A XIX. sz.-i nemzeti allamok létrejötte: Olaszorszag, Németorszag

A XIX. sz.-i nemzeti államok létrejötte: Olaszország, Németország

Az 1848-49-es forradalmak nem oldották meg az olasz egyesítés kérdését. Itália politikailag, gazdaságilag tagolt maradt.

Nápolyi és Szicíliai Királyság: abszolutisztikus rendszer a Bourbon-dinasztia vezetésével, ez azonban nem egyenlő a francia fennhatósággal.

Vatikán: francia katonai befolyás (a francia katonákat még Napóleon hagyta itt).

Velence és Lombardia: a 848j94i Habsburg birodalom része.

Itália többi részén apró, önálló államok voltak. Ezek közül legjelentősebb a Szárd-Piemonti Királyság. Itt alkotmányos monarchia volt Victor Emánuel uralkodásával. Miniszterelnöke Cavour volt.

Itália északi területei fejlettebbek, itt már kibontakoztak a tőkés viszonyok, megindult az ipari fejlődés. A déli területeken még a mezőgazdaság dominál, de az feudális jellegű. A tőkés fejlődés érdekében muszáj egyesíteni Itáliát, különben úgy lemaradnak a tőkés nagyhatalmak mögött, mint Magyarország. Az egyesítésre két lehetőség van:

Cavourtol származó ötlet, az egység dinasztikus úton jött volna létre. A Szárd-Piemonti Királyság fennhatósága alá kerülne az egész félsziget. Így alkotmányos monarchia lett volna.

Garibaldotól származó ötlet, forradalmi úton kívánta megteremteni az egységet. Így köztársaság lett volna.

Az ötletek megvalósítására az 1850-es évek végén kerül sor, az első ötlet alapján kezdődik el. Ehhez természetesen háborúzni kellett. A harcok első szakaszában Victor Emánuel a Habsburgokkal kerül szembe, ezért III.Napóleontól kér segítséget.

1859-ben Magentánál és Solferinonál verik meg a Habsburgokat.( A véres solferinoi ütközet miatt hozták létre a Vöröskeresztet.) Ezután Villafrancában Cavour tudta nélkül III.Napóleon fegyverszünetet köt Ferenc Józseffel. III.Napóleon gondolkodása érthető, ő segített, most mossa kezeit. Csak észak egyesítésében segít, a pápai állam francia befolyás alatt van, azt nem érdeke felszabadítani, és különben sem érdekük a franciáknak egy erős Olaszország. Az északi területek egyesítésekor a Habsburgok átadják Lombardiát. Cavour Nizzával és Savoyával "kifizeti" III.Napóleont. Ezzel lezárul az egyesítés első szakasza.

A második szakasz Garibaldi elképzelése szerint valósul meg. 1860 májusában partraszáll Sziciliában, majd szeptemberre az egész Sziciliai-Nápolyi Királyság az övé. Ebben nagyon sokat segítettek a lakosok. Ezzel a déli területek egyesítve is vannak.

1860 Garibaldi felajánlja a déli területeket Victor Emánuelnak, nehogy három részre tagolódjon Itália. Így 1861-ben létrejön az egységes Olaszország. A király Victor Emánuel, az államