A hideghaború (1946-68)

A hidegháború (1946-68)

a világháború végére az USA és a Szovjetunió szövetségeseiket meghaladó katonai erejük révén szuperhatalmakká váltak:

-a háborút lezáró békék megszületéséig viszonyuk még kiegyensúlyozott, (alapvető különbségek értékrendben, ideológiában már ekkor megjelennek) későbbiekben szövetségesből ellenségekké válnak

-USA kezdetben szovjetekkel szemben optimista, jóindulatot feltételez, az egyre nagyobb kommunista térnyerés azonban megriasztja őket:

-Szovjetek nyílt vagy burkolt beavatkozással kommunista, vagy erős kommunista befolyással rendelkező kormányokat segítenek hatalomra, pl. Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában,(később Magyarországon is); valamint megpróbálják elszakítani a megszállt Észak-Iránt

(Sztálin a nyugati hatalmakkal szemben már a háború alatt blokkokban gondolkodik; a szovjet felszabadítási övezetben, a népek önrendelkezési joga ellenére szovjet mintájú rendszereket akar létrehozni)

-a baloldali mozgalmak a szovjet befolyástól függetlenül, a szovjet övezeten kívül is megerősödnek, pl. nem szovjet befolyásra kommunista hatalomátvétel: Albániában, Jugoszláviában, Kínában; hatalom átvételi kísérlet Görögországban

a szovjet fenyegetettségre először Churchill figyelmeztet fultoni beszédében (1946. március), amelyben egy következő világháború veszélyét is felvillantja, valamint utal a világ kétpólusúvá válására, először használva a vasfüggöny kifejezést

g1947 márciusában a Truman-doktrína révén amerikaiak is célul tűzik ki a szovjetek feltartóztatását, a totalitariánus rendszerek megfékezését és a szabad nemzetek megsegítését (az I. világháború utáni helyzettel ellentétben nem szigetelődhetnek el a világpolitikától)

gEnnek érdekében létrehozzák a Marshall-segélyt, melynek célja a háború sújtotta országok gazdaságának helyreállítása

ga Marshall-segélyt a Szovjetunió befolyása alatt álló területeken visszautasítják, válaszképpen létrejön a Kominform (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája), amely egyesíti a szovjet befolyás alatt álló nemzeteket

ga Zsdanov-doktrínában szovjet részről is megfogalmazzák a szovjet-amerikai szembenállást

kialakul a bipoláris világ: a világpolitikát a két szuperhatalom az USA és a Szovjetunió határozza meg:

-ideológiájuk, értékrendjük, politikai rendszerük, társadalmi berendezkedésük és gazdasági rendszerük egymással teljesen ellentétes

-mindkét hatalom magát tartja a demokrácia védelmezőjének, és ennek érdekében/védelmében akarnak minél nagyobb befolyásra szert tenni a világban

-a két rendszer egymástól katonailag és gazdaságilag is elszigetelődik:

-ennek szervezetei: katonai szempontból: NATO (1949. április; nyugati részről) és a Varsói Szerződés (1955. május, keleti részről)

-gazdasági szempontból: EGK (1957, nyugati); KGST (1949, keleti)

- verseny alakul ki minden szinten, de elsősorban a tudományos fejlesztések területén éleződik ki, ez rejt magában katonailag veszélyeket, pl. atombomba, hidrogénbomba, nagy hatótávolságú rakéták űrkutatás

-a két hatalom között állandó a feszültség, de nincs nyílt összetűzés (ezért is nevezik az időszakot hidegháborúnak), ennek oka a felhalmozott fegyverarzenál révén, ill. az atombomba feltalálásával egy esetleges háború az egész emberiség pusztulásának veszélyét hordozza magában, ezért más területeken lévő konfliktusokba avatkoznak be:

Németország:

-állandó ütközési pont

-szovjet zónából létrejön az NDK (1949)(szovjet mintára); nyugati hatalmak zónáink egyesítéséből létrejön az NSZK (1949)(kapitalista rendszer)

- Berlin kettéosztottsága, Európa megosztottságának szimbólumává válik:

-a helyzetet a Szovjetunió még 1948-ban Berlin blokád alá vonásával próbálja megszüntetni, a kialakult helyzet újabb világháborúval fenyeget, a problémát végül Nyugat-Berlin légihídon való ellátásával oldják meg, majd a szovjetek feloldják a blokádot, Berlin azonban továbbra is a feszültségek egyik gócpontja marad.

