati figura volt. Nyugat-Európában a ménhírekre pontosan ugyanilyen szimbólumokat rajzoltak, hogy jelentését és értelmét kézenfekvőbbé tegyék. Az oszlopokat néha olyan istennevekkel ékesítették fel, amelyekben a magyar Mása szó benne foglaltatik (240m 101). Mindez megerősíti és világossá teszi, hogy a magas kőoszlopok Isten képei, másai voltak s elsősorban az ő teremtő szerepét idézték az egykorúak szemei elé.
Az a körülmény, hogy a ménhír oszlopok a pogány isten jelképei voltak s lépten-nyomon az ő nevét, hatalmát és erejét idézték a járókelők elé, arra indította a későbbi kereszténység aszketizmust hirdető buzgó terjesztőit, hogy ezeket a számukra zavaró kőoszlopokat eltüntessék az emberek szemei elől. Az 5., 7. és 8. századi egyházi zsinatok valóban számos határozatot hoztak, amelyek elrendelik a ménhírek eltemetését, elásását, szakadékba dobását vagy folyók medrébe való süllyesztését. Ez ismétlődő rendelkezések ellenére mégis sok ménhír fennmaradt korunkra. Ez annak tulajdonítható, hogy eltávolításuk roppant nagy súlyuk miatt nehezen végrehajtható feladat volt. Másrészt sok ménhírt megkereszteltek, azaz felékesítettek keresztény szimbólumokkal és így beillesztették az új világ képébe. (37)
A megalitikus emlékek második nagy csoportját a dolmen nevű kövek alkotják. E névben is azonnal észrevesszük az isten Mén nevét, amiből előre gondolhatjuk, hogy ezek a kövek is valahogyan az isten-hittel kapcsolatosak. A régészek az ilyen emlékek mellett valóban gyakran találtak apró tárgyakat: korongot, bárkát, fokost s bizonyos cserépedényeket, amelyek mind a Napisten (Mén) ősi szimbólumai. Arra nézve viszont, hogy a dolmen szóban lévő első szótag, a DOL mit jelenthet, az ilyen típusú megalitok helyi elnevezései adnak választ. A dolmeneket ugyanis több helyen az "Óriás ágyának" és az "óriás hálószobájának" nevezik (lit du Géant, chambre du Géant, 240m 13-15). E kifejezések azt a régi-keleti felfogást tükrözik, hogy amikor a Napisten (az égi óriás) nem kocsikázik a mennybolton, vagyis amikor éjszaka van, akkor ezekben a fedett megalitokban mint megannyi hálószobában aluszik. Eszerint a DOL-MÉN értelme annyi lehet mint HáL-Mén.
Ugyanaz az elgondolás jelentkezik itt Nyugat-Európában, mint amelyről Herodotos értesít bennünket a mezopotámiai Babilonból, ahol a nagytemplom legfelsőbb emeletén egy hatalmas hálószoba volt. Abban a szobában mondja a mester - csak egyetlen bútordarab állt, egy óriási ágy és a helyben lakók hite szerint a Napisten éjszaka folyamán abban aluszik. Nem látszik tehát különösebb rejtélynek a dolmenek célja sem: szent helyek voltak azok s arra szolgáltak, hogy a Napisten éjjeli pihenőhelyei legyenek.
Ugyancsak az istenséggel alkotott világba tartoznak a kör alakban elhelyezett óriáskövek, amelyek ősi KROMLEK, CROMLECH nevét magyarul szintén jól értjük: Kör-emlék. Ezek legszebb, legtökéletesebb és legjobb állapotban maradt példánya az angliai Stonehenge (Okmánytár 7). Ezt az építményt Waddell alaposan megvizsgálta, más köremlékekkel is összehasonlította és megállapította, hogy az egy hatalmas ókori csillagvizsgáló - solar observatory, jó magyar kifejezéssel: napvárta, - melynek elsődleges célja az annyira fontos nyári napmegállás (solstitium, június 10-20) megfigyelése volt." Az építmény ugyanis akként volt tájolva hogy főtengelye pontosan arra az égtájra mutasson, ahol az óriás, vagyis a Napisten, az említett tizenegy napon kel. Nagy ünnepségekkel volt ez a dátum kapcsolatos, az emberek örömtüzeket gyújtottak, körültáncolták az égő lángokat, átugráltak a parázson, hogy jó egészségben maradjanak és szerencsések legyenek, mint hasonló alkalommal másutt is tették, nevezetesen az Égei- szigetvilágban és a Balkán-félszigeten. A vonalba állított ménhírek is gyakran úgy vannak tájolva, hogy a nyári napmegállóra mutatnak. Volt olyan napvárta is, amelynek kövei nemcsak a nyári napmegálló idejét mutatták, hanem a tavaszpontot, meg esetleg más ünnepnapok vagy bizonyos fontos mezőgazdasági munkálatok idejét is. Ilyen esetben a köremlék már valóságos naptárnak minősíthető ( 182m 226-231, 234; 240m 35 sk) .
A megalitikus emlékekkel kapcsolatban talált magyar szavak - Mén, Ló, Ember, Hír, Mása, Kör, Hál, Emlék - egészen bizonyossá teszik, hogy ezeket az óriásköveket magyar nyelvű népek állították fel. Ezt a benyomást az óriáskövek egyéni nevei megerősítik, a kövekre írt szövegek pedig vitán felül eldöntik. Az olyan megalitokat például, amelyek csak két merőlegesen felállított kőből és egy rájuk borított hatalmas asztallapból állnak s alattuk át lehet látni, Franciaországban hagyományosan LICHAVEN névvel nevezik (240m 12), ami csodálatos pontosan őrzi az eredeti magyar kifejezést: Lika van (lyukas). Az angliai Stone-Henge köremlékben - mint egyébként minden óriáskőben - Isten lakott, ezért talán annak neve is magyar eredetű: Isten Honja. Magyar alkotóra mutat a már említett Loc-Maria-Quer és Mané Lud név is. A Saint-Sernin határában lévő szomorkodó subás ember ménhír-szobrát pedig (Okmánytár 3) már olvasni is tudjuk. Képírással írt szövege így hangzik: "A magyar föld Ura siratja a bátrakat subában." Sajnos, e szöveg közelebbi értelmét nem tudjuk megállapítani.
Jobban értjük a két-méteres Newton- kő üzenetét, melynek
A Nyugat-Európába érkezett első fehér emberekre vonatkozó vizsgálatainkat azzal zárjuk, hogy ők az árja fajta maúri nevű ágából eredtek, magyar nyelvüket, vallásukat és írásukat az új hazában is megőrizték, s magukról tízezernél több emléket hagytak hátra, köztük egy ragyogó szép. ősi magyar nyelven írt hat soros üzenetet, istenhitük csodálatos bizonyítékát.
31) Olv. 46m 275, 116 sk; és 247m. - Az a francia vélemény,
hogy a helynevekben szereplő Magyar-elem "romot, falmaradványt"
jelentene és bizonyíték volna a germánok és normannok pusztításaira (102m I 62)
nem lehet helytálló, hiszen ugyanez a név sűrűn szerepel Itáliában, a
Brit-szigeteken és természetesen a Régi Keleten is, jóval a germánok és normannok
létezése előtt. Ha a franciaországi Magyar nevű falvakat a normann és egyéb
inváziók idején már romokban találják, ez a körülmény nem a név "rom"
jelentését igazolja, hanem azt. hogy az indoeurópai barbároktól a magyar
őslakosság szenvedett a legtöbbet. - Bretagneban a Magyar névvel sokszor
kapcsolódik a Plou-elem, amely nem más, mint Falu szavunk régies alakja, a
P-nek F-fé változása előtt. A magyar Palű első szótagjából a hangsúly hátrább
tevődése következtében kiesett az eredetileg ott lévő A-hang s így állt elő a
Plű, amit franca helyesírással Plou-nak írnak. Ez a Plou (Falu) elem Bretagne
említett három nyugati megyéjében 151 helység nevében szerepel. 78m
32) It seems possibie that this 'Machar' was an old locally current name attached to the pagan cult of St. Michael or Makhiar and was erected into a Christian saint, 182m 358.
33) 182m 358. Ugyanez a szerző azt mondja, a Magyar- név annyira ókori jellegű (prehistoric), hogy ahol a belőle eredő Mihály név templomokkal kapcsolatban szerepel, majdnem biztos hogy ott már a keresztény idők előtt is istenház állott. 182m 360. E megfigyelés helytállónak látszik és magyar vonatkozásban is igazolható. PI. Kolozsvár főtemplomának védőszentje is Szent Mihály és a templom körül a legutóbbi építkezések során kő- és bronzkorból eredő emlékek kerültek elő.
34) Les monuments mégalithiques demeurent la plus grande
énigme de
35) A kör alakban elhelyezett pillérek fölé utóbb hatalmas kőlapokat helyeztek és az egész szerkezetnek templom jellegű zártságot adtak. Ezek a fedőlapok azonban mint Waddell alaposan indokolja (182m 232) eredetileg nem tartoztak az építményhez.
36. N'a-t-on pas fait remarquer que la plupart des ménhirs sculptés gardafent, malgré tout, une certaine allure phallique. t, 240m 107..
37) A következő egyházi zsinatok hoztak ménhír-ellenes határozatokat: 435, 438, 452. 658 (fontos), 681, 682, 698. 789, 900 (Nagy Károly elrendeli a ménhírek elpusztítását), - 240m 18-20.
38) L. A. Waddell: It is thus evident that the primary purpose of these great prehistoric stone circles . . . was for solar observatory determination of the summer solstice, 182m 234.
39) Az arcon a két szem és az orr van hangsúlyozva (a száj hiányzik): Mak-AR, vagyis Magyar. Az arcon az előkelőség jelzésére jobbról és balról négy- négy bevágás látható, a hieroglif FTU /FDU Jelzésére (25m 1271; az arcot körülvevő vonalak UR/RA, s e kettő együtt a Föld ura. A nyakat jelző négy hajló vonal a víz, eső jele. ami az S-hang jelzésére szolgál; a karika RA; a kéz tartása Ta, együtt: Siratja. Az ágas A-BOT (25m 85 No. 3 és 199m U-121; a karika ismét RA; a három függőleges a többes szám jele: -k; alatta a kéz Ta; együtt: A bátrakat. Az öv ilyen alakja SU (199m N-381: a láb kétszer: Ba-Ba, együtt Subában. Így az egész szöveg: A magyar föld Ura siratja a bátrakat subában.
Szántó-vető fehér magyarok érkezése
Bár már a Nyugat-Európába érkezett első két magyar nyelvű néphulIám - a pikt (kus) és a maúri (magyar) - is eltörölhetetlen nyomokat hagyott hátra maga után, mégsem mondhatjuk el, hogy egészen benépesítették volna ezt a területet. Az ő telepeik elsősorban a tengerpart közelében helyezkedtek el, úgyhogy a kontinens belsejében még nagy területek maradtak lakosság nélkül. A nyugat-európai tájak teljes benépesítése és állandó jellegű lakossággal való feltöltése a Kr. e. 13, és 12. század fordulóján kezdődött és több évszázadon át szakadatlan folytatódott. Az új gyarmatosok ez alkalommal is a Régi Keletről jöttek, hazájukat a szemiták fokozatos térfoglalása miatt voltak kénytelenek elhagyni. Bevándorlásuk beszivárgás jellegű volt, vagyis nem tömegben, nem egyszerre érkeztek, hanem kisebb-nagyobb csoportokban. Az első jelentősebb rajok mindjárt Asszíria nagyhatalommá alakulása idején távoztak el szülőföldjükről, I. Tiglathpilezar király (Kr. e. kb. 1116-1078) uralkodása alatt. Ő volt ugyanis az a szemita király, aki először hódította meg Libanont, Kappadóciát, Hétország nagy részét és tömeggyilkolási módszereivel halálfélelmet keltett a lakosság körében.
Ezek a földműves életformájú menekülők tengeri úton mentek Nyugat-Európába és legszívesebben a könnyen művelhető porhanyós földeken szálltak meg, a nagyobb folyókban, mert a magukkal hozott szerszámok csak az ilyen laza szerkezetű talajok megművelésére voltak alkalmasak A folyók és tavak mellékére való település az is ösztönözte őket, megelőző hazájukban a mezőgazdálkodás öntözéses formáját gyakorolták. A kötöttebb, de jobban termő földekre csak később, a Kr. e. I. évezred közepétől kezdve vonultak be, miután megismerték és megtanulták a Duna medencében kialakított öntözés nélküli, úgynevezett "száraz mezőgazdálkodást" (dry farming). Azok a nagyobb szántó- vető népek, amelyek Nyugat- Európában alakultak ki, Itáliában, a Brit szigeteken és Franciaország területén észlelhetők. Mit tudunk rólunk tárgyunk szempontjából előadni?
1. Itáliában az etrúri (etruszk) néven kialakult népre összpontosítjuk figyelmünket, melyre nagy bőségben maradtak fenn hiteles történeti adatok. E nép azért is figyelemre méltó, mert ő alkotta meg Itália földjén az első magas kultúrát s jelentőségét emeli az a körülmény is, hogy belőle sarjadt ki a római civilizáció. (40)
A bevándorló etrúri népesség első csoportjai Kr. e. 1000 körül már helyben lehettek, az utolsó csoportok viszont a Kr. e. 6. században futottak be. E különböző időben érkezett csoportok a Kr. e. 8. században többé-kevésbé egy közös politikai keretben helyezkedtek el s Etrúria néven országot alapítottak. Az ország az Appenin- hegységtől nyugatra, a Tiberis, Arno és a tenger által határolt területet foglalta magában. Függetlenségét a Kr. e. 1. századig tudta megőrizni, azután Róma tartománya lett és néhány évszázad elteltével eredeti egyéniségét elvesztette. A lakosság elfeledte atyái nyelvét, átvette a latint és beolvadt Itália főnépébe.
Honnan jöttek az etruszkok Itáliába ? A klasszikus írók - Herodotos, Vergilius, Dionysius Halicarnassus - meglehetős egyöntetűséggel a Régi Keleten jelölik meg a kiindulópontot, Kisázsiát (Lydiát) említve első helyen. Az újabb történetkutatók a népet a pelasgokkal is kapcsolatba hozzák és egyes etrúr törzsek korábbi lakóhelyét az Égei- szigetvilágban jelölik meg. E nép kerek pajzsai, fokosai, továbbá a Mén-név általuk való gyakori használata valóban az Égei- térségre utalnak mint kiindulópontra. A kisázsiai és Égei szigetekről való eredetet támogatja az etruszkok minden egyéb ismert körülménye is: a nép vallása, vonalas vagy rovásírása és nyelvük ragozó jellege. Így ha az etruszkokkal kapcsolatban még mindig rejtélyről beszélhetünk, az nem az ő földrajzi eredetükre vonatkozik, hanem kizárólag népi személyazonosságukra, elsősorban nevükre, nyelvükre és hátrahagyott írott szövegeikre. (41)
Bennünket dolgozatunk céljánál fogva éppen ezek a még meg nem oldott rejtélyes néprajzi mozzanatok érdekelnek s rájuk magyar tudásunkkal próbálunk világosságot deríteni, amely eddig mindannyiszor segítségünkre szolgált, valahányszor olyan probléma merült fel, amely előtt a nyugati szakemberek megtorpantak.
A klasszikus irodalomban az etrúri népet legtöbbször TURSENI, TYRSENI és TYRRHENI néven emlegetik, rövidebb szóval RASENInek, legendás honfoglaló vezérük pedig TYRRHENUS volt. Ugyane források az országot ETRURIAE és HETRURIAEnek mondják s abból keletkezett az ország lakók másik neve: ETRUSCANI. Vegyük vizsgálat alá előbb a Tyrrheni nevet, amelynek két R-hangja a nép régibb, Turseni alakjában szereplő RS összeolvadásából keletkezett, vagyis az eredeti névalak Turs-Heni, Tyrs-Heni lehetett, amit viszont azonnal értünk magyarul, mert jelentése Társ-Honi. A név tehát olyan emberi kötelékeket jelent, amelyek mindegyike eredetileg egy-egy külön honban élt, akik egymással szövetkeztek, összetársultak s így lettek valamennyien "társ-hon-i" emberekké. Hasonló ez a kifejezés a mai honfitárs szavunkhoz. A Tursheni név értelmének megállapításából logikusan következik. hogy az országalapító vezér Tyrrhenus neve eredetileg cím volt: Társhon őse jelentéssel.
A szakemberek a Tyrs, Turs alakban megőrzött Társ nevet kapcsolatba hozzák az Égei- térségből Kr. e. 1230 és 1270-ben sokféle irányban menekülő TRS.W emberi kötelékekkel (150m 50), amelyek egyik részlege Egyiptomot is megtámadta. A tudósok e név mássalhangzóit Turusa, Tursa alakban hangzósítják, ami természetesen ezúttal is Társ értelmű és közös feladat elvégzésére szövetkezett nemzetségeket jelent. Hogy a szónak valóban ez volt egykori jelentése, arra Waddell egy kitűnő példát hoz fel. Ez az angol tudós előadja, hogy a kisázsiai Cilícia (Kilikia, Kelő Kője, vagyis Napország) kikötőjét a helybeliek és a föniceiek közösen használták és e társas használatra való tekintettel TARSUS (Társas) kikötőnek nevezték (az Ótestamentumban: Tarshish). Azt is hozzáteszi Waddell, hogy a cilíciabeliek és a feniceiek egymásnak jó barátai, bajtársai voltak (brothers) és ennek alapján a kikötőt még PART-HENIA (Barát Honja) néven is emlegették. (42)
A Társ és Barát szavunk ilyen együttes előfordulása világosan magyarázza a Tyrsheni név "Társhoni" értelmét és egyúttal rávilágít arra az igen lényeges mozzanatra, hogy Etrúria honalapítói közös célra összetársult, különböző vidékről eredő, magyar nyelvű emberi kötelékek voltak, akiknél az eredeti vérségi kapcsolat a Régi Kelet tragikus eseményei miatt megszakadt. Hasonló jelentése van az ország Hetruriae nevének, amelyben az először összeállt hét kiskirály, azaz "hét úr" uralmi területe (Uria) öröklődött meg. Nagyon jól utal erre az eredetre a latinos forma (Uriae), amely mindig többes számban említi az országot, ekként utalva összetevő elemeire. Az Etruscani név ezek szerint nem lehet más, mint a Hét úrős hona, H nélküli alakban. (43)
Az etruszk szövetségbe tartozó eredeti hét kiskirály vagy hét hon száma további társulások révén aztán kibővült s már tizenkét úr illetőleg hon tartozott bele, végül még ennél is több, de a Hétúr elnevezés akkor már elvesztette eredeti értelmét és a konföderáció neveként megszilárdult, így az ország neve az újabb csatlakozásokkal nem változott. A nép Rasena, Raseni neve az előadottak alapján aligha lehet más, mint az Úrőshoni eredeti kifejezés táj szólási alakja, amely egyúttal jól érzékelteti az ősi magyar nyelv folyton romló formáját, illetőleg az új - etruszk - nyelv kialakulását.
A tizenkét hon szövetségét Tyrrhenos fia vagy testvére alkotta
meg, aki címe a TARCHON, azaz Társhon (ura) lett, latinos formában Tarquinius.
Tarchon meggyőző erejű tárgyaló fél lehetett, felesége is nagy műveltségű
jósnő, aki a források szerint jó tanácsokkal látta el férjét s bizonyára ebbeli
szerepe miatt emlékeznek rá TANQUIL, Tanácsoló néven. Minden szövetséges hon
élén egy-egy főember állt, LUKO-MON, azaz Lak Méne (lakóhely fejedelme) címmel.
E főemberek tanácsának élén a legfőbb lukomon állt, aki magát királyi
jelvényekkel ékesítette. Koronát viselt, ujjain gyűrűt hordott és kezében
jogart tartott, akárcsak a Régi Kelet királyai, s ünnepélyes alkalommal díszes
ruhát öltött magára. Ha bíró minőségében működött, kísérete rőzsenyalábokat
vitt magával és tanácskozások alkalmával ezekre az összekötözött vesszőkre -
fa-székekre - ültek le. Ez a régi magyar szó, faszék lehet a későbbi latin
Fasces szó eredete. (A kelták is vessző- vagy nádnyalábon ülve tanácskoztak,
102m II
A Hétúriába tartozó népesség egységes kultúrával élt, magas műveltségű nemzet volt, de gyenge államalkotó. Náluk a nemzetet alkotó egyes csoportok eredeti vérségi tudata, vagyis a városhoz, törzshöz tartozás előbbre való volt, mint a nemzeti közösségbe való tartozás. A nemzetés államtudat gyengeségéből Róma nagy előnyt húzott, mert külön-külön tudta meghódítani az etruszk városokat anélkül, hogy akár csak egyszer is szembe találta volna magát Etrúria egyesült erejével.
Az etruszk nyelvről eleinte azt hitték a tudósok, hogy a latin és germán nyelvek családjába tartozik. Ez a nézet ma már elavult és nem szerepel sehol az irodalomban, mert rájöttek arra, hogy e nyelv szerkezete nem az indoeurópai, hanem az "uralaltáji (finnugor) csoport" szerkezetével mutat rokonságot, vagyis a ragozó nyelvek közé tartozik." Azt is megállapították, hogy az etruszk nyelvben erős hangharmónia érvényesül, a hangsúly a szavak első szótagjára esik, a kemény hangok gyakran átalakulnak lágy hangokká, hogy továbbá a szavak elején a később ott szereplő H-hang a régibb korban még hiányzik és így tovább (150m 261 sk), ami mind azonos a magyar nyelv sajátságaival.
Amennyire erre mód és lehetőség nyílt, megvizsgálták az etruszk szókincset is és több szó pontos értelmét sikerült megállapítaniuk. Tudják, hogy az istent AISER, EISERnek nevezték, ami szerintünk azonos az egyiptomi Osir és a krétai Zeus istennévvel és mindnyájan a magyar Ősúr származékai. További etruszk szavak értelme a szótárban szereplő megfelelő angol illetve francia szavak kíséretével (zárójelben a magyar megfelelővel): TEZ, TEZI "to make" (Tesz); CARSI "pottery" (Korsó); SUPLU "PiPer" (Sípoló); CUPA "cup" (Kupa) és HUD "six" (Hat) (150m 161, 275 sk); NAPER "jour" (Nappal, Nap); FALAS "manger, avaler" (Falás, Falni); MENA "passer, marcher" (Menni); TANNA "instruire" (Tanít); AME "s'arréter" (Állj meg) (265m passim). Ezen felül AVE annyi mint Év; ALPA Alap; ITUN Edény; VACIL Beszél ( 164m 269 ). Kúr Géza ( Cleveland) szerint, aki Jules Martha etruszkológus irányát követi, az etruszk nyelvben előforduló szavak "kb. ötven százalékának gyökere ma is közismert magyar szógyökér és vannak közöttük egészükben használt magyar szavak is" (265m 4).
Összegezve a nyelv szerkezete, hangtana és szókincse tekintetében tapasztalható sajátosságokat és figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a nép a magyar nyelvű Régi Keletről érkezett Európába, az etruszk nyelvet határozottan a magyar nyelvek nagy családjába kell helyeznünk s csak azt kell eldöntenünk, hogy a magyar nyelvnek milyen közeli vagy távolabbi változatát képezi, mielőtt még nem esett szét egymástól eltávolodott nyelvjárásokra. Erre nézve az etruszkok hátrahagyott írásaiból nyerhetünk tájékozódást, ha azokat megkíséreljük magyarul elolvasni.
Az etruszk írás a mértani vagy rovás rendszerű grafika csoportjába tartozik, akárcsak a krétai, mikénei s általában az Egei-tengeri, kisázsiai, fönicei írások, és természetesen a szkíta- hun- magyar írások is. Egyes etruszk írásjelek alakja és jelentése teljesen azonos a fönicei jelekkel, mint az I, L, M, N, O, V, Z és a T hangoké. Az ő írásuk is fonetikus, vagyis szövegeik a nyelvjárásokat tükrözik. Bár az etruszk írásjelek hangértékét ismerik a tudósok, eddig még nem sikerült nekik egyetlen szöveget sem megérteniük, nyilván mert nem magyarul próbálták azokat szólásra bírni. (45)
Mi magyarul közeledünk a szövegekhez és az alábbiakban mutatjuk be eredményünket.
Első rövid szövegünk (Okmánytár 10; 150m 141 ) egy előkelő etruszk ember sírkövén szerepel, amelyen az elhunyt személy alakját is látjuk; jelvényeivel együtt. Az illető kerek pajzsot és fokost tart kezében, lábai között a földre állítva a Nap jelképeként gyertyaláng ég. A szöveget a kép keretére vésték s annak alsó vízszintes sora elkerülte a nagyobb mérvű rongálódást, úgyhogy ott a betűk világosan kivehetők. Ezeket az írásjeleket az Okmánytárban megismételtük, helyreállítva a kopás előtti V/U jelet és kipótolva a harmadik szó végéről lepattant T-jelet. Balról jobbra olvasva, e három szavas részleg azt mondja az elhunytról: aL-U-M-I-N I-M-M-A-U-A N-A-P-oT, A lómén imádja a Napot. Mivel Lumin az etruszk társadalomban rangos embert, a város vagy hon élén álló kormányzót jelent, e cím azonos lehet az egyiptomi Ra- Mén, azaz Napkirály címmel, csak éppen lágyított hanggal szerepel. - Második elolvasott etruszk szövegünk is balról jobbra halad, egy Bulgáriában talált sírfelirat (Okmánytár 12; Fáklya, USA, 1972 1-3 sz.) s három sora így hangzik: (1) Barát (?) volt e király. (2) E lak az ő sírja. Fia él. (3) Árva. Megható felirat, melynek rövid mondatai érzékeltetik a mély bánatot.
Elolvastunk egy további etruszk feliratot is, melynek szövegébe egy ló és egy emberalak van belekombinálva, vagyis képírás a vonalas írással elegyítve (Okmánytár 11; 266m 44). Ezt is balról jobb felé haladva kell olvasni, így: Az úr a Ló elé es(ik). Ez a képe. A lovat el akarta lopni. Ez a nyűgje.
Még hosszabb, de szintén jól olvasható az az etruszk szöveg, amely egy bronz íróvessző négy oldalán szerepel (Okmánytár 13; 162m 146), amelyet már a magyar tudósok is régebb idő óta ismernek Sebestyén Gyula rovásírásról szóló úttörő munkája révén. Sebestyén bemutatja könyvében az íróvesszőt, megismétli annak négy oldalán (a, b, c, d) szereplő betűket, átírja ábécésen az ökörszántás módján menő sorokat, de mégsem veszi észre, hogy magyar nyelvű szöveghez jutott. A betűket az ő átmásolása szerint mi megismételtük és szavakba tagoltuk, de a négy sort fordított sorrendben olvastuk. Átírásunk ez: E vessző rovó, az sokat tud. Egy-kettőre ír, ha a murok élő. No jó, de ha az őre éjjel ruhába rakja (?) be, megőrzi Ön azt jó soká.
Végül bemutatunk egy etruszk síremléket (Okmánytár 14),
amelyen egy előkelően öltözött fiatal leányka alakja látható heverő helyzetben.
Az alak bájos tekintettel szembe néz és jobb kezében valami szív alakú tárgyat
tart. Az urna két soros felírása balról jobb felé haladva magyar nyelven így
olvasható: (1) A szíve, a szeme fénye, a leányka ruhája (2) elárulja, ki a váza
álmodója. Érdekes megfigyelni, az író ugyanazokat a mozzanatokat említi - a
szívet, a bájos tekintetet és az előkelő ruházatot, - amelyeket a
szobrászművész is hangsúlyoz ábrázolásával. Ez az eljárás gyakori a képpel
kísért feljegyzéseknél s az egyezés bizonyíték arra, hogy a feliratot helyesen
olvastuk el. De van a sikeres olvasásra egy más bizonyíték is. A felirat szavai
szerint ugyanis megtudjuk, ki a váza "álmodója", Elárulja ezt az első
sor, csak éppen visszafelé kell
olvasni a betűket. Így eljárva kiderül, hogy az ábrázolt hölgy: Egy árja
királylány. Övé a művészi váza.
E magyarul elolvasott öt szöveg alapján határozottan úgy véljük, hogy az etruszk nyelv a magyar nyelvcsaládba tartozik és annak itt megnyilatkozó dialektusa annyira közeli árnyalata a magyar nyelvnek, hogy vele teljesen azonosnak vehető. Ez nagy eredmény, mert igazolja, hogy az Olasz-félszigetre a Kr. e. 1000 után tömegesen betelepedett és ott magas kultúrát alkotott szántó-vető nép is magyar volt, akárcsak az Égei- szigetek és a Balkán-félsziget első népessége, valamint Nyugat-Európa első két néphulláma. Amint tehát magyar talajból nőtt ki a későbbi görög kultúra, ugyanúgy magyar talajból nőtt ki a római civilizáció.
