A trianoni békediktatum

A trianoni békediktátum

A trianoni békediktátum az I. Világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének része volt. A magyar békedelegációt Apponyi Albert gróf vezette; a delegáció célja az volt, hogy etnikai, történeti, geográfiai, közlekedési és gazdasági érvekkel bizonyítsa be a történelmi Magyarország egységét, ebből következően a békefeltételek tarthatatlanságát. A delegáció tagja 828f58i volt Teleki Pál gróf geográfus, politikus is, a Kárpát-medence etnikai viszonyait bemutató "vörös térkép" megalkotója. (. - a "vörös térkép" rövid elemzése) Ez a taktika azonban nem sokat számított: Magyarországot a döntéshozatalkor meg sem kérdezték, csupán közölték a feltételeket. A győzteseket, tehát az antant tagjait az utódállamok megerősödésének szelleme vezette. Így 1920. VI. 4-én Simonyi-Semadam Sándor aláírta a trianoni békeszerződést. Az ország területének 282 000 km²-éből 93 000 km² maradt meg, tehát Magyarország kétharmadát elcsatolták.

Az új határokat a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Ez az ember mondta azt, hogy "Az etnikai határ essék egybe az államhatárral!", tehát a célja az volt, hogy sehol ne legyen kisebbség. Finoman szólva ezt nem egészen tartották be - többek közt stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontokra hivatkozva. A békefeltételek megalkotói minden bizonnyal nem is voltak tisztában azzal, hogy mit cselekszenek; jóllehet, ez nem is csoda olyan derék emberek társaságában, mint David Lloyd George angol miniszterelnök, aki Transszilvániára azt hitte, hogy egy város. A területi átalakulások a következőképpen történtek:
- Erdély, a Partium és az Alföld egy része Romániához került

- a Felvidék, a Csallóköz és Kárpátalja az újdonsült Csehszlovákiáé lett (Csallóköz: szlovák betelepítések)
- a Szerémség, Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz a szintén újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részévé vált
- a Felsőőrvidék Ausztriához került (à később Burgenlandként önálló ausztriai tartomány lett)

- Szepes és Árva megyéből 500 km²-t Lengyelország kapott meg

- a szintén a Szent Korona fennhatósága alá tartozó Horvátország is a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került, valamint Fiume és Zára Olaszország része lett.

- A későbbi berlini esethez hasonlóan kettévágott települések: Komárom, Sátoraljaújhely, Nagylak, Somoskő.

Etnikai vonatkozások szemszögéből kihagyhatatlan, hogy a 10 milliós magyarságból 3,3 millió idegen fennhatóság alá kényszerült.

Magyarország nyersanyagforrásokat (fa, szén, vasérc stb.) veszített el; nagyvárosok vesztették el vonzáskörzetüket, váltak határ menti, fejlődésképtelen településekké. A szintén egységet képező vasúthálózat is jelentős veszteségeket szenvedett el, hiszen a vasutak utódállamhoz kerülésük révén bonyolulttá váltak az egyes országrészek között. A vasútvonalak a "gúnyhatárok" meghúzásában is szerepet játszottak: erre példa a Szatmárnémeti-Nagyvárad-Arad vonal, mely Romániához került.

Gazdasági szempontból azonban az egységes birodalmi piac szétesése mellett az új államok is kedvezőtlenül jártak. A gazdasági széttagoltság az egész térség fejlődését visszavetette.

A trianoni béke alkalmatlanná akarta tenni az országot az esetleges katonai visszavágásra, így megtiltották az általános hadkötelezettséget, s 35000 főre maximálták a toborzott hadsereg létszámát.

Mindezen büntetések mellett tehát nem csoda, hogy a békediktátumot tartalmazó törvénycikkely az egyetlen fekete keretben megjelent magyar törvény (1921).

"Vigaszdíjként" Magyarország nemzetállammá lett (92 % magyar), s Sopron, a "hűség városa" magyar kézen maradt.

Magyarországon egyetlen politikai erő sem fogadta el a békét, és mindegyik a saját eszme- és érvrendszere alapján ítélte el. A béke felülvizsgálata, tehát a revízió igénye általános volt. A revízió módját és mértékét illetően azonban már nem volt egység. A nyilvánosságra a békés revízió gondolata került, ám az utódállamok magatartása miatt ez nem bizonyult elegendőnek. Helyenként a teljes revíziót, vagyis a teljes történelmi Magyarország visszacsatolását követelték, másutt pedig az etnikai érvekre hivatkozva a magyarlakta területekét.

Megjegyzendő az elcsatolt területek egy részéről, hogy azokat tehát a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, valamint Csehszlovákia kapta. A békediktátumban ezek az országok vannak megnevezve haszonélvezőnek, nem Szlovákia, nem Szerbia, nem Szlovénia. Ez a két ország pedig ugyebár már nem létezik.

A Horthy-korszak társadalmi átalakulásai:

A nagybirtokosok politikai szerepe változatlan maradt; az agrárproletariátus továbbra is hatalmas tömeget képviselt, bár megerősödött a módosabb parasztság. A polgárság és a munkásság létszáma növekedett, ám az utóbbi összetétele megváltozott: csökkent a szakmunkások és nőtt a betanított munkások, illetve a segédmunkások aránya, ami együtt járt a női munkaerő arányának megnövekedésével. Az "úri középosztály" továbbra is a gentry életeszményt akarta követni. A lényeg tehát az, hogy Magyarországon megmaradt az úri és a paraszti világ közti hierarchikus különbség.

Kiterjesztették a nőkre is a választójogot, valamint a munkába állás révén lehetőség nyílott az önálló női egzisztencia megteremtésére. Ennek folytán azonban a népességnövekedés üteme lassult.

Oktatás à Klebelsberg Kuno àkultúrfölény