A hunok

A hunok

Aki figyelmesen tanulmányozza az ujgur népről mondottakat, nem lehet kétsége a Hunok és az Ujgurok azonossága felől és arról sem, hogy a magyarság ősei is az ő nemzetségeik közül váltak ki.

A Resideddin- nél és Abulgazi- nál található krónikák kivonatai állítják, hogy az ujgur nép (két részre szakadva: az On-ujgurok és a Tokuz-ujgurok) 120 vagy 122 nemzetségből állott. Ezek a nemzetségek nem választottak fejedelmet, a kisebb-nagyobb törzsekben a nemzetségek önálló életet éltek. Lényegileg ugyanezt mondja Baráthosi-Balogh Benedek is a hunokról.

A kínai forrásokban az ősidőből nem maradtak fenn személynevek, csak törzsnevek szerepelnek. A legrégibb feljegyzésekben Dsong és Tik a hunok neve. Abulgázi kivonatában azt írja, hogy az ujgurok őshazája Mongóliában volt a 10, illetve 9 folyó mellett, ahol 3000 évig laktak.

Kína őstörténete a mesebeli ősidőkkel kezdődik. Ezekben a legrégibb mesés történ 858f59i eti időkben is szerepelnek már a hunok. Egyes történészek arra következtetnek, hogy Kína ősi népének nemzetté tömörítője a hun volt. A hagyományokból teljes bizonyossággal megállapítható, hogy már a történelem előtti Időkben a hun és a kínai nép egymás szomszédja volt. A kínai történészek megállapítása szerint Kr.e. a XXIII. században a hegyi dsongoknak, a Hia dinasztia idejében (Kr.e. 2000 körül) Hi-Un-Nu-nak, a Csó dinasztia idejében (Kr. e. 1000 körül) Hien-Jun- nak, a Hanok Idejében (Kr. születése körüli idő) Hiung-No- nak nevezik a hunokat.

A kínai mondakör Kr. e. a XXVIII. században már félig történeti korrá változik. Az öt császár korszakában Szün császárról említik a Kr. e. XXIV-XXIII. században, hogy 5000 li hosszú területen keresztül eljutott a meg nem művelt földekhez, s nyugaton meghódította a dsongokat, szakákat, kuszukat, tikeket, kiangokat, északon pedig a hegyi dsongokat. Jü császárról pedig az van feljegyezve, hogy előtte meghódolnak a kien-lien, szaka, kuszu és nyugati dsongok. A Kr. e- XXIII. században a hun törzsek állandóan zavarják a Kínai Birodalmat.

Ezt a hatalmas országot megtelepedett földműves nép lakta, szemben a harcias, különféle néven nevezett hun, vagy ujgur néppel, amely nép a sztyeppe füves pusztáin állattenyésztő életet élt. Természetesen szükségleteit a ruházkodás, a kézművesség produktumai terén nem tudta mind maga előállítani, ezeket zsákmányolás, rablás (modem szóval háború) útján vette el déli szomszédaitól. A kifejlődött több ezer éves viaskodás után - mialatt a nemzetségek, törzsek százai pártoltak át, olvadtak be a kínai népbe - a békés földművelők felülkerekedtek és Kína túlerőre tett szert, az ujgur - hun birodalom hatalma pedig a testvérharcok következtében összeomlott.

Mint azt láttuk, Buka khán 26 országot hódított meg, amelyek lakossága olyan ősöktől származott, akik Mezopotámiából vándoroltak el egykori Turkesztánba: tehát lényegileg rokonfajúak voltak. A számtalan háború testvérnépek között folyt, tehát az "öreg turáni átok" szólás élő valóság volt!

A négy -az ujgur krónikákra hivatkozó és Thury által idézett író munkáiból következik, hogy Belső- Ázsiát a Bajkál- tónál nyugatra Oguz khán népének ivadékai lepték el, bár különféle névvel jelöli őket a történelem.

A Kr. e. XXIII. századra a hunokból négy önálló nép alakul ki: a dsong, a szaka, az ugor és a kiang. Ezek már nem törzsnevek, hanem külön országoknak és népeiknek a neve. Hogy egy ilyen szétváláshoz hosszú idő szükséges, azt felesleges megemlíteni.

Fontoljuk meg: a Mezopotámiából Turkesztánba érkezett bevándorlók létszáma - már élelemtermelő - állattenyésztő kultúrfokon élő népekről volt szó - kb. 2000 év alatt megszázszorozódhatott. Tehát a primitív életkörülményekkel együtt járó természetes veszteségek ellenére is a Han dinasztia idejében többmilliós birodalmakról beszélhetünk. Ha pl. a K'ang kiü hadseregének létszámát a források e korban 120 000 harcosra teszik, úgy ennek az országnak a népessége legkevesebb 1,2 millió kellett legyen.