2. Körülbelül ugyanabban az időben, amikor Etrúria kialakult, ugyanolyan földműves életformájú emberi kötelékek érkeztek a Brit-szigetekre. A brit elbeszélő kútfők, nevezetesen Albanius (A.D. 5. század}, Nennius (A.D. 822) és Geoffrey püspök krónikája (1140) határozottan szólnak. az országukba tengeri úton érkezett bevándorlókról. Előadják, hogy azok Kis- Ázsia, Kánaán, Fönícia és Hétország különböző vidékeiről indultak el, földművesek voltak és hajóflottáik a Kr. e. 12. századtól kezdve futottak be a brit kikötőkbe. Ezek is sorsüldözöttek voltak, új hazát kerestek és mint közös feladat megoldására vállalkozók, ők is Társak, Barátok, az ügyet Pártolók és hasonló nevek alatt utaztak. Amikor felszálltak hajóikra, még nem tudták hol fognak véglegesen megállapodni és milyen sors vár rájuk: fennmaradnak-e vagy elpusztulnak. Kikötöttek a Földközi-tenger egyes szigetein, aztán Itáliában és Spanyolországban is, de sehol sem tudták megvetni lábukat, így tovább hajóztak az utolsó alkalmas helyre, a Brit-szigetekre. A krónikák elbeszélése szerint ez volt az útvonala és sorsa annak a flottának is, amely Brutus vezetése alatt Kr. e. 1103-ban érte el Albion partjait.
Brutus trójai származású volt, de már Itáliában született.
Unokája annak az Ascaniusnak (Őshoni ős), aki Trójából menekülve, az itáliai
Latiumban szállt meg. Brutusnak azonban az új hazát el kellett hagynia és
híveivel együtt tovább kellett vándorolnia, mert véletlenségből megölte apját.
Nyugatra vivő útjában előbb a Loire torkolatába futott be flottájával, ahol
akkoriban még piktek uralkodtak. Szabad helyet azonban nem talált, ezért
megütközött a föld lakóival és győzelmesen eljutott a
Berendezkedésük után fokozatosan birtokba vették a sziget
északi részét és Skóciát s ezzel megalapították Nagy-Britanniát, Új-Trója nevű
fővárossal, melynek helyén ma London áll. A britek honfoglalása a krónikák
leírása szerint nem lehetett nagy áldozatokkal járó vállalkozás, hiszen a
sziget akkoriban még csak gyér lakossággal rendelkezett, tehát bőven volt hely
új bevándorlók számára. Brutus és társai betelepedésével kezdődött
Nagy-Britanniában a rendszeres termelés, a letelepedett életmód, az ország
állandó jellegű gyarmatosítása, egyszóval a magas kultúra bevezetése, a
Mi volt e századokig tartó bevándorlás népi jellege, azaz milyen nyelven beszéltek Nagy-Britannia és Írország első földművesei, akik itt a magas kultúra alapját lerakták? Erre a kérdésre a brit nyelvészek és történészek vizsgálatai már majdnem teljes világosságot derítettek, úgyhogy reánk csak a végső következtetés kimondása marad. Az angol tudósok ugyanis egyhangúan megállapították, hogy az ő honfoglalóik nem latin vagy germán típusú nyelvet beszéltek, hanem árja típusú úr nyelvet. A krónikák ezt az ősi nyelvet valamilyen ok miatt nem nevezik meg saját nevén, hanem körülírással trójai vagy nyers görögnek mondják, amely utóbb brit néven lett ismert (Trojan or rough Greek which was called British, 182m 176 és 143, 150, 155). Mit jelent ez a kritikus szó "Brit", - kérdik az angolok, amelynek PRWT, PRAT, PRIT változata ezernyi angol helynévben megtalálható (182m 191-197). A nevet rovásjelekkel három mássalhangzóval írták: P-R-T ( 182m 53 ), aminek helyes hangzósítását és egyben a Brit szó eredeti alakját Waddell a BARÁT formában állapítja meg, hosszú ékezettel a második magánhangzón. E szó illetőleg név jelentése pedig, ugyancsak az angol szerző szerint annyi mint "társ, barát, szövetséges", valamilyen közös vállalkozásban résztvevő.
Akik tehát Barát néven a Brit-szigeteken új hazát foglaltak, vérségi kötelékeikben éppúgy megbolygatott, egymástól elszakított családok és nemzetségek voltak, mint az Itáliában megtelepedett etruszkok, akik szintén új társulás nyomán kapták Európában használt összefoglaló Hetrúri nevüket. Azt is biztosan tudjuk, hogy az új társulás megkötését ünnepélyes szerződéssel - vérszerződéssel - szokták megpecsételni, amely jelképesen helyreállította a szerződő felek között a vérrokonságot, az ókori politikai szervezkedés alapját. (47)
Ha a Barát szó annyit jelent, mint társ, szövetséges, akkor
Britain, Brittain, Brython annyi mint Barát- Hona. Ezt sem e sorok írója
találta ki, bár előtte is világos, hanem az angol Waddell, akit szó szerint
idézünk: "A Britain-név eredeti alakja . . . BARÁT-ANA volt, vagyis a
Barátok országa" (The original form of this name Britain was . . .
Barat-ana or Land of the Barats, 182m 169). Az Ana- részleg (magyarul: Hona,
Huna szókezdő H-hang nélkül), magyarázza tovább Waddell, minden esetben
"ország" (Land) jelentésű, éppúgy mint ezekben a nevekben:
Rajput-ana, Cata-onfa, Susi-ana, Ir-an (182m 65, 364). Az ország Brython
(BarátHon ) nevéből továbbképzéssel jött létre a lakosok neve: egyes számban
BRYTHONI, Barát-honi, többes számban BRYTHONIC Barát- honik. A szó eredete,
értelme és minden eleme, képzőivel együtt a magyar nyelvből származik és nagyon
világosan utal arra, kik is voltak és milyen nyelven beszéltek Nagy-Britannia
honalapítói. A
41. Etruria still presents scientists and laymen alike a mysterious and obscure phenomenon. Nor do centuries of patient and persistent efforts appear to have succeeded so far in penetrating the veil of mystery behind which she shelters . .. where did they come from? What language did they speak? These essential questions have not yet been solved and gave rise to the most varied and contradictory theses, 250m 13 sk.
42) Waddell szövege: a ciliciai Tarsus (Tarshishl kikötő . . . That city-port was also significantly named PARTHENIA or Land of the Parts, that is, as now seen, a dialectic variant of the Phoenician eponym BARAT . . So intimately, indeed, were the Phoenicians identified with Cilicia, that later classic Greek writers, when the exact relationship of Cilicia to the Phoenicians had become forgotten, still make the Cilicians to be "the brothers" of Phoenicians, 182m 41.
43) Alain Huss etruszkológus professzor (Rennes, Franciaország), a 103m szerzője írja 1958 november 30-án hozzám intézett levelében, hogy az Etruriae név a régibb iratokban még szókezdő H nélkül szerepel, de a középkori másolatokban egyszerre csak mindenütt megjelent a H-hang.
44. The scholars who believed that Etruscan belonged to the Indo-European languaqes were mistaken for the structure of Etruscan is similar to that of the Ural Altaic (Finno-Ugrian) group of languages.120m 368. - Ma az etruszk nyelvet határozottan a kaukázusi és kisázsiai "nem indoeurópai" nyelvek közé sorolják. közelebbről az "Ugro-Finnish" csoportba, 150m 48, 232 sk.
459 Az etruszk írásjelek hangértékét megtaláljuk Sebestyén Gyulánál, 162m 157. Hozzá jó kiegészítés 150m 259 és 250m 67 táblázata. - En ce qui concerne les Etrusques si I'on connait I'équivalence des lettres de leur alphabet avec celles du notre, á I'exception de quelques noms propres et de quelques mots peu nombreux. on ignore ce que les phrases elles-mémes signifient, 190m 373. - These Etruscans were a strange people . . . nobody yet has managed to decipher their writing, 120m 365. - Úgy látszik tehát, hogy Jules Martba megoldását nem fogadják el hitelesnek.
48) Az angolok Barát-honával kapcsolatban megemlíthetjük azt is, hogy a Brit-szigeteken kisázsiai, kánaáni és szíriai helynevek az angol tudások megállapításai szerint - százszámra duplikálódnak. E nevek, azt az ősi szokást Igazolják, hogy a bevándorló nép magával hozza a régi hazában alkalmazott elnevezéseket és azokat az új hazában is használja. A keletről származó angol helynevek hosszú Jegyzékét olvashatjuk Waddell munkájában 182m 170, W 5-207; olv. még 2i5m 126. Jellemző, hogy a magyar nyelvészek vakon követett szlavofil irányzatára, hagy a mi Barát szavunkat, melyet a Kr. e. II. évezredtől kezdve bőséges dokumentációban ismerünk, még a legújabb Magyar értelmező szótár (Bp, 1972) is szlávból átvett "kölcsönszónak" tünteti fel. Dehát hol éltek szlávok a Kr. e. II. évezredben, hogy tőlük kölcsönözhettünk volna valamit? Sajnos, hazai nyelvészeink nem okulnak sem az angol és francia őstörténeti kutatásokból, sem a mi kiadványainkból.
