BABBA-MÁRIA HAGYOMÁNYUNK EREDETE

BABBA-MÁRIA HAGYOMÁNYUNK EREDETE

A csíksomlyóiak csodatévö Boldogasszonyukat, a ferencesek templomában lévö kegyszobrot, Babba-Máriának nevezik.

Búcsújukon, az esti mise után az egész éjszakát a templomban töltik, és ott Babba-Máriához imádkoznak, és ha jó idö van, akkor a templom körül állva a ragyogó "holdsarlóra" néznek, és az imádságot feléje küldik, mondván: "Ott a BABBA-MÁRIA!"

A "napkeltét" várják aztán és a felkelö napban köszöntik az öket mindig megsegítö "Napbaöltözött Boldogasszonyt". Régi hagyomány ez, amikor az Imádságok rendje a "holdsarló" ragyogásával indul, és ez ösvallásunkban bizonyíthatóan sumír eredete.

Ugyanis a ma "sumernek" nevezett MAH-GAR népünk hitvilágában az égen ragyogó "holdsarló" a hatalmas teremtö erö közvetítöje volt, és az égieknek "ATYA", a földieknek pedig az "égi Anya" gondoskodását hirdette. Sumír neve: "NANNAR" vagy "NANNA". Igen sok hozzá intézett áhítatos imádságot, himnuszt tartalmaznak a sumír ékiratok. Ide iktatok egyet, melyet átvettem a következö könyvböl: Falkenstein-Soden: "Sumerische und Akkadische Hymnen u 717c25h nd Gebete". (Zürich. 1953. 310.)

NANNAR Atya!

Urunk! -Hös az Istenek között,
aki egyedül uralod az eget és a földet.
NANNAR Atya!

A ragyogó korona Ura.
ANYA-öl, amely szült minket!
Hatalmas szarvú, erös, fiatal Bika.
Atya, ki az égieket és a földieket formáltad.

Szent égi hajó.
Fényárban tündöklö hatalmas Bika.
NANNAR - az ég sarlója,
Az égiek között a leghatalmasabb.

Nekünk itt az nagyon érdekes, hogy ez a csaknem 5000 éves himnusz "anyaöl"-nek nevezi azt a "holdsarlót", amit a csíksomlyóiak BABBA-Máriának ismernek és azonosítanak akkor, amikor "PIR-KA-AN" a "Napbaöltözött Boldogasszonnyal".

Nagyon érdekes dolgokat találunk akkor, ha a sumír elnevezéseket összevetjük a még élö hagyománymaradékkal. Elsönek nézzük meg a másik megmaradt "pirkan" szavunkat. Ebben: "PÍR" : "felkelö napfény". (A lenyugvóé sumírul "SZIK".) "KA" : "kapu", nyílás. Ez a mai "kapu" szavunk bizonyítja, hogy a Kárpát-medencébe hazatért szabír-subar népünk átélte a sémi Hamurabi kegyetlen idejét, amikor meg volt tiltva a sumír nyelv használata, és a birodalom nyelve a sémi-akkád lett. Ugyanis a "nyílás, kapu" sémi-akkádul "PU". Így az egymással érintkezni akaró köznép összeragasztotta a sémi és a sumír azonos jelentésü szavakat, és így lett a "nyílás" neve: "KA-PU", mely megmaradt nyelvünkben így.

De a sumír "KA" ékjelet, ha azt az "égiekre" vonatkozó szövegekben írták, "BABBA"-nak ejtették ki. (L. 131. "baba".) tehát a "holdsarló"-ra vonatkozó, csíksomlyói "BABBA-Mária" sumír értelmezéssel-azt jelenti: "Mária - az ég kapuja".

Nézzük meg még az "anya-öl" ékjelét is. Ide írom ékírásban, hogy ellenörizhetö legyen. (L. 331. ékjele.)

Jelentése érdekes és tanulságos: "a testvér- Isten Birodalma". Itt érdekes a sumír "SES" : "testvér", "dingir SES" : "Isten-testvér", NERGAL egyik neve, amint ismertettem az elöbbi fejezetben.

