AZ OLASZ-MAGYAR KAPCSOLATOK RÉSZLETES JELLEMZÉSE

AZ OLASZ-MAGYAR KAPCSOLATOK RÉSZLETES JELLEMZÉSE

Az olasz gazdaság nemzetköziesedésében a környező kelet-európai országok politikai és gazdasági nyitása erős változást eredményezett. A 90-es évek elejétől kezdve, a líra leértékelése ellenére, a nemzetközi munkamegosztásban csak tartózkodóbban részt vevő olasz nagy vállalatok nyomására folyamatosan növekvő számú olasz vállalkozó mutatott késztetést külföldi, különösképpen pedig kelet-európai beruházásokra. 1995 végére a kelet-európai országok teszik ki az olasz nemzetközi terjeszkedés 17%-át mind a vállalkozások, mind pedig az alkalmazottak számát tekintve és ez az arány azóta is egyre nő.

Az itteni beruházásokat döntően észak-olaszországi kis- és középvállalkozók hajtják végre: a tőke 70%-a, valamint az itt alkalmazottak 38,6%-a olyan cégeké, amelyek 200 főnél kevesebbet foglalkoztatnak. Egymaga Lombardia tartomány egyharmadát adja e vállalkozásoknak, míg egy másik harmad az észak-keleti vidékekről származik (15,6%-uk Veneto, 14,3%-uk Emilia Romagna tartományból).

Lombardia gazdasága, gazdasági kapcsolatai Magyarországgal

Ezen alfejezetben szeretnék kitérni egy kicsit részletesebben Lombardiára, hiszen nemcsak Olaszország legfejlettebb tartománya, hanem ezzel a térséggel van hazánknak a legszorosabb gazdasági kapcsolata.

Az Olaszországban működő kb. 3 millió 200 ezer bejegyzett cég egynegyede az északi térségben található. Lombardiában nincs olyan falu, ahol ne hoztak volna létre ipari zónát. Ezek általában az önk 313j98d ormányzatoktól kedvezményesen megszerzett területen valósulnak meg, itt alakítják ki egy-egy gazdasági szektor kis központját. A zónák felölelik az adott tevékenységgel foglalkozó összes céget, függetlenül attól, hogy ezek konkurenciái egymásnak. A kiszolgáló-tevékenységet folytató vállalkozások szintén ide települnek. Ennek óriási előnye, hogy akár a napi piaci igényeknek megfelelő rugalmassággal dolgoznak, ill. az alkatrészek szállítása a legrövidebb időn belül megoldható. Érdekesség, hogy például a világ széktermelésének 70%-át az Udine környéki ipari zónában gyártják, ami annyit tesz, hogy majdnem kétszer annyi széket gyártanak itt, mint Amerikában összesen.

Lombardia térsége Olaszország teljes területének közel 8%-a. Itália teljes lakosságának 15,6%-a él ebben a tartományban, összesen mintegy 8,9 millió fő. Az egy főre jutó GDP 20.000 USD körül mozog, ami kb. 29%-kal magasabb az olasz átlagnál. Lombardia a teljes olasz jövedelem 28%-át adja.

Milánónak Lombardia központjának gazdasági szempontból is meghatározó szerepe van. Milánó gazdasága állítja elő az olasz nemzeti jövedelem 12%-át, a teljes olasz exportnak pedig a 13,5%-át adja.

A régióban csaknem 800.000 gazdálkodási tevékenységet folytató vállalkozást regisztrálnak, amelyből 131.000 ipari, 90.000 építőipari tevékenységet folytat, 70.000 pedig a mezőgazdasági szervezetek száma, a fennmaradó rész pedig a szolgáltatási szektor különböző ágaiban tevékenykedik.

Lombardiában 42 ipari zónát tartanak nyilván, amiből 19 textilipari, 12 pedig gépipari. Jelen van még ezen kívül a bútoripar, a műanyag és gumiipar, szerves vegyipar és az élelmiszeripar.

Lombardia Olaszország teljes exportjának közel 30%-át adja. A gépgyártás és a fémipar domináló szerepét mutatja, hogy ez a szektor Lombardia exportjából közel 46%-ban részesedik. Kiemelésre méltó még a textil ruházat és bőripar, amely 15%-kal részesedik, valamint a vegyipar, amelynek részesedése 12%-os. A rangsorban ezeket követik a szállítójárművek, élelmiszeripari termékek, színesfém termékek stb.

A teljes olasz importból a lombard régió részesedése meghaladja a 37%-ot, a régió import szerkezetében az átalakító gazdaságra jellemző alapanyagok, félkész termékek a meghatározóak.

A lombard gazdaság szerkezetének egyértelmű jellemzője a kis- és középvállalati méret. Ennek szemléltetésére elég az Assolombarda (az olasz gyáriparosok lombardiai szervezete) tagsági szerkezetét megvizsgálni. Az Assolombarda 4600 tagot regisztrál, ebből csupán 3% azon vállalkozásoknak a száma, amely 250 főnél többet foglalkoztat, 18% az 50-250 fő között foglalkoztatott cégek száma, 79%-uk pedig kevesebb mint 50 főt foglalkoztat.

Az Assolombarda tagvállalatainak gazdasági tevékenysége a fontosabb szektorok szerint az alábbi:

Fémipar és mechanika - 1354 vállalat

Vegyipar - 715 vállalat

Innovatív szolgáltatások - 720 vállalat

Elektronika - 444 vállalat

Nyomdaipar - 370 vállalat

Közúti áruszállítás - 242 vállalat

Divat termékek - 188 vállalat

Ipari szolgáltatások - 183 vállalat

Élelmiszer - 136 vállalat

Kiadói tevékenység - 120 vállalat

Telekommunikáció - 102 vállalat

Bútorgyártás - 95 vállalat

Lombard vállalatok befektetési motívumai, magyarországi befektetések

Az észak-olaszországi és ezen belül a lombardiai vállalatok egyre nagyobb számban kényszerülnek termelésük kihelyezésére, amit általában vagy beszállítókkal bérmunkában végeztetnek, vagy vegyesvállalati partnerrel. Ennek az egyre erősödő tendenciának az okai a következőek:

magas termelési költségek ezen belül is magas élőmunka költség

bizonyos szakmákban munkaerőhiány

munkaerő rugalmatlansága

fiskális nyomás

törvényben előírt rövidített munkaidő

Ezeknek a problémáknak a feloldására az olasz vállalatok olyan relációkban keresik a megoldást, amelyek viszonylag közeliek és rendelkeznek a minőségi termékek előállításához szükséges gyártási tapasztalatokkal. Általánosan kiterjedt, hogy a termelés kihelyezés vizsgálatánál a közép-európai térséget, ezen belül is minőségi termékek esetén Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot vizsgálják, kevésbé minőség igényes eseteknél pedig Szlovákiát és Romániát.

A magyarországi befektetések terén az alábbi lombardiai vállalatok említhetőek:

Artemide (világítótest és bútorgyártás)

Fiocchi (vadász lőszer)

Binda (melegkovács üzem)

Hafliger (fólia)

Gruppo Radici (textil)

Banca Commerciale Italiana (CIB)

Metall Vakuum (műanyag-gyártás)

Riganti

Folyamatban lévő befektetési ügyek:

TBM - textilszál-gyártás

Italdenim - szövöde

Redilco - ingatlan hasznosítás ipari parkban

LOVATI - építőipar

EFFOR - azbesztmentesítés

CVC - porszívógyártás

Italcomp - rozsdamentes csőgyártás

Regina Industria S.p.A - ipari meghajtólánc-gyártás

Olasz terjeszkedés Magyarországon

A hazánkba irányuló olasz beruházások főként alacsony technikai szintű, ismétlődő feladatokból álló, összeszerelő, összeállító tevékenységekre épülnek, amelyek ellátásához bizonyos technikai tudás és a termelési ciklusok váltakozásához való alkalmazkodási képesség szükségeltetik.

