A felvilagosult abszolutizmus kísérlete Magyarorszagon

A felvilágosult abszolutizmus kísérlete Magyarországon

MÁRIA TERÉZIA ÉS A RENDEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE III. Károly hiába próbálta nemzetközi szerzödésekkel biztosítani leánya, Mária Terézia trónját. Halála után a szomszédos dinasztiák kihasználták a kínálkozó alkalmat, s rátörtek a birodalomra (osztrák örökösödési háború, 1740-1748).
II. (Nagy) Frigyes porosz király seregei elfoglalták Sziléziát, a bajorok Felsö-Ausztriában és Csehországban nyomultak elöre. Az örökös tartományok egy része már elveszni látszott.

A vészhelyzetben - a néhány évtizede még a Habsburgok ellen lázadó - Magyarország rendjeinek támogatása szilárdította meg a Habsburg-dinasztia helyzetét. A magyar rendek megszavazták a háborúhoz szükséges újoncokat és adót. A magyar nemességet döntésében alapvetöen józan számítás vezette. Felismerték, hogy a bajor elöretöréssel s 848j96i zámukra nem a függetlenség lehetösége nyílik meg. Egy Bajorországgal megerösített még nagyobb birodalomban jogaik biztosítására kisebb esély kínálkozott volna. A Habsburg Birodalmon belül viszont támogatásukkal megerösítették a már kiharcolt kiváltságaikat, s ez egyben az ország viszonylagos függetlenségének a megörzését is jelentette. Az osztrák örökösödési háborúban elvesztett Sziléziát azonban a hétéves háborúban (1756-1763) a magyar katonák vitézsége ellenére sem sikerült visszaszerezni.

Mária Terézia - elödeivel ellentétben - törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és a nemességet érzelmileg is a dinasztiához kösse. Hangsúlyozta, hogy magyar királynö, többször járt Magyarországon, új kitüntetéseket alapított (pl. Szent István-rend), hazahozatta Dalmáciából (Raguza) Szent István király ereklyéjét, a Szent Jobbot. A magyar nemesifjak nevelésére alapított bécsi Theresianum (1749) és a nemeseket az udvari élethez szoktató magyar nemesi testörség (1760) egyaránt a magyar nemesség hivatali és a katonai elömenetelét segítette.

MÁRIA TERÉZIA RENDELETEI A nagyhatalmi állást biztosító állandó hadsereg fejlesztése hatalmas összegeket emésztett fel. Égetö szükséggé vált az állami jövedelmek eröteljes növelése. A feltörekvö Poroszország reformprogramja mutatta az utat. A királynö engedett felvilágosult szellemü tanácsadóinak, és maga is a reformok útjára lépett. Átszervezésekkel - szerény eredménnyel - olcsóbbá és ésszerübbé kívánták tenni az állam müködését. A kor kívánalmaihoz igazodva - élve az örökös tartományokban érvényesülö abszolutista jellegü hatalommal - Csehországban és Ausztriában a rendekkel elismertették a kiváltságos rétegek adóztatását.

Magyarországon a királynö kezét megkötötte az ország rendi különállása. A rendek  az országgyülésen (1751) visszautasították a nemesi adófizetést. Az uralkodónö így közvetett módon, 1754-es vámrendeletében csapolta meg a magyar nemesség jövedelmeit. Rendelete ellentétes hatásokat váltott ki a magyar gazdaságban, de fejlödését semmiképpen nem akasztotta meg. Különösen a mezögazdaságnak biztosított jó lehetöségeket.

A mezögazdasági kivitel emelkedése elsösorban a nagybirtokok majorságainak volt köszönhetö. Emiatt a birtokosok igyekeztek növelni majorsági földjeiket a közös földek és a jobbágytelkek rovására. Miután a majorságokat a jobbágyok robotmunkájával müveltették meg, ez a robotterhek növelésével járt együtt. Az úrbéres földek (jobbágytelkek) csökkenése, illetve a jobbágyok fokozott megterhelése komolyan sértette állam érdekeit. A nemesi adómentesség miatt ugyanis a majorsági földek adómentesek voltak, csak a jobbágytelkek (úrbéres föld) után szedték az állami adót. Miután az országgyülés visszautasította a kérdés rendezését (1764), a királynö 1767-ben rendeletben (Urbárium) maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat egész telek után heti egy nap igás- (igásállatokkal végzett), vagy két nap gyalogrobot (kézirobot) engedélyezett. Rögzítette a majorsági és az úrbéres földek arányát is. Ezzel gátat szabott a jobbágyi terhek emelkedésének, és egyben az adóalap (ekkor az úrbéres földek) csökkenésének.