Ne akadékoskodjunk a 7000 éves szövegnek mai gondolkodásmódunkhoz való illesztésében, hanem örüljünk annak, hogy megtaláltuk azt az elsö imádságot, amit az "Istenanyához" intézett Kárpát-medencénk ösnépe. Nem véletlen tehát, hogy egyetlen darabja földünknek a mi édes hazánk, Magyarország, amelyet "MÁRIA ORSZÁGÁNAK" nevezünk, hiszen az URUK-i orákulum jövendölése szerint a "Világ Világossága" a földre szállt Istenanyától születik emberi testben. Így Jézus édesanyja - Mária - a "Vigyázó Két szemü" Istenanya reinkarnációja, földreszállt megtestesülése. Itt kell megjegyeznem még azt, hogy amikor a judai-keresztény inkvizíció üldözni kezdi ezeket a "fénylátó igazhitü" népeinket, az örökké "Vigyázó Két Szem" ábrázolása is "rejtekivé" válik. A népmüvészet rejti el. A "tulipános" és "varrottas" hímzésekböl mindig rád néz titkon, elrejtve a "Két Szem", a Magyarok Nagyasszonyának "Vigyázó Két Szeme". Közlök itt néhány ilyen mintát, de bemutatom az avar fejedelmi szíjcsatot is (mely látható a Magyar Nemzeti Múzeumban), ahol ott van rajta a "Vigyázó Két Szem" ábrázolás.

A "rejteki két szám" egy tulipános díszítésen.

Itt közlöm az "avar fejedelmi övcsatot". Lelöhely: Kunágota

Nagyon sok honfitárs örömmel fogadta a tatárlakai amulettnek az imáját, és tudom, hogy sokan ma is így fohászkodnak a nemzetért.

Az USA-i "MAHKO Ltd." cég aranyba és ezüstbe verette, és így mi is úgy tudjuk a nyakunkban viselni, mint hajdani, tatárlakai ösünk is tette. Az érmek egyik oldalán az eredeti írás van, és a másik oldalán az IMA-szöveg, mai felfogásunkhoz illesztett módosítással. Mondjuk el most együtt, édes hazánkért való könyörgésként - ma, fájdalmunk idején hiszen sokan úgy mondják: "már csak az Imádság segít!" Mondjuk hát: "OLTALMAZÓNK! -Minden Titok dicsö Nagyasszonya! Vigyázó Két Szemed óvjon Napatyánk fényében!"

Ide illesztem az amulett jeleit összesítö táblázatot is, melyben feltüntettem a kapcsolatos sumír jeleket és azok szótári számát is. "L" : René LABAT: Manuel d'Épigraphie Akkadienne c. szótára (Paul Geuthner S. A. Paris 1876.)

Ne csodálkozzon az olvasó, hogy sokszor ismétlésekbe bocsátkozom, de ezeknek az ösi hagyományoknak ismertetésében tudatosítani kell azokat a valóságokat, amelyek ismerete nélkül lehetetlen hatalmas népünk- az ösidöktöl Árpádig terjedö történelmének megismerése.

Ugyanis az egybetartozás tagadását kell megcáfolni, és kitörölni az emlékezetböl az ezer éve tanított helytelen és hamis adatokat.

Ezért itt pontokba foglalom - emlékeztetöül - a legfontosabbakat.

1. Mindig elmondom, hogy a Kárpát-medence - Káspi-Aral-térség és Mezopotámiát magába foglaló hatalmas területen öskori népazonosságot és egynyelvüséget találtam. E három tér népségét nevezem "megyeri" népeknek.

2. A tatárlakai amulett írása bizonyítja, hogy a Kárpát-medencében élök és az észak- mezopotámiak (a Zab folyó és a Van-tó környékiek) önmagukat "SA-PÍR" (szabír)-nak nevezték. A déliekröl - az Eufratestöl az Indusig lakókról - tudjuk, hogy ANSAN (arabosítva ADZSEM) nevük volt. Mindkét név "fényarcút", "égarcút", "fénylátót" jelent.

3. Mindkét népesség müveltségében megtaláljuk népi, vallásos hiedelmüket - az Istenanya tiszteletet.

A "SA-PÍR" szabíroknál a "Vigyázó Két Szemü" Istenanyát és ös-Mezopotámiában a madárfejü idolok Istennöjét.

4. A folyamatosságban és folytonosságban azonban egy természeti csapás, a mezopotámiai vízözön egy törésvonalat okoz.

5. A vízözön után ugyanis Mezopotámiába két irányból indul meg a népek bevándorlása. Egyik: a Kárpát-medencei "vigyázó két szem" hiedelmü szabírok jönnek le az itt már települt testvéreikhez, és késöbben a Káspi Aral térségböl már INNANA - az emberi formában ábrázolt Istenanya - követöi települnek Káldeába, föleg URUK városba. Ez a másik irány.