Ha kizárólag a textil-, ruha- és a cipőipart tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy külföldi térhódítása több tényezőtől is függ, úgymint:

a rendelkezésre álló munkaerőtől

a kereseti különbségek kihasználásától

a kereskedelmi korlátok áttörésétől

a helyi nyers- és alapanyagforrástól

a piaci jelenlét erősítésének szükségességétől

a kevésbé iparosodott országoknak szánt ipari kvóták hasznosítási lehetőségeitől.

Észak-Olaszország jelentős részén a vállalakozók a munkaerő-ellátásban komoly nehézségeket jeleznek, hiszen a munkások nagyobb számban hagyják el ezeket az ágazatokat, mint a többit, főként azért, hogy javítsanak munkafeltételeiken.

Mivel tudjuk azt, hogy Dél-Olaszország mennyire elmaradott, joggal kérdezhetnénk meg, hogy az északi "testvéreik" miért nem arra terjeszkednek, fellendítve ezzel a "szegény délvidék" gazdaságát.

A cégek dél-olaszországi termelő beruházásai meglehetősen nehezen indulnak be, részben az ottani munkaerő költsége és a kevéssé vonzó politikai és társadalmi környezet miatt, részben pedig azért, mert Kelet-Közép-Európa egyes vidékei a termelés kiszolgálása szempontjából is közelebb vannak. Mindenesetre a 90-es évektől vannak jelei annak is, hogy egyes dél-olaszországi vidékek, Albániával, Marokkóval és Tunéziával való közelségüknek köszönhetően vonzani kezdték a textil- és ruhaipar észak-olaszországi beruházóit is.

Magyarországon a politikai és gazdasági nyitás radikálisan megváltoztatta a termelési struktúrát a gazdálkodó szervezetek méreteinek csökkenésével és a különböző nagyvállalatok jogi szétválasztásával. Így a textil- és ruhaipari vállalatok száma az 1990-es 670-ről, 1995-re 1586-ra nőtt, átlagban a periódus végére 65 főnél alig magasabb alkalmazotti számmal üzemenként. A magyar gazdaságnak a világ termelési rendszerébe való visszaintegrálódásakor át kellett állni a többnyire bedolgozó rendszerű minőségi termelésre. A magyar vállalatok gyors struktúraváltása lehetővé tette az export növekedését, ami 1995-ben a ruhaexport több mint 90%-át az alvállalkozóként elvállalt munkák tették ki.

A Magyarországon befektetett olasz tőke 1996-ban elérte az 530 milliárd lírát, melynek 8,5%-a a textil-, a ruha- és a cipőiparba áramlott. Ezekben a szektorokban az összberuházások majdnem elérték a 270 milliárd lírát és ebből az olasz rész 45 milliárd líra. Ez az összeg csak a német és az osztrák beruházásoknál alacsonyabb.

A beruházások területi elhelyezkedése több körülmény együttesétől függ:

a földrajzi elhelyezkedéstől

a politikai "klímától"

az infrastruktúra fejlettségi szintjétől

az olcsó és csak kevéssé konfliktusos munkaerőtől, amelyektől bizonyos esetekben szakképzettséget is elvárnak

A területi elhelyezkedést illeti, ugyanazon kelet-európai országon belül is határozott demarkációs vonalak találhatók. Magyarországon a nemzetközi tőke, főként az ország nyugati felén az osztrák határhoz közelebbi és a főváros körüli területeken csoportosul: ezek az "erős" térségek kötik meg a külföldi beruházások majdnem ¾-ét. Szerencsére elmondható, hogy az ezredforduló magával hozta azt a tendenciát, hogy a külföldi befektetők - köztük az olaszok is egyre inkább felfedezik hazánk keleti részét is és jelentős beruházások indultak meg az Alföldön is és úgy tűnik, ez lesz érvényes az elkövetkezendő időszakokra is.

A munkaerő-kínálat nagyon differenciáltnak tűnik az ország földrajzi tájegységei szerint. Budapesten és a nyugati országrészen a munkaerő-szükséglet nehezebben elégíthető ki a nagyobb vállalatsűrűség, s ezen belül a nagyszámban jelenlévő külföldi cégek, valamint az e területeken relatíve magasabb bérszínvonal és jobb munkakörülmények miatt. A munkaerőtoborzás nehézségei arra kényszerítik a vállalkozókat, hogy gazdaságilag elmaradottabb területeken nyissanak új üzemeket és ott, ahol más vállalatok konkurenciája lényegesen alacsonyabb. Többek között ez is az oka annak, hogy az olasz befektetők hazánk keleti felét vették célba egy ideje.

Azokban az esetekben, mint például a textil- és bőripar esetében is, amikor a munkafeladatok ellátásához speciális munkatapasztalatra van szükség, hogy csökkenteni tudják a betanulási időt, a cégek elmélyült piackutatásokat végeznek és gyakran inkább már meglévő gyárakat vesznek meg.

Néhány közép és nagy olasz vállalat nem habozott távolabbi körökből információt begyűjteni ahhoz, hogy kiválasszák a befektetéseik számára nagyobb hasznot hozó területeket:1989-1990-ben Magyarországon, Szlovéniában és Csehországban nagy piackutatásokat végeztek és arra a következtetésre jutottak, hogy Magyarországon voltak a legjobbak az adottságok. Bizonyos esetekben az olasz intézmények is segítettek a befektetők számára érdekes vagy fontos információk megszerzésében és időnként a termelőfolyamat beindításához szükséges erőforrások megszerzésében. Mindazonáltal a beruházások helye nem mindig a megfontolt döntésekből származik, főként a 90-es évek elején kötötték össze az olaszok a kellemest a hasznossal és turizmus közben keresetek megfelelő beruházási lehetőségeket.

Az olasz divatágazatban a nemzetközi expanzió főszereplői azok a szállítók és kereskedők, akik a 80-as évek folyamán az észak-olasz vidékeken hihetetlen növekedést mutató kisvállalkozói és önálló termelői szférából kerültek ki. E réteg a forgalmazás során maga is hozzájárul a termelés minőségi javulásához, úgymond "passzív tökéletesítési" műveleteket végez.

Az ún. "diffúz" iparosítás térségeiben, így főként Veneto tartományban a 80-as évek végéig a megerősödött kisvállalkozások munkerő-felhasználásukat a helyi és rokonsági munkakapcsolatokra építették, ami egy bizonyos tőkefelhalmozást tett lehetővé. Ezekben az összetartó termelő közösségekben a szociális távolságok lassú növekedése arra késztette a résztvevők egy részét, hogy átlépjék az országhatárokat és így kerüljék el azokat a nehézségeket, amelyek a helyi társadalmi kapcsolatokban új státusukból fakadnának.

A kisvállalkozók ezen új rétegének tehát végig kellett mennie a vállalatok külföldön való létrehozásának és vezetésének kemény tapasztalatain; ők úgy tekintenek magukra, mint "úttörőkre", akik természetes félelmeiket legyőzvén, több-kevesebb meggyőződéssel, ám szívvel-lélekkel belevetették magukat a kísérletbe, amelyről a mai napig azt mondják, hogy "nem bántuk meg".

Az olasz vállalakozók első kapcsolatai gyakran a tolmácsok voltak. A tolmácsok azonban, főként a befektetések első fázisaiban át is vették a tárgyalások vezetését, feltételeket szabtak és olykor magát az egyezkedést is kivették a befektető kezéből. A vállalkozó szelleműbb tolmácsok később üzlettársává vagy bizalmi posztokon dolgozó munkatársává váltak azoknak, akik úgy döntöttek, hogy belevágnak egy beruházásba Magyarországon.

Komoly nehézségeket jeleznek a több társ által működtetett vállalatok vezetésével kapcsolatban akkor is, ha olasz-magyar cégekről van szó és akkor is, ha különböző olasz társakról. A több tulajdonos által irányított cégek általában akkor működnek jól, ha a munkamegosztás, a feladatok és a hatalom megosztása a társak között már a kezdettől fogva világos és jól meghatározott, vagy ha társakat családi kötelékek kötik össze.

A magyarországi olasz termelőegységek vezetői sajátos szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek, bár nem mindig ahhoz az ágazathoz kapcsolódóakkal, amelyben éppen dolgoznak. A termelőegységek vezetői többnyire olaszok, férfiak (akkor is ha a nők jelenléte erősen növekszik), és középfokú végzettséggel rendelkeznek. Egyre gyakrabban alkalmaznak azonban magyar menedzsereket és keresnek kapcsolatot magyar vállalakozókkal.

Ez a tendencia várhatóan erősödik, a magyarok jó alkalmazkodó képességeinek köszönhetően. A magyar vezetők, akik általában beszélnek olaszul, kevés autonómiát kapnak és a tulajdonosok meghatározott utasításai alapján dolgoznak.

Ami a magyar vállalakozókat illeti, ők már a Magyarországon jelen lévő olasz cégekkel vannak kapcsolatban, ám az olaszországi cégekkel való közvetlen kapcsolat kiépítésének kemény határai vannak. Az első kísérletek ebbe az irányba komoly problémákat jeleztek, főként a koordinálás, a minőség és a szállítási határidők szempontjából.

A termelés kihelyezésének főszereplői döntően olyan vállalkozók, akiket az adott ágazatok olasz válsága mélyen érintett és akik jó kapcsolatokat tartanak fenn közép- és nagyvállalatokkal. Bizonyos esetekben megtartják az olaszországi vállalatukat is, rábízván azokat családtagjaikra, általában feleségükre. E vállalkozók között olyanok is találhatók, akik korábban nagyvállalatok alkalmazottai voltak. Cégük segített befektetni kevés tőkéjüket, de egész életüket is, egy-egy olyan vállalkozásba, amely valószínűleg sok pénzt fog jövedelmezni.

A szereplők másik nagy tömbjét két szegmens alkotja:

egyrészt azok, akik alkalmazotti vagy önálló munkaszerződéssel vezetik a termelőegységeket

másrészt pedig az utazó technikusok, akik képesek azokat a kritikus helyzeteket "just in time" megoldani, amelyek valamely olasz vagy magyar beszállító üzemében merülnek fel.

Demográfiailag három nagy rétegről beszélhetünk.

Az első rétegben viszonylag fiatal, 35 év alattiak vannak, akik még nem házasok, s akik nagyobb karriert terveznek, ami odahaza kemény gátakba ütközne, rendelkeznek viszont olaszországi vagy külföldi munkatapasztalatokkal.

A második réteg 35-40 év közötti technikusokból vagy volt vállalkozókból áll, akik gyakran nem házasok, s akik pillanatnyilag a magyarországi letelepedés mellett döntöttek, akkor is, ha előzőleg nem volt különösebb külföldi munkatapasztalatuk.

A harmadik réteget, a különösen jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkező nyugdíjasok alkotják, akik többnyire minőségellenőrzési feladatokat látnak el és a szervezési technikákat is tanítják, sokan közülük korábban valamely nagyvállalatnál voltak normások.

3. A független vállalkozók szerepe és feladatai

A független vállalkozók főként a ruha-és cipőiparban vannak jelen, míg a textil és bőriparban a magas befektetési szint miatt a nagy olasz csoportok a jellemzőek, mint például a Cantoni-Inghirami, a Radici és a Mandarina Duck, amelyek már a 90-es évek elejétől  meglévő üzemeket vettek meg, amelyek képesek biztosítani a kidolgozás különleges technikai igényeit.

Munkaszervezési és a megrendelőkkel való speciális kapcsolatteremtő képességeik miatt független olasz vállalakozók feltétlenül szükségesek a termelés külföldi kihelyezéséhez. Ez központi szerepet játszik más konkurensek belépésének megfékezésében is. Ők fegyelmezik a munkaerőt és gondoskodnak a termelési folyamatban felmerülő problémák megoldásáról. Elosztják a munkafeladatokat a dolgozók egyéni szakértelmének és az adott terméknek megfelelően, oly módon, hogy a termelési folyamat ne akadozzon.

Az olasz vállalakozók megrendelőikkel, kereskedőikkel és szállítóikkal fenntartott viszonyából szőtt kapcsolati hálója olyan tőkét, olyan többletet jelent, ami megrendeléseik jobb díjazását eredményezi és védettséget nyújt, legalábbis még egy ideig, az új magyar vállalkozók konkurenciájával szemben.

A legnagyobb hiányosság, amiről sok olasz vállalkozó panaszkodik az, hogy nehezen találnak felelőst a szalagokra, ami úgy tűnik, mintha a 40 évig tartó szocializmus által meggyökereztetett egyenlőségérzetből eredne. Ez az érzelmi beállítottság akadályozza főként vidéken, a gyáron kívüli társadalmi elkülönülést, míg a városokban ez a folyamat gyorsabban zajlik. A korábbi létesítésű üzemekben pedig a lakóhelyi és munkahelyi viszonyok közötti összefonódás figyelhető meg. Véleményem szerint igen szomorú, hogy a rendszerváltás után 15 évvel még mindig ilyen problémákról kell beszélni.

Az olasz vállalkozók szenvedni látszanak ettől a kettősségtől és próbálják kiirtani a korábbi szokásokat ahhoz, hogy a teljesítés, a teljesítmény új szabályai a munkahely más felfogását kényszerítsék alkalmazottaikra. A gyár tehát egy steril környezetté válás felé halad, ahol mindenki végzi a maga dolgát, megszakítva a korábban benne kifejlődött szociális szálakat. Valószínűleg még jó néhány évbe beletelik, míg az emberek levetkőzik a szocializmusból rajtuk maradt szemléletmódot.

2. Munka és munkaerő

Az olasz befektetők különösen sérülékenynek érzik magukat azzal a munkaerővel szemben, amely az erős munkahelyi nyomás ellenére, megőrzi autonómiáját. Az olasz vállalkozóknak rendszerint újra kell betanítania a személyzetet ahhoz, hogy az általuk szabálytalannak és szaggatottnak talált munkaszokásoktól eltérítsék a dolgozókat.

Ugyanakkor viszont a magyar munkaerő is gyakran készteti az olasz vállalkozókat arra, hogy gyorsan módosítsák kommunikációjukat, és hogy olyan kooperációs formákat találjanak, amelyek számot vetnek a dolgozói igényekkel. A munkaidő például majdnem minden magyarországi cégnél egyetlen műszakot jelent, ami általában kora reggel, 6-7 óra között kezdődik, hogy kora délután befejeződjék. Ezeknek a mélyen gyökerező szokásoknak a megváltoztatására tett kísérletek csak rontották volna a belső kapcsolatot, így az olasz befektetőknek nem volt más választásuk, hozzá kellett szokniuk a korán keléshez, amiről tudjuk, hogy a mediterrán ember egyik legnagyobb ellensége.

Az új munkaszervezés és a technológiailag korszerűbb gépek használata jobban lehatárolta és elválasztotta a feladatköröket, s egyúttal növelte teljesítésüknek gyorsaságát. Néhány gyárban megpróbáltak rugalmas specializációt bevezetni, hogy olyan műveleteket is megismertessenek a dolgozókkal, amelyek ismétlődő jellegük ellenére feltételezik a termékek nagyobb diverzifikációjából fakadó elkerülhetetlen változásokhoz való gyors alkalmazkodást. Az ilyen készségek többnyire könnyen megszerezhetők. Mindenekelőtt a korábbinál nagyobb szellemi rugalmasságot kívánják meg a magyar munkaerőtől, valamint a műveletek fokozott gyorsaságát és a minőségre fordított fokozott figyelmet. A magyar munkaerő úgy tűnik, nagyon jól alkalmazkodik a feltételekhez, változásokhoz, mert az olasz befektetők egyre szívesebben dolgoznak velünk, és az idő előre haladtával egyre nagyobb bizalmat szavaznak nekünk.