A muszlimok kisebbségben - iszlam

A muszlimok kisebbségben - iszlám

A nyugatiak hátán már a muszlim fundamentalizmus gondolatától is végigfut a hideg, bár más vallások fundamentalistái nem okoznak ekkora ri­adalmat. Ez a fajta hozzáállás alapvetöen meghatározza a nyugati ember és a hazájában élö muszlimok viszonyát. Európában öt-hatmillió, az Egye­sült Államokban hét-nyolcmillió muszlim él. Németországban és Fran­ci­a­or­szágban ezer-ezer, Nagy-Britanniában ötszáz mecset áll a hívek ren­del­ke­zésére. A nyugati világot otthonának valló muszlimok legalább fele olyan szülök gyermeke, akik az 1950-es, 19 828d33i 60-as években vándoroltak ki. Ezek a muszlimok már nem olyan visszahúzódók, mint szüleik, magasabb is­ko­lázottságúak, nagyobb nyilvánosságot követelnek, és azt várják, hogy a több­ségi társadalom befogadja öket. Követeléseik néha rossz hely­zet­e­lem­zé­sen alapulnak, mint például dr. Kálim Siddiqui kísérlete arra, hogy az 1990-es évek Nagy-Britanniájában muszlim parlamentet hozzon létre. Öt­le­­te a brit muszlimok többségének tetszését sem nyerte el, de kiváltotta a he­lyiek rosszallását, akik megrettentek, hogy a muszlimok nem akarnak be­illeszkedni. A Sátáni versek körül dúló vihar idején, azt követöen, hogy brad­fordi muszlimok a könyv példányait nagy közönség elött elégették, az el­­lenséges indulatok legkülönfélébb megnyilvánulásaival kellett szem­be­néz­niük. A muszlimok többsége bár a könyvvel nem értett egyet, mégsem kí­vánta az író halálát. Az európaiak szemmel láthatóan nemigen tudják, ho­gyan bánjanak muszlim honfitársaikkal. Németországban török vendég­mun­kások estek áldozatul rasszista csöcseléknek, a francia sajtó pedig rossz színben tüntette fel az iskolában hidzsáb-ot viselö lányokat. A brit szi­geteken óriási közfelháborodást vált ki, ha muszlimok saját iskolát kö­ve­telnek gyermekeiknek, de nem hallani zsidó, katolikus vagy kvéker is­ko­lák elleni tiltakozásokról. Az embernek olyan érzése van, mintha a brit tár­sa­dalom a muszlimokat az ország biztonságának aláásására készülö ötödik had­oszlopként kezelné. Az Egyesült Államokban élö muszlimok sokkal jobb helyzetben vannak. A muszlim bevándorlók magasabb isko­lá­zott­sá­gú­ak, és általában a középosztályhoz tartoznak. Doktorok, tudományos ku­ta­tók, mérnökök, míg európai hittársaik elsösorban a gyárakban keresik ke­nye­rüket. Az amerikai muszlimok úgy gondolják, hogy szabad akaratukból lak­nak az Egyesült Államokban. Amerikaiakká szeretnének válni, s az ol­vasz­tótégely-elmélet hazájában ez nagyságrendekkel egyszerübb, mint Eu­ró­pában. Egyes muszlim személyiségek, mint például a fekete és muszlim ér­dekvédelem emblematikus figurájaként ismertté vált Malcolm X (1925-1965), az Iszlám Nemzete nevü szeparatista afro-amerikai szervezet veze­tö­je, az emberjogi mozgalmak aranykorának idején nagy népszerüségre tet­tek szert. Az Iszlám Nemzete azonban meglehetösen eretnek nézeteket val­lott. A pártot 1930-ban alapította egy detroiti vigéc, Wali Fard Mohamed Fard. Fard 1934-ben titokzatos módon eltünt, s a vezetést Elijah Mohamed (1897-1975) vette át. A szervezet azt hirdette, hogy Fard az Úr földi meg­tes­tesülése volt, s nem gyözte hangsúlyozni, hogy a fehér embert ve­le­szü­le­tett gonoszság jellemzi. Emellett tagadták a halál utáni életet. Mondani sem kell, hogy az iszlám szemszögéböl üzenetük meglehetösen eretnek gon­dolatokat közvetít. A nyugati világot elsö számú közellenségnek bé­lyeg­zö Iszlám Nemzete azt követelte, hogy a rabszolgasorban eltöltött éve­kért cserébe az afro-amerikaiak kapjanak egy saját, független államot. Mal­colm X Elijah Mohamed erkölcsi rugalmassága láttán kiábrándult az Isz­lám Nemzetéböl, s követöivel együtt a szunnita irányzathoz csatlakozott. Hi­tehagyásáért két évvel késöbb meggyilkolták. Az Iszlám Nemzetével azon­ban a média mind a mai napig többet foglalkozik, mint a sokkal na­gyobb Amerikai Muszlim Misszióval. A szervezet, melyet Malcolm X ala­pí­tott, jelenleg vegytiszta ortodox irányvonalat követ, tagjait az al-Azharra kül­di tanulni, és igyekszik kitapogatni a fehér amerikaiakkal való együtt­mü­ködés lehetöségeit, hogy közösen tehessenek egy igazságosabb tár­sa­da­lom kiépítéséért. A Nemzet meglehetösen különös eszmeisége és elutasító ál­láspontja tökéletesen megfelel a muszlimok-ról kialakult nyugati elö­í­té­le­tek­nek, melyek az iszlámot intoleráns és fanatikus vallásnak láttatják.