6. A vízözön utáni népekre és történelemre vonatkozó meghatározás megváltozik, mert a szakirodalom - a vízözön utáni mezopotámiai népességnek új nevet ad, és azokat és kialakított kultúrájukat "SUMER-SZUMÍR"-nek nevezi.

Jómagam a "sumer" helyett azt használom, ami az ékiratokon írva van, és ez "MAH-GAR". De ezek - a már "sumer"-nek nevezett ékiratok, az északi területeket és azok népét is "SUBAR-SUBIR" néven említik. De létezik a "HUN" név is, mint "HUN-GAR" és "LU-HUN-GA". Azt is sokszor elmondtam, hogy e "három" térségben élö népünk hatalmas birodalmát HUN-MAH-GAR-RI-ES-MA-nak nevezi. Tudjuk azt is, hogy a sok ezer éves történelmi vihar - a Pártos Birodalom bukása után - összezsugorítja hatalmas népünket. A déli tér- Mezopotámia idegenek martaléka lesz, de a Kárpát-medence és a Káspi Aral-térség - mint Hun Birodalom -Atilla kezében valóban "világbirodalmi hatalmat" kap. Itt örömmel tudatom, hogy a legújabb kutatások eredménye szerint a Magyar Szent Korona eredeti formáján (átalakítása elött) a "Fény Atya" (pantokrátor), a "Fény Fia" (Jézus) és a vele szemben lévö oldalon a "Fény Szüze" (Mária) zománcképe tündökölt-Atillának készült egy kaukázusi mühelyben. Tehát Atillánk fejét ékesítette. Az utolsó fejezetet Álmos és Árpád írják, akik maguk is "fénylátók". "SAPÍR"-ok, szabirok maradtak, és hazatérve hozzák magukkal az évezredek hiedelmének szent hagyományait. Azt is, ami innen indult el, a "Vigyázó Két Szemü" Istenanyával, az ösvallás Boldogasszonyával.

Miután a következö fejezetnek címe - be kell mutatnom itt a "vigyázó két szem"-et viselö, mezopotámiai idolok közöl azt, amelyen ott van az "Istenanya " szent madara, tehát azt a "szimbólumot", amelyen be van vésve a teremtésben résztvevö ösanyának - NIN-HAR-SÁG-nak Mallowan szerinti -jelképe, "a szarvas", és fölötte a sumír Nap-Madár (IM-DUGUD vagy TURULLU) látszik.

És mindez - Mallowan szerint - a Jemdet Nasr néphez tartozó vallási elem.

Mi ezt a népet nem a mai arab falucska nevével különböztettük meg, hanem a ma 7000 éves írásában leírt nevével ismertettük így: SA-BIR, SA-BARI.

Tudva azt, hogy honalapítóink vezértörzse a szabír volt, ismerve a Tarihi Üngürüsz "csodaszarvas" mondáját, mely Hunor népét arra a földre vezette, ahol "az ö nyelvüket beszélték"... vegyük még hozzá a Turul hagyomány karizmatikus hiedelmét és elmélkedjünk.

A Csodaszarvasunk - azért "csoda", mert anyaszarvas létére agancsa van, de csak azért, hogy a SA-PÍR-AB-ot, a "napatya orcáját", a fénylö Napunkat hordja szarvai között... az ösi mondai hagyomány szerint. De ez az 5000 éves "szem-idol", melyen a szarvas képe a Teremtés Anya-Istenét jelenti a káld-sumír hagyomány szerint-szintén "anyaszarvas" is és "csodaszarvas" is. Fedezzük hát fel együtt mondai hagyományaink ösi gyökeret itt, azon a földön, azon a vidéken, ahonnan az öskor embere elindult.

E sorok írója teljes lélekkel hiszi azt, hogy a "csodaszarvasi" mély hagyomány világosságra fogja hozni a magyar származás igazságát is.

Szükséges volt a KÉT TÉR- böl származó és összetartozónak vélt vonatkozások egybeillesztése abból a célból, hogy az igaz magyar östörténelem leírásához szükséges "termékeny bizonyosságaink" helyes értékelést nyerjenek.

