A keresztes haborúk - iszlam

A keresztes háborúk - iszlám

A szeldzsuk korban kialakult új politikai rendet, melyet a központtól gya­kor­latilag független emírek uralma jellemzett, a birodalomnak a XI. század vé­gén kezdödött haláltusája sem bontotta fel, még nyilvánvaló fo­gya­té­kos­sá­gai ellenére s 838b16i em. Az emírek egymással vívott csetepatéi szinte lehe­tet­len­né tették, hogy együtt szálljanak szembe a birodalmat fenyegetö ellen­ség­gel. Az 1099 júliusában bekövetkezett tragédia fájdalmas módon éb­resz­tette rá a muszlimokat a helyzet válságos voltára. A Nyugat-Európából ér­kezö keresztesek bevették a Mekka és Medina után sorban a harmadik leg­szentebb muszlim várost, Jeruzsálemet, és Palesztinában, Libanonban és Ana­tóliában létrehozták saját államaikat. A térségben tevékenykedö, a bi­ro­dalom hanyatlását kihasználva egymás ellen fenekedö emírek képtelenek vol­tak a közös és hathatós fellépésre, s tulajdonképpen leeresztett fegy­ver­rel várták a nyugati erök rohamát. Több mint ötven év telt el, mire Ímád al-Dín Zangí, Moszul és Aleppo ura 1144-ben ki bírta verni a kereszteseket Ör­ményországból, és újabb fél évszázad kellett ahhoz, hogy a nyugaton Sza­laddinként elhíresült, kurd származású hadvezér, Júszuf ibn Ajjúb Szaláh ad-Dín 1187-ben visszahódítsa Jeruzsálemet a keresztesektöl, akik min­den nehézség ellenére a XIII. századig örizték tengerparti hadállásaikat a Közel-Keleten. Valójában tehát ennek a vészhelyzetnek köszönhetö, hogy a Szaladdin alapította Ajjúbida-dinasztia messze tovább tartotta ma­gát, mint a Termékeny Félhold vidékén garázdálkodó emírek gyenge lá­ba­kon álló államocskái. Hadjáratának kezdeti szakaszában Szaladdin elöször le­gyürte az egyiptomi Fátimidákat, területeiket egyre növekvö bi­ro­dal­mához csatolta, a lakosságot pedig visszatérítette a szunnita iszlámhoz.

A keresztes háborúk a nyugati világ történelmének szégyenteljes, mégis je­lentös eseményei. A Közel-Kelet muszlim lakóinak pusztulást hoztak, ám Irak, Irán, Közép Ázsia, Afganisztán, India vagy Malájföld igazhívöi szá­má­ra nem jelentettek többet távoli határvillongásoknál. A muszlim történé­szek csak a XX. században, a nyugati fenyegetésre és hatalmi gögre vála­szul fedezték fel ismét a keresztes háborúk évtizedeit, s a nyugati imperia­lizmus ellen egy újkori keresztes hadjáratot gyözelemre vezetni képes hadvezér után sóvárogva figyeltek fel újra a diadalt diadalra halmozó Szaladdin alakjára.