A társadalmi-gazdasági felzárkózást (modernizációt) szolgálta a királynö tanügyi rendelete (Ratio Educationis, 1777). Egységes, a népiskolától az egyetemig felépülö iskolarendszert álmodtak meg. Államilag elöírt tanterveket vezettek be, s ezekben megfogalmazták, hogy az oktatás fö célja az államhoz hüséges és hasznos polgárok nevelése. Elötérbe kerültek a korszakban modernnek számító tantárgyak, mint a történelem és a földrajz, másrészt a gyakorlati ismeretek. Az oktatás ugyan jórészt az egyházak kezében maradt, de a tantervek révén érvényesült az állami ellenörzés. A rendelet a feltételek híján nem mondhatta ki az általános tankötelezettséget, de elösegítette, hogy minél több 6 és 12 év közötti gyermek járhasson iskolába.

II. JÓZSEF - A FELVILÁGOSULT ZSARNOK Mária Terézia fia, József a felvilágosodás eszméitöl áthatva már édesanyja életében reformtervekkel ostromolta a kormányzatot. A királynö a birodalom helyzetét figyelmen kívül hagyó, gyors változtatásokat elhárította. A trónörököst hosszú utazásokra küldték. Országai helyzetét megismerve József újabb reformokkal állt elö. Így amikor negyvenéves korában a tettvágytól égve átvette a hatalmat (II. József, 1780-1790), nem koronáztatta meg magát magyar királynak, hogy ne kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására.

Abszolút hatalmát elképzelései megvalósítására kívánta felhasználni. Egységes, az alattvalók számára jólétet biztosító birodalom lebegett a szeme elött. Céljai megvalósítása érdekében rendeletek ezreit zúdította a birodalom népeire (tíz év alatt hatezret). Ezek végrehajtása megoldhatatlan feladatot jelentettek a kis létszámú államapparátus számára. A világmegváltók türelmetlensége jellemezte: számos rendelete feleslegesen sértette meg a nép hagyományait (pl. a drága koporsó helyett a halottat vászonba csavarva kellett eltemetni; korlátozta az egyházi körmeneteket).

JÓZSEF RENDELETEI II. József nem volt vallásellenes, de az egyházat is reformjai szolgálatába kívánta állítani. A tanítással és betegápolással foglalkozó rendek kivételével feloszlatta a szerzetesrendeket (1782). Vagyonukból vallásalapot hozott léte, amelyböl gyarapította a nép körében tevékenykedö plébániák számát és növelte a plébánosok jövedelmét.

Türelmi rendeletével (1781) az evangélikusok, a kálvinisták és a görögkeletiek számára a korábbiaknál szabadabb vallásgyakorlatot biztosított. Rendelkezését a felvilágosodás vallási türelme és az egységes birodalom kialakítása vezérelte: fel kívánta számolni az alattvalókat elválasztó, illetve a birodalommal szembeállító akadályokat. Fontos, hogy a rendelet értelmében e vallásúak is minden állami hivatalt betölthettek.

II. József az Erdélyben kitört véres román parasztfelkelés (1784) tanulságaiból kiindulva adta ki jobbágyrendeletét (1785). A rendelet megszüntette - a jobbágyság egy részét sújtó - röghöz kötést. A szabadon költözö parasztok mesterséget tanulhattak. Ezzel az uralkodó az iparfejlödés számára kívánt szabad munkaeröt biztosítani.

Az egységes birodalom eszméje és az ésszerüség vezette Józsefet a nyelvrendelet kiadásakor (1784). A Magyarországon hivatalos, de a kor igényeinek már nem megfelelö latin helyett a birodalmi vezetö réteg körében elterjedt német nyelvet tette meg államnyelvvé. Tehát nem a mindennapi életben, hanem a közigazgatásban kívánta bevezetni a németet. A nyelvrendelet nem várt felháborodást váltott ki a nemesség körében. Így József szándékaival ellenkezöleg a rendelet nem az egységesítést szolgálta, hanem a magyar rendi ellenzékiséget közelítette a modern nemzeti azonosságtudat fontos eleméhez, az anyanyelvhez. Az anyanyelv használata a rendi ellenállás gondolatkörébe kerülve divattá, mozgalommá vált, és ez jelentös politikai és anyagi támogatást jelentett a kibontakozó magyar nyelvmüvelés számára. A magyarságtudat egyéb külsöségekben is megmutatkozott: terjedt a magyar ruha, a magyar tánc.

A rendi jogokat megsértö uralkodóval szembeni ellenállás tovább fokozódott, mikor az uralkodó a rendiség fö bástyája, a nemesi megyék önkormányzata ellen indított támadást. Az országot tíz igazgatási területre osztotta, amelyek élére királyi biztosokat nevezett ki (1785). A nemesség megadóztatásának elökészítése érdekében elrendelt népszámlálás és birtokösszeírás (1784, 1786) ellen már hevesen tiltakoztak. Az abszolutizmusnak még volt ereje az összeírás végrehajtására, de az ellentétek pattanásig feszültek a rendek és az uralkodó között.