A gazdag aratás lehetöségében egy érdekes példával kívánok szolgálni. Láttuk az elöbbi fejtegetésekben, hogy a Jemdet Nasr nép szellemi kultúrája szoros kapcsolatban volt az uruki müveltséget kialakító telepesekkel. Észrevehettük az uruki népre gyakorolt szellemi befolyást is a Jemdet Nasr nép részéröl, mely nemcsak a Tell Brak-i 1300 km-t hidalta át, hanem Ázsia felé is hatott. Így feltétlenül ki kell terjesztenünk kutatásainkat a "harmadik" TÉRRE is, mert egy életerös, nagy nép gyözelmét fedezzük fel a Tér és az Idö felett, és ez a "gyözelem" nekünk egy újabb, érdekes adatot szolgáltat. A Tell Brakból származó és a bemutatott "szem jelképre" vésett szarvas és felette a madár szimbólumából arra következtettünk, hogy ez a mi "Csodaszarvas és Turul" eredetmondánkhoz visz minket vissza. Most dr. László Gyula egyik régi munkájában arról tudósít minket. hogy: "Az avar hitvilág lassú felismerése és a belöle vonható következtetések sora faj lehetöségeket nyit meg a néprajz és a rokon területek számára... Különösképpen a magyar mesék és hagyományok közép-ázsiai rétegének magyarázatakor kell nyitva tartani az avarság helyi hagyományai beolvadásának lehetöségét. Minthogy valószínü, hogy az avarság hun rétegének közvetítésével kaptuk eredetmondáinkat és az Atilla hagyományt is".

Ezt a "közvetítést" igazolja az a régészeti lelet, mely egyidejüleg Tell Brakhoz is visszavisz minket, hiszen ez is egy "szemmotívum". Bizonyítást bemutattam azt az avarkori fejedelmi arany "övcsatot", melyet a Bihar megyei Tépe község közelében ástak ki. (Átvettük: dr. László Gyula: "Régészeti Néprajz és Magyar Őstörténelem" c. elöadásából SZÁRSZÓ, 1943. Kossuth Kiadó, 1983. 275. old.)

A Jemdet Nasr nép szellemi kultúrája, melyet a Körös-Tordos müveltséggel láttunk azonosnak, MOST az avarokkal tért vissza a Kárpát-medencébe, ennek az avar szemidolnak a tanúságtétele szerint... Az avarok viszont kapcsolatba hoznak minket az ún. "iráni térséggel" is, tehát a semita nevü ELAM - helyesen ANSAN vagy ADZSEM - országra vonatkozó adatokat is leltározni kell, hogy összesített kiértékelést készíthessünk e TÉR történéseiröl, kiterjesztve a Pártos Birodalom 500 éves létezésének esemény összegyüjtésére is.

A feladatokat már jól meghatározta dr. László Gyula még 1943-ban, az említett dolgozatában, a következöképpen: "A roppant gazdagságú nyelvészeti anyag szinte kimeríthetetlen kincsesbányája a magyar östörténelemnek. Ahhoz azonban, hogy ösiségünket megállapíthassuk, szükségünk van a népvándorláskori és honfoglaláskori tárgyi és szellemi anyag értelmezett ismeretére. A helyzet ma s régebben is az Magyarországon, hogy míg a magyarsággal össze nem függö, vagy a magyarságot csak távolról érintö kultúrák tanulmányozására tízével nevelik a kitünö régész szakembereket, addig a népvándorlás, a honfoglalás emlékeinek feldolgozására nincsen utánpótlás-nevelés. E fájdalmas és szégyenteljes állapot óriási terhet ró a feladatukat vállaló magyar kutatókra."

Az egyetlen feltétele ennek a kutatásnak: az a jó szándék, mely a magyar nemzet szeretetéböl fakad. Hát ezt kéri, és még hozzá a Magyarok Istenének segedelmét e sorok írója; keserves napjaink imájával, így:

Boldogasszony Anyánk!
Őrizd meg!... örizd meg
Magyar népedet és
Szabadítsd meg az
Idegen gonoszoktól!

Végtelenül örülök, hogy sok otthoni kutató rájött arra, hogy népünk megtartotta- szinte tudat alatt - a régi hagyományokat, de a kötelezö "térítéssel" felvett kereszténységet is beleillesztette a maga módján. Ennek bizonyítására idézek MOLNÁR József: "Egészség" c. könyvéböl. (Pécs, 1995. 256. old.)