Az első hun fejedelem, akit nevéről is ismerünk, Thobán sennyő, aki hatalma alá hajtotta Belső-Ázsia hunságát. Thobán uralkodása után a hunok keleti nagy világbirodalmának felbomlásáig, mindig ugyanazon családból kerülnek ki a hun uralkodók, sőt a birodalom alkirályai is. Ez arra mutat, hogy ennek a családnak régi, elismert jogú dinasztiának kellett lennie.

Thobán uralkodása végéről írják a kínai könyvek azt a családi tragédiát, amely a hun fejedelmi udvarnál lejátszódott. A hunok többnejűségben éltek. Az öregedő Thobán egyik fiatal felesége megveszti a szívét s rábírja, hogy az elsőszülött trónörökös helyett az ö fiát jelölje ki utódjának. A hivatalos trónörökös így útban áll, akit el kell tenni láb alól. A kínai kútfők szerint a sennyő el akarta tenni az elsőszülöttet láb alól, hogy a fiatalabb fiút tehesse trónörökössé. Ezért Mó-Tun-t elküldötte Aszi királyához kezesként. Mialatt Mo-Tun ott békekezes volt, Thobán hirtelen megtámadta Aszi- t. Ezek e miatt meg akarták ölni a fiút, de ez elvette egy jó paripájukat és azon hazamenekült. Thobán most elismerte derekasságát és több mint tízezer katonának vezetését bízta rá. De a mellőzött trónörökös nem felejtett: egy vadászaton megölte apját, kivégeztette annak hőséges minisztereit, megölte cselszövő mostoháját és ennek fiát is, valamint azokat a minisztereket, akik megtagadták neki az engedelmességet. Aztán megtette magát sennyőnek.

Mo-Tun nevének olvasása a kínai jegyek miatt nem bizonyos: nyolc-tízféleképpen olvassák a sinológusok; legújabban Hirth azt állítja, hogy a név Bagatur vagy Batur-nak hangzott. Mao-Tun (Bátor) a hun történelem legnagyobb alakja. Hozzá csak Atillát hasonlíthatjuk. Úgy látszik, apja, Thobán teremtette meg a hun egységet, de a hun nemzet világhatalmát Bátor alapítja meg. Az egész hun állami berendezkedés, az egységes világbirodalom megteremtése, s ennek politikai és katonai vezető szerepűvé tétele a Maotun (Buka khán) munkája.

A kínai források szerint a közép-ázsiai turáni medence teljes egészében Bátor sennyő hun birodalmához tartozott. Nyugati határa tehát valószínűleg a Káspi- tóig és az Uralig terjedt.

Bátor sennyő uralkodása utolsó idejében végleg felhagy a délre való terjeszkedéssel, s hódító hadait nyugatra küldi. Hadvezére Kiok nevű fia. Először az Aszi-kat (nagy jüe-csiket) támadja meg, s annyira megveri, hogy ezek elmenekülnek Kanszuból. Királyuk is elesik, s Kiok levágott fejéből kelyhet csináltat. A menekülő aszik a szakák országára rontottak, s ezeket a mai Dsungáriából a Tarim folyó környékére nyomták. A sennyő udvarában csecsemő korától fölnevelkedett oszuni királyfi a sennyő engedélyével a nagy aszikra (jüe-csik, masszagéták) tört és ezek továbbmenekülnek előle a tahák országába. Az aszik tehát kergetik a szákokat, ezek pedig az oszunokat. Az aszik a kínaiak által Tahá-nak nevezett Baktriát foglalják el, s itt megalapítják a sok századig fennállott Indoskita Birodalmat. Az oszunok (kiuszu vagy kuszu-k) pedig Dsungáriában alapítanak hatalmas országot. Mindezek a népek hun (ujgur) fajtájúak, s így a Kaspi- tengertől és az Uraltól Indiáig, keleten pedig Koreáig minden föld hun kézbe kerül. Ekkor kerül hun hatalom alá az ujgur népnek az az ága, amelyet Hokut-nak hívnak. De Bátor sennyő nem sokáig uralkodhatott az eggyé kovácsolt rokonnépek tömegén. Meghalt, valószínűleg Kr. e. 174-ben. ő volt az első, aki az összes turáni népet egyetlen nagy egységbe tömörítette. Utóda: híres hadvezér fia, Kiok lett, aki mint sennyő Losang nevet viselt.

A zseniális hadvezér és szervező Bátor sennyő egy szempontot nem vett figyelembe: nem szabályozta a trónöröklés kérdését! Ezért utódai alatt birodalma bomlásnak indult, a kínai politika megtalálta a módját, hogy félelmes ellenségét a politika módszerével tegye tönkre: belviszályokat szított és a testvérharcok felemésztették a hunok erejét.