Az egyiptomi
hieroglifák. A rosette-i kö
Az egyiptomi elsö dinasztia alapítója, a régi egyiptomi csillagászok
feltevése szerint, idöszámításunk elött mintegy négy évezreddel
uralkodott. Ha nem is fogadjuk el hitelesnek a fenti adatot, nem 828g62i lehet túlságosan
nagy az eltérés, mert az egyiptomi történelemmel foglalkozó tudósok a negyedik
és harmadik évezred közé helyezik ezt az idöszakot. Az elsö dinasztia
megalapítása Mena fáraó nevéhez füzödik. Uralkodása alatt bontakoztak
ki az egyiptomi müveltség csírái, és az egyiptomi írásrendszer.
Az ásatásokból napfényre került legrégibb írott emlékek e kor maradványai, s
már igen fejlett írásrendszerröl tanúskodnak. Elefántcsonttáblák,
köfeliratok, papirusztekercsek temérdek bizonyítékot szolgáltatnak erre. E
nagyszámú írásos tanúsítványnak három évezreden keresztül senki emberfia
hasznát nem vehette. Egyszerüen nem tudtak velük mit kezdeni. Az ókor, a
középkor, söt az újkor tudósai hiába szentelték életük az eléjük került
hieroglifák megfejtésének, eredményt nem értek el.
Az ókori írók, akik Egyiptomról tudósítottak, csupán hiányos felvilágosításokat
nyújtottak. Hérodotosznál, a szicíliai Diodorosznál és Plutarkhosznál (De
Iside et Osiride c. értékes traktátumában) találunk ugyan szórványos utalásokat
a hieroglif írásmódszerre, de egyikük sem tudott kellö mértékben közelebb
férközni a problémához. A XVII. századtól kezdve a tudósok mind nagyobb
odaadással foglalkoztak az egyiptológia tudományával, a müvelt világot
izgatta a hieroglifák titka. Minden lelkesség, minden odaadás ellenére
eredményt elérni nem tudtak.
A XVIII. század végén a véletlen folytán jött rá a tudósvilág a titok nyitjára.
Napóleon 1798-99-i egyiptomi hadjárata a tudományos világ számára elhatározó
eredménnyel járt. Napóleon hajóhada 1798 májusában futott ki a touloni
kikötöböl. Hadseregének legkiválóbb tábornokai, de ugyanakkor
tudósok, müvészek, technikusok kísérték e kalandos kirándulására. A
vállalkozás, mint hódító hadjárat és mint kísérlet, hogy Angliát érzékeny
oldalán megsebezze, tudjuk, céljatévesztett volt. A tudomány mezején azonban
jelentös siker született. Az egyiptomi építömüvészet a maga
nagyságában és fenségében most elsö ízben tárult az európai szem elé.
A hadjárat legnagyobb tudományos eredményét a rosette-i kö szolgáltatta.
Rosette város Alsó-Egyiptomban fekszik, a Nílus nyugati deltája egyik ágának
bal partján, 15 kilométerre a Földközi-tengertöl. Arab neve Resid, a város
alapítója, Harun al Rasid kalifa után. A francia katonák a város
megerösítése céljából sáncot ástak, és e munkálatok közepette Bouchard
mérnök egy fekete bazalttáblát talált a földben. A táblán levö szöveg
háromféle írással volt bevésve: hieroglif, démotikus és görög írással. A
rosette-i követ a francia tudósok vették gondozásukba, mert sejtették, hogy
abban olyan eszközre tettek szert, amelynek segítségével sikerül majd
megfejteni a hieroglif írást. Az értékes leletet hajóra rakták, és útnak
indították Franciaországba. Azonban az angolok kezére jutott, s végül ez utóbbiak
megvásárolták. A londoni British Museumba került; mai napig is ott van (2.
ábra).
Az egyiptomi hadjárat tudományos eredményeit díszes kiállítású kötetekben, Description
de l'Egypt (Egyiptom leírása) cím alatt hozta nyilvánosságra a francia
kormány. Az egyik kötetben méltatták a rosette-i követ is. A kö háromféle
felirata lázba hozta a világ tudósait, de a hieroglifákat egy ideig még nem
sikerült megfejteni. A görög felirat szerint a tábla Ptolemaiosz Epiphanész
idejéböl való, akit i.e. 197-ben egyiptomi papok ünnepeltek, s ezt két
nyelven, háromféle írással örökítették meg.
A rosette-i kö hieroglifáinak megfejtése terén Thomas Young angol orvos
tette meg az elsö eredményes lépést. A cambridge-i Museum Criticumban
1815-ben megjelent cikkében feltételezte, hogy a keretbe foglalt jelcsoportok
uralkodók nevei. Megállapította 13 önálló mássalhangzójel hangértékét, és hogy
azt milyen irányban kell olvasni.
A felirat megfejtése Jean François Champollion francia tudós nevéhez
füzödik, aki a rejtvény kulcsát annak a felismerésnek segítségével
találta meg, hogy a hieroglifákban vegyesen fordulnak elö szójelek,
mássalhangzócsoportok jelei, önálló mássalhangzójelek (betüjelek),
hangérték nélküli determinatívumok, és ritkán piktogramok is. Champollion a
táblán elöforduló tulajdonnevek alapján, szorgalmas kutatással,
lépésröl-lépésre haladva végül is elkészítette az elsö ösegyiptomi
nyelvtant és szótárt. Nagy segítségére volt Champollionnak az a hieroglif és
görög felírás, amelyet 1815-ben Banks talált Philaeben, és 1821-ben Angliába
szállított. A hieroglif felírás két koszorúba foglalt betücsoportot
tartalmaz, melyek közül az egyik már a rosette-i kövön is szerepelt, és mint
Ptolemaiosz neve ismert volt. A másik koszorúban Champollion a görög felírás
segítségével felismerte Kleopátra nevét (3. ábra).
Az egyiptomi írásban 24 mássalhangzójel volt, amely a sémita ábécével nagyjából
megegyezik. Az egyiptomiak, éppúgy, mint a többi keleti nép, magánhangzókat nem
jelöltek az írásban. Ha pl. a zod (mondani) szót akarták leírni, csupán zd-t
írtak. Úgynevezett értelmezö (determinatív) jegyeket is használtak. Az
értelmezö jegyekre azért is szükség volt, mert az egyiptomi írásban egy és
ugyanaz a jel hol szót, hol pedig mássalhangzót jelölt. Ez pedig az értelmezö
jelek igénybevétele nélkül természetesen sok félreértésre adott volna alkalmat.
Maradjunk az elözö példánál. A zod (elmondani) szót egy emberalakkal
jelölték, aki a kezét ajkán tartja. A sura (inni) szót ugyanezzel a jellel
ábrázolták, csakhogy még három hullámvonalat is rajzoltak melléje, amely
jelezte, hogy a szó jelentése vízzel van összefüggésben.
A hieroglif írás az egyiptomiak reprezentáló írása volt. Emlékoszlopokon,
sírfeliratokon hieroglifákat alkalmaztak. A köznapi életben, levelezésben,
feljegyzésekben a hieratikus (papi) írást használták, amely körülbelül úgy
viszonylik a hieroglifákhoz, mint az írott betü a nyomtatott betühöz.
Ezt az írást nádtollal, ecsettel vetették papiruszra. A hieratikus írás
jeleiben már csak homályosan ismerhetök fel az ábrázolt tárgyak, amelyekre
utalnak.
Idöszámításunk elött a VIII. században újfajta írást vezettek be
Egyiptomban, amelyet a tudomány, Hérodotosz után, démotikus írásnak nevez,
bizonyára azért, mert maga a nyelv, amely ebben az írásban fennmaradt, nem a
hieroglifák klasszikus nyelve, hanem üzleti és magánügyekre vonatkozó iratokban
használták, míg a hieroglifák nyelvét szent nyelvnek örizték meg. A
démotikus írás a hieratikus írás további leegyszerüsítése. Körülbelül 1000
esztendön keresztül ezt az írást használták mindaddig, míg a kereszténység
elterjedésével az egyiptomiak is át nem vették a görög ábécét.
Az egyiptomi írás a maga idejében a legfejlettebb írás volt, de még távolról
sem kielégítö és tökéletes. A mai értelemben vett ábécé tulajdonképpeni
feltalálása nem is az egyiptomiak, hanem a föníciaiak érdeme.