Csak annyit Jegyzek meg az idézettekhez, hogy a vallásos író a kereszténység (értsd: római-judai-kereszténység) felvételét "a Teremtö idöszerü parancsának véli", de az Igazságot tisztán meglátja és írja. Íme az idézet:

Talán, mert a legösibb itt örködik, itt érthették meg igazul az emberek a Teremtö idöszerü parancsát. Úgy váltak kereszténnyé, hogy minden fontos régi rítusforma megmaradt, megmaradt mind a hasznos ösi "edény", csupán hagyták, hogy új "itallal" töltse tele azokat az Úr. S ebben, itt segített leginkább táltos királyunk, Szent László is, aki népünk Eget Földdel összekötö fényes állatát, a szarvast nem tüntette el, annak idöszerü angyal tartalmát mutatta meg csupán a mogyoródi dombon Gézához, testvéréhez eképpen szólva: "Nem szarvas az, hanem angyal." Regös énekeink, régi imádságaink a tanúk, hogy népünk megértette e változást:

"Égen menö szép madár,
De nem madár, szárnyas angyal,
Szárnya alatt szent oltár,
Szent oltárban igaz hit,

Igaz hitben boldogasszony.
Kelet felöl tekint a Nap,
Ott látta az Ő szent fiát..."

(Népünk hitében a szarvas és a madár együtt alkalmai az égiekkel való kapcsolatnak - a szkíta müvészettöl napjaink pásztorfaragásáig ezért található gyakran a szarvason madár.)

Érti, éli, s érvényét érzi ennek Bódor Róza, idös csángó asszony is Gyimesfelsölokon, az Ugra- patak mentén, az erdöhöz, s ahogyan ö mondja: az Istenhez közel. Még fiatalon magára maradt. Kemény sorsot szánt neki az Úr: Két gyermeke közül az egyik a két évet sem érte meg, a másik, vele együtt végig kellett hogy nézze, miképpen verik agyon az urát "kicsi magyar idö" elmúlta után a román katonák az udvaron. Megtébolyodott a kisiskolás gyermek, s nemsokára a havason lelte halálát - lavina végzett vele. Róza magára maradt, de nincs egyedül. Isten minden nap elküldi hozzá angyalát: hegyi billegetö látogatja meg reggel, vele ebédel délidön, s este is eljön a madár. Róza minden esztendön elgyalogol gyimes népes zarándok menetében Csíksomlyóra a csodatevö Szüzhöz, Boldogasszonyhoz, a ferences templom kegyszobrához, akit a gyimesi csángók Babba Máriának neveznek, csakúgy mint a csíki székelyek. Elgyalogol, hogy hálát adjon az angyalért, hogy lelke rendezödjék, hogy megerösödjék mindabban, ami benne, általa, az idegenné vált országban is magyar. Gyimesben és Csíkban a Holdnak is Babba a neve, a Napbaöltözött Asszonyt, Máriát a Hold idézi meg, miképpen az Ő szent fiát, Jézust a Nap "hozza el" minden hajnalon.

Felhasznált forrásmunkák:

Jacketta HAWHES and Sir Leonard WOOLEY: History of Mankind: Prehistory and the Beginnings of Civilization. (UNESCO 1963.)

Vladimir DIMITRESCU: Arta Prehistorica in Romania. (Editura Merldiana Bucaresti, 1974.)

M. E. L. MALLOWAN: Early Mesopotamia and Iran. (Th. & H. London 1965.)

Civilized Life Begins. Mesopotamia and Iran. (Thames and Hudson. London, 1961.)

Excavations at Tell Arpachijah. IRAK. Vol. II. P. I. 1935.

N. VLASSA: Chronology of the Neolithic in Transylvania. Dacia. Vol. 1963.

A. UNGNAD: SUBARTU. Leipzig, 1936.

Sir Leonard WOOLEY: UR of the Chaldees. London, 1950.

OPPENHEIMER M. von: Tell Halaf. New York, 1933.

R. LABAT: ELAM. Cambridge, 1963.

FALKENSTEIN A.: Das Sumerische. Leiden, 1959.

BOBULA Ida: Sumerlan Affiliations. Washington, 1951. A Sumír-Magyar Rokonság. Buenos Aires. 1985.

LÁSZLÓ Gyulának a szövegben idézett tanulmánya.