-1953-ban a berlini zavargásokat a szovjet páncélosok letörik

-1958-ban Hruscsov ultimátumot ad a nyugati hatalmaknak, hogy demilitarizálják Nyugat-Berlint, a berlini válság 3 évig húzódik, melynek során a kelet-német államból rengetegen menekülnek el Nyugat-Berlinen keresztül, a kérdés lezárására kezd el épülni 1961 augusztusában a berlini fal

Korea:

szintén újabb világháború kitörésével fenyegetett

-háború után egységes független Korea létrehozását akarták névleg, de a megszállási övezetek révén, északon kommunista, délen nacionalista rendszer alakult ki, majd Kim Ir Szen kommunista diktátor vezetésével lerohanták Dél-Koreát, ENSZ felhatalmazással az USA beavatkozott, de a másik oldalról való kínai beavatkozás miatt állóháború alakult ki; végül az 1953-as panmindzsoni fegyverszünet zárta le a kérdést, ami a korábbi demarkációs vonalat jelölte meg határként

Vietnám:

-bár az USA a gyarmattartást ellenzi mégis a gyarmattartó Franciaország mellé áll, a vietnámi kommunista térnyerés és szovjet behatástól való félelem miatt

-1954-ben a genfi egyezményben kikiáltják Laosz, Kambodzsa és Vietnám függetlenségét

-Vietnám Koreához hasonlóan megosztottá válik, majd északi kommunista befolyásra partizánakciók kezdődnek délen, melynek hatására Észak-Vietnám és az amerikai támogatást maga mögött tudó Dél-Vietnám szembekerül ga sorozatos vesztességek hatására, azonban az USA kivonja a csapatait Vietnámból, gVietnám északi irányítással egyesül

Szuez:

Egyiptom államosítani akarta a szuez-csatornát, Nagy-Britannia és Franciaország beavatkozott, amire a szovjetek is beavatkozással fenyegettek Egyiptom védelmében; így Amerika nem avatkozik be, de nem lesz népszerűbb ezáltal a gyarmatok körében, nem tudja átvenni Nagy-Britannia és Franciaország szerepét a gyarmatokon

Kuba:

-kubai rakétaválság ga hidegháború mélypontja, leginkább fenyeget a háború kitörésével

-Fidel Castro az amerikai befolyás ellen szövetségre lép a szovjetekkel, középhatósugarú atomrakéták telepítést engedi az országba, amit az amerikaiak észrevesznek és kivonásukat követelik, ami végül megtörténik, de a NATO és a Varsói Szerződés erői 13 napi a legmagasabb készültségben vannak

-Hasonló veszélyek elkerülésére forródrót létesül a Kreml és a Fehér Ház között

viszonylagos enyhülés Sztálin halálával:

-genfi csúcstalálkozó légköre érzékelteti(már Hruscsov vesz részt), de "belügyekbe" szovjetek továbbra sem engednek beleszólást, pl. a magyar forradalom kérdésébe sem avatkoznak be a nyugati hatalmak (szuezi válság miatt sem)

-Kennedy és Hruscsov már törekszik a normális viszony, a békés egymás mellett élés kialakítására

-a fegyverkezési verseny még folytatódik; enyhülés csak: 1963: részleges atomcsend egyezmény, 1968: atomsorompó egyezmény (Nagy-Britannia, USA, Szovjetunió között) aláírását követően

70-es évekre vége a hidegháború intenzív korszakának

(Szovjetunió felbomlásáig még számos konfliktus volt a két hatalom között, pl. Afganisztán kapcsán ("kishidegháború"), végső lezárást ezért csak a szovjet tömb széthullása jelentett)