A felsorolt adatokat áttekintve, ezúttal is az a határozott benyomásunk; alakul ki, hogy az az árja fajú nép, amely a Régi Keletről a Kr. e. 1 századtól kezdve Barátok, Pártolóim és egyéb nevek alatt egymás utáni rajokban Nagy-Britanniába érkezett, szintén a magyarul beszélő népek családjába tartozott. Vagyis a magyar népek nyugatra vonulását most már nemcsak Krétában, az Egei-szigetvilágban, a Balkán-félszigeten és Itáliában, hanem Nagy-Britanniában is világosan látjuk. Mit tudunk a közbeeső láncszem, Franciaország első benépesítőiről?
3. Az eddigiek ismeretében szinte feleslegesnek látszik
részletekbe menően bizonyítani, hogy a keleti népek nyugatra tartó harmadik
hulláma, amelyben szántó-vető Barátok jöttek, Franciaország területén is magyar
nyelven beszéltek kezdetben és még jó sokáig azután is. Sokan lehettek, hiszen
több helyen úgy foglaltak maguknak hont, hogy a régibb lakosokat a jobb
földekről elűzték, vagy leigázva szolgáikká tették. Egész Armórikát például oly
sűrűen szállták meg, hogy annak régi nevét feledésbe merítették és saját
magukról Brithonnak, azaz Barát- Honnak nevezték: Ebből a szóból lett aztán a
Ezek a Franciaország területén megszállt földműves bevándorlók a maguk általános megjelöléseként a LIGÚRI nevet is használták. E név összetevő két eleme közül az első (Liga) átment a latinba és ott is "szövetség" értelemben lett használatos. A Ligúr- i értelme tehát annyi, mint: a "szövetség királyának alattvalója." Ligúri néven főleg a Moselle völgyébe, a Rajna baj partjára és a Rhőne alsó folyására települt földműveseket nevezték. (49)
A Szajna és a Garonne között elterülő hatalmas vidék is egy nagy LUGDONIA volt; talán ez a név is a Liga és a Honja magyar szavak összekapcsolásából keletkezett, mintegy a "szövetségesek országa" értelemben. A nem- magyar kutatók azt is megállapították, hogy , a különféle ligúriák népe ugyanazt a nyelvet beszélte, bár politikailag;'' külön egységekként szerepeltek, egy-egy kiskirállyal az élen. Mindezek az egymással közeli rokonságban álló Barátok, Ligurák és egyéb szövetségesek nem alkottak közös nemzetet, egy állammal és egy kormánnyal. Politikai tekintetben Franciaországban ugyanolyan volt a helyzet, mint Etrúriában és Nagy-Britanniában, ahol a független sok úri hon csali, alkalomadtán tömörült egy-egy laza konföderációba meghatározott céli elérésére (50).
A Franciaország területén élt úr törzsek egyéni neveit Cézár
leírásából ismerjük, aki a Szövetség szót "Civitas" névvel adja, ami
talán éppen a magyar szó latin füllel való lejegyzése. A Cézár által
feljegyzett neveket eddig még nem sikerült a latinból értelmezni, noha
látszólag latin szavak. Ez nagyon jellemző a helyzetre és érthetővé teszi, hogy
viszont a magyar nyelvből a szóbanforgó neveket, vagy legalább is azok nagy
részét jól megértjük. Ilyenek a következők: 1. CALETI, magyarul Keleti, amely
név viselői a Szajna alsó szakasza felett, az óceánra támaszkodó földdarabon
éltek; 2. BEL- LOVACI, akik Cézár szerint lovas nép voltak, nevükben is ez a
mozzanat, valamint a keleti Bál isten neve nyert megörökítést, Bál Lovasai
értelemben; 3. az EDUI vagy AEDUI szövetség, a szókezdő H-hang hozzáadásával a
Héti, akik saját hagyományaik szerint trójai eredetű, hetita- fajta nép voltak,
nyilván a hét törzs szövetségébe tartozó emberek (251m 124; 102m I 31 sk);
A népnevekből levonható következtetésünket, hogy ti. Franciaország területén az ókorban még magyar nyelvű népek laktak, megerősítik a francia nyelvészek is. Azok egyik csoportja ugyanis arra vállalkozott, hogy országuk latin előtti ismeretlen nyelvét közelebbről meghatározza és hovatartozását kiderítse. Vállalkozásuknak eleve nagy fontosságot tulajdonítottak és nagy buzgalommal láttak hozzá a kutatáshoz, hiszen tudták, hogy a mai franciák testileg egyenes folytatása a titokzatos prelatin népnek, amely a római hódítás következtében nyelvet cserélt, de nagyon kevés latin vért vett fel magába. Azt is tudták, hogy az "X" beszélő nép földműves életformájú volt és elsősorban folyóvizek települt,. tehát tőlük származik minden valószínűség szerint a legtöbb francia folyó neve, meg a különféle földfajták elnevezése is (46m 16). Összegyűjtötték tehát a latinból meg nem fejthető vízneveket és földneveket, azokat összetevő elemeik szerint csoportosították és megkísérelték az elemek értelmét a földrajzi környezet alapján kideríteni. Az eredmény meglepő lett.
A nyelvészek vizsgálatai szerint ugyanis a pre-latin víznevekben leggyakrabban a következő négy szóelem vagy gyök valamelyike szerepel. Az első az APA, ABA, amely Franciaország egész területén használatos volt, sőt még annak határain túl is (46m 106 sk) és ebből a latin előtti gyökből származott a víz jelentésű latin Aqua. A Régi Kelet szóhasználatát ismerve és tudva a magyar nyelv sajátosságát a szókezdő H-hanggal kapcsolatban, világosnak látszik, hogy ez a latinba átment latin-előtti Apa, Aba azonos az ősi magyar Hab szóval. Abi, Api és Habi volt pl. a Nílus egyik leggyakoribb neve, Habúr volt az Eufrátesz legjelentősebb északi mellékfolyója és több más őshazai folyó neve. Ugyancsak Ab (Hab) volt hajdan a pap által működése közben használt víz neve, maga a pap pedig (h)abos, - a latin Abbas (apát) szülője.
A Franciaország területén sűrűn használt második latin-előtti víz névképző a BOR (46m 125-127). Nem kell sokat magyaráznunk, hogy ez is magyar szó, hiszen teljesen azonos a mi Bor szavunkkal, amely a Régi Keleten nagyon gyakran szerepelt Bor és Bahr alakban és a mai székely-magyar szóhasználatban is forrásvizet jelent. Ezt a Bor-gyököt őrzi Franciaországban Bordeaux városa is, a Garonne torkolatában. A vizek megjelölésére használt harmadik latin-előtti szó maga a VIS (46m 117), amely alakban és értelemben szintén tökéletesen egyezik a magyar és finnugor Víz szóval. Ezt a szót találjuk pl. a Visére folyó nevében, melynek régibb formája a Visara és Visura és ez szerepel a világhírű ivóvizek forrásvidékén Vichy város nevében és sok más - Franciaországon kívüli - folyó nevében is, ideértve a jól ismert Visztula (Vistula) folyót is. A negyedik nagyon elterjedt franciaországi pre-latin víz névképző a AR, amely a magyar ár (árvíz, áradat) tökéletes megfelelője. Ezt a nevet főleg a Rajna-Saőne-Rhőne árka által alkotott folyosó területén használták. (51) Ilyen Ar-ral képzett folyónévre sok a példa: Arara (ma:. Saőne), Savara (Sévres), Samara (Sambre és Somme), Isara (Isar), stb.
A föld minőségére, szerkezetére és formájára mutató
"indoeurópai előtti" szavak közül említsük meg a réteges kőzetet
jelentő PALÁt, amely magyarul is pontosan Pala; aztán a TALA szót, amely
viszont Talaj szavunkkal egyezik és a CAMPUS szót, amely két magyar szó, a Hon
és Fű (régen: Pu) összetételéből jött létre mint Hon-Fűs azaz füves hon, füves
terület, mező értelemben, amint ezt az értelmet a nyelvészek szintén egész
pontosan megállapították (pays herbeux, 46m 59). Igen gyakran előforduló
pre-latinnak elkönyvelt szó a magyar Kő is, amely főleg a CARA elemmel
kapcsolatban szerepel. Nem feledhetjük el említeni a Csúcsot, kiemelkedő kerek
hegyet vagy kiálló sziklát jelentő pre-latin CUCC szót (46m 78, 89), mert az is
teljesen egyezik a magyarral.
A franciaországi régi települések neveit vizsgálva meglep bennünket hogy, hogy
azokban milyen sokszor fordul elő a Bál (Bal, Bél), Szem (Samo, Sama) és Úr
(Ur, Our) szavunk (46m 144-148), amelyek jól ismert keleti pogány istenek
emlékét őrzik. De más pre-latin nevek is érthetők magyarul, mint pl. a Plou-val
(Falu) összetettek, meg a Baita (m. Pajta) részleget tartalmazók, vagy a Namour
(Nem Ura) és a Saumur (m. Szemúr) nevek. E munka szerzője áttanulmányozta a
francia helységnévtárban (247m) szereplő sok ezer helynevet és minden
várakozást felülmúló eredményre jutott. Azoknak a települési helyeknek a száma
ugyanis, amelyekben a magyar Úr (Ra) szó és rokonai (Ló, Mén) fordulnak elő,
A Kelta-név az Európába költözött magyar népek összefoglaló neve
Európa őstörténészei, mint már többször láttuk, szinte minden
néprajzi probléma előtt megtorpannak és azt írják, rejtéllyel állnak szem
A keltákkal kapcsolatban is minden rejtélyes: a nép földrajzi eredete, faji
hovatartozása, nevének jelentése és Európában való szétáradása Egy dologban
mégis minden kutató egyet ért, abban, hogy a kelták szerepe Európa történetében
főbenjáró jelentőségű, mert a mai európai nemzetek népi állománya legnagyobb
részben az így nevezett népek leszármazóiból alakult ki. Nagyon fontos tehát,
hogy közelebbről is megvizsgáljuk a kelta kérdést és közreadjuk magyar
szempontú adalékunkat.
