|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
ALKOTMÁNYOS RENDSZERVÁLTÁS
A szocialista-kommunista rendszerek összeomlása más-más úton következett be és játszódott le a különbözö szocialista országokban. Az egyes szocialista társadalmak összeomlása mellett, azzal egy idöben példa nélküli gyorsasággal omlott össze a "szocialista világbirodalom" Európában: mind a Szovjetunió köré szervezett és egybefüggö nemzetközi diktatúra rendszereként összetartott nemzetközi szocializmus, mind a Szovjetunión belüli szocialista birodalom darabjaira esett. A diktatórikus, kizsákmányoló szocializmus lebontását és a pluralista demokrácia megteremtését 1987 és 1990 között Magyarországon egyfajta sajátos "magyar útnak" tekinthetjük. A forradalmi jelentöségü változások békésen, rendezetten, tárgyalásos formában, az ország kormányozhatóságát és a központi hatalom kormányzóképességét megörizve, alkotmányos-jogi keretek között zajlottak le.
A rendszerváltás három évét három szakaszra bonthatjuk. A felosztás alapja elsösorban a politikai-hatalmi viszonyok változása, ami érthetö egy a politikai rendszer által túldeterminált társadalmi rendszerben. Az egyes társadalmi alrendszerek (politikai, hatalmi viszonyok, gazdasági, tulajdonosi rendszer, jogi-szervezeti-államhatalmi viszonyok, oktatási alrendszer, a politikai tudat és kultúra összetevöi, a társadalmi értékrendszerek változása stb.) természetesen eltérö ütemben változtak, gyakran erös aszinkronitásban voltak egymással.
A rendszerváltás szakaszokra bontása természetesen vitatható. A periodizáció mindig csak utólagos lehet. Az általam adott periodizáció legföbb alapja a társadalmi, a politikai mozgástér, a hatalmi viszonyok átalakulása. A szakaszhatárok olykor jól köthetök valamely eseményhez, politikai döntéshez, a hatalmi rendszer szerkezetének vagy szervezeteinek átalakulásához, máskor viszont nem. Vita van a rendszerváltás folyamatainak kezdetéröl, de néhányan a rendszerváltás tényét és lezárulását is vitatják.
Az általam vallott periodizáció közel áll a Romsics Ignác által kifejtett periodizációhoz, csak a szakaszhatárok megvonásában tér el némileg.
A rendszerváltás három szakasza lényegileg három egyéves periódusra osztható:
1) A rendszerváltás elsö szakasza, elsö éve 1987. nyarától-öszétöl tartott 1988. május végéig, az MSZMP országos pártértekezletéig.
2) A második szakasz és a második év 1988. május végétöl 1989. szeptember 18-ig tartott, a NEKA megállapodás elfogadásáig.
3) A harmadik szakasz és a rendszerváltás harmadik éve 1989. szeptember 18-ától 1990 öszéig, az elsö demokratikus önkormányzati választásokig, az állami szervezeti rendszer gyökeres és lényegileg teljes körü átalakításáig tartott.
A politikai rendszer hatalmi szerkezetének átalakulása, amely végül is a rendszerváltáshoz vezetett, lényegileg 1987 nyarán, öszén kezdödött el. Az események 1989 tavaszán gyorsultak fel, és a rendszert átalakító változások lényegileg 1990 öszéig tartottak. A hatalmi szerkezet átalakulása volt az a dinamizáló erö és változásokat felgyorsító tényezö, amely a társadalmi rendszer egészének az átalakulását eredményezte.
II. A RENDSZERVÁLTÁS TARTALMA
A politikai rendszer forradalmi jelentöségü - de nem forradalmi jellegü - átalakulása teremtette meg a gazdasági és a tágabb társadalmi rendszerváltás feltételeit és kereteit.
A politikai rendszer hatalmi szerkezetében a változások legfontosabb tényezöi: a szervezett hatalmi erök, a hatalmi és politikai szereplök számának megnövekedése; a szervezett ellenhatalom kialakulása a pártállammal szemben - a kezdettöl fogva plurális alapon szervezett ellenzéki politikai erök megjelenése; a differenciált és plurális szerkezetü hatalmi szerkezet kialakulása.
A hatalomváltás nem egyenlö természetesen az uralkodó elitek vagy a hatalomért versengö csoportok váltásával. Akkor beszélhetünk a politikai rendszer egészét átalakító, rendszerváltást elöidézö hatalomváltásról, ha a változások sorozata az intézményesült hatalmi rendszer minden lényeges összetevöjét érinti. A hatalomváltás magába foglalja
az uralkodó elit cseréjét;
a politikai vezetök és a politikában aktívan részt vevök tömeges méretü cseréjét;
azt, hogy új hatalmi intézmények, struktúrák és viszonyok alakulnak ki a hatalmi rendszer szereplöi között;
és hogy mindezek következtében átalakul a döntések intézményes birtoklásának és a döntéshozatali eljárásoknak a rendszere.
Magyarországon 1989-90 folyamán a hatalomváltás kiterjedt a hatalmi rendszer személyi, intézményi és szervezeti, strukturális és döntéshozatali dimenzióira egyaránt.
A hatalmi rendszer átalakulása felgyorsította a politikai rendszer egészének, és ezen keresztül a társadalmi rendszer egészének az átalakulását.
III. A POLITIKAI RENDSZERT ÁTALAKÍTÓ FŐBB LÉPÉSEK ÉS ESEMÉNYEK (1987-1990)
1) 1987 nyarán jelent meg három olyan részletes társadalom-kritikai elemzés és program, amelyek átfogó erejü változásokat hoztak a társadalmi-politikai tudat tartalmában. Ezek az átfogó szemléletet, gondolkodást és politikai tudatot befolyásoló müvek:
a Fordulat és reform;
a Reform és demokrácia;
és a Társadalmi Szerzödés.
Lényegileg egy idöben, 1987 nyarán és öszén terjedtek el, több tízezer példányban másolták, sokszorosították, terjesztették a három, rendszerváltoztatást elökészítö kritikai és programadó anyagot.
1987. szeptember 27-én alakult meg a Magyar Demokrata Fórum Lakitelken, mintegy 160 résztvevövel.
2) Az MSZMP Országos Pártértekezlete 1988. május 22-24. között hozta meg azokat az alapvetö személyi döntéseket, amelyek a "konzervatív rendpárt" vereségét, és az "új rendpárti" csoport és a "radikális reformerek" átmeneti összefogását eredményezte, elindítva és felgyorsítva az MSZMP vezetésének radikális átalakulását.
3. 1989. március 22-én megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (EKA). A Nemzeti Kerekasztal (NEKA) tárgyalásai 1989. június 13-tól szeptember 18-ig tartottak. Az Ellenzéki Kerekasztal kezdetben mint integrált politikai erö, késöbb mint önálló hatalmi centrum jelent meg, amely tárgyalásra kényszerítette az állampártot, és a hatalmi jellegü döntések egyik legalizált alanyává vált ezzel.
4.) Az MSZMP-n belül megerösödött a reformszárny, 1989 tavaszán Kecskeméten és Szegeden már önálló politikai eröként lépett fel. Ez az esemény az MSZMP-n belül hozott létre egy olyan politikai és hatalmi elkülönülést és szakadást, aminek eredményeként fokozatosan a reformszárny vált a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon a döntéshozatal folyamatában részt vevö tárgyaló partnerré.
5.) Az állampárt lebontása és felszámolása 1989. október 6-9. között történt meg. A monopolisztikus hatalmi szerkezet és rendszer legfontosabb szervezeti bázisa, az állampárt és annak mintegy 8-9 ezres létszámú apparátusa megszünt mint szervezett politikai erö és szervezett hatal 535h74f mi tényezö. Az MSZMP megszünt állampárt lenni és betagolódott a kialakult többpártrendszerü struktúrába. Bár a politikai élet szélére sodródott, nem veszítette el politikai szerepét.
6.) Az állampárt felszámolása után a kormány önálló politikai erövé és hatalmi tényezövé vált. A Németh Miklós által vezetett kormány fokozatosan vált le az MSZMP-röl, az MSZP politikai irányító szerepe 1989 októberétöl már nem érvényesült a kormány felé. A kormány vált a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon elfogadott egyezmények végrehajtásának legfontosabb szereplöjévé. A kormány az egyezménybe foglaltakat jogszabálytervezetekké, törvénytervezetekké átalakítva a Parlament elé tárta.
7.) Az átmenet parlamentje vállalta a parlamenten kívül megszervezödött hatalmi centrum (a Nemzeti Kerekasztal) egyezményeinek törvényi keretekbe foglalását, ezzel történelmi jelentöségü feladatot látott el a rendszerváltás elökészítésében és végrehajtásában. Bár az átmenet parlamentje nem volt önálló politikai erö, mégis a rendszerváltás legfontosabb politikai színterévé vált azáltal, hogy a Kerekasztal-tárgyalásokon elfogadott megegyezéseket törvényi szintre emelte, a politikai egyezményeket legalizálta. (Hasonlóképpen az 1848. évi áprilisi törvényeket elfogadó nemesi-rendi parlament müködéséhez, mely elfogadta a híres Áprilisi törvényeket.)
8.) 1989 tavaszától lényegileg plurális szerkezetü többpártrendszer alakult ki Magyarországon, amely azonban az 1990. tavaszi választásokig parlamenten kívüli többpártrendszerként létezett. Ez a legálisan müködö, de parlamenten kívüli többpártrendszer - a kormány közvetítésével - politikai döntéseit a parlament által alkotott törvényekké változtatta. A kezdettöl fogva versengö, parlamenten kívüli többpárti struktúra részben megnövelte a szervezett hatalmi erök és politikai tényezök számát, részben bomlasztotta az állampárton belül még meglévö hatalomkoncentrációt, és végül a politikai versengés révén gyorsította az átalakulás folyamatát és a demokratikus politikai szocializációt.
9.) Az 1990. évi parlamenti (március 25. és április 8.), és önkormányzati (szeptember 30. és október 14.) választások a hatalmi elit tömeges méretü cseréjét és átalakulását hozták magukkal, új politikai szereplök tömege került be a politikai vezetésbe.
Az új politikai elit átalakulását természetesen nem lehet csak a választásokhoz kötni. A 386 parlamenti képviselöböl több mint 350 újonnan választott képviselö került be az elsö demokratikusan választott parlamentbe. A kormány tagjai egytöl egyig új emberek voltak. A politikai államtitkárok és az adminisztratív államtitkárok, valamint a helyettes államtitkárok nagy része az új politikai pártok tagjai vagy párton kívüli személyek közül került ki. A választásokat megelözöen 65 bejegyzett pártalakulat jelent meg, amelyek közül 12 vett részt a parlamenti választásokon, s végül 6 párt került be a parlamentbe. Az új politikai pártok megszervezödése és a politikai versengés következtében mintegy 5-6 ezer új politikus került országos jelentöségü vezetöi pozícióba. Az önkormányzati választásokon 2930 polgármestert választottak meg közvetlenül, akik közül mintegy 1000 új polgármesterként került a helyi önkormányzatok élére. A közvetlenül választott önkormányzati képviselök száma 24 536 volt. Hivatalos adatok híján csak becsülni tudjuk azt, hogy a helyi képviselöknek mintegy 80 %-a új politikus volt, akik a korábbi tanácsrendszerben nem voltak tanácstagok.
Az új parlament 1990. május 2-án ült össze. Az új kormány bemutatkozására május 23-án került sor. (Elötte az MDF és az SZDSZ április 29-én megegyezett a legfontosabb alkotmányjogi kérdésekben és az ideiglenes köztársasági elnöki pozíció betöltésében. E megállapodást május 2-án hozták nyilvánosságra.)
1989 tavasza és 1990 ösze között a magyar politikai elit mintegy 80-90 %-ban kicserélödött. Az átalakulás legalább 10 ezer személyt érintett, tehát több mint 10 ezer új szereplö került a magyar politikai vezetésbe 1990 tavaszán, majd öszén.
IV. RENDSZERVÁLTOZTATÓ POLITIKAI ERŐK ÉS SZERVEZETEK
A rendszerváltás folyamatában 1987 a rendszerváltás szellemi elökészítésének, a válságdiagnózisok és a radikális reformprogramok kidolgozásának az éve; 1988 a pártosodás éve: egyrészröl ekkor jelennek meg a pártprogramok köré szervezödö ellenzéki pártok, másrészröl ekkor történik meg a kádári vezetés leváltása és az MSZMP belsö pluralizálódása és a reformerök elöretörése.
1989 a "kerekasztalok" éve, kétségtelen tény, hogy az 1989-es év legfontosabb eseménye és a rendszerváltoztatást meghatározó, azt felgyorsító politikai-hatalmi tényezö az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása és müködése, majd a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak lefolytatása és a Megállapodás elfogadása volt.
Az alkotmányos rendszerváltást megvalósító legfontosabb döntések 1989-ben születtek meg. Nem túlzás tehát 1989-et tekinteni - a szükebb értelemben vett - rendszerváltás évének. A rendszerváltás megvalósítása és befejezése átnyúlik 1990-re, a márciusi-áprilisi Országgyülési Választásokra, az új Országgyülés és az új Kormány megalakulására és az 1990 öszi önkormányzati választásokra.
IV. 1. AZ EKA: AZ "ELSŐ KEREKASZTAL"
Az Ellenzéki Kerekasztal és annak szervezetei, tárgyaló delegációi és szakértöi lényegileg 1989. március 22-töl 1989. szeptember 18-ig müködtek.
Az 1987-88-ban megalakuló ellenzéki, független szervezetek összefogásának gondolata 1988 november-decemberében vetödött fel. Nyilvánvaló volt, hogy az állampárt hatalmát ellensúlyozó, egymást segítö koordináció elengedhetetlen. Az elsö nem formális, még változó személyi összetételü megbeszélésre 1988. december 5-én hétfön 10 órakor a Semmelweis Ignác Orvostörténeti Múzeumban került sor Antall József igazgatói szobájában. A résztvevöket Vigh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság elnöke hívta meg a megbeszélésre, a következök voltak jelen: Antall József, Vigh Károly, Csoóri Sándor, Bába Iván, Bihari Mihály, Göncz Árpád, Mécs Imre, Mészöly Miklós, Szabó Miklós.
A résztvevök nem képviseltek semmilyen testületet, de az alábbi szervezetekhez kapcsolódtak: Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság (BZST), Magyar Demokrata Fórum (MDF), Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), Szabad Kezdeményezések Hálózata (SZKH).
A tervek szerint a kört teljesebbé kívánták tenni a késöbbiekben.
A nem formális megbeszélés elején Vigh Károly elmondta, hogy szervezési és szervezeti koordinációra van szükség azért, hogy az MSZMP "szalámitaktikáját" kivédjék a független fórumok. Álláspontja szerint két területen lehetett elöre lépni: kifelé egy szóvivöi testületet kellene alakítani; befelé pedig egy politikai koordinációs testületet kellene létrehozni a fontosabb politikai lépések és álláspontok egyeztetése érdekében.
Az összefogás lehetséges névként a következök vetödtek fel: Alternatív Szervezetek Egyeztetö Fóruma, Független Demokratikus Alternatív Politikai Szervezetek Szövetsége. A résztvevök célja az volt, hogy koordinációs megbeszéléseket és egyeztetéseket tartsanak anélkül, hogy bármiféle hierarchia jönne létre a szervezetek között. Az informális megbeszélések folytatódtak változó, majd bövülö résztvevö körrel.
1988 decemberében a résztvevök közös Nyilatkozatot adtak ki a sajtó részére. A nyilatkozat hangsúlyozza: "A független politikai és társadalmi szervezetek, szövetségek és pártok a legnagyobb felelösségtudattal kívánják szolgálni az alkotmányos és demokratikus Magyarország megteremtésére irányuló törekvéseket, a súlyos gazdasági, társadalmi és erkölcsi válságból történö kiemelkedésüket. A hatalom s a társadalom kiegyezése csak a nemzeti közmegegyezés szellemében, azoknak az elveknek és eszméknek az alapján jöhet létre, amelyek összevágnak a magyar nép történeti tudatával és erkölcsi érzékével."
A nyilatkozat végül, méltányolva az állampárt reformszárnyának eröfeszítéseit, így fejezödik be: "Bízunk a Magyar Szocialista Munkáspárt reformpolitikusainak és a magyar néphez hü párttagok nagy többségének józan felismerésében és hasonló nemzeti felelösségtudatában."
Az MSZMP 1989 februárjában nyilvánítja ki elöször szándékát arra vonatkozóan, hogy hajlandó két- és többoldalú megbeszélések folytatására "a hatalom gyakorlásának új módjáról", mégpedig minden törvényes keretek között müködö szervezettel. A február 10-11-i KB határozat példátlan abban a tekintetben, hogy a hatalmat tényelegesen birtokló állampárt kinyilvánítja szándékát tárgyalások folytatására a hatalomgyakorlásról. Igaz, hogy a tárgyalások folytatására feltételeket is szab, kimondva, hogy az "együttmüködés feltétele az Alkotmány, a törvények megtartása, a társadalmi fejlödés szocialista útjának elfogadása, nemzetközi szövetségi kötelezettségeink tiszteletben tartása, törekedve a két katonai több egyidejü felszámolására." A társagyalások politikai feltételét és kereteit tehát a KB határozat még a szocialista társadalmi berendezkedés elfogadásához köti. A KB határozatban bejelentik, hogy egyúttal munkacsoportot hoznak létre az érdemi tárgyalások elökészítésére az új Alkotmány elökészítéséröl, a választási rendszer átdolgozásáról, a gazdaság stabilizálásáról, a szociális biztonság megteremtéséröl. A határozat nem zárja ki, hogy "a megbeszélések elvezethetnek egy állandó konzultációs fórum létrehozásához." Az állandó konzultációs fórumnak még nem adnak nevet. A határozat kinyilvánítja azt, hogy "létezhetnek alkotmányos keretek között, ellenzékként megjelenö mozgalmak, pártok. Az MSZMP ezekkel is párbeszédre törekszik, vitázik és amiben szükséges, politikai harcot folytat [...]Az MSZMP kinyilvánítja szándékát, hogy társadalmunkban meghatározó szerepet kíván betölteni." Hozzáteszi, hogy "meghatározó szerepét politikai eszközökkel, [...]meggyözéssel kívánja biztosítani." Elismeri, hogy a pártnak ahhoz, hogy a társadalmi változások élén haladjon, mindenekelött önmagát kell megújítania. Még ha az MSZMP KB politikai feltételekhez kötötte is tárgyalási hajlandóságát, az, hogy kinyilvánította együttmüködési készségét, az állampárt részéröl a legfontosabb kezdö lépés volt a magyarországi tárgyalásos rendszerváltás elindulásában.
Az MSZMP KB szándéknyilatkozatára a demokratikus szervezetek a 6 nap múlva, 1989. február 17-én megjelent Nyilatkozatban reagálnak. Önmagukat "független politikai szervezetek, szövetségek és pártok" csoportjaként jelölik meg. 11 szervezet nevében (BZST, Erdélyi Szövetség, FIDESZ, Független Jogász Fórum, FKGP, MDF, MSZDP, SZDSZ, SZKH, TIB, Veres Péter Társaság) üdvözlik az MSZMP február 17-i Nyilatkozatát és "azt a demokratikus Magyarország megteremtéséhez vezetö úton fontos lépésnek tartják". Külön kiemelik, hogy üdvözlik az 1956-tal kapcsolatos állásfoglalást, amely megerösíti az '56-os események népfelkelésként való minösítését. Az '56-tal kapcsolatos állásfoglalást elörelépésnek, de távolról sem kielégítönek tartják. Fontosnak tartják az ugyancsak a február 11-i KB határozatban kifejtett álláspontot, amely szerint az MSZMP vezetö testülete elfogadta a többpártrendszert. Örömüket fejezik ki, hogy az MSZMP vezetésének reformszárnya erösödött meg, és nem a rendpárti szárny.
A Nyilatkozat legfontosabb része, amelyben kimondják, hogy "A demokratikus folyamat gyorsítása, szilárdabb és szélesebb politikai bázisra helyezése céljából nemzeti kerekasztal-tárgyalást javasolunk a kormánnyal, az MSZMP vezetése és a demokratikus politikai szervezetek részvételével". A kapcsolatfelvétel keretében elöször jelenik meg a "Nemzeti Kerekasztal" megjelölés és kifejezés. A nyilatkozók ekkor még három résztvevös tárgyalást és kerekasztal-megbeszélést képzelnek el: a kormány, az MSZMP és a demokratikus politikai szervezetek részvételével.
A tárgyalásokra való hajlandóság kölcsönös kifejezése után a tárgyalásos rendszerváltás elökészítésében fontos lökést jelentett a Független Jogász Fórum 1989. március 15-i felhívása és felajánlkozása. Az 1988. november 5-én megalakult, 135 jogász részvételével müködö szakmai fórum vezetöjeként dr. Kónya Imre ügyvéd jelenti be, hogy a Független Jogász Fórum vállalja "a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások" megszervezését, a vélemények egyeztetését és az egyeztetett álláspontok szakmai kidolgozását.
Az Ellenzéki Kerekasztal 1989. március 22-én, sok tekintetben az elsö "szabad" március 15-i ünneplések hatása alatt alakult meg formálisan is. Az EKA az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Büntetöjogi Tanszékének szemináriumi helyiségében jött létre dr. Kónya Imre és felesége, dr. Kutrucz Katalin, a Büntetöjogi Tanszék adjunktusának szervezömunkája révén. Az EKA-t megalakító nyolc szervezet a következö volt:
1) Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság;
2) Fiatalt Demokraták Szövetsége;
3) Független Kisgazdapárt;
4) Magyar Demokrata Fórum;
5) Magyar Néppárt;
6) Magyarországi Szociáldemokrata Párt;
7) Szabad Demokraták Szövetsége;
8) és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (megfigyelöi státusban).
Késöbb csatlakozott az EKA-hoz kilencedik résztvevöként a Kereszténydemokrata Néppárt.
A kilenctagú EKA szervezet 1989. március 22-étöl müködött és vett részt késöbb a NEKA tárgyalásain és játszott azokon meghatározó szerepet 1989. szeptember 18-ig. Az EKA ugyan tartott még megbeszéléseket 1989 végén, söt 1990 elején, de igazán meghatározó politikai szerepet március 22-étöl szeptember 18-ig terjedö, mintegy 6 hónapos idöszakban töltött be. A magyar társadalom történetében elöször jelent meg az állampárti politikai rendszer keretein belül egy plurális szervezödésü politikai szervezet, amely bejelentette igényét és határozott szándékát arra, hogy az akkor még hatalmon lévö állampárttal tárgyalásokat kíván folytatni és e tárgyalásokon egységes álláspontot fog képviselni. Az EKA célja az volt, hogy egységes álláspontot alakítson ki és képviseljen a többpártrendszerü demokráciába való átmenetröl és az átmenet után kialakítandó alkotmányos berendezkedésröl. Az EKA által megtárgyalásra javasolt témakörök a következök voltak:
az alkotmány módosítása;
a büntetö törvénykönyv politikai büncselekményekkel kapcsolatos részérének módosítása;
a választójogi törvény elökészítése;
a többpártrendszert elökészítö törvény elfogadása.
Megalakulását az EKA március 30-án kelt levelében hivatalosan is "bejelenti az MSZMP-nek". Az EKA megszervezödése láthatóan váratlanul érte az MSZMP vezetését, mert elég hosszú ideig nem adott választ. Az MSZMP vezetöi külön-külön megbeszéléseket kívántak folytatni az EKA egyes szervezeteivel, ezek azonban nem vezettek eredményre.
A láthatóan defenzívába szoruló és kapkodó pártállami vezetéshez 1989. április 19-én már gyakorlati javaslatokat tartalmazó dokumentumot juttattak el az EKA szervezetei, ezzel újabb lépést tettek az MSZMP-vel való tárgyalások megkezdése érdekében. A javaslat címe: Az Ellenzéki Kerekasztal javaslatai az MSZMP Központi Bizottsághoz a tárgyalásokról. A dokumentumban leszögezik, hogy az EKA készen áll az MSZMP-vel való érdemi politikai tárgyalásokra. Sérelmezik, hogy március 30-án az MSZMP KB-hoz eljuttatott levelükre választ nem kaptak. Szorgalmazzák a tárgyalások mielöbbi megkezdését. A tárgyalások elöfeltételeként szabják, hogy azon a kerekasztalt alkotó valamennyi szervezet részt vegyen. A tárgyalások formájaként kétoldalú tárgyalási formát javasolnak az MSZMP delegációja, illetve az EKA delegációja között. A tárgyalás pontjait némileg kibövítve sorolja fel a dokumentum. Tárgyalni kívánnak az országgyülési választások idöpontjáról és ezen kívül hét témakörröl:
a pártok megalakulásáról és müködéséröl;
a sajtó- és információs törvényröl;
a büntetö törvénykönyv és a büntetö eljárásjogi törvény módosításáról;
a választójog újraszabályozásáról;
a népszavazásról;
a demokratikus átmenetet akadályozó rendelkezések hatályon kívül helyezéséröl;
és végül az eröszakos visszarendezödés elleni garanciák biztosításáról.
Felhívják az MSZMP vezetését, hogy fejezze ki tárgyalási szándékát, most már nem általánosságban, hanem konkrétan az EKA-val és az EKA szervezeteivel.
A tárgyalások elökészítése, az elökészítö megbeszélések végül is majdnem két hónapot vettek igénybe. A hét hétig tartó elökészítö megbeszéléseken az EKA részéröl Tölgyessy Péter és Sólyom László vett részt, míg az MSZMP részéröl Fejti György KB titkár és Pozsgay Imre. Az MSZMP Központi Bizottságának válasza május 8-án elfogadott határozatában jelenik meg, amelyben javasolja "politikai egyeztetö fórum" létrehozását. Javasolja, hogy a tanácskozások megkezdése elött a résztvevök nyilvánítsák ki, hogy tiszteletben tartják az alkotmányosság elveit, elismerik egymást egyenrangú tárgyalófélnek, a tanácskozás ideje alatt tartózkodnak minden olyan egyoldalú lépéstöl, amely meghiúsítaná a tárgyalások eredményességét. Kívánatosnak tartják, hogy politikai megállapodások elözzék meg a törvényalkotást. A május 8-i KB határozatban már nem szerepel a tárgyalások feltételeként a szocialista társadalmi berendezkedés és fejlödés elfogadása.
Az MSZMP tárgyaló partnernek fogad el minden olyan szervezetet - köztük az Ellenzéki Kerekasztalhoz tartozókat is -, amelyek az alkotmányosság talaján állnak és kötelezettséget vállalnak az egyesülési törvényen alapuló müködésre.
Az egyeztetö fórum napirendjére a politikai rendszer reformjával, a demokratikus átment megvalósításával kapcsolatos sarkalatos törvények témakörét javasolják, így:
az Alkotmánybíróságról;
a köztársasági elnöki intézményröl;
a pártokról;
a választójogról;
a tájékoztatásról és az információról szóló törvénytervezeteket.
Szükségesnek tartja az MSZMP, hogy sor kerüljön a pártok müködési feltételeinek rendezésére - a kormányzati szervek bevonásával - a megbeszélések részeként. Javasolják a gazdasági válság leküzdésére, a szociális feszültségek enyhítésére irányuló intézkedések kidolgozását is.
Ügyrendi javaslatai keretében javasolja az MSZMP, hogy a tanácskozások plenáris üléseken és bizottságokban folyjanak. A felek azonos idötartamú felszólalási lehetöséget kapjanak. A plenáris ülések helyszíne az Országgyülés épülete legyen, a plenáris ülések a sajtó számára nyilvánosak legyenek, viszont a bizottságok zárt ajtók mögött dolgozzanak.
Az EKA 1989. május 18-án "üdvözlö levelet" küldött az MSZMP Reformkörök II. szegedi találkozására. Ezen a napon lépett be az EKA-ba a KDNP.
IV. 2. A NEKA: A "MÁSODIK KEREKASZTAL"
A Nemzeti Kerekasztal megalakulására 1989. június 13-án a Parlament épületének Vadásztermében került sor. Az ülést Szürös Mátyás, az országgyülés elnöke nyitotta meg. A három oldal résztvevöi közül Grósz Károly az MSZMP részéröl, Kónya Imre a kilenc szervezetet magába tömörítö EKA részéröl és Kukorelli István, a hét szervezetet magába foglaló harmadik oldal részéröl üdvözölték a NEKA megalakulását és a tárgyalások megkezdését.
Az elsö érdemi megbeszélésre az 1989. június 21-i plenáris ülésen került sor. Hat albizottság felállításában állapodtak meg, amelynek a feladatai:
az Alkotmány módosításának a kidolgozása;
a politikai pártok müködésének és gazdálkodó tevékenységének szabályozása;
az országgyülési választások elökészítése, a büntetö törvénykönyv és a büntetö eljárási törvény módosítása;
a tájékoztatás és az információs ügyek megtárgyalása;
az eröszakos megoldásokat kizáró jogi garanciákat megtárgyaló albizottság felállítása.
Antall József 1989. június 13-ától kapcsolódott be a NEKA tárgyalásaiba. A tárgyalásokon szakmai és politikai vezérszerepet Antall József, Tölgyessy Péter és Orbán Viktor játszott. Az MSZMP részéröl Fejti György kezdetben próbálta taktikai manöverekkel lelassítani és megakadályozni a megállapodás megszületését. A hazai sajtó a "politikai Bermuda-háromszögben evezö hajóként" aposztrofálta a NEKA-t. Augusztustól Pozsgay Imre vette át az MSZMP tárgyaló delegációjának a vezetését, aminek következtében jelentösen felgyorsultak az események.
A nyár folyamán majdnem megfeneklö tárgyalások augusztus második felében gyorsultak fel. Ehhez nagymértékben hozzájárult az MSZMP Politikai Intézö Bizottságának (PIB) 1989. augusztus 15-i határozata a politikai egyeztetö tárgyalások felgyorsításáról. A PIB határozatát az MSZMP négytagú elnöksége 1989. augusztus 28-i ülésén jóváhagyta. A dokumentum szerint az MSZMP fontos érdeke, hogy az átmenet fö politikai és jogi kérdéseiben létrejöjjön a konszenzus és a megegyezés. A határozat megállapítja, hogy az Alkotmány egyes elvi tételeiben, a köztársasági elnöki jogintézmény és az MSZMP vagyoni helyzete kérdésében jelentös ellentétek vannak a politikai egyeztetö tárgyalásokon résztvevö felek között.
A dokumentum rögzíti az MSZMP tárgyaló csoportjának tárgyalási pozícióját:
A békés politikai átmenethez és a többpártrendszerü berendezkedés megteremtéséhez szükséges alkotmánymódosításokat vállalják. Az Alkotmányban a szocializmus kifejezés mint alapérték egy helyen szerepeljen. Ezzel együtt jelenjenek meg a polgári szabadságjogok érvényesülésének garanciái is.
Szükség van a köztársasági elnöki intézmény létrehozására. Ragaszkodni kell a népszavazás útján történö elnökválasztáshoz. A köztársasági elnököt az általános választásokkal egyidejüleg válasszák meg.
Szorgalmazniuk kell az Alkotmánybíróság felállítását. Elöször öt bíró megválasztását javasolják, az intézmény létrehozását az új parlament feladatává teszik.
Elfogadják az állampolgári jogok szóvivöje, valamint a legföbb Állami Számvevöszék intézményének a létrehozását. Megegyezés esetén ezeket az intézményeket már a jelenlegi parlament is létrehozhatja.
Elutasítják, hogy a pártok müködésére vonatkozó jogi szabályozás tárgykörébe vonják az MSZMP és a többi társadalmi szervezet pénzügyi, vagyoni helyzetének a kérdését. Ugyanakkor egyértelmüvé teszik, hogy az MSZMP határozott szándéka, hogy vagyoni helyzetét saját funkciójának változásához igazítja. Jelentös nagyságrendben átad ingatlanokat az állami szerveknek, oktatási, egészségügyi, szociális és más célokra. Az MSZMP támogatja, hogy az állami szervek segítsék elö az új, illetve újból müködö pártok alap-infrastruktúrájának megteremtését.
Elfogadják a pártok jogi szabályozásával összefüggésben, hogy az alkotmánybírák és a bírák egyesülési jogát az alkotmány korlátozza; úgy vélik azonban, hogy biztosítani kell a katonák, rendörök egyesülési jogát, az ö párttagságuk korlátozása alapvetö emberi szabadságjogokat sértene; készséget mutatnak, hogy a közhatalmi intézményekben ne müködjenek pártszervezetek.
Az MSZMP elfogadja, hogy a pártok nem épülhetnek be a munkahelyek szervezeti, vezetési struktúrájába, munkaidöben a munkahelyeken semmiféle tevékenységet nem folytathatnak; a pártok munkahelyi szervezödésében azonos lehetöséget kell biztosítani a pártok müködéséhez.
Elfogadható az MSZMP számára kompromisszumos megoldásként, hogy 350 képviselöi helyre fele-fele arányban listás, illetve egyéni választókerületi rendszerben válasszák a képviselöket.
V. A NEKA MEGÁLLAPODÁS
Az augusztus végén felgyorsuló tárgyalások eredményeképpen 1989. szeptember 18-án került sor a politikai egyeztetö tárgyalások keretében elfogadott megállapodás ünnepélyes aláírására.
A megállapodás ténylegesen az MSZMP radikális reformszárnyának és az EKA-ba tömörült ellenzéki pártoknak az álláspontját tartalmazta.
A NEKA munkájában több mint 1000 közremüködö vett részt. Közvetlenül tárgyaló személyként 60 politikus és szakember kapcsolódott be a megállapodás és a megállapodáshoz csatolt 6 törvénytervezet kidolgozásába. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon résztvevö és az aláírásra összegyült 17 szervezetböl végül is 15 írta alá a megállapodást. Az Ellenzéki Kerekasztal 9 pártja közül kettö, a Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ azért nem írták alá a megállapodást - bár kulcsszerepet játszottak annak elökészítésében -, mert nem értettek egyet a köztársasági elnöknek a szabad parlamenti választások elötti és közvetlen megválasztásával.
A megállapodáshoz csatolt 6 törvényjavaslat a következö volt:
1) Az Alkotmányt módosító tervezett törvényjavaslat;
2) Az Alkotmánybíróságról szóló törvény;
3) A pártok müködéséröl és gazdálkodásáról szóló törvény;
4) Az országgyülési képviselök választásáról szóló törvény;
5) A Büntetö Törvénykönyv módosításáról szóló törvény;
6) A büntetöeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvény.
A megállapodásba foglalt feladatok címzettje a kormány és az országgyülés. A felek felkérik a kormányt, hogy gondoskodjék arról, hogy a törvényjavaslatokat az országgyülés elé terjessze. A megegyezés idöbeli hatályát a szabad választások útján létrejövö új országgyülés alakuló üléséig tartó idöben határozzák meg. A politikai megállapodások tehát ezen idöszakra vonatkoznak.
A megállapodás rögzíti, hogy az egyeztetö tárgyalások résztvevöi politikai, illetve személyi sérthetetlenséget élveznek a megbeszélésekkel összefüggésben kifejtett tevékenységükért. Felkérik a belügyminisztert, az igazságügy-minisztert, a legfelsö bíróság elnökét és a legföbb ügyészt, hogy az érintettek e sérthetetlenségét biztosítsák.
A kormány feladatául szabják, hogy a pártok és a megújuló társadalmi szervezetek müködéséhez szükséges "méltányos feltételeket megteremtse, a képviselöválasztás jelöltjeinek kampányára az állami költségvetésböl mintegy százmillió forintot biztosítson", kérik a Munkásörség "visszafejlesztését". Erre októberben (1989. évi XXX. évi törvény) sor is került, a jogutód nélküli feloszlatás formájában és a fegyverek begyüjtésével.
A háromoldalú Nemzeti Kerekasztal 1989. június 13-tól 1989. szeptember 18-ig müködött, és ez alatt az idö alatt töltötte be történelmi szerepét a megegyezéses magyar rendszerváltásban. Legfontosabb szerepe az volt, hogy egy plurálisan megszervezödött döntéshozó szervezetbe, hatalmi centrumba integrálta a legfontosabb rendszerváltoztató eröket. A NEKA mindhárom oldala plurálisan szervezödött politikai intézmény volt:
1) Az EKA pártjai és résztvevöi eleve megtartották szervezeti és politikai önállóságukat, és a kialakuló versengö többpártrendszer meghatározó politikai eröi voltak a megállapodás elött és maradtak a megállapodás után is.
2) Az MSZMP belsö pluralizáltsága 1988 májusa óta nyilvánvaló volt, 3-4 egymástól lényegesen eltérö "belsö párt" müködött benne. Az éles belsö megosztottság megmutatkozott Fejti György tárgyalásvezetö húzó-halasztó, az átmenetröl szóló megállapodást akadályozó szerepében. , ami majdnem a NEKA csödjéhez vezetett.
3) A NEKA harmadik oldalához tartozó 7 szervezetet szinte semmi sem füzte egymáshoz. A "harmadik oldal" léte is az MSZMP Fejti féle vonalának taktikai akciója volt, azért, hogy ne egyedül kelljen tárgyalnia és megegyeznie az EKA-val, s hogy ne az MSZMP legyen a "legbaloldalibb" szervezet a tárgyalók között, hanem például a Münnich Ferenc Társaság vagy az Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége.
A NEKA legfontosabb pártjai az MDF és az SZDSZ voltak. A két párt tárgyaló delegációi és szakértöi dolgozták ki a legfontosabb törvénytervezeteket, a megállapodás szövegtervezetét.
A NEKA harmadik legfontosabb résztvevöje a rendszerváltást és annak politikai-jogi keretit fokozatosan elfogadó MSZMP tárgyaló delegációja. Az MSZMP reformvezetöi és testületei rendszerváltoztató politikai erövé váltak a NEKA tárgyalások elött 1989 tavaszától és a NEKA tárgyalások alatt.
A NEKA politológiai szempontból
parlamenten kívüli intézmény volt, amely plurálisan szervezett, egymástól lényegesen eltérö, de a rendszerváltás politikai-jogi kereteit elfogadó szervezetekböl állt;
a Megállapodás és a hozzá kapcsolódó 6 törvénytervezet elfogadásával a magyar átmenetet meghatározó hatalmi szervezet és centrum volt;
szociológiai értelemben a rendszerváltoztató törvénycsomag kidolgozása és elfogadása révén alkotmányozó hatalomként müködött;
a megállapodás révén a kormányt és az országgyülést a törvénytervezetek benyújtására és elfogadására kényszerítö hatalmi eröként lépett fel;
a NEKA és szervezetei, valamint politikai eröi a rendszerváltás történelmi legitimációját biztosították, megkérdöjelezhetetlenné téve és igazolva a rendszerváltás politikai megegyezésen alapuló és kompromisszumos formáját és tartalmát.
VI. A RENDSZERVÁLTOZTATÓ TÖRVÉNYEK HÁROM CSOPORTJA
Az alábbiakban a rendszerváltoztató törvények három nagy csoportját ismertetem.
I.
A kormányzati apparátus elökészítette és beterjesztette az Országgyülés elé azokat a törvényjavaslatokat, amelyek még a NEKA megállapodás elött születtek meg és rendszerváltoztató szerepet töltöttek be. Az 1989 elsö felében elfogadott törvények többsége ma is része a magyar jogrendszernek. Ilyenek az
az egyesülési jogról szóló törvény (1989. évi II. tv.);
a gyülekezési jogról szóló törvény (1989. évi III. tv.);
a sztrájkról szóló törvény (1989. évi VII. tv.);
a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény (1989. évi XIII. tv.);
a népszavazásról és a népi kezdeményezésröl szóló törvény (1989. évi XVII. tv.).
II.
A NEKA tárgyalások megindulása után - az ellenzéki pártok kérésére - további nagy jelentöségü törvényeket a kormány már nem terjesztett az Országgyülés elé.
A NEKA "rendszerváltoztató sarkalatos törvényeit" - a kormány elöterjesztése alapján - 1989. október 17. és 20. között fogadja el az Országgyülés:
az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvényt;
az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényt;
a pártok müködéséröl és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvényt;
az országgyülési képviselök választásáról szóló 1989. évi XXIV. törvényt;
a köztársasági elnök választásáról szóló 1989. évi XXXV. törvényt.
Az 1985-ben megválasztott Országgyülés legemlékezetesebb órái azok voltak, amikor az Országgyülésben 1989. október 21-én bejelentették, hogy október 23-án Szürös Mátyás, az Országgyülés elnöke mint ideiglenes köztársasági elnök fogja kikiáltani a Magyar Köztársaságot.
Az Országgyülés november 23-án megválasztotta az Alkotmánybíróság elsö 5 tagját, s az Alkotmánybíróság 1990. január 1-jén megkezdte müködését. A következö 5 tagot az új választások után megalakult Országgyülés választotta meg 1990 júniusában.
Az 1989 júniusában elfogadott népszavazási törvény alapján - támogató aláírások összegyüjtése után - kötelezö népszavazást ír ki az Országgyülés 1989. november 26-ára. Az elsö országos népszavazás (az ún. "négy igenes népszavazás") kérdései közül három - a Munkásörség feloszlatása, a munkahelyi pártszervezetek megszüntetése már megtörtént, az MSZMP vagyoni elszámoltatása pedig ekkorra már elkezdödött. Jelentösége már csak a köztársasági elnök választásának volt. A tét az volt, hogy az elsö köztársasági elnök megválasztására még a választások elött - a tervek szerint az év végéig vagy januárban - kerüljön-e sor, és hogy a köztársasági elnököt közvetlenül a nép válassza-e? A szavazásra jogosultak 58 %-a vett részt a népszavazáson, és a résztvevök 50,07 %-a szavazott a parlamenti választások utáni elnökválasztásra.
A népszavazást kezdeményezö SZDSZ-nek és Fidesznek a legföbb célkitüzése az volt, hogy megakadályozzák az akkor nagy esélyes Pozsgay Imrének (az MSZP jelöltjének) a köztársasági elnökké választását. Ez a népszavazás tette országosan ismert párttá egyúttal az SZDSZ-t.
III.
Az országgyülés 1990-ben még elfogadta A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt, amely az utolsó rendszerváltoztató törvény volt, amit az 1985-ben megválasztott parlament fogadott el.
Április 29-én az MDF és az SZDSZ vezetöi pártközi megállapodást írtak alá, melyet az országgyülés alakuló ülésének napján hoztak nyilvánosságra. A megállapodás legfontosabb pontjai a következök voltak:
a két párt támogatja a kétharmados többséghez kötött törvények számának csökkentését;
a kormánnyal szemben az ún. konstruktív bizalmatlansági indítvány bevezetését;
a köztársasági elnököt az országgyülés válassza meg;
a köztársasági elnöki pozícióra Göncz Árpádot jelölik.
A rendszerváltoztató országgyülésben 1990. május 23-án megszavazták az új kormányt, melyet az MDF, az FKgP és a KDNP koalíciója alakított Antall József vezetésével.
Az országgyülés június 19-én módosította az Alkotmányt az 1990. évi XL. törvénnyel az MDF-SZDSZ megállapodásnak megfelelöen. Göncz Árpádot az országgyülés 1990. augusztus 3-án - az elsö fordulóban - megválasztotta a Magyar Köztársaság elnökévé.
Az alkotmányos rendszerváltás törvényei közül már csak az önkormányzatokra vonatkozó törvények megalkotása hiányzott. Ezt a törvényhozási feladatot az új országgyülés 1990 augusztusában teljesítette, amikor elfogadta az önkormányzatokról szóló, és az önkormányzati képviselök és polgármesterek megválasztásáról szóló törvényeket.
Ezek a törvények szüntették meg Magyarországon a szovjet típusú "tanácsrendszert". Az önkormányzati választásokra 1990. szeptember 30-án és október 14-én került sor. A közvetlenül választott polgármesterek között 83 % független, párton kívüli volt. A rendszerváltoztató törvények harmadik csoportját már az új országgyülés fogadta el 1990 nyarán, ez a testület hozta létre a Köztársaság új alkotmányos intézményeit.
VII. AZ ALKOTMÁNYOS RENDSZERVÁLTÁS TARTALMA ÉS ÖSSZEGEZÉSE
A rendszerváltás tartalmát leginkább az alkotmányos rendszer és a társadalmi berendezkedés változásán keresztül tudjuk érzékeltetni, ezt szemlélteti az alábbi táblázat:
|
Intézmény |
A rendszerváltás elött (1988-89) |
A rendszerváltás után (1989-90) |
|
|
Államforma és az állam jellege |
Magyarország köztársaság, amely független, demokratikus jogállam és amelyben minden hatalom a népé. |
||
|
Társadalmi berendezkedés |
Magyarország társadalma szocialista társadalom, amelyben az állam védi a dolgozó nép szabadságát és hatalmát, és harcol minden kizsákmányolás ellen. |
Az alkotmány a társadalmi rend és a társadalmi berendezkedés jellegét nem határozza meg. |
|
|
A hatalom jellege és tartalma |
A társadalom vezetö osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a parasztsággal, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja. A szocializmus építésében részt vesznek a társadalmi szervezetek. A Magyar Népköztársaság része a szocialista világrendszernek, fejleszti és erösíti barátságát a szocialista országokkal. |
Minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselöi útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Tilos a hatalom eröszakos megszerzése vagy kizárólagos birtoklása. Az ilyen törekvéssel szemben mindenki jogosult és köteles törvényes úton fellépni. |
|
|
A hatalom osztálytartalma |
A dolgozó nép, és azon belül is a munkásosztály gyakorolja a hatalmat. |
A hatalom osztályjellegére az alkotmány nem utal, társadalmi réteget vagy osztályt mint a hatalom birtokosát nem emel ki. A hatalom a népet illeti meg. |
|
|
Pártrendszer és pártalapítás |
A társadalom vezetö ereje a munkásosztály marxista-leninista pártja. Ez a formula fejezi ki a magyar társadalom politikai rendszerének pártközpontúságát, az egyetlen párt kizárólagos hatalmi pozícióját, a párturalom és a pártszuverenitás érvényesülését. Ebböl a formulából (alkotmány 3.§) vezette le alkotmányos legitimitását az MSZMP. Ebböl következett, hogy az állami szervek pártirányítás alatt álltak. Ebböl a formulából fakad a párt elsö titkárának hatalmi pozíciója, uralmi szerepe, hadsereg-föparancsnoki jogosítványa. A párt vezetö testületének tagjai (politikai bizottság, központi bizottság) vezetö párttisztségükkel egy idöben állami szervezetek és intézmények vezetö tisztségeit is betöltötték. Így a párt elsö titkára mindig tagja volt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az Elnöki Tanács Elnöke tagja volt a politikai bizottságnak, a kormányfö tagja volt a politikai bizottságnak, a Hazafias Népfront elsö titkára vagy elnöke általában tagja volt a politikai bizottságnak, ugyanígy a Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke is tagja volt a politikai bizottságnak. A pártállami hatalmi szerkezet alapját teremtette meg a 3. § és az összeférhetetlenségi szabályok hiánya, amellyel szemben éppen hogy az összeférhetöség, a vezetö párt és állami funkciók együttes betöltésének a rendszere volt a jellemzö. |
A pártok szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek, és közremüködnek a népakarat kialakításában. A pártok tevékenységét illetöen az alkotmány kimondja, hogy azok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Törvény határozza meg azokat a tisztségeket és közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselöje nem tölthet be. A párt és az állami tisztségek egyidejü betöltését tiltó és az egyéb összeférhetetlenségi szabályok hivatottak szétválasztani a pártállami rendszer kialakulását. Nem lehetnek pártoknak tagjai: a bírók, az ügyészek, a fegyveres erök, a rendörség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai, az alkotmánybíróság tagjai. A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. |
|
|
A társadalmi-politikai szervezetek |
A társadalmi szervezetek a szocialista építömunkában vehetnek részt, így például a Hazafias Népfront, amely a szocializmus teljes felépítésére tömöríti a társadalom eröit, vagy a szakszervezetek, melyek védik és erösítik a néphatalmat, a dolgozók érdekeit. |
Az alkotmány kimondja, hogy a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók szakszervezeteket és érdekképviseleti szerveket hozhatnak létre érdekeik érvényesítésére. |
|
|
Nemzetközi kapcsolatok |
A Magyar Népköztársaság a szocialista világrendszer része. Barátságát elsösorban a szocialista országokkal erösíti és a haladás érdekében együttmüködik a világ más népeivel és országaival. |
A Magyar Köztársaság együttmüködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával. Felelösséget érez a határain kívül élö magyarok sorsáért. Elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait és biztosítja a vállalt kötelezettségek és a belsö jog összhangját. |
|
|
Az állam szerepe és funkciói |
Az állam védi a dolgozó nép szabadságát, hatalmát és a kizsákmányolásmentes társadalmi berendezkedést. Az állam határozza meg a gazdaság életét, irányítja és ellenörzi a népgazdaságot, a szövetkezetek a szocialista állam társadalmi és gazdasági céljaival összhangban szolgálják tagságuk érdekeit és részesei a szocialista társadalmi rendnek. |
Magyarország gazdasága piacgazdaság. Az állam elismeri a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. Elismeri a szövetkezetek önállóságát és tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. Az állam gazdaságszervezö szerepéröl az alkotmány nem rendelkezik, bár a 35. § (1) bekezdés e) pontja kimondja, hogy a kormány biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, és gondoskodik megvalósításukról. |
|
|
Tulajdoni rendszer |
Az állami tulajdon az egész nép vagyona. Az alapvetö termelési eszközök kizárólag állami tulajdonban vannak. Az alkotmányban felsoroltakon kívül még külön törvény állapítja meg az állam kizárólagos gazdasági tevékenységének a körét is. Az állami vállalatok önállóan gazdálkodnak, a népköztársaság fejleszti a szövetkezeti szocialista tulajdont. Elismeri a személyi tulajdont. Elismeri a kisárutermelök társadalmilag hasznos gazdasági tevékenységét, a magántulajdon és a magánkezdeményezés azonban nem sértheti a köz érdekeit. |
A magántulajdon és a köztulajdon egyenjogú és egyenlö védelemben részesül. Az állam kizárólagos tulajdonjogát, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységi körét az alkotmány nem sorolja fel, hanem azt külön törvényre (Polgári Törvénykönyv) bízza. Megállapítja, hogy az állam tulajdonában álló vállalatok önállóan gazdálkodnak, az állam támogatja a szövetkezeteket és elismeri önállóságukat, tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. A köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot, a tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekböl szabad. |
|
|
A társadalmi rend alapja |
A népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes állampolgár joga és kötelessége, hogy dolgozzék. Munkájukkal munkaversenyben a munkafegyelem fokozásával vesznek részt és a szocialista építés ügyét szolgálják. Az elosztás fö elve a mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint. |
A köztársaság alkotmánya a társadalmi rend fogalmát nem használja és annak alapját sem definiálja. |