1947-ben nem minden igazhitü költözött Pakisztánba. Indiában jelenleg több mint 115 millió muszlim él. Nagy létszámuk ellenére is nagyobb veszélyben, szorultabb helyzetben érzik magukat, mint Nyugaton élö testvéreik. A muszlim és hindu közösségekben még mindig kísért az 1947-es események, az országmegosztást követö vérengzések emléke, s bár számos hindu kiáll a muszlimok jogaiért, az iszlám követöin a sajtó gyakran elveri a port. Bezárkózással, gettómentalitással vádolják öket, azt vágják a fejükhöz, hogy szívükben Pakisztánhoz vagy Kasmírhoz húznak. Felróják nekik, hogy túl sok a gyerekük, és maradinak bélyegzik valamennyiüket. Az indiai muszlimokat kiszorították a falvakból, nem szívesen alkalmazzák, és gyakran megalázó körülmények között laknak. A dicsö mogul múltra ma már csak az épületek emlékeztetnek: a Tadzs Mahall, a Vörös Eröd és a Dzsama Maszdzsid. Ez utóbbinál van az egyik gyülekezöpontja egy szélsöséges hindu fundamentalista csoportnak, a Bháratija Dzsanata Pártnak (Bharatiya Janata Party, BJP), amely azt állítja, hogy a muszlim müemlékeket eredetileg hinduk emelték, hiszen a hódítók elöször lerombolták a hinduk templomait, s helyettük mecseteket építettek. A BJP fö célpontja az Ayodhyában lévö Babri Maszdzsid volt, melyet a mogul dinasztia alapítója építtetett. Az épületet a párt hívei 1992 decemberében tíz óra alatt tették a földdel egyenlövé, miközben a sajtó és a hadsereg tétlenül szemlélte az eseményeket. A történtek sokkolták az indiai muszlim közösséget. A muszlimok rettegve gondoltak arra, hogy a mecset lerombolása csak a jelképes kezdet, és hamarosan még az emléküket is ki-söprik az országból. A megsemmisüléstöl való félelem vezérelte tiltakozó mozgalmukat a Sátáni versek ellen, melyet szintén hitük elleni támadásnak tartottak. A bezárkózás és a vallási türelmetlenség azonban nem fér meg az indiai iszlám toleráns és civilizált hagyományaival. A rettegés és az elnyomás azonban ezúttal is a vallás elkorcsosulásához vezetett.