Az Oszmán Birodalom terjeszkedése
1453-ban az
oszmán törökök elfoglalták Bizáncot, a "városok királynöjét",
ahol Kelet és Nyugat kultúrája, gazdagsága találkozott egymással, s amely az
egyházszakadás ellenére is a kereszténység egyik legfontosabb védöbástyája
volt. 343j98d A Boszporusz partjára épült város nemcsak a gazdagsága miatt volt
kívánatos zsákmány Allah katonáinak, hanem Ázsia és Európa közötti átjárót
ellenörzö helyzete miatt is. Az egyre növekvö Török Birodalom
ekkor már két földrészre terjesztette ki hatalmát, de a hódító hadjáratok
idején örökös problémát jelentett a seregek összevonása a két földrészröl.
Bizánc a maga
százezer lakójával az akkori világ legnagyobb városa volt, de ebben a hatalmas
embertömegben csak 4790-en mutattak hajlandóságot a város fegyveres védelmére.
Mintegy 3. 000 itáliai zsoldos erösítette ezt a csapatot, közöttük
Giovanni Giustiniani, akit Konstantin császár a
védelem föparancsnokának nevezett ki. Velük szemben egy 150. 000
fösre becsült, kiválóan képzett hadsereg állt, de a védök mégsem
voltak esélytelenek, hiszen a város erös védmüvei
már többször kudarcra ítélték a hódító seregeket. Természetesen a törökök is
felkészültek az ostromra. Hadmérnököket és az ostromlásban jártas szakembereket
toboroztak idegen országokból. Az Erdélyböl származó Orbán mester
irányításával, pedig létrehozták az akkori világ leghatékonyabb
ostromtüzérségét. (Orbán elöször a bizánci császárnak ajánlotta fel
tudását és ágyúit, de Konstantin dölyfösen elküldte öt, miszerint; nincs
szüksége tüzérségre, hiszen a világ legerösebb falai veszik körül a
várost. A törökök viszont pénzzel meggyözték a magyar mestert, hogy nekik
öntsön ágyúkat.) A tenger felöl 300 hajó támogatta az ostromot, de a
bizánci flotta állandó fenyegetést jelentett számukra, mely az
Aranyszarv-öbölben horgonyzott, ahova idegen hajó nem tudott behatolni a
bejáratot lezáró erös lánc miatt. A védöknek 7 km hosszú
védövonalon kellett helytállniuk. Orbán mester ágyúi óriási
kögolyókkal törtek réseket a falakon, de ö még azoknál is hatalmasabb
ágyút öntött. Ez már a második lövésnél szétrobbant, és a készítöjét is
széttépte. Ettöl függetlenül a török tüzérség hatékonyan müködött az
ostrom során. A támadók alagútásással is próbálkoztak, de sikertelenül. Amikor
az ostrom holtpontra jutott, a kikötö elfoglalását tüzték ki célul,
ám az a vaslánc miatt a tenger felöl védve volt. Ekkor mintegy 7 km hosszú
gerenda-utat építettek, melyet vastagon bekentek zsírral, faggyúval, és e
csúsztattak egy éjszaka alatt 72 hajót az öböl elzárt részébe. Ez komoly
elönyhöz juttatta a törököket, hiszen a védöknek meg kellett
osztaniuk eröiket. A város vesztét azonban egy szerencsétlen véletlen
okozta. A május 29-i nagy támadás idején a törökök felfedezték, hogy a város
egyik kapuja örizetlen. Ezen keresztül tömegesen hatoltak be. Tovább
növelte a bajt, hogy Giustiniani ekkor súlyosan
megsebesült, így képtelen volt tovább irányítania védelmet. A város elesett, és
a török szultánok székhelye lett Isztambul néven.