|
|
Alapvetö jogok |
A népköztársaság alkotmányának VII. fejezete szabályozza az állampolgárok alapvetö jogait és kötelességeit. A népköztársaság tiszteletben tartja az emberi jogokat, azokat a szocialista társadalom érdekeivel összhangban kell gyakorolni. Elsö helyen biztosítja a munkához való jogot, amely jog érvényesülését a népgazdaság termelö eröinek tervszerü fejlesztésével biztosítja a népköztársaság. Ezen kívül elismeri a pihenéshez, a munkaidö törvényes megállapításához, az üdülés megszervezéséhez való jogot, az élet, a testi épség, az egészség védelmét, az öregség, betegség, munkaképtelenség esetére való ellátást, a müvelödéshez való jogot, a tudományos és müvészi alkotó tevékenység szabadságát, a jogegyenlöséget, a nemzetiségiek számára biztosítja az anyanyelv használatát. Kimondja, hogy a nök és a férfiak egyenlö jogokat élveznek. A népköztársaság biztosítja a lelkiismeret, a vallás szabadságát, elválasztja az egyházat az államtól. A szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot csak a szocializmus és a nép érdekeinek megfelelöen biztosítja. E jogok gyakorlását tehát feltételekhez köti. A dolgozók tömegszervezeteket és tömegmozgalmakat hozhatnak létre, de csak a szocializmus rendjének és vívmányainak védelmére. A népköztársaság alkotmánya elismeri a titokhoz és a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot, a személyi szabadságot és sérthetetlenséget, a menedékjogot. Kimondja, hogy a népköztársaság minden állampolgárának kötelessége a népvagyon védelme, a társadalmi tulajdon szilárdítása, a gazdaság erejének fokozása, a társadalom rendjének erösítése. |
A köztársaság alkotmánya már az elsö fejezetben az általános rendelkezések között kimondja, hogy a Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetö jogait, és hogy ezek védelme az állam elsörendü kötelessége. Kimondja, hogy az alapvetö jog lényeges tartalmát korlátozni nem lehet. Az alapvetö jogok és kötelességek az alkotmány XII. fejezetébe kerültek át, mivel egy tagoltabb alkotmányszerkezet alakult ki, bár az alkotmányt tartalmazó paragrafusok száma nem változott. Az alapvetö jogokat illetöen a XII. fejezetben az alkotmány kimondja, hogy minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, és ettöl senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Mindenkinek joga van a szabadságra, a személyi biztonságra. Az alkotmány felsorolja az állam büntetöhatalmával kapcsolatban és azzal szemben az állampolgárt megilletö alapvetö jogokat. Így az igazságos és nyilvános tárgyalás jogát, az ártatlanság vélelmét, a védelem jogát, a jogorvoslathoz való jogot. Kimondja, hogy minden ember jogképes a köztársaságban. Mindenkit megillet a szabad mozgás és a lakhely szabad megválasztásának joga. Elismeri a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenséghez, a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jogot. A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabad. Az egyházat elválasztja az államtól. A szabad véleménynyilvánításra mindenkinek joga van korlátozás nélkül. Korlátozás nélkül védi a sajtó szabadságát, a közérdekü adatok nyilvánosságát. Kimondja a közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség megalakítását. Elismeri a békés gyülekezési jogot korlátozás nélkül. Elismeri a szervezetalapítás szabadságát és az egyesülési szabadságot korlátozás nélkül. Elismeri a panasz vagy kérelembeterjesztési jogot, a menedékjogot. A köztársaság alkotmánya biztosítja a férfiak és nök egyenjogúságát, a gyermek jogát a családi életre. Elismeri, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának és képviseletüket biztosítani kell. Biztosítja, hogy magyar állampolgár külföldröl bármikor hazatérhessen és az országból kiutasítani ne lehessen. Minden polgár részt vehet a közügyek vitelében. A hátrányos megkülönböztetést törvény tiltja. Egyenlö munkáért mindenkinek egyenlö bérhez van joga. Joga van mindenkinek a testi és lelki egészséghez. Rokkantság, öregség, betegség, árvaság esetén ellátásra jogosultak az emberek. Biztosítja a köztársaság a müvelödéshez való jogot, a tudományos és a müvészi élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát. Tudományos igazságot csak a tudomány müvelöi jogosultak megállapítani. Kimondja, hogy az alapvetö jogok megsértése miatt bírósághoz lehet fordulni. Mintegy háromszorosára emelkedett a köztársaság alkotmányában nevesített emberi és állampolgári jogok katalógusa 1988-hoz képest. |
|
|
Szuverenitási jogok |
Az országgyülés gyakorolja a népszuverenitásból eredö összes jogot. Az országgyülés megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely helyettesíti az országgyülést akkor, amikor az nem ülésezik. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyülés szinte minden jogosítványával rendelkezik, de az alkotmánytörvényt nem módosíthatja és a késöbbi alkotmánymódosítások során néhány ügyben korlátozta a NET országgyülést helyettesítö jogát. |
A fö hatalmi jogosítványokkal kizárólag az országgyülés rendelkezik. Az országgyülés a köztársaság legfelsöbb államhatalmi és népképviseleti szerve, és a népszuverenitásból eredö jogokat gyakorolja. Megválasztja a köztársaság elnökét, a miniszterelnököt, az alkotmánybíróság tagjait, az országgyülési biztosokat, az állami számvevöszék elnökét és alelnökeit, a legfelsöbb bíróság elnökét és a legföbb ügyészt. |
|
|
Összeférhetetlenségek |
A népköztársaság alkotmánya összeférhetetlenségi szabályokat csak a NET és a Minisztertanács vonatkozásában állapít meg. Ezen kívül kimondja, hogy minden magatartás és tevékenység, amely ellentétben áll a társadalom érdekeivel, összeférhetetlen az országgyülési képviselö megbízatásával. A hatalomkoncentráció elvéböl fakadóan összeférhetetlenségi szabályokat lényegileg az alkotmány nem ismer. Az alapvetö társadalmi szervezetek, gazdasági szervezetek, fegyveres testületek, államigazgatási szervek vezetöi mind az országgyülés tagjai voltak. |
A köztársaság alkotmánya részletesen megállapítja a politikai-szervezeti összeférhetetlenség eseteit és azt, hogy az országgyülési képviselök mely szervezeteknek nem lehetnek tagjai, illetve milyen szervezetekben nem fejthetnek ki tevékenységet. Így az országgyülési képviselö nem lehet köztársasági elnök, az alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok biztosa, az állami számvevöszék elnöke és számvevöje, nem lehet bíró, ügyész, államigazgatási szerv dolgozója, továbbá fegyveres erök, a rendörség és a rendészeti szervek hivatásos állományának tagja. A gazdasági összeférhetetlenség szabályait a képviselök jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény állapítja meg. |
|
|
Az országgyülés müködése |
Az országgyülés évenként legalább két ülésszakot tart. |
Az országgyülés évenként két rendes ülésszakot tart: február 1-jétöl június 15-ig és szeptember 1-jétöl december 15-ig. |
|
|
Népszavazás |
A népszavazásról az alkotmány - a megnevezést leszámítva - nem rendelkezik. |
1997-es módosítást követöen a köztársaság alkotmánya részletesen szabályozza a népszavazás intézményét, a népszavazás típusait, a kezdeményezésre jogosultak körét, a népszavazás tilalmát és a népszavazással kapcsolatos jogorvoslatot. |
|
|
Az országgyülés helyettesítése |
Szovjet mintára a Magyar Népköztársaságban is az országgyülés általános helyettesítö szerve a Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET). A 21 tagú testület, amikor az országgyülés nem ülésezett, szinte minden kérdésben és hatáskörében helyettesíthette az országgyülést, kivéve az alkotmány módosítását és késöbb néhány egyéb ügyet. A 21 fös testület elnökét is az országgyülés választotta, aki a NET mint kollektív államfö nevében járt el. A NET törvényerejü rendeleteket alkothatott, amelyekkel törvényeket módosíthatott és ezeket az országgyülésnek köteles volt a legközelebbi ülésen bemutatni. |
A köztársaság alkotmánya eltörölte a NET intézményét. Az országgyülést semmilyen állami szervezet sem helyettesítheti - a rendkívüli helyzeteket és állapotokat leszámítva -, hatáskörébe tartozó jogosítványokkal semmilyen szervezet sem rendelkezik rajta kívül. A NET helyett az országgyülés által választott köztársasági elnök gyakorolja az államföi jogokat. A köztársasági elnöki intézmény el van választva az országgyüléstöl, a köztársasági elnök nem lehet az országgyülés tagja. Az országgyülés és a bizottságok ülésein részt vehet, törvényt kezdeményezhet és a törvényeket jogi kifogások esetén egy ízben visszaküldheti az országgyülésnek vagy megküldheti az alkotmánybíróságnak aláírás és kihirdetés elött. Az alkotmány részletesen tartalmazza a köztársasági elnök tisztségétöl való megfosztásának lehetöségeit és eljárását. |
|
|
Államfö |
A 21 tagú elnöki tanács, amely egyúttal az országgyülés helyettesítöje. Kollektív államföi testület, amelynek elnöke a NET-et mint testületet képviseli. |
Egyszemélyes államfö a parlament által 5 évre választott köztársasági elnök. Megbízatási ideje egyszer meghosszabbítható. |
|
|
Alkotmány-védelem |
Az alkotmány végrehajtásán az elnöki tanács örködik. Megsemmisít, illetve megváltoztat minden olyan jogszabályt, államigazgatási határozatot, amely az alkotmányba ütközik. 1984-töl az országgyülés alkotmányügyi tanácsot választ, amely ellenörzi a jogszabályok és a jogi iránymutatások alkotmányosságát. Az alkotmánnyal ellentétes rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, de ez a hatásköre nem terjed ki az országgyülés, a NET által alkotott jogszabályokra, továbbá a Legfelsö Bíróság irányelveire és elvi döntéseire. A parlament által választott alkotmányügyi bizottság korlátozott esetekben és az országgyülést nem kötelezve hoz határozatokat. |
Az Alkotmánybíróság - korlátozás nélkül - felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát. Alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. Törvényben meghatározott esetekben az Alkotmánybíróság eljárását bárki kezdeményezheti. |
|
|
Állampolgári jogok érvényesülése és felügyelete |
Az alkotmány az állampolgári jogok érvényesülését a szocialista társadalmi renddel összhangban biztosítja. |
Az állampolgári jogok érvényesülését korlátozni nem lehet, felügyeletére az állampolgári jogok országgyülési biztosának és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyülési biztosának intézményét hozza létre a parlament. Az országgyülési biztosok munkamegosztásában, az adatvédelmi biztos önálló hatáskörben jár el. |
|
|
Pénzügyi, gazdasági ellenörzés és bankrendszer |
A népgazdasági terv teljesítését az országgyülés ellenörzi és a kormány köteles azt végrehajtani. A Magyar Nemzeti Bankról az alkotmány nem rendelkezik. |
Az országgyülés pénzügyi, gazdasági ellenörzö szerve az Állami Számvevöszék. Legföbb feladata az államháztartás gazdálkodásának és az állami költségvetési javaslat megalapozottságának ellenörzése. Az Állami Számvevöszék elnökét az országgyülés választja 12 évre. Személyével és az Állami Számvevöszék szervezetével kapcsolatban szigorú összeférhetetlenségi szabályok érvényesülnek. A Magyar Nemzeti Bankról az alkotmány kimondja, hogy a törvényes fizetési eszköz kibocsátására jogosult, és feladata a fizetöeszköz értékállóságának védelme és a pénzforgalom szabályozása. Az MNB elnökét a köztársasági elnök nevezi ki 6 évre, és ö évente beszámol tevékenységéröl az országgyülésnek. |
|
|
Társadalmi formáció és berendezkedés |
A szovjet típusú diktatórikus szocializmus racionalizált és liberalizált változata (enyhített diktatúra). |
Új kapitalista társadalmi formáció. Magántulajdonon alapuló piacgazdaság, parlamenti demokrácia, versengö többpártrendszer, demokratikus jogállam. |
|
VIII. A RENDSZERVÁLTÁS ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE
A magyarországi rendszerváltás elöre nem látható és példanélküli nemzetközi történelmi változtatásoknak a része volt. Az európai kommunista berendezkedésü országok nemzetközi birodalma a világtörténelemben példátlan gyorsasággal - mintegy három év alatt - tíz országban omlott össze. Az összeomlott kommunista birodalom területén mintegy húsz új állam jött létre. A kommunista világbirodalom összeomlása tervezhetetlen és elöreláthatatlan volt még 1989 öszén is. A nemzetközi méretü rendszerváltás folyamata mintegy négyszázmillió embert érintett.
Az európai kommunista világbirodalom a II. világháború után ugyancsak mintegy három év alatt jött létre 1945 és 1948/49 között. A nemzetközi méretü "kieröszakolt rendszerváltások" sorozata egy diktatórikus nemzetközi világbirodalom kialakulását eredményezték.
A kommunista birodalom összeomlásában Magyarországnak kiemelkedö - sok tekintetben a nemzetközi kommunista rendszer összeomlását elindító - szerepe volt. Az elöadás végén összefoglaljuk a magyarországi rendszerváltás legfontosabb mozzanatait és jellemzöit.
A magyarországi rendszerváltás a szocializmus válságtüneteinek és okainak (válságdiagnózisok) feltárásával, leírásával, majd tömeges felismerésével, valamint a válságdiagnózisokhoz kapcsolódó radikális reformprogramok kidolgozásával és nyilvános vitáival indult el 1987-ben.
A válságdiagnózisok és a radikális reformok szélesedö társadalmi vitái 1988-89-ben a szocialista társadalmi berendezkedés totális válságának és megreformálhatatlanságának felismeréséhez és a tudatosodásához, ezzel együtt a rendszerváltás követelésének megfogalmazásához vezetett.
A rendszerváltás kezdetétöl plurálisan szervezödö rendszer- és politikai ellenzék (az EKA résztvevöi) az állampártban - a belsö átalakulások és hatalmi harcok eredményeképpen fokozatosan - vezetö pozícióba kerülö radikális reformerekkel hozták létre és müködtették a rendszerváltás intézményes hatalmi, döntéshozó szervezetét, a NEKA-t. A NEKA 1989 nyarán és öszén parlamenten kívüli, plurális szervezödésü (többpárti és többoldalú) alkotmányozó és törvényhozó szervezetként müködött, a kiegyezéses rendszerváltoztatás hatalmi centrumaként és intézményeként funkcionált.
A rendszerváltoztatás szervezett politikai erök és intézmények kiegyezése (szabályozott tárgyalás, közösen kialkudott és elfogadott kompromisszumok) alapján játszódott le.
A tárgyalásos úton, kiegyezéses formában eldöntött rendszerváltás egyik aktora az átalakult állampárt, továbbá a végrehajtásra kötelezett kormányzati apparátus és a rendszerváltás törvényalkotását vállaló Országgyülés volt.
A rendszerváltoztatás tömeges keretek között, eröszak alkalmazása nélkül zajlott le. A rendszerváltást végig kísérö politikai tüntetések, tömegmegmozdulások, nagyszámú résztvevövel megtartott nyilvános rendezvények felerösítették a szocialista rendszer alternatíváinak megfogalmazódását, majd egyre határozottabb követelését. Tágították a politikai mozgásteret és ösztönzöen hatottak a túlhaladott politikai megoldások elvetésére, és korábban elképzelhetetlennek és megvalósíthatatlannak tünt megoldások, alternatívák képviseletére. A rendszerváltás tömegtámogatással, de szervezett politikai erök tárgyalásai révén valósult meg. A tömegtámogatások és a rendszerváltás elementáris erejü társadalmi követelése adta a politizáló értelmiségi csoportok kiegyezéséhez a társadalmi legitimációs alapot a rendszerváltás folyamatában.
A rendszerváltás a politikai rendszer hatalmi viszonyainak és intézményeinek az átalakításával kezdödött, de felgyorsított menetben terjedt ki a gazdasági, az oktatási, a kulturális, a tömegtájékoztatási alrendszerekre egyaránt.
|
|
|
|
az elsö írásos, chartális alkotmány Magyarországon |
a második írásos, chartális alkotmány Magyarországon |
|
szovjet mintára |
több forrása van |
|
központi pártdöntés eredménye |
többpárti erök parlamenten kívüli megállapodásának eredménye |
|
felülröl kieröszakolt rendszerváltást törvényesít |
megvalósítja a demokratikus rendszerváltást |
|
ideologikus |
ideológiamentes |
A rendszerváltás rendezett körülmények között zajlott le, a politikai, kormányzati és a gazdasági alrendszerek megörizték müködöképességüket, az országot müködöképes és kormányozható állapotban vehette át a választások után az új kormánykoalíció és az új politikai vezetés.
A rendszerváltás eredményeképpen - majdnem ötven év után - Magyarország lekerült arról a történelmi kényszerpályáról, amely történelmi sorsát, fejlödésének jellegét és tartalmát elemi erövel meghatározta. Magyarország jövöje nyitottá vált, a szocialista, diktatórikus nemzetközi politikai, gazdasági és katonai rendszerböl kiszakadva a szabad és demokratikus államok közösségének részévé válhatott.
Magyarország társadalmi berendezkedését a piacgazdaság, a parlamenti demokrácia, a versengö többpártrendszer és az alkotmányos jogrendszer uralma határozza meg.
Találat: 1995
