BULGÁRIA
FELSZABADÍTÁSA
1. Bulgária helyzete a Vörös Hadsereg
bevonulása elött A 3. Ukrán Front
csapatai a iasi-kisinyovi hadmüvelet befejezése után anélkül, hogy
ellenállásba ütköztek volna, szeptember 6-án felvonultak Románia és Bulgária
határára. A szovjet csapatok további tevékenysége túl a Dunán a bulgáriai
eseményekkel szoros összhangban bontakozott ki. Bulgáriában ekkorra igen
feszültté vált a belpolitikai helyzet. Az ország súlyos gazdasági és politikai
válsággal küszködött. A német imperialisták kíméletlenül fosztogatták a népet.
A Todt-szervezet, valamint a Hermann Göring Müvek, a
"Balkantabak" és a "Reemstma Konszern", a Deutsche Bank
stb. német monopóliumok tartották kezükben a bolgár gazdaság kulcspozícióit.
Ellenörizték a nemzetgazdaság valamennyi fontosabb ágát. A készpénzfizetés
nélküli kereskedelemre vona 323c21d tkozó egyezmény alapján Németország
ellenszolgáltatás nélkül szállította ki a nyersanyagot és az élelmiszert
Bulgáriából. Ez a "külkereskedelem" lényegében nyílt rablás oda
vezetett, hogy Németország 75 milliárd levával tartozott Bulgáriának. Ez az
összeg többszöröse volt Bulgária egy évi állami költségvetésének. A bolgár
nagyiparosok és nagykereskedök óriási hasznot zsebeltek be. Megszedték
magukat a spekuláns kiskereskedök és a kulákok is. A gazdasági helyzetet
még csak súlyosbították a német fasiszta csapatok eltartására fordított
hatalmas kiadások, valamint a növekvö katonai költségvetés. 1944
februárjában az egyik régens, Filov, naplójában feljegyezte, hogy a német
csapatok eltartása egyre többe kerül, "az utóbbi három hónap folyamán a
kiadás 900 millió levára szökött, s ez évente 3600 millió levának felel
meg". Amikor a német hadvezetés követelésére a bolgár hadsereget hadi
létszámra emelték, ez oda vezetett, hogy 1944-ben az állami költségvetés
katonai kiadásai csaknem tízszeresre nöttek az 1938-ashoz képest. A
hadügyi tárca kapta meg az állami költségvetés teljes összegének 59 százalékát.
A német imperialisták a bolgár uralkodó körök segédletével teljesen
kimerítették az ország gazdaságát. 1944-ben erösen csökkent egyes iparágak
termelése. A fémfeldolgozó ipar termelése például az 1939. évihez képest 43,3
százalékra, a böriparé 45,8 százalékra, a textiliparé 64,3 százalékra
csökkent. Az egész ipari termelés az 1939. évinek mindössze 63,2 százaléka
volt. A mezögazdaságban sem volt jobb a helyzet. 1940-töl 1944-ig a
gabonafélék teljes termelése 40,6 százalékkal esett. Csökkent az állatállomány
is: 27 százalékkal a ló, 16,4 százalékkal a szarvasmarha-, 30 százalékkal a
juh-, 24,8 százalékkal a sertés-, 41 százalékkal a baromfiállomány. A mezögazdaság
amúgy is alacsony színvonala a háború alatt egészében véve harminc százalékkal
esett. Az árukészletek kimerültek. A gazdasági bomlást betetözte az
infláció, ez pedig csak súlyosbította az ország gazdasági helyzetét. A dolgozó
tömegek 1944 nyarán rendkívül rossz helyzetben voltak. Az egyenesadó az
1939-eshez képest több mint 5-szörösre, a közvetett adó 2,4-szeresre nött.
A jegyes élelmiszerek és árucikkek ára 2-3,5-szeresre emelkedett, miközben a
munkabér alig változott. A városban a napi kenyérfejadag 15 dekára csökkent, s
hetenként két napon egyáltalán nem adtak kenyeret. Más élelmiszereket csak
alkalomszerüen osztottak a lakosságnak rendkívül csekély mennyiségben. De
a spekulánsok tízszeres áron árusították az elsörendü szükségleti cikkeket.
Nem csoda tehát, hogy a lakosság jelentékeny része nyomorgott, s csak
néhanapján lakhatott jól. A cári kormány háborús, drákói törvényei, a gabona és
más mezögazdasági termények rekvirálása még súlyosabbá tette a munkások és
a parasztok helyzetét. A városokban és a falvakban egyre inkább szabotálták a
kormánynak az ipari és a mezögazdasági termelés növelésére hozott
intézkedéseit. Bulgáriát politikailag teljesen alárendelték Németországnak. A
hatalmat formailag a régenstanács és a kormány tartotta kezében, a parlamentben
még "demokratikus ellenzék" is volt. De mindez csak a látszat
kedvéért. A régenstanács és a kormány egyaránt Hitler bábja volt. A burzsoá
ellenzék, amelyet az úgynevezett "demokratikus pártok" képviseltek,
lényegében a monarcho-fasiszta klikk politikáját támogatta. Beckerle, szófiai
német nagykövet részt vett a bolgár minisztertanács ülésein, s utasításokat
adott a bolgár kormánynak. A Gestapo korlátlanul ellenörizte a
rendöri és katonai apparátust. De a szabadságszeretö bolgár nép nem
törödött bele hazája nyomorúságos helyzetébe. A bolgár hazafiak a Bolgár
Munkáspárt és Központi Bizottsága vezetésével három éven át igen nehéz
körülmények között hösiesen harcoltak a nemzeti és társadalmi
felszabadulásért. Amikor a Vörös Hadsereg 1944 tavaszán benyomult Románia
északkeleti területeire, Bulgáriában tovább erösödött a népi felszabadító
mozgalom. 1944 nyarán az ország legtöbb körzetében már létrejöttek a Hazafias
Front bizottságai, augusztusban 670 bizottság müködött. A bizottságok
antifasiszta propagandát folytattak, felhívták a lakosságot, hogy ne
engedelmeskedjen a hatóságoknak, s minden lehetö módon segítették a
partizánokat. A helyi pártszervezetek a Bolgár Munkáspárt Központi
Bizottságának útmutatásai alapján mozgósították a dolgozókat a fegyveres harcra.
A létszámban megerösödött partizánrajok osztagokká, az osztagok dandárokká
szervezödtek. Megalakult a szófiai "Csavdar" dandár (parancsnok
Dobri Dzsurov), az 1. szófiai dandár (parancsnok Szlavcso Trinszkij), a 2.
szófiai dandár (parancsnok Dencso Znepolszkij), a "Hriszto Botev" 1.
középhegységi dandár (parancsnok Szrebro Babakov-Morozov), a "Vaszil
Levszkij" 2. középhegységi dandár (parancsnok Delcso Szimov), a
"Dimitrov" 1. rodopei dandár (parancsnok Anton Sopov) stb. A párt már
évek óta tevékenykedett a bolgár hadseregben, s ennek hatására most itt is
fokozódott a politikai bomlás. Sokan megszöktek a hadseregböl, s beálltak
a partizánosztagokba. Egyes katonai alegységek teljes létszámban csatlakoztak a
partizánokhoz. A népi felszabadító hadseregnek 1944 nyarán 11 dandárja és 37
osztaga volt, összesen több mint 18 ezer fövel. A harci csoportokban több
mint 12 ezer ember küzdött. A partizánokat a lakosság is támogatta, különféle
megbízásaikat teljesítették a segítötársak és bujtatók (az úgynevezett
jatakok), akiknek a száma mintegy 200 ezer fö volt. A bolgár dolgozók
fegyveres harca tömeges jelleget öltött. Júniusban korántsem teljes adatok
szerint 294, júliusban pedig 386 fegyveres akció történt. A partizándandárok és
osztagok portyáik során bátran megütköztek a rendörséggel, a
csendörséggel és a reguláris csapatokkal. Tevékenységük az ország egyre
nagyobb területére terjedt ki, akcióik egyre eredményesebbekké váltak. 1944
július-augusztusában a partizánosztagok az ország egyes vidékein már a népi
hatalom szerveit is létrehozták. A partizánok a kormánycsapatok túlereje
elöl olykor kénytelenek voltak elhagyni e vidékeket. Az a tény azonban,
hogy a népi hatalom ha egyelöre csak szórványosan is gyökeret vert, új
szakaszt jelentett az ellenállási mozgalom fejlödésében. A népi hatalom
megteremtése nem spontán folyamat volt, hanem a Bolgár Munkáspárt Központi
Bizottságának, a népi felszabadító hadsereg vezérkarának és a Hazafias F ront
Országos Bizottságának útmutatásai szerint történt. A néptömegeket így vezették
el a gyakorlatban a népi felkeléshez. A bolgár hazafiak erösödö harca
megrendítette a kormány közigazgatási apparátusát, félelemmel töltötte el
Hitler lakájait. A hatóságok kénytelen-kelletlen elismerték, hogy a Bolgár
Munkáspárt egyre nagyobb befolyásra tesz szert, miközben a kormány elveszíti
tekintélyét és erejét. "A kommunista párt állapította meg a katonai
hírszerzés 1944. júniusi összesítö jelentése az utóbbi idöben fokozta
aktivitását a városokban és a falvakban. Csaknem minden faluban szerveztek egy
vagy több csoportot . . . Az illegális és a kommunista tevékenység elleni harc
igen sok nehézségbe ütközik, mivel a lakosság a falusi és a városi nem segíti a
közigazgatást és a csapatokat . . . Ami a megbízható lakosságot (a fasiszta
kormány híveit a szerk.) illeti, az fél, és nem hisz a hatóságok
erejében." Bulgária uralkodó körei kegyetlen terrorral próbálták elnyomni
a növekvö népi felszabadító mozgalmat. A hazafiak ezreit lötték agyon
bírósági tárgyalás nélkül. 1942 januárjától az 1944. szeptemberi felkelésig
64345 embert sújtottak a különféle terrorintézkedések. A fasiszta bíróságok
1590 halálos ítéletet mondottak ki, 31540 föt koncentrációs táborba
vetettek, az antifasiszták ezreit ítélték hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. A
partizánok és a jatakok három és fél év alatt több ezer embert veszítettek
halottakban. A bolgár nép sok höse a fasiszta börtönökben vagy a
harcmezön pusztult el. A Bolgár Munkáspártnak a nagy áldozatok ellenére 25
ezer tagja volt. A párt harcos segítöjének, az Ifjúmunkás Szövetségnek a
taglétszáma elérte a 30 ezer föt. A párt élén olyan kiváló emberek álltak,
mint G. Dimitrov, a nagy forradalmár, a nemzetközi munkásmozgalom tekintélyes
személyisége, valamint Kolarov, Bolgaranov, Ganev, G. Damjanov, R. Damjanov,
Sz. Dimitrov, Dragojcseva, Zsivkov, Mihajlov, Cankov, Cservenkov, Jugov és
mások. Az eszmeileg megedzett, szervezett, a tömegekkel szoros kapcsolatban
álló Bolgár Munkáspárt tántoríthatatlanul vezette a népet a döntö
harcokban, hogy elsöpörjék a monarcho-fasiszta diktatúrát, és felszabadítsák az
országot a megszállás alól. A népi felszabadító mozgalom gyors növekedése, a
Vörös Hadsereg 1944. téli és tavaszi gyözelmes támadása kiélezte és
elmélyítette Bulgáriában a politikai válságot, amelynek elsö jelei már a hitleristák
Volga menti veresége után is megmutatkoztak. A reakciós bolgár burzsoázia
rádöbbent, hogy a fasiszta Németország elveszítette a háborút. Bulgária
monarcho-fasiszta klikkje azonban amely gazdaságilag a német monopóliumok,
politikailag pedig a hitlerista kormány függvénye volt nem akart változtatni
belés külpolitikai irányvonalán. Ez a klikk tovább segítette Németországot a
Szovjetunió elleni háborúban. A német parancsnokság rendelkezésére állt a 16
legnagyobb repülötér, Várna és Burgasz, a két fontos tengeri kikötö,
s a németeknek joguk volt a bolgár vasutak katonai felhasználására. Ezenkívül a
bolgár csapatok mint megszállók szolgálatot teljesítettek Görögországban és
Jugoszláviában, s ezzel több német hadosztályt szabadítottak fel a szovjet,
illetve az angol-amerikai hadseregek elleni harcra. A szovjet kormány
természetesen nem szemlélhette közönyösen Bulgária reakciós köreinek ellenséges
tevékenységét. 1944. április 17-én a bolgár kormányhoz intézett jegyzékben
élesen tiltakozott amiatt, hogy a bolgár hatóságok támogatják Németországot a
Szovjetunió elleni háborúban. Ez a helyzet, mutatott rá a jegyzék,
"összeegyeztethetetlen a Szovjetunió és Bulgária közti normális
viszonnyal, s tovább nem türhetö." A szovjet kormány javasolta a
Bozsilov-kormánynak: haladéktalanul tiltsa meg a bolgár terület,
repülöterek és kikötök felhasználását a Szovjetunió elleni háború
céljaira. A Bozsilov-kormány tagadni próbálta e teljesen nyilvánvaló tényeket,
ezért a szovjet kormány április 26-án újabb jegyzéket küldött. Ebben rámutatott,
hogy az ország fekete-tengeri és dunai kikötöi a német fegyveres erök
támaszpontjai, s javasolta: engedélyezzék újra a korábban betiltott szovjet
konzulátus müködését Várnában, illetve hogy szovjet konzulátust
nyithassanak Burgaszban és Ruscsukban (Rusze). De a bolgár kormány nem fogadta
el ezt a javaslatot. Mindebböl világosan kitünt, hogy a bolgár
uralkodó körök továbbra is segíteni igyekeznek Németországot az antifasiszta
koalíció elleni háborúban. A Szovjetunió május 18-án újra kijelentette: hogyha
Bulgária nem szakít Németországgal, a Szovjetunió "nem tartja
lehetségesnek a kapcsolat fenntartását Bulgáriával, mint olyan állammal, amely
segíti és továbbra is segíteni szándékozik a hitlerista Németországot a
Szovjetunió elleni háborúban." A bolgár fasiszta klikk látta, hogy a
nemzetközi és a belsö helyzet bonyolultabbá válik, ezért manöverhez
folyamodott. A Bozsilov kormány május végén lemondott. Bagrjanov új kormánya
nagyhangú nyilatkozatban jelentette be, hogy megváltoztatja a külpolitikai
irányvonalát, és megjavítja a helyzetet az országon belül. Ténylegesen azonban
olyan politikát folytatott, amelynek semmi köze sem volt ehhez a
nyilatkozathoz, tovább támogatta a hitlerista Németországot, fokozta a fasiszta
terrort a partizánok, a harci csoportok és a jatakok ellen. Az uralkodó körök
manövere nem tévesztette meg a szovjet kormányt, sem pedig a bolgár népi
felszabadító mozgalom vezetöit. A "Hriszto Botev" rádióállomás
rögtön az új kormány megalakulása után sugározta G. Dimitrov cikkét, amely
többek közt megállapította: "A Bagrjanov-kormány németbarát . . . A
Hazafias Front óva int attól, hogy bármiféle illúziót tápláljunk e kormánnyal
kapcsolatban, s hangsúlyozza : minden erövel fokozni kell a népi
felszabadító harcot a hitleristák ellen." A Hazafias Front Országos
Bizottsága augusztus elején követelte a Bagrjanov-kormánytól, hogy
haladéktalanul változtasson külés belpolitikáján, s figyelmeztette, ha erre nem
lesz hajlandó, a bolgár népnek lesz ereje és eszköze ahhoz, hogy kezébe vegye
az ország sorsának intézését. A szovjet kormány augusztus 12-én újabb jegyzéket
intézett a bolgár kormányhoz, s ebben ismét leleplezte a Bagrjanov-kormány
Hitler-barát politikáját, s újra javasolta: Bulgária szüntesse meg az
együttmüködést Németországgal. "Ha Bulgária valamiképpen ki akar
kerülni a zsákutcából mutatott rá a jegyzék -, erre jelenleg csak az az egy mód
van, hogy szakít Németországgal." A bolgár kormány azonban tovább
lavírozott. Bagrjanov augusztus 17-én a parlament ülésén demagóg beszédet
tartott. Kifejtette a belsö reformok állítólagos programját, felhívta a
partizánokat, hogy tegyék le a fegyvert, s megígérte: teljesíteni fogja a nép
akaratát. Másnap a szófiai szovjet ügyvivö elött azt a kitérö
nyilatkozatot tette, hogy Bulgária alkalmas pillanatban szakítani fog
Németországgal, de oly módon, hogy elkerülje a fegyveres összeütközést. Világos
volt, hogy a bolgár uralkodó körök félre akarják vezetni az ország demokratikus
eröit, s idöt akarnak nyerni. A Bolgár Munkáspárt Központi Bizottsága
augusztus 23-án felhívást intézett a néphez. Ebben rámutatott, hogy Bagrjanov
provokatív parlamenti beszéde "fondorlattal és demagógiával csapást akar
mérni a Hazafias Frontra, gyengíteni akarja a partizánmozgalmat".
Augusztus 24-én, a romániai Antonescu-kormány bukását követö napon, a
Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságának kezdeményezésére a Hazafias Front
Országos Bizottságának küldöttsége felszólította a Bagrjanov-kormányt, hogy
adja át a hatalmat a Hazafias Frontnak. A kormány ezt elutasította, a
küldöttséget pedig a régenstanács elé utalta. A régenstanács azonban nem
fogadta a küldöttséget. Bagrjanov a közvélemény megnyugtatása végett augusztus
26-án kijelentette a szófiai szovjet ügyvivönek, hogy Bulgária elhatározta
a teljes semlegességet. A külpolitika lényegén azonban mit sem változtatott. A
teljes semlegességre vonatkozó nyilatkozat kötelezte a bolgár kormányt, hogy
internálja az országban tartózkodó német fasiszta csapatokat. Schneckenburger
tábornok azonban, aki a német parancsnokságot képviselte Bulgáriában, a teljes
semlegességet úgy értelmezte, mint "fiktív internálást, amelyen csak a
látszat kedvéért történö internálás értendö". A tengeri és
folyami kikötöket, valamint a repülötereket továbbra is a hitleristák
ellenörizték. Azokat a német csapatokat, amelyek átlépték a bolgár-román
határt, nem fegyverezték le, hanem az ország belsejébe irányították. Miközben
tehát a Bagrjanov-kormány a teljes semlegességröl szavalt, az ország
területét továbbra is Németország rendelkezésére bocsátotta a Szovjetunió elleni
háború céljaira. A bolgár uralkodó körök ugyanakkor azt is látták, hogy
Németország helyzete teljesen reménytelenné válik, s ezért titkos tárgyalásokat
kezdtek az Egyesült Államokkal és Angliával a fegyverszünetröl. A
monarcho-fasiszta klikk célja az volt, hogy bármilyen eszközzel megtartsa
uralmát, s ezért 1944. augusztus 12-én Isztambulba küldte az angolbarát
Mosanovot, a XXIV. nemzetgyülés egykori elnökét, hogy vegye fel a
kapcsolatot a nyugati hatalmak képviselöivel. Bulgária uralkodó körei hajlandók
lettek volna a német megszállást angol-amerikaival felcserélni, csak hogy
megakadályozzák a nép gyözelmét. Az angolok és az amerikaiak igyekeztek
meggyorsítani a tárgyalások menetét, hogy megállapodást érjenek el, még
mielött a Vörös Hadsereg bevonulna Bulgáriába. A Szófiába visszatért
Mosanov újabb meghatalmazásokat kapott, s ezekkel felszerelve utazott Kairóba,
hogy folytassa a tárgyalásokat. Mosanov azonban csak augusztus végén érkezett
oda, vagyis akkor, amikor a szovjet csapatok elörevetett egységei már elérték
a bolgár-román határt. A Bolgár Munkáspárt Központi Bizottsága helyesen
értékelte a helyzetet, s különösen jól választotta meg az idöpontot, és
augusztus 26-án megküldte a pártszervezeteknek a 4. számú körlevelet a
fegyveres felkelésröl. A körlevél azt a feladatot tüzte ki, hogy
döntsék meg a Bagrjanov-kormányt, és alakítsák meg a Hazafias Front kormányát.
A párt kijelentette : "Bulgária számára ütött a tizenkettedik óra !
Bulgária sorsa most kizárólag a néptöl és a hazafias katonaságtól
függ." A központi bizottság javasolta a pártszervezeteknek, hogy a
gyárakban szervezzenek politikai célú munkabeszüntetéseket, s ezeket fejlesszék
általános politikai sztrájkká. A partizánok parancsot kaptak, hogy kezdjék meg
a támadást, s lássanak hozzá a Hazafias Front helyi hatalmi szerveinek
megalakításához. "A föcsapásokat a központokra kell mérni rendelte el
a népi felszabadító hadsereg vezérkarának parancsa -, elsösorban oda, ahol
az egyes katonai alakulatok támogatására is lehet számítani." A bolgár nép
harca elérte tetöfokát: napirendre került a fegyveres felkelés. Augusztus
utolsó napjaiban, amikor a szovjet csapatok még Bukarest felé vonultak,
Bulgária külpolitikai helyzete rendkívül kiélezödött. A monarcho-fasiszta
klikk olyan híreket terjesztett, hogy a Szovjetunió kormánya elismerte Bulgária
teljes semlegességét. A TASZSZ augusztus 30-án megcáfolta e hazug
koholmányokat. A szovjet kormány még aznap jegyzékben követelte a bolgár
kormánytól: tiltsa meg, hogy területét a német csapatok használják. De Bulgária
tovább folytatta a korábbi politikát. Bulgáriában pattanásig feszült a
belsö helyzet. Nött a nép haragja. A Bolgár Munkáspárt Központi
Bizottsága szeptember 1-én felhívta a dolgozókat, hogy szervezzenek
gyüléseket, hirdessék meg az általános politikai sztrájkot, erösítsék
meg a Hazafias Frontot és bizottságait, kezdjék meg a népi felszabadító harcot,
szilárdítsák meg a hadsereg hazafias egységeinek és a felkelöknek a harci
szövetségét. Bagrjanov kormánya még aznap lemondott. Szeptember 2-án a régenstanács
Muravievet nevezte ki miniszterelnökké. A dolgozó tömeg megtévesztésére az új
kormányba bevették a "demokratikus ellenzék" néhány képviselöjét
is. A Muraviev-kormány szeptember 4-én nyilatkozatot tett közzé, amelyböl
kiderült, hogy az új bolgár kormány a Németországhoz való viszonyt
illetöen az elözö kormányok álláspontján maradt. A nyilatkozat
rámutatott: "Bulgária kötelezi magát szigorú, feltétel nélküli és bizalmat
érdemlö semlegességre." A "semlegességhez" biggyesztett
jelzök bösége nem változtatott a dolog lényegén. Az új kormány
egészen szeptember 9-ig megengedte a német csapatoknak, hogy Romániából bolgár
területen keresztül vonuljanak ki. A szovjet kormány szeptember 5-i jegyzékében
megállapította, hogy a Muraviev-kormány semlegességi nyilatkozata a Bagrjanov-kormány
politikájának folytatása. A Szovjetunió nem engedhette meg, hogy a német
fasiszta csapatok a bolgár területet még tovább felhasználják a háború
céljaira. A Szovjetunió ezzel kapcsolatban kijelentette: "minthogy
Bulgária a valóságban régóta hadiállapotban van a Szovjetunióval, mostantól a
Szovjetunió is hadiállapotban lesz Bulgáriával". Ez a szovjet hadüzenet
nem a bolgár népnek szólt. Ellenkezöleg. Mint Bulgária késöbbi
politikai fejlödése megmutatta, óriási szerepet játszott a munkásosztály és
a dolgozó parasztság gyözelme szempontjából. A "demokratikus"
Muraviev-kormány a belpolitikában is elödei nyomdokán haladt.
Fennállásának hat napja is elegendö volt ahhoz, hogy igazolja
népellenességét. Muraviev sietett bebizonyítani a cári klikknek és a
burzsoáziának, hogy legalább olyan jól tud harcolni a néptömegek ellen, mint
Bozsilov és Bagrjanov. Kijelentette: a Hazafias Front demokratikus pártjainak
semmiféle politikai tevékenységet nem engedélyez. A kormány nem vont
felelösségre egyetlen fasiszta vezetöt sem. Meghagyta beosztásában
még a rendörfökapitányt is, akinek kezén bolgár hazafiak vére
száradt. Az 1944 nyarán kialakult belsö válság forradalmi helyzetet szült.
Az országban olyan politikai helyzet jött létre, amely hasonlított a Lenin
által említett klasszikus helyzetre: az "alsó rétegek" nem akartak a
régi módon élni, a "felsö rétegek" pedig a régi módszerekkel már
nem tudták irányítani az országot. A Bolgár Munkáspárt harcba vezette a dolgozó
tömegeket a nemzeti és a társadalmi elnyomás ellen, megmagyarázta nekik, hogy
fegyveres felkelést kell kezdeni a hatalomért. Ennek elökészítésével már
augusztus közepe óta behatóan foglalkoztak a népi felszabadító hadsereg
vezérkaránál, amely szinte naponta ülésezett. Az üléseken megbeszélték, hogyan
nyerjék meg a felkelésnek a szófiai, pleveni, plovdivi helyörség
csapatainak parancsnokait, a törzsek tisztjeit, s milyen politikai munkát
végezzenek a katonák körében. Szeptember 7-én, vagyis két nappal a szovjet
kormány hadüzenete után, a párt központi bizottsága és a vezérkar világosan
látta, hogy a szovjet csapatok a legközelebbi napokban bevonulnak Bulgáriába.
Ezt figyelembe véve határozták el, hogy Szófiában szeptember 9-re virradó éjjel
2 órakor kezdik meg a felkelést. 2. A szovjet csapatok bevonulása Bulgáriába. A
bolgár nép szeptemberi felkelése A 3.
Ukrán Front csapatai felvonultak a román--bolgár határra, s itt várták a
Legfelsöbb Föparancsnokság Föhadiszállásának további parancsát.
A front jobbszárnyán a 46., középen az 57., a tengerparti balszárnyon pedig a
37. hadsereg helyezkedett el (9. sz. térkép). A front állományába tartozott két
gépesített hadtest is, továbbá a 17. légi hadsereg. Hadmüveletileg a 3.
Ukrán Frontnak rendelték alá a Fekete-tengeri Flottát és a Dunai Katonai
Flottillát. Szeptember 5-én, két és fél órával a szovjet hadüzenet után, a
front parancsnoksága utasította a hadseregek és a gépesített hadtestek
parancsnokait, hogy álljanak készen a támadásra. A hadmüveleti-hadászati
helyzet nagyon kedvezett a 3. Ukrán Front támadó tevékenységének. A 2. Ukrán
Front csapatai amelyeknek sávhatára a Vidra-Giurgiu vonalon és tovább a Duna
mentén húzódott gyors ütemben törtek elöre a Havasalföldön. E front
balszárnyának csapatai szeptember 5-én elérték a Caracal-Zimnicea
terepszakaszt, s akadálytalanul folytatták az elönyomulást nyugat felé; a
6. harckocsi-hadsereg elörevetett osztaga kijutott Turnu Severin
körzetébe. Ezzel a német "F" és "E" hadseregcsoportokat,
amelyek Jugoszláviában, Albániában és Görögországban álltak, elvágták a
Keleti-Kárpátokban és Erdélyben védö csoportosításoktól. A tengeren
osztatlanul uralkodott a Fekete-tengeri Flottánk, a levegöben pedig
légierönk. Bulgáriának ekkor öt összfegyvernemi hadserege és két önálló
hadteste volt. Ezek állományába 27 hadosztály köztük egy páncélosés egy
lovashadosztály -, valamint hét dandár (egy páncélos, egy lovas és öt
határvadász) tartozott. A bolgár hadsereg teljes létszáma 450 ezer fö
volt. A bolgár légierö öt ezrede 410 repülögépböl állt. Várnában
és Burgaszban a német és a bolgár flottának több mint nyolcvan hadiés
segédhajója összpontosult. A bolgár fegyveres erök zöme az ország központi
és nyugati területein állomásozott. A 3. Ukrán Front csapataival szemben
közvetlenül csak két határvadász-dandár és két elsö vonalbeli gyalogos-hadosztály
állt Rusze és Dobrics (ma: Tolbuhin) körzetében, továbbá két második vonalbeli
gyalogos-hadosztály Sumen (ma: Kolarovgrad) és Burgasz területén. Ezek nem
voltak képesek számottevö ellenállásra a tapasztalt, harcokban edzett
szovjet csapatokkal szemben. A szovjet föhadiszállás szeptember 6-án
megparancsolta a 3. Ukrán Front csapatainak és a Feketetengeri Flottának, hogy
kezdjék meg a haditevékenységet Bulgária ellen. Az elörevetett egységeknek
szeptember 8-án, a föeröknek szeptember 9-én kellett támadásba
lendülniük. Szeptember 12-én estig a csapatoknak el kellett érniük a
Rusze-Palatica-Karnobat (ma: Poljanovgrád)-Burgasz vonalat, s itt meg kellett
állniuk. A további elönyomulást a parancsnokság attól tette függövé,
hogyan fejlödik a bolgár nép fegyveres felkelése. A front csapásmérö
csoportja a jobbszárnyon, valamint a Duna és a tenger közti arcvonalszakasz
közepén összpontosult. A 46. hadseregnek föeröivel a saját
balszárnyán Esechioi-Kubrat irányában, az 57. hadseregnek sávja közepén Kocsmar-Sumen
irányában, a 37. hadseregnek pedig a jobbszárnyán Dobrics-Provadija irányában
kellett támadnia. A 7. gépesített és a 4. gárda gépesített hadtestnek az 57.,
illetve a 37. hadsereg sávjában kellett tevékenykednie, s a támadás második
napján ki kellett jutnia a Karnobat-Burgasz terepszakaszra. A Fekete-tengeri
Flotta haditengerészeti eröi és légideszant-csapatai azt a feladatot
kapták, hogy a 3. Ukrán Front gépesített magasabbegységeivel együttmüködve
foglalják el Várnát és Burgaszt. A csapatok idejében felkészültek a
hadmüveletre, s amikor szeptember 7-én megkapták a frontparancsnok
utasításait, a hadseregtörzsek már befejezték a tervek kidolgozását. Az
arcvonalon ekkor csend volt. A szovjet csapatok eröik egy részét
átcsoportosították, s befejezték a támadás utolsó elökészületeit. A
hadmüvelet elökészítése idején a politikai munka során különös
figyelmet fordítottak arra, hogy a katonáknak megmagyarázzák a Szovjetunió és
Bulgária közti viszonyt. Vázolták a Bagrjanovés a Muraviev-kormány kétkulacsos,
képmutató magatartását, s ismertették annak a harcnak céljait és feladatait,
amelyet a bolgár nép a cári klikk és a burzsoázia ellen folytatott. A
hadseregsajtóban, az elöadások és a beszélgetések folyamán méltatták az
orosz és a bolgár nép közti barátság hagyományait. A politikai munkások
elöadásokat tartottak és beszélgettek az 1877-1878. évi orosz-török
háborúról, amikor is az orosz csapatok felszabadították Bulgáriát a törökjárom
alól, kiérdemelve ezzel a bolgár nép mélységes háláját. Ismertették Oroszország
és Bulgária nagy fiai Csernisevszkij, Dobroljubov, Levszki, Botev, Blagojev
tevékenységét. Hangsúlyozták, hogy a szovjet és a bolgár nép barátsága az
októberi forradalom utáni idöszakban új, minöségileg magasabb fokra
emelkedett. Részletesen beszéltek arról, mi a Szovjetunió gyözelmeinek
jelentösége Bulgária felszabadítása szempontjából, s milyen harcot
folytatott a bolgár nép a háború alatt a kommunisták vezetésével. A politikai
munka keretében nagy figyelmet fordítottak rá, hogy megmagyarázzák a Bulgária
elleni háború okait és céljait. A szovjet kormány szeptember 5-ijegyzékét
közölte valamennyi hadsereglap, s külön röplapként is kinyomtatták. A
magasabbegységeknél, az egységeknél és az alegységeknél szeptember 5-7. között
gyüléseket tartottak. Megmagyarázták, hogy a Vörös Hadsereg mint
felszabadító érkezik Bulgáriába. Ez elösegítette a szovjet katonák és a
bolgár lakosság közti barátság kialakulását. A 3. Ukrán Front csapatai
szeptember 8-án bevonultak Bulgáriába. A hadtestek gyorsanmozgó
elörevetett osztagai reggel átlépték a román-bolgár határt, s
elöretörtek az ország belsejébe. Ezek nyomában megkezdték az
elönyomulást az elsö lépcsö hadosztályainak elövédezredei.
A gyorsanmozgó elörevetett osztagok nem ütköztek ellenállásba, az elsö
nap estig 65-70 kilométert nyomultak elöre, s kijutottak a
Tutrakan-Szakalli-Kraszen Dol-Emirkej terepszakaszra. A hadosztályok
elövédezredei és helyenként föeröi is 25-30 kilométert nyomultak
elöre az elsö nap. A 4. gárda gépesített hadtest és az 5. önálló
gépkocsizó lövészdandár parancsot kapott, hogy ne szeptember 9-én, hanem 8-án
kezdje meg az elönyomulást. A dandár és a hadtest még aznap
felszabadította Várnát. A 7. gépesített hadtest elörevetett osztagai
szeptember 8-án este megkezdték az elönyomulást délnyugati irányban.
Egyidejüleg egy repülögépen szállított tengerészgyalogos-deszant
elfoglalta a haditengerészeti repülöteret, s szeptember 9-re virradó
éjszaka behatolt a várnai kikötöbe; nem sokkal késöbb három
torpedónaszád itt tengeri deszantot is partra tett. Másnap, szeptember 9-én, a
front csapatai ellenállásra nem találva folytatták az elönyomulást. A
gyorsanmozgó egységek a kegyetlen höség ellenére 100-120 kilométert, a
föerök pedig 45 kilométert haladtak. A hadseregek elörevetett
osztagai elérték a Malki-Lom folyó-Sumen-Provadija-Várna vonalat, a 7.
gépesített hadtest kijutott Sumen és Karnobat körzetébe, a 4. gárda gépesített
hadtest bevonult Burgaszba, eröi egy részével pedig Ajtoszba. A
Fekete-tengeri Flotta egységei ugyanazon a napon körülbelül 400 fönyi deszantot
szállítottak partra Burgaszban, ahová ezt megelözöen légideszantot is
ledobtak. A bolgár hadiflotta hadihajói, amelyek Várna és Burgasz
kikötöiben maradtak, semmiféle ellenállást nem fejtettek ki. A német
flotta hajóit pedig, amelyek a Fekete-tengeren tevékenykedtek, a hitlerista
hadvezetés parancsára elsüllyesztették, mielött a szovjet csapatok
bevonultak volna Várnába. A foglyul ejtett német tengerészek vallomásai szerint
hadi és segédhajókat süllyesztettek el, köztük néhány tengeralattjárót is. A 3.
Ukrán Front csapatai tehát a Fekete-tengeri Flottával együttmüködve
szeptember 9-én estig elérték a kijelölt terepszakaszt. A 3. Ukrán Front és a
Fekete-tengeri Flotta parancsnoka aznap este új direktívát kapott. A
Legfelsöbb Föparancsnokság Föhadiszállása az Állami Honvédelmi
Bizottság utasításával összhangban megparancsolta, hogy szeptember 9-én 21
órára foglalják el a tervben megjelölt helységeket, szilárdan vessék meg
lábukat az ország elfoglalt részében, s szeptember 9-én 22 órakor szüntessék be
a haditevékenységet Bulgáriában. Fegyveres eröink tevékenysége Bulgária
területén nem fejlödött a szó tulajdonképpeni értelmében vett
hadmüveletté. A bulgáriai hadmüvelet a szovjet csapatok felszabadító
bevonulásává vált. Bulgária népe ünnepi lelkesedéssel fogadta a felszabadító
Vörös Hadsereget. A falvakban a parasztok szinte mindenütt kenyérrel és sóval
köszöntötték csapatainkat. Rendkívül meleg fogadtatásban részesítette a Vörös
Hadsereget a városok lakossága is. "Egységeink bevonulásakor állapította
meg a front politikai osztályának egyik jelentése tömegek gyültek össze az
utcákon, s virágokkal halmozták el harcosainkat. A házakon szovjet és bolgár
zászlókat lengetett a szél." Ezekben a napokban rengeteg üdvözlö
távirat érkezett a szovjet követség címére a társadalmi szervezetektöl és
egyes állampolgároktól. Íme, néhány sor az egyikböl: "Fogadják
szavakkal le nem írható hálánkat abból az alkalomból, hogy bevonult bolgár
földre a világ legnagyobb hadserege, a Vörös Hadsereg, amelyet tárt karokkal és
örömkönnyekkel a szemünkben fogadunk . . . Klementina falu elöljárója." A
bolgárok baráti beszélgetések során elmondották a szovjet harcosoknak, hogy
sohasem tartották ellenségüknek az orosz népet, nem akartak harcolni ellene, s
gyülölettel beszéltek arról, milyen féktelenül garázdálkodtak Bulgáriában
a német fasiszta megszállók. A szovjet csapatok bevonulása fokozta a bolgár
dolgozók forradalmi harcát. Az egész országban magasra csapott a népi
tömegmozgalom hulláma. A Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságának útmutatása
alapján a szófiai villamosvasút dolgozói szeptember 6-án sztrájkba léptek. A
fövárosi gyárak munkásai is támogatták öket. Déltájban a
"Szlavjanszkaja beszeda" szálloda elött gyülést tartottak,
s a rendörség rálött a részvevökre. A város lakossága erre heves
tiltakozásba kezdett. Városszerte gyülésekre és tüntetésekre került sor.
Szeptember 7-én Pernik (ma: Dimitrovo) hös bányászai is sztrájkba léptek.
Példájukat több bánya és gyár munkásai is követték. Az egész országot hamar
bejárta a hír, hogy a szófiai és a perniki dolgozók megkezdték a harcot, s hogy
a szovjet csapatok elönyomultak az ország belseje felé. Szeptember 8-án
már az ország minden részében megmozdultak a tömegek. A felkelök szinte
mindenütt kiszabadították a politikai foglyokat a börtönökböl és a koncentrációs
táborokból. Ezekben a napokban sok városban és faluban kikiáltották a Hazafias
Front hatalmát. A harcra kelt néptömegek elsö soraiban a kommunisták
küzdöttek. A vezérkar parancsára a partizánosztagok leereszkedtek a
hegyekböl, s a felkelés csapásmérö fegyveres erejévé váltak. A
gabrovói partizánosztag szeptember 8-án harcba szállt a tirnovói helyörség
egységeivel, amelyeket a kormány a gabrovói felkelés leverésére küldött. A
"Hriszto Botev" középhegységi dandár még szeptember 7-én elfoglalta
Rozovec falut, s elönyomult Plovdiv felé. A szevlievi partizánosztag és a
"Csavdar" dandár egyik zászlóalja több helységet felszabadított.
Minthogy a szovjet csapatok bevonultak Bulgáriába, és az országban egyre
erösödött az antifasiszta mozgalom, halaszthatatlanná vált, hogy az
antifasiszta erök döntö csapást mérjenek a fejvesztett
monarcho-fasiszta kormányra. A BMP Központi Bizottságának Politikai Irodája
szeptember 8-án a népi felszabadító hadsereg vezérkarával és a hazafias
tisztikar képviselöivel együtt értekezletet tartott, s ezen végérvényesen
megszabták a szófiai felkelés fegyveres eröinek feladatait, és
elhatározták, hogy a szófiai lakosságot is bevonják a harcba. A fövárosban
az eröviszonyok kedveztek a felkelésnek. A felkelésben a partizánokon és a
harci csoportokon kívül részt kellett venniük a katonai egységeknek is, többek
közt az utászezred egy rohamzászlóaljának, az 1. gyalogezred egy zászlóaljának
és a föparancsnokság utász rohamzászlóaljának. Szeptember 8-án este átállt
a nép oldalára egy páncélosdandár is. Az 1. szófiai hadosztályt, valamint a
fövárosi rendörséget semlegesítették. Nem kis veszélyt jelentettek a
felkelésre a Szófiától nyugatra állomásozó német fasiszta csapatok, valamint a
Pleven körzetében elhelyezett kormánycsapatok. A BMP Központi Bizottsága
intézkedett, hogy ezeket ne engedjék be a fövárosba. Ennek érdekében az
éppen megszervezett 1. szófiai partizánhadosztálynak (parancsnok Trinszkij,
komisszár Georgijev) el kellett foglalnia Caribrodot (ma: Dimitrovgrád),
Perniket, Radomirt és Kjusztendilt. A BMP Központi Bizottsága kiküldte
meghatalmazottait Mezdra és Bojcsinovci vasútállomásra, hogy ott teremtsék meg
a Hazafias Front hatalmát, s akadályozzák meg a kormánycsapatok átdobását
Szófiába. A fövárosban szeptember 9-re virradó éjszaka kezdödött meg
a felkelés. A felkelök mindenekelött a hadügyminisztériumot foglalták
el. Ezt megkönnyítette, hogy azon az éjszakán a minisztériumi örség
ügyeletes tisztje a Hazafias Front tagja volt. A meglepett hadügyminiszter némi
habozás után megparancsolta a hadseregnek, hogy engedelmeskedjék a Hazafias
Front kormányának. A felkelö osztagok különösebb nehézség nélkül
elfoglalták a postát, a telefonközpontot, a központi pályaudvart, a
minisztériumokat. A minisztereket, a régenseket, a rendörfökapitányt
és a monarcho-fasiszta hatalom más képviselöit letartóztatták. A hatalom a
Hazafias Front kezébe ment át. Szeptember 9-én a szófiai rádió bejelentette,
hogy Georgiev elnökletével új kormány alakult. A kormányban képviseletet kapott
a Hazafias Front valamennyi politikai pártja. A kormány még aznap közzétette
nyilatkozatát, amelynek alapja a Hazafias Front programja volt. Ebben
bejelentette, hogy szakít Németországgal, erélyes intézkedéseket tesz a
hitleristák mielöbbi kiüzésére bolgár területröl, barátságra lép
a Szovjetunióval, haladéktalanul helyreállítja a politikai szabadságjogokat
stb. A Hazafias Front kormánya szeptember 9-én az egész országra kiterjesztette
hatalmát. A munkások, a parasztok, a népi értelmiségiek, akik a Bolgár Munkás
(kommunista) Párt vezetésével egységes harci szövetségben tömörültek, kezükbe
vették hazájuk sorsának intézését. Az új kormány hadat üzent a fasiszta
Németországnak. A BM(k)P mindent elkövetett, hogy a népet mozgósítsa a német
fasiszta megszállók elleni honvédö háborúra. A szovjet csapatok bevonulása
Bulgáriába, valamint a fegyveres felkelés eredményeképpen az országban
végbement gyökeres politikai változások lényegesen befolyásolták a
hadmüveleti-hadászati helyzetet a szovjet-német arcvonal déli szárnyán. A
Görögországban, valamint Jugoszlávia délkeleti körzeteiben állomásozó
hitlerista csapatok utánszállítási vonalai súlyos veszélybe kerültek. A német
hadvezetés megparancsolta Szer
biában állomásozó
csapatainak, hogy lássanak hozzá a Jugoszláviában megszálló szolgálatot teljesítö
bolgár magasabbegységek lefegyverzéséhez. Ennek következtében Bulgária nyugati
területei, s különösen a föváros körzete, védtelenek lettek.
Feltételezhetö volt, hogy a német fasiszta csapatok megpróbálják
elfoglalni Szófiát, hogy megörizhessék a Thesszaloniké
`(Szaloniki)Nis-Belgrád útvonalat (15. sz. térkép). Ezenkívül bizonyos veszélyt
jelentettek a Trákiában összevont török csapatok is. Elképzelhetö volt,
hogy ezek a csapatok az angol-amerikai parancsnokság utasítására valamilyen
ürüggyel bevonulnak Bulgáriába. A bolgár kormány ilyen körülmények közt úgy
határozott, hogy csapatait hadmüveleti tekintetben alárendeli Tolbuhin
marsallnak, a 3. Ukrán Front parancsnokának. A föhadiszállás a kialakult
helyzetet figyelembe véve megparancsolta, hogy a 3. Ukrán Front szeptember
13-14-én az 57. hadsereg 34. lövészhadtestét dobja át Szófia körzetébe. A
föhadiszállás szeptember 20-án direktívát adott ki a csapatok
átcsoportosítására. Ennek elgondolása a következö volt: az 57. hadsereget
elöre rendelték Bulgária északnyugati határára, hogy a továbbiakban a
jugoszláv népi felszabadító hadsereggel és a Hazafias Front bolgár hadseregével
együttmüködve megkezdje a hadmüveleteket Jugoszlávia keleti területei
és Belgrád felszabadítására. A 37. hadsereg és a 4. gárda gépesített hadtest
azt a feladatot kapta, hogy szilárdan fedezze s védje a 3. Ukrán Front déli
szárnyát és a bolgár hadseregeket a Törökország felöl várható minden
esetleges meglepetéssel szemben. A bolgár csapatoknak a bolgár jugoszláv határ
mentén kellett felvonulniuk, föeröiket Szófia-Nis irányában
összpontosítva. A 34. lövészhadtestet, az 5. önálló gépkocsizó lövészdandárt és
a Szófia körzetében állomásozó megerösítö egységeket a szófiai
hadmüveleti csoportokban egyesítették. A csapatok átcsoportosítása azonnal
megkezdödött. Az 57. hadsereg 68. lövészhadtestének elörevetett
gyorsanmozgó osztagai már szeptember 27-én felvették a harcérintkezést a német
fasiszta csapatokkal a bolgár jugoszláv határon Vidintöl nyugatra.
Szeptember 28-án estére a 68. hadtest magasabbegységei Kobisnica körzetébe, a
64. hadtest elörevetett osztaga Csuprene területére, föeröi
pedig Vraca körzetébe jutottak ki. A 2. Ukrán Front 75. önálló lövészhadteste
ekkor a Donji `Milanovac-Brza `Palanka terepszakaszon volt. Amint tehát a 68.
hadtest kijutott Kobisnica körzetébe, a 2. és a 3. Ukrán Front belsö
szárnyai közti hézag szinte teljesen megszünt. Ugyanazon a napon,
szeptember 28-án, a három hadtestböl álló 37. hadsereg a
Kazanlik-KarnobatJelnovo körzetben befejezte az összpontosítást. Körzetének
közepén, Jambol környékén már szeptember 23-tól ott volt a 4. gárda gépesített
hadtest. A 37. hadseregnek legdélebbre elönyomult hadosztályai 40-50
kilométerre álltak a török határtól. Szeptember 28-án estig a bolgár jugoszláv
határ mentén, Pirot körzetétöl a görög határig terjedö szakaszon,
felvonult a 2., az 1. és a 4. bolgár hadsereg, összesen kilenc
gyalogoshadosztállyal és 4 dandárral. Ezek közül hat hadosztály és két dandár
alkotta a csapásmérö csoportot, amelynek általában Nis irányában kellett
tevékenykednie. Szeptember közepén és második felében átcsoportosították a 17.
légi hadsereget is. Szeptember végéig a Szófia, Plovdiv és Lom körzetében
levö repülöterekre települt át a légi hadsereg minden egysége. A
szovjet és a bolgár csapatok átcsoportosítása nagyjelentöségü volt:
Bulgária nyugati határait megbízhatóan lezárták, s ezzel lehetetlenné vált,
hogy a Szerbiában állomásozó német csapatok betörjenek Szófia körzetébe. A 3.
Ukrán Front csapatai a bolgár és a jugoszláv egységekkel együttmüködve
hozzáláthattak a Jugoszlávia felszabadítását célzó hadmüvelet
elökészítéséhez és végrehajtásához. A Vörös Hadsereg azzal, hogy bevonult
Bulgáriába, felborította Churchill tervét: lehetetlenné tette Bulgária angol
megszállását. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a szovjet csapatok szétzúzták
a német "Dél-Ukrajna" hadseregcsoportot, és feltartóztathatatlan
lavinaként zúdultak a román-bolgár határ felé. Az angol kormányfö ennek
ellenére minden lehetöséget megragadott, hogy elejét vegye a szovjet csapatok
bulgáriai bevonulásának. Churchill e feladat megoldásában fontos szerepet szánt
a török csapatoknak. Szeptember folyamán Törökország európai részének
viszonylag kis területén összpontosítottak 18-19 gyalogosés egy gépesített
hadosztályt, három lovas és egy páncélosdandárt. Végezetül, amikor a szovjet
csapatok Bulgária területére léptek, nyomban Szófiába érkezett több mint húsz
amerikai és angol tiszt, akiknek a többsége addig Isztambulban dolgozott.
Jellemzö, hogy az amerikai csoport repülögépen már szeptember 8-án,
vagyis a szovjet csapatok támadásának elsö napján, az angol csoport pedig
nem sokkal késöbb érkezett meg. Az angol és az amerikai tisztek a szovjet
kormány engedélye nélkül repültek Szófiába, s tárgyalásokat folytattak bolgár
tisztekkel a hadügyminisztériumban. A szovjet parancsnokság felszólította
öket, hogy hagyják el Bulgáriát, utalva arra, hogy a Vörös Hadsereg
müködési sávjába külföldi tisztek csak a szovjet kormány hozzájárulásával
tartózkodhatnak. Szertefoszlott az angol és amerikai uralkodó köröknek az a
reménye, hogy megszállhatják Bulgáriát. A szeptember 9-i felkelés és a Hazafias
Front kormányának Németországhoz intézett hadüzenete az antifasiszta koalíció
államai közé emelte Bulgáriát. Az angol-amerikai imperialisták nem esküdhettek
tehát össze a bolgár uralkodó körökkel az ország megszállására. A török kormány
sem merte megkockáztatni, hogy csapatait bevonultassa Bulgária területére.
Hiszen semmi jót sem remélhetett attól, hogy a török alakulatok a szovjet
csapatokkal találkoznak. A Vörös Hadsereg bevonulása Bulgáriába döntö
szerepet játszott a bolgár nép felszabadításában. 3. A népi demokratikus
rendszer megteremtése. Bulgária részvétele az antifasiszta háborúban "Az 1944. szeptember 9-i népfelkelés
összekapcsolása a szovjet hadsereg balkáni gyözelmes hadjáratával mondta
Dimitrov a Bolgár Munkás (kommunista) Párt V. kongresszusán nemcsak a felkelés
gyözelmét biztosította, hanem nagy eröt és lendületet is adott
neki." A felkelés eredményeképpen, miután a Hazafias Front kormánya hatalomra
került, Bulgáriában új politikai helyzet alakult ki. Megváltoztak az osztályok
eröviszonyai. Létrejött a városi és a falusi dolgozók hatalma a
munkásosztály vezetésével. A Hazafias Front elsö kormányában a 16
miniszteri tárcát a következöképpen osztották el: a Bolgár Munkás
(kommunista) Párt, a Bolgár Földmüves Népi Szövetség és a
"Zveno" Népi Szövetség négynégy tárcát, a szociáldemokrata munkáspárt
két tárcát kapott. A kormányba ezenkívül két pártonkívüli miniszter került. De
a kormány politikáját ténylegesen a kommunisták határozták meg. A BM(k)P
döntöen befolyásolta az ország belsö életének fejlödését,
bevonta az állam kormányzásába a munkásosztály és a dolgozó parasztság
képviselöit. A helyi hatalom a Hazafias Front bizottságainak kezében volt,
s ezekben a bizottságokban is a kommunisták szava döntött. A kormány
haladéktalanul hozzálátott a Hazafias Front programjának végrehajtásához. Egy
hónap sem telt el a kormány megalakulása után, s több fontos intézkedés már meg
is valósult. Az új kormány feloszlatta a fasiszta rendörállam
parlamentjét, politikai jogokat és szabadságot adott a népnek, megkezdte az
államapparátus megtisztítását, a hadsereg átszervezését. Betiltotta a fasiszta
szervezeteket és lapjaikat. Feloszlatta a rendörséget, s hozzálátott a népi
milícia szervezéséhez. A szófiai népbíróság fasiszta tevékenység miatt
felelösségre vont 600 embert, köztük a régenseket és 126 volt minisztert,
illetve parlamenti képviselöt. Ebben az idöszakban a kormány
fontosabb külpolitikai lépései közé tartozott, hogy megszakította a diplomáciai
kapcsolatokat Magyarországgal, s kivonta a bolgár csapatokat Görögország
megszállt területeiröl. A bolgár nép életében nagy esemény volt a
fegyverszüneti egyezmény, amelyet a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia
1944. október 20-án kötött meg Bulgáriával. Az egyezmény abból indult ki, hogy
Bulgária beszüntette a haditevékenységet az Egyesült Nemzetek ellen. Az
egyezményben Bulgária kötelezettséget vállalt arra, hogy a Szövetséges
(Szovjet) Föparancsnokság irányításával részt vesz a Németország ellení
harcban. A bolgár kormány kötelezte magát, hogy minden rendelkezésére álló
eszközzel segíti a szovjet csapatok mozgását az ország területén, szabadon
engedi a szövetségesek hadifoglyait és internáltjait, hatályon kívül helyezi a
görög és jugoszláv területek annektálására vagy Bulgáriához való csatolására
vonatkozó összes törvényhozási és közigazgatási rendelkezéseket. Az egyezmény
elöírta, hogy haladéktalanul fel kell oszlatni és be kell tiltani a
fasiszta politikai, katonai és katonai jellegü szervezeteket, hatályon
kívül kell helyezni mindennemü diszkriminációs törvényt. Az egyezmény
maradéktalanul megfelelt a bolgár nép létérdekeinek. Bulgária központi
külpolitikai feladata most már az volt, hogy részt vegyen a szabadságszeretö
népeknek a fasiszta Németország elleni háborújában. Dimitrov azokban a napokban
ezt írta: ". . . nemzeti létének és szabadságának védelmében Bulgária
elött az a feladat állt, hogy a Szovjetunió oldalán és vezetésével aktívan
részt vegyen a hitlerista Németország elleni háborúban. . . .ŻMindent a
frontnak, mindent a honvédö háború gyözelméért!® volt a párt, a
Hazafias Arcvonal, az állam fö jelszava ebben az idöben".
Dimitrov tehát arra hívta fel a bolgár népet, hogy maximális
eröfeszítéssel folytassa a hitleri Németország ellen megindított
honvédö háborút. Rövidesen több mint 40 ezer önkéntes lépett be a
hadseregbe. A Hazafias Front bizottságai segítettek a mozgósítás
végrehajtásában, élelmiszert gyüjtöttek a harcosoknak és a tiszteknek. A
Bolgár Munkás (kommunista) Párt figyelmének középpontjában az a feladat állt,
hogy biztosítsa a hadsereg harcképességét, magas fokú erkölcsi szellemét. Az
új, népi hadsereg gerincét a partizánok és az önkéntesek alkották. A volt cári
hadsereg tisztjeinek jelentékeny része lojális volt. A reakciós tisztikart
felváltotta a népi felszabadító hadsereg parancsnoki állománya. A hadsereg
harcképességének erösítésében nagy szerepet játszott a politikai
helyettesi intézmény. A csapatokhoz politikai helyettesi munkára tíz párttagot,
illetve tagjelöltet, valamint sok egykori partizánt küldtek. A szovjet
parancsnokság a bolgár kormánnyal egyetértésben a hadra kelt sereg minden
magasabbegységéhez szovjet tiszteket küldött tanácsadóként, akik
tapasztalataikkal sokat segítettek. Mindez együttvéve fokozta a bolgár csapatok
harcképességét. A bolgár hadsereg 1944. szeptember közepétöl 1945 májusáig
harcolt a fasiszta Németország ellen. Részt vett a belgrádi, a Balaton környéki
védelmi és a bécsi támadó hadmüveletben. A bolgár csapatok hadmüvelet
tekintetében mindvégig a 3. Ukrán Front parancsnokának voltak alárendelve. A
szovjet csapatok belgrádi hadmüvelete idején a bolgár hadsereg Nis és
Skopje irányában tevékenykedett. Fedezte a szovjet csapatok déli szárnyát a
Balkánon, s hadmüveletileg a jugoszláv népi felszabadító hadsereggel
együttmüködve megfosztotta a Görögországban és Jugoszlávia déli részében
elhelyezett német fasiszta hadosztályokat attól a lehetöségtöl, hogy
kijussanak Belgrád körzetébe, ahová 1944 októberében a 3. Ukrán Front és a
Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg csapatai törekedtek. A bolgár hadsereg
most a Vörös Hadsereggel vállvetve harcolt a testvéri jugoszláv nép
felszabadításáért, s ezzel lemosta országáról azt a gyalázatot, hogy a
monarcho-fasiszta kormány parancsára három évig részt vett Jugoszlávia
megszállásában. Miután a bolgár csapatok Jugoszlávia keleti körzeteiben
befejezték a harcot, a bolgár kormány a szovjet kormány javaslatára a hat
gyalogoshadosztályból álló 1. bolgár hadsereget Magyarország területére
irányította, hogy ott részt vegyen a további hadmüveletekben. A hadsereg
létszáma november végén körülbelül 84 ezer fö volt. Parancsnokává
Sztojcsev tábornokot nevezték ki. Ez a hadsereg 1945. március huszadika táján a
jugoszláv és szovjet csapatokkal együtt szétzúzta azokat a német fasiszta
magasabbegységeket, amelyek átkeltek a Dráva északi partjára, és ott
hídfötakartak birtokba venni. Március végén és április elején, amikor
Magyarország teljesen felszabadult, a nyugati irányban támadó bolgár hadosztályok
jugoszláv területen folytatták a harcot a magyar, osztrák és jugoszláv
államhatár találkozási pontjának körzetében. A 3. Ukrán Front csapataival
együttmüködve 1945. április 4-én befejezték Magyarország délnyugatí
járásainak felszabadítását, s elfoglaltak több helységet Jugoszlávia északi
részében (Horvátországban és Szlavóniában). A második világháború
befejezésekor, az 1. bolgár hadsereg a 3. Ukrán Front állományában az
Osztrák-Alpok lábánál állt. A bolgár nép tehát szeptember 9. után jelentösen
hozzájárult a fasiszta Németország szétzúzásához, s ezzel kivívta a világ
demokratikus közvéleményének rokonszenvét és támogatását. Az 1947-ben megkötött
békeszerzödés elismerte, hogy Bulgária "tevékenyen részt vett a
Németország elleni háborúban". A bolgár kormánynak a békekonferencia elé
terjesztett hivatalos adatai szerint a 450 ezer fönyi bolgár
hadseregböl a német fasiszta betolakodók elleni háborúban 339760 fö
vett részt; közvetlenül az arcvonalban harcolt 195932 fö; 32 ezer bolgár harcos
elesett, megsebesült vagy nyomtalanul eltünt. A közvetlen katonai kiadások
elérték a 95 milliárd levát. A Szovjetunió fontos szerepet játszott abban, hogy
a bolgár nép részt vehetett a német fasizmus szétzúzásában. Ha a Szovjetunió
nem foglalt volna el olyan szilárd álláspontot, a bolgár hadsereg nem
kapcsolódhatott volna be a belgrádi hadmüveletbe. Az angol kormány 1944
szeptemberében kijelentette, hogy nem kíván látni bolgár csapatokat jugoszláv
földön. Még 1944. október végén, a fegyverszüneti egyezmény megkötésekor is
felvetette ezt a kérdést. A szovjet kormány akkor határozottan közölte az angol
kormánnyal, hogy a bolgár csapatok Jugoszláviában nem mint megszállók, hanem
mint a szovjet parancsnokság vezetésével harcoló szövetségesek tartózkodnak. A
szeptemberi forradalommal új szakasz kezdödött Bulgária történelmében. A
Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusa így értékelte a forradalmat: "Az
országunkban végbement népi demokratikus forradalom marxista-leninista elemzése
azt mutatja, hogy ez a forradalom osztályjellegét, tartalmát és
jelentöségét tekintve kezdettöl szocialista volt. Gyözelme annak
a forradalmi harcnak az eredménye, amelyet a bolgár munkásosztály a városi és a
falusi dolgozókkal szövetségben a Bolgár Kommunista Párt vezetésével s a szovjet
hadsereg döntö segítségével vívott a fasizmus és a kapitalizmus
ellen." A szeptemberi forradalom sajátossága az volt, hogy a burzsoázia
megdöntéséért és a proletárdiktatúra megteremtéséért vívott forradalmi harc
egybefolyt az idegen uralom ellen, a nemzeti függetlenségért indított
felszabadító mozgalommal. A szeptemberi felkelés viszonylag rövid idö
alatt megoldott több demokratikus feladatot: szétzúzta a fasizmust,
megszüntette az ország imperialista függését, megadta a demokratikus jogokat a
népnek, megbüntette a bünösöket, akik a fasiszta Németország oldalán
háborúba sodorták Bulgáriát, bekapcsolta az országot az antifasiszta koalícióba
stb. E feladatok megoldása folyamán szükségszerüen megrendültek a
kapitalista rend pillérei Bulgáriában. Dimitrov a párt V. kongresszusán a
következöket mondotta a forradalom e fontos sajátosságáról: "Nem
lehet gyökeresen és végérvényesen felszámolni a fasizmust, ha nem törjük meg a
nagytöke uralmát; nem lehet biztosítani a dolgozók demokratikus jogait, ha
a nagytöke megtartja politikai és gazdasági mindenhatóságát." Amíg
folyt a háború Németország ellen, az az elsörendü nemzeti feladat
állt elötérben, hogy a bolgár nép tevékenyen részt vegyen a háborúban.
Amikor a háború befejezödött, a helyzet megváltozott. Tervbe vették a
társadalmi átalakításokat. A kapitalisták befolyását jelentékenyen korlátozták
a Hazafias Front kormányának intézkedései. Ezek közé tartozott a termelés
munkásellenörzése, a háborúsprofit-adó, a progresszív jövedelemadó, a
termelés állami szabályozása, hogy széles körü jogokkal ruházták fel a
munkásszakszervezeteket stb. A régi rend eröire nagy csapást mértek az
1944-1945-ben lezajlott pörök, amelyek folyamán felelösségre vonták a
föbünösöket, akik elsösorban voltak felelösek azért, hogy Bulgáriát
belesodorták a népellenes háborúba. A bolgár burzsoázia azonban megkísérelte,
hogy az országban fenntartsa a kapitalista rendet, s kezdett szembehelyezkedni
a kormány intézkedéseivel. Az Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei
támogatták a bolgár reakciót, söt imperialista vezetöi kiagyalói
voltak a bolgár ellenforradalom valamennyi akciójának. Gemeto, az
angol-amerikai imperialisták ügynöke, a Bolgár Földmüves Népi Szövetség
akkori vezetöje szélesre tárta a szövetség kapuit a fasiszta elemek
elött, s megpróbálta szembeállítani a szövetséget a Bolgár Munkás
(kommunista) Párttal. Gemeto a "Mindent a frontnak" jelszó helyett
ilyen jelszavakat adott ki: "Békét, kenyeret, néphatalmat" és
"Békét, kenyeret, szabadságot", s demagóg módon az önálló paraszthatalom
megteremtését szorgalmazta. Ezeknek a felhívásoknak a célja az volt, hogy
megrendítsék a népi demokratikus hatalmat. A BM(k)P leleplezte Gemeto
politikájának osztálylényegét. A néptömegek felléptek Gemeto és klikkje ellen.
Gemeto, az óceánon túli monopoltökések lakája, látva, hogy veresége
elkerülhetetlen, az amerikai nagykövetségre menekült, majd Burns nagykövet
segítségével illegálisan az Egyesült Államokba szökött. Ahogy nött a
kommunista párt tekintélye és befolyása, úgy erösödött az ellenállás a
reakcióval szemben, amely az angol-amerikai imperialisták rendkívül aktív
támogatását élvezte. Az országban kiélezödött az osztályharc. 1945 nyarán
az Egyesült Államok és Anglia kormányának sugalmazására a Hazafias Frontból
kivált a Bolgár Földmüves Népi Szövetség jobbszárnya, élén Petkowal, és a
szociáldemokrata párt jobbszárnya Lulcsev vezetésével. Mindkét csoport
ellenzékbe vonult a Hazafias Fronttal szemben, s aknamunkába kezdett a népi
kormány külés belpolitikai intézkedései ellen. A reakció egyidejüleg
különféle illegális szervezeteket kezdett létrehozni azzal a céllal, hogy
államcsínyt hajtson végre. Reakciós érzelmü tisztekböl, akik
közelálltak Velcsev hadügyminiszterhez, összeesküvö társaságokat
alakítottak (Katonaszövetség, a Semleges tiszt). 1945-ben megalakult az
illegális gárdista központ. A hadseregböl elbocsátott tisztekböl és a
szeptember 9. után feloszlatott fasiszta szervezetek tagjaiból más illegális
szervezetek is alakultak (A Szabadság Paraszthadserege, Bolgár Felszabadító
Mozgalom, Szabadságfront stb). Az illegális szervezetek ellenforradalmi célokat
tüztek ki. Arra törekedtek, hogy megakadályozzák a hadsereg
demokratizálását, megrendítsék a kommunista párt tekintélyét a hadseregben. A
kommunista párt erélyes harcot indított a kialakult reakciós ellenzék ellen. A
nép segítségével felfedte az illegális szervezeteket, felszámolta Velcsev
híveinek összeesküvését, megtisztította a hadsereget Velcsev
követöitöl. Megállapították, hogy az illegális csoportoktól a szálak
a hivatalos ellenzékhez vezetnek. Ez lehetövé tette, hogy elszigeteljék a
külföldi imperialisták megbízásait teljesítö, lényegében összeesküvö
szervezetté vált ellenzék vezetöit. Kudarcot vallottak tehát a belsö
és a külsö reakció próbálkozásai, hogy Bulgáriában restaurálják a burzsoá
rendet. A kommunista párt s következésképpen a Hazafias Front befolyása a
reakció minden mesterkedése ellenére szakadatlanul erösödött. Erröl
tanúskodott többek közt a párt sorainak gyors növekedése. Szeptember 9. után
hat hónap alatt 25 ezerröl 254 ezer före emelkedett a kommunista párt
taglétszáma. A bolgár népnek a Hazafias Frontban tömörült legjobb fiai és
leányai védték meg a szeptemberi forradalom vívmányait, s hozzáláttak a
szocializmus alapjainak lerakásához. A szovjet csapatok, miután bevonultak
Bulgáriába, segítettek a bolgár népnek, hogy kilépjen az igazságtalan,
rablóháborúból, részt vegyen az antifasiszta háborúban, és megkezdje a népi
demokratikus állam építését. Az új Bulgária azzal, hogy szakított a hitlerista
Németországgal, és annak hadat üzent, egyszer s mindenkorra leszámolt a
burzsoázia nagybolgár sovinizmusával, lemondott a szomszédos államok
területeinek megszállásáról, s megteremtette a szomszédaival való normális
kapcsolatok elöfeltételeit. A német fasiszta betolakodók kiüzése után
Bulgáriában kedvezö feltételek alakultak ki az osztályharc
továbbfejlesztéséhez. Az osztályharc eredményeképpen megszilárdult az új, népi
demokratikus rend. A Vörös Hadsereg jelenléte Bulgáriában megbénította a bolgár
reakciót és külföldi felbujtóit, elhárította a polgárháború veszélyét,
elösegítette annak a társadalmi-gazdasági rendnek a megteremtését;
amelynek keretei közt nemcsak a nemzeti függetlenséget biztosíthatták, hanem a
társadalmi elnyomást is megszüntethették. Bulgária kilépése a hitlerista
koalícióból közvetlen katonai eredménnyel is járt: Németország nem
rendelkezhetett többé Bulgária fegyveres eröivel, nem használhatta fel a
fekete-tengeri kikötöket, s kénytelen volt elsüllyeszteni a
Fekete-tengeren tevékenykedö hadihajóit. Veszélyesen rosszabbodott az
"F" és "E" német fasiszta hadseregcsoportok hadászati
helyzete. A német hadvezetés kénytelen volt kivonni csapatait Görögországból és
Jugoszlávia déli részéböl. Ugyanakkor számunkra javult a katonai és a
politikai helyzet abból a szempontból, hogy Jugoszláviában, Görögországban és
Albániában még nagyobb lendülettel folytatódott a népi felszabadító harc.
Bulgária területén a Vörös Hadsereg tevékenységének megkülönböztetö
sajátossága volt, hogy itt nem zajlottak le harcok és ütközetek. A bolgár
uralkodó körök képtelenek voltak fegyveres ellenállást szervezni a szovjet
csapatokkal szemben, a nép pedig minden lehetö módon támogatta a Vörös
Hadsereget. Azokban az országokban, amelyek korábban a fasiszta tömbhöz
tartoztak és Németország csatlósai voltak, egyetlenben sem bontakozott ki olyan
tömeges partizánharc, s nem tevékenykedett olyan szervezett népi felszabadító,
felkelö hadsereg, mint Bulgáriában. Ez határozta meg a szovjet fegyveres
erök bulgáriai tevékenységének jellegét. Föleg az biztosította a
Vörös Hadsereg bulgáriai sikerét, hogy kormányunk és kommunista pártunk mind a
háború folyamán, mind pedig a szovjet csapatok bulgáriai tartózkodása idején
helyes politikát Folytatott a bolgár nép irányában. A Szovjetunió azzal, hogy
meghirdette a fasiszta Németország által elnyomott népek felszabadításának
programját, továbbá más külpolitikai nyilatkozataival elösegítette, hogy a
bolgár nép felismerje országa vezetöinek igazi arculatát, a Bolgár
Kommunista Párt pedig felszabadító harcra mozgósítsa a tömegeket. A bolgár hadsereg,
mint már említettük, a háború befejezö szakaszában tevékenyen részt vett a
hadmüveletekben, s ez jelentösen enyhítette a Bulgáriával kötött
békeszerzödés feltételeit. A Vörös Hadsereg bulgáriai sikerének másik
fontos tényezöje a Bolgár Kommunista Párt helyes politikai irányvonala és
nagyarányú szervezö tevékenysége volt. Ez különösen akkor vált fontossá,
amikor a harc közvetlenül azért folyt, hogy az ország felszabaduljon a
fasisztajárom alól. A kommunista párt már a háború elsö napjaiban
következetesen internacionalista álláspontot foglalt el, s célul tüzte,
hogy felkészítse a népet a hitleristák és lakájaik elleni fegyveres harcra.
Feladatának tekintette megakadályozni, hogy Bulgáriát bevonják a Szovjetunió
elleni háborúba, s támaszkodva a bolgár nép hagyományos szeretetére az orosz
nép iránt ezt a célt el is érte. A párt megszervezte az egész nép
partizánháborúját, s a nép támogatását élvezö 30 ezer fönyi népi
felszabadító, felkelö hadsereget hozott létre. A kommunista párt a
fasiszta uralom idején, az illegalitás nehéz körülményei közt megteremtette a
bolgár nép Hazafias Frontját. A pártnak, noha nagy áldozatokat kellett hoznia,
sikerült a Hazafias Frontot olyan hatalmas politikai erövé változtatnia,
amely élére tudott állni a forradalomnak. Amint a szovjet csapatok Románia
területén megkezdték a gyors elönyomulást és kijutottak a bolgár határra,
a Bolgár Kommunista Párt jelt adott a már jó elöre elökészített
felkelésre. Mintaszerü szervezö és ideológiai munkát végeztek a
hadseregben, s a pártnak erre támaszkodva sikerült kiragadnia a hadsereget a
régi kormány kezéböl és bevonni az antifasiszta háborúba. A bolgár nép
felszabadítása ragyogó példa arra, hogy a Vörös Hadsereg eredményesen hangolta
össze tevékenységét a tömegek nemzeti felszabadító, antifasiszta harcával,
amely a kommunista párt vezetésével az egész nép felkelésévé vált.