A Kelta néven szereplő népesség tudományunk mai álláspontja szerint Európában alakult ki, a már régóta ott lakó népekből. Ez nagyon lényeges és alapvető megállapítás. Az a közelebbi táj pedig, ahol a név első viselőit tömegesen észlelik, a Duna középső és felső völgye; tehát a történelmi Magyarország és Dél-Németország területe, hozzá. véve Bohémia területét (251m bis 11 sk). Erről a meglehetősen terjedelmes közép- európai tájról áradt szét a név használata a Rajna völgyébe s onnan tovább Franciaország területére. Egy másik irányban az Elba, Odera és Visztula mentén északnyugatra, végül egy harmadik irányban, a Dráva és a Száva felső völgyén át a Pó vidékére, Itáliába. A kelta nevet viselő népesség a Kr. e. 3. század végén érte el legnagyobb földrajzi kiterjedését(53)
A keltákról a régibb kutatók úgy vélekedtek, hogy egy külön emberfajta voltak, az inkább magas termetű, világos bőrű, árja fajú népesség. Valószínűleg ama részükre vonatkozik ez a megállapítás, amely a Duna medencében és egyebütt már a bronzkor óta otthonos volt, vagyis elsősorban a földműves úr törzsekre, amelyeket a Kelta nevet hozó, illetve elterjesztő néphullám bekeretezett és rájuk is kiterjesztette saját nevét. Az embertan újabb kutatói ugyanis megállapították, hogy a Kelta nevet eredetileg viselők nem voltak árja fajú, sem világos megjelenésű emberek, hanem inkább sötétes arcú, alacsonyabb termetű, kerek fejűek, bár ők is árja (magyar) nyelven beszéltek (182m 127-133; 102m I római 10; 152m 151 és 251m bis 20 sk). Az akkori viszonyok között e második csoportban csakis turániakat láthatunk, akik a Kaspi- Oxus térségében alakultak ki árja és kus fajta elemek összeolvadásából és akik első nagyobb hulláma, a szkíták, éppen a Kelta-név elterjedése kezdetén, a Kr. e. 6. században érkeztek a Duna vidékére és a Kárpátok fölé, Dárius perzsa király Kr. e. 512-ben lezajló támadása idején.
Az első kelták (szkíták) nyugatra vonulásakor nincs szó komoly háborúkról, súlyos fegyveres összetűzésekről, a megelőző lakosság kiirtásáról vagy elűzéséről, sem új politikai keretek felállításáról. Úgy látszik, minden csendben zajlott le s a szabály a meglévő keretekbe való beilleszkedés volt, összevegyülés a régibb, de azonos nyelvű lakossággal, a Társakkal, Barátokkal, Ligúrokkal, Hétúrokkal és Magyarokkal akik valamennyien közös nyelvet beszéltek és mindnyájan a Régi Keletről eredtek. Talán nem is annyira a népesség áradt szét és keveredett, hanem lényegében inkább egy új, divatos név elterjedéséről volt szó. Ezt tükrözik az ilyen kettős nevek, amelyekben a Kelta szó mint jelző és értelmező szerepel, pl. a kelto-ligúr, kelto-szkíta, kelt-ibéri.
Ilyen körülmények között döntő fontosságú a Kelta szó jelentésének tisztázása. A nyugati tudósok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megtalálják a név eredeti értelmét, mert ők is úgy vélték, az adhat végeredményben választ a zavarosnak látszó kelta problémára. Bár a megoldáshoz minden szükséges adatot összegyűjtöttek és a lényeget is megállapították, mégis eldöntetlenül kellett hagyniuk a kérdést, mert eltévedtek a látszólag sokfelé vezető úton. Megállapították a név legrégibb írásbeli alakjait: Kelti, Keltai, Keltoi, Caleti, Caledi, Caledoni és Galati, Galli.
Minden nép nyelvében keresték aztán értelmét csak éppen a magyarban nem. Mégis, a magyar ismerete nélkül eljutottak oda, hogy első és legvalószínűbb magyarázatként azt a nézetet fogadják el, amely szerint a Kelta név, mint szó, a 'Kel' gyökérből származik s a "kelni, felemelkedni" jelentést foglalja magában (une racine QUEL, impliquant l'idée de lever, 102m I 27). A magyarul tudók megértik, hogy a teljes név, a Kaleti vagy Keltoi azonos a magyar Keleti szóval, amely Kelet alakjában azt a tájat jelenti, ahol a Nap fölkel s ami a régi Kelet (Orient) szokványos neve. A Keleti pedig jelenti az olyan népet, törzset, vagy embert, amely Napkeletről, Orientről, a Régi Keletről érkezett Európába. A Kelta név értelmének tisztázása valóban kulcs a kelta- kérdés megoldásához, mert abból megtudjuk, hogy a kelták nem külön emberfajta voltak, hanem e név alatt foglalták össze azokat, akik valamennyien ugyanarról a földrajzi tájról, a Régi Keletről eredtek és Európában egymással újra összefonódtak. (55)
Ezek ugyanis bármikor és bármilyen úton jöttek Európába, a kőkorban vagy a bronzkorban, a nevet minden zavaró mozzanat nélkül felvehették és magukénak mondhatták, lettek légyen piktek, maúrik, társak, barátok, ligúrik vagy szkíták s valamennyien joggal használhatták összefoglaló, általános megjelölésükként.
A Kelta név egyébként nem Európában keletkezett; ismert volt az már az őshazában is, ahol a Habúr folyótól keletre elterülő vidéket, egész Mezopotámiát jelentette s az odavaló lakosokat hívták egyebek között Caleti, Khalti Káldi embereknek. A Habúrtól nyugatra lakókat viszont Esti, Esthoni azaz nyugati népeknek is nevezték. A Keleti-név használata Európában sem a Kr. e. I. évezred közepén kezdődött; forgalomban volt az már ott is kezdettől fogva, a piktek idejétől szakadatlanul, csakhogy inkább mint alkalmi elnevezés szerepelt. Így érthető, ha azok a kutatók, akik a kelta név első európai előfordulásai után nyomoztak már a pikteket is keltáknak, "korai keltáknak" nevezik. Hasonlóképpen keltának minősültek a később érkezett népelemek (251m bis 12-14) Nincs tehát semmi logikátlanság vagy zavar a név használata tekintetében ha tudjuk a lényeget, hogy a név egyszerűen földrajzi eredetre utal s ilyen értelemben szolgált a Régi Keletről érkezett népek közös megjelölésére. (56)
A fenti eredményekkel teljesen összhangban áll az a tény, hogy a szakemberek a külön kelta nyelvnek sehol semmi nyomát nem találták; nem is találhatták, hiszen a kelta népeket azok alkották, akik magyarul beszéltek. A Szajna felett lakó belgák például jól megértették a tőlük délre lakó és Garonneig terjedő gallokat és mind a ketten értették a brithonik nyelvét (102m I 266). A kisázsiai galaták (keletiek) az A.D. 4. században még mindig úgy beszéltek, mint a Rajna vidékiek, akiktől hétszáz évvel korábban elváltak, amint ezt Szent Jeromos tanúságtételéből tudjuk ( 102m I 50 ) . Ezt látva, a nem-magyar tudósok maguk is megállapították, hogy az ókori Európában, a kelta időkben egymás megértésének komoly nyelvi akadálya még nem volt. Az "európai nyelvi egység" így a kelta irodalom egyik alapvető tétele. Camille Julien francia ókori történész becslése szerint akkoriban ezt az egységes nyelvet "száz millió ember" beszélte. Kétségtelenül túlzás ennyi embert feltételezni az akkori Európában, de a lényeg helytálló: a kelta időkben, Kr. e. 6.-Kr. e. 1. században, Európában még magyarul beszéltek az emberek - és nem indoeurópaiul. (57)
49) A Ligúri név Franciaország területén kívül is használatos
volt. Egy bizonyos darabon pl. a Duna Jobb partja is Ligúri volt, 102m I 196.
De ezen a néven éltek a földművesek a
50. Hubert vizsgálatai szerint a régi írók szóhasználatában: le nom de Ligures n'est pas un nom de nation démesurén répendu, mais parait étre le nom générique d'un immense groupe de tribus, 102m l 175. - Spanyolországban és Írországban hasonló szerepet játszott egy másik név: az iberi. Földrajzi elterjedésüket mutatja 102m I 349 térképe. Hubert az ibérek közé sorolja a Szicília keleti részében hazát talált Sikeli és a sziget nyugati részében lakó Sikani népet is, 102m 1 95.
51. 'AR' est bien une base hydronymique pré-indoeuropéenne. 46m 141. - En dépit de certains rapprochements assez fragiles faits avec le sanscrit, il ne semble pas que cette racine soit indo-européenne . . le mot semble avoir appartenu á la langue d'un peuple qui avait colonisé le grand couloir Rhin-Sabne-Rhőne, 46m 139.
52. La toponymie nous offre des perspectíves vertgineuses 46m 70.- La recherche des bases pre- indo-europeennes ouvre? de nouveaoux horisons et prouvera peutétre l'unité linguistique de l'Europe, 46m 12. - A francia nyelvészek látják Európa ősi nyelvegységét: Vaste unité primordiale qui se perd dans la nuit des temps, 46m 79.
54) Hubert szerint a kelta főelnevezés tartozó Belgák (Belgas, Belcas, Bál-Kos) eredetileg szintén szkíták voltak, 102m 118.
55.) La science considi:re aulourd-hui que les Celtes ne constituent pas une "race",dans le sens propre du terme. mais ont toujours été un groupe de peuples formant un agrégat de types du point de vue anthropoligique. 78m 10 és ofv. 102m I római 10 és 182m 128.
56) A Kelta-név jelentésének meg nem értése sok bosszankodásra
adott alkalmat Waddellnek, 182m 126 sk. Végül így döntött: That the early Celts
or Kelts were presumably the early Picts Galling themselves Khaldis or Khaltis
. . . or Galli or Gel. 182m 139. Ugyane Khaldis névből eredt a Caled- Oni
(Kelet-Honi) név is, 182m t t6 sk. Azt is jól meg figyelte, hogy ahol a Pikt
nevet elhagyták helyette azonnal megjelent a Keleti név, 182m 139. Hawkes
ugyanezen az úton járva, a harang alakú edények készítőit is
"őskeltáknak" nevezi. Hubert szerint a kelták már az újabb kőkor
végén (!) a Brit-szigeteken vannak. A halomsírok népe is kelta. 66m 10sk..20. A
Közép-Európából a Loire mentére költözött Turoni (Turáni) nép is kelta 267m
57) A nem-magyar szerzők ilyen kifejezéseket használnak: Unité
linguistique I'Europe, 46m t2. - Európában ... a linguistique existait, 78m
10-12. - L'unité des langues celtiques est donc evidente 102m I 51. - Au temps
de I'Europe romaine. la différence etre les parlers extrémes du Celtisme
n'était pas encore telle que I'on ne se comprit de I'un á l'autre, 102m 1
A nem-magyar nyelvek kialakulása Nyugat-Európában
Ha Európa nyugati részében a jelen időszámítás első századaiban megszűnt az ott több mint másfél ezer esztendőn át virágzó magyar nyelv és helyette kialakultak a ma használatos angolszász és latin nyelvek, felelnünk kell arra a kérdésre, hová lett a magyar nyelv és miből keletkeztek az úgynevezett "indoeurópai" nyelvek.
Az indoeurópai nyelvek jellemző vonása nem a ragozás, hanem a hajlítás. Közéjük tartoznak az angolszász és román (azaz latin eredetű) nyelveken kívül a germán és szláv nyelvek is. Mindezek kialakulását régebben úgy képzelték el, mintha egy közös ősnyelv leszármazói lennének, az indoeurópai ősnyelvé, amelyből Kr. e. 2000 után váltak ki és önállósultak fokozatosan (filiáció elmélete). A közös indoeurópai nyelvet beszélők őshazája, ahol szétszakadásuk előtt még valamennyien együtt éltek, "valahol" Közép-Európában lehetett, mások szerint valahol Kelet- Európában, ismét mások szerint a Kaspi-Oxus vidékén. Ebből a feltételezett őshazából aztán egy feltételezett népvándorlással közelebbről még meg nem határozott időben diadalmasan behatoltak Európa legtöbb tájába, leigázták az ott élő barbárokat (?!) és lerakták, ők (!), a máig tartó magas kultúra alapjait.
Ezt az indoeurópai elmélet-halmazt néhány ortodox tudóson kívül ma már senki sem vallja s diszkréten napirendre térnek felette. Itt-ott azért megjegyzik, hogy indoeurópai ősnyelv a valóságban sohasem létezett, ilyen nyelven senki sem beszélt, ezen a nyelven egyetlen okmányt sem írtak s e nyelv nevét a régi források sohasem említik. Az "indoeurópai" ősnyelv csak a nyelvészek kitalálása, akik prototípusokra vezették vissza az európai nyelvek közös szavait és a prototípusokból teremtették meg az állítólagos ősnyelvet. Mivel nem lehetett beigazolni, hogy ilyen ősnyelv és ősnép létezett volna, logikus, ha a fiktív nép őshazáját sehol sem tudták megtalálni. Ezért ma az indoeurópai ősnyelv, ősnép és őshaza fogalmait elvetették. (58)
Az újabb kutatók a nem-magyar típusú európai nyelvek kialakulását a jelen időszámítás I. évezrede folyamán képzelik el, de nem az Ótestamentumban gyökerező leszármazási elmélet (filiáció) alapján, hanem úgy,; hogy az Európában általánosan elterjedt korábbi nyelvhez (mi tudjuk: a magyar nyelvhez) valamilyen idegen nyelv keveredett és e kettő össze elegyedéséből állt elő az új nyelv. Erre mutat az angolban, franciában;: latinban, csakúgy mint a germánban és szlávban egyformán megtalálható rengeteg pre-latin (azaz magyar) szó. Ez újabb látószögben tehát nagy nyomatékkal kerül előtérbe Európa őslakosságának nyelve. (59) A nyelvészek ezért most egyrészt az ősi európai nyelv kilétét kutatják, annak eredetét, szókincsét és rokonságát, másrészt szeretnék megtudni, melyik volt az a keveredő második nyelv, amelynek hatására itt is, ott is előállt egy-egy új nyelv. E téren a kutatások nehezen haladnak előre; mert hiányzik az a felismerés, hogy az európai ősnyelv a magyar nyelv volt és hiányzik az a második felismerés is, hogy a reá ható erő a magyar népek nyomában érkezett szemita népek voltak. A nyugati tudósok annyira eredetinek képzelték el a múltban az ő nyelvüket és azt annyira mindenek felett állónak vélték, hogy most valóságos lelki mártíromságot szenvednek az új valóság láttán.
Akik mégis ezen az új vonalon haladnak, vagyis a leszármazás (filiáció) helyett a hozzávándorlás (admigráció) alapján képzelik el az indoeurópai nyelvek kialakulását, bizonyos törvényszerűségeket már megállapítottak, nevezetesen azt, miként születtek az európai ősnép (magyar) szavaiból indoeurópai (angol, francia, latin, szláv, német) szavak. Látják például, hogy a keveredés folyamán a szókezdő mássalhangzó gyakran elváltozott és rendszerint valamilyen lágyabb formát vett fel. Észrevették, hogy a hangsúly a szavak első szótagján meggyengült és hátrább került, minek következtében az első szótagban szereplő eredeti magánhangzó elnémult s ott mássalhangzó-torlódás keletkezett. Így jöttek létre az indoeurópai nyelvekben a Br, Dr, Kr, Fr, Sr, Tr, Kl, St, sőt Str hangokkal kezdődő szavak (78m 13 sk) . Akik ugyanebben a szellemben a latint vizsgálták meg, rámutattak arra, hogy e nyelv szerkezetében (akárcsak a germánban) feltűnő nagy szerepet játszik az őseurópai (magyar nyelv Úr szava, különösen a szenvedő igealakban, pl. It-ur, Loquit-ur, ahol ezzel a szóval az általános alanyt fejezik ki (102m I 74).
Előadásunk során mi is számos esetben rámutattunk már olyan magyar szavakra amelyek a latin, német, francia és angol nyelvek szókincsében is szerepelnek. Most jelezhetjük, hogy már mások is feljegyeztek több olyan latit szót, amely éppen úgy hangzik, mint a megfelelő értelmű régi magyar szó. Ilyen például a latin Cap(ere) és a magyar Kapni; a latin Da(re) és a magyar Adni; a latin Filius és a magyar Fiú; a latin. Lassus és a magyar Lassú; a latin Saxa és a magyar Szikla. Az igazság az, mondja egyik meglepődött nyelvész, hogy az ős-európai (magyar) nyelvből oly sok elem ment át a latinba, hogy kettőjük között közeli rokonság keletkezett (étroite parenté, 78m 12.) Akik pedig a francia nyelvet elemezték, megállapították, hogy abban a pre-latin örökség a hangtan tekintetében oly elemi erővel érvényesül, hogy a francia nyelv voltaképpen kelta ajakkal kiejtett latin (le francais est du latin prononcé por les Celtes, I42m I 18).
Az európai őslakosság nyelvi hatását az angolra szintén kezdik behatóbban vizsgálni. Egyes közös angol-magyar szavak nem szükségszerűen, a latinból kerültek a két nyelvbe, mint pl. az angol Pine, amely azonos a magyar Fenyő szóval, a P-nek F-fé változása előtt. Hasonló az angol Seat, amely a magyar Székkel azonos; és az angol Wall, amely a magyar Fal megfelelője. Samuel Reiss, aki az "idea-komplex" módszerrel végzett angol-magyar összehasonlító nyelvészeti vizsgálatokat (252m 282-285), megállapította, hogy az azonos gondolatot a két nyelv feltűnő gyakran azonosan hangzó szavakkal fejezi ki. A magyar Gömb és Golyó angol megfelelői között említi a Globe és Knob szavakat; a Gyűjteni magyar szó fogalmi csoportjában szerepel az angol Gather; a Kötni fogalom kifejezői között van a Knit; a Kör és Karika fogalom angol szavai között van a Circle és annak táj szólási alakja a Chare, meg a Crook (hajlított); a Gyűrűnek megfelel az angol Ring és Gyre; Görbe szavunk angol megfelelője a Curved; a Kerté a Garden, amely dialektusban Garth (bezárt udvar); és így tovább. Itt egy új kutatási terület nyílik, melynek kifürkészését már a múlt századi magyar nyelvészek elkezdték, de ami azután az ismert ok miatt nem folytatódott.
Az európai alapnyelvből (a magyarból) különösen a szláv nyelvek vettek át hatalmas örökséget, amelynek mértéke minden képzeletet felülmúl. A közös magyar-szláv szavakat már régóta jegyzékelik a magyar nyelvészek, de helyes iránytű hiányában eddig általában azt hitték, csak egyszerű kölcsönzéssel állnak szemben, amelynek iránya mindig a szlávból a magyarba vezet és nem fordítva. Tipikus megnyilatkozása a rossz iránytűvel végzett kutatásnak Kniezsa István kétkötetes nagy szótára, amely a "szlávból eredő magyar kölcsönszavakat" foglalja magában. Ezt a munkát mai látószögünkben teljesen újra kellene írni és mindent éppen fordítva kellene magyarázni. A latin, francia, angol és szláv nyelvekre tett rövid kitéréssel nyomatékosan akartunk rámutatni arra, hogy valóban helyes, a tényekkel teljesen összhangban álló dolog, ha az indoeurópainak elnevezett nyelvek kialakulásában az egyik leghatalmasabb tényezőt a pre-latinnak mondott őseurópai (magyar) nyelvben jelöljük meg , amelyet az ókori Európában nagyjából mindenütt egyformán beszéltek.
Az indoeurópai nyelveket kialakító második tényező kikutatása bonyolultabb problémának látszik. De talán annak körvonalait is felismerhetjük, ha visszagondolunk a görög nyelv kialakulásának folyamatára. Az is a helyszínen, hasonló folyamat eredményeként állt elő: az őslakos magyar nyelvű népek közé telepedett szemita népelemek hatására. Úgy látszik, a szemiták szerepe Európa nyugati tájain is észlelhető s ott is annak tulajdonítható a változás. Már ismerjük a szemiták nagy szerepét Itáliában, különösen Rómában, s tudjuk Cézár velük való szoros kapcsolatait is. Az is ismert, hogy milyen széles körű publicitása van a "brit Izrael" gondolatnak, amely szerint a szemitáknak döntő szerep jutott az angolszász népek és nyelvek kialakításában. A szemiták két irányból érkeztek Nyugat-Európába a Régi Keletről: egyrészt közvetlenül tenger, úton, másrészt szárazföldi úton, kelet-európai kerülővel.
Bevándorlásaikat az ő saját emlékeikből, más elbeszélő kútfőkből és a szemita törzsnevek szerepléséből következtették ki. A törzsnevek között különösen a Dáné nevet emelik ki (ebből erednének a dánok és Dánia neve), Juda törzsé (annak leszármazói lennének a jutok), Benjamin törzsét (ezek utódai a normannok), Izsák törzsét amely viszont a szászok őse volna (Isakson annyi mint Saxon), a Union Jack pedig Jákob úniója s egész Britannia a "Szigeten lévő Izrael" (Israel in the Isles, 253m 22 sk, 150 sk). E különleges irányú kutatók hangsúlyozzák, hogy a szemita befolyás az angol nyelv hangtanára döntő mértékű volt s megítélésük szerint: "Az angol nyelv egész alapvetése, úgy amint az ma ismeretes, héber vagy káldeus'' (the whole foundation of the English language as we now use it is Hebrew or Chaldee, 215m 125). Hasonló a véleményük az angolszász népről is, amit így összegeznek: "Nagy a valószínűsége annak, hogy a angolszász nép valójában izraeli nép, bár ennek tudata idővel kiveszett a nép emlékezetéből" (A very strong presomption exists that this Anglo Saxon people is in reality Israel, however she may have come to be unaware of it, 215m 84). (60)
Ez is az újabb kutatási irány hangja, amelyben a sok a tapogatózás és beleütközik régi meggyőződésbe, de mégis tudomást kell vennünk róla annál is inkább, mert a szemiták Régi Keletről Európába jött tömegei a magyar őstörténet tételeit is támogatják.
A nyugat-európai ősi árja nyelv és nép a szemitizáló hatásnak egyik területet kivéve nem tudott sikeresen ellenállni, sem vele politikai vonatkozásban megbirkózni, hanem az érintkezés folyamán öntudatát elvesztette és egybeolvadva új népekké lett. E tünet - a gyenge ellenállás- tényét az árják vérségi kapcsolatokra felépített laza társadalmi és politikai szervezetével magyarázzák. Azzal, hogy Európa hatalmas ősnépessége nem tudott összefüggő, nagy államokat létrehozni, hanem mindvégig belső összetartó erő nélküli, könnyen széthulló mozaik maradt. Amint az Égei-szigetvilágban elég volt egynéhány szemita különítmény partra dobása a nyelvi és néprajzi helyzet megváltoztatására, úgy itt nyugaton is elég volt Cézárnak egy-két légió ahhoz, hogy a hatalmas gall világot szétszabdalja. (61)
Cézár (Kazár? Kozár?) a római zsidók meghitt barátja volt és a Galliában összerabolt pénzeket az ő segítségükkel hozta forgalomba Itáliában (28m II 199 sk). A kelták (gallok) anyagi kifosztásán kívül Cézár az ő fizikai tönkretételüket és tömeges kiirtásukat is rendszerré tette, akárcsak az asszírok a Régi Keleten az árjákkal szemben. Behatolva Galliába, elsősorban a katonákat és a politikai élet vezetőit ölette meg, azután különösen a kelta papok elpusztítására törekedett, mert azok voltak a nemzet tudói, nevelői és a hagyományok fenntartói (62).
Miután a keltákat így megfosztotta vezetőiktől és
öntudatuktól, a köznép felett razziákkal és terrorral uralkodott. Szereplése
nyomán a római név Galliában a legnagyobb gyűlölet tárgya lett és Cézárt
legionáriusaival együtt közönséges banditáknak nevezték (Latrones, 28m II 122
sk, 48). Cézár galliai rablásait és esztelen öldöklését a római szenátus
undorító eljárásnak bélyegezte és több ízben elhatározta, hogy biztosokat küld
ki a helyzet felülvizsgálására. Egyes szenátorok azon a véleményen voltak, hogy
Cézárt szolgáltassák ki az ellenségnek (28m II 186). Nem kétséges, Cézár
prototípusa volt az "új Európa" (Európa-II) későbbi
konkvisztádorainak, a Pizarróknak és Cortez Fernandoknak, a perui és azték
civilizációk elpusztítóinak. A régi Európa lerombolása és az indoeurópai
vezetésű új Európa kialakítása hasonlóan zajlott le másutt is. A rómaiak A.D.
43-tól fokozatosan meghódították a Brit-szigetek déli részét, a későbbi
Angliát. Hódításuk északi határán egy
Amikor a rómaiak világuralma összeomlott, az angolszász és germán néven következő indoeurópaiak folytatták a régi Európa pusztítását. Miután Britanniából a római légiókat 410-ben visszavonták, nyomukban az angolok és szászok szálltak partra. Mozgalmuk 450- 600 között invázióvá terebélyesedett. Bevándorlásukat a skandinávok és dánok beözönlése követte a 8. és 9. században, utóbbiak 1016 és 1042 között Angliában a politikai főhatalmat is kezükbe kerítették. E mozgalmas idők során az ősi brit lakosság jó részét kiirtották, utolsó maradványaik a 7. században, tűntek el (248m 87). A Rajna vidékén és a Baltikumban a németek terjeszkedése járt ugyanilyen következményekkel, akik lovagrendjei az új militáns vallás, a kereszténység terjesztésének ürügye alatt halomra ölték a finnugor népeket, egyes ágaikat teljesen kiirtva. Azt az időt, amely az ősi Európa pre-latin (magyar) népének és nyelvének elpusztítása és az indoeurópai vezetésű Európa létrejötte között eltelt, a régibb histórikusok "sötét középkornak" (dark age) nevezték s az új honfoglalókat a "barbárok bejövetele" felirat alatt tárgyalták.
Európa nyugati részeinek benépesítését átvizsgálva, főbb megállapításainkat a következő pontokba foglalhatjuk össze. E nyugati táj története azokkal az állattenyésztő, kereskedő, iparos és földműves életformájú népekkel kezdődik, amelyek ide a Régi Keletről Kr. e. 2500-tól kezdve egymás utáni hullámokban érkeztek, századokig tartó folyamatom bevándorlással. Az első európaiak valamennyien magyar neveket viseltek és magyarul beszéltek, úgyhogy az ő idejükben Európa magyar nyelvi egységet alkotott. E magyar nyelvű régi európai honfoglalók érdeme a kontinens első magas kultúrájának megalkotása, a rendszeres termelés bevezetése és a hegyek, folyók, lakóhelyek névvel való ellátása. Társadalmi és politikai szervezetük az egyéni szabadságok fenntartására törekedett és az önkéntes társulás (föderális) elvét hangsúlyozta. Mivel azonban a szabadságok korszerű korlátozását elmulasztották, nem tudták fenntartani népi személyiségüket, hanem szétaprózódva elpusztultak.
58. Les linguistes d'aujourd'hui ne pensent plus que l' "indo européen" soit méme l'ombre d'une langue parlée, 102m 152. 220m 187 szerint nem vehető komolyan az ilyen nyelv létezése. - Hasonlóan szólnak a hipotétikus őshazáról: At present few specialists speak with any confidence about the historical homeland of the Indo-Europeans, and some reject it even as a theoretical concept (Nicholas V. Riasanovsky A history of Russia. New York, 1963. 20. I.
59) Ces nouvelles considérations d'ethnographie linguistique
obscurcissent singuliérement la représentation que I'on tendait á faira de
60) A British-Israel hívei azt is állítják, hogy az
angolszászok két másik örökséget is kaptak a szemitáktól:
61) A aucun moment cependant, on ne peut parler d'un empire celtique. II n'y eut jamais la moindre cohésion politique entre les occupants des territoires éloignés, entre lesquels n'existait aucun lien géographique. Au surplus, les Celtes ne tardérent pas á étre presque partout subjugués ou refoulés . . . L'Etat romain . . . leur enleva trop tout leur autonomie, 251m bis 19.
Találat: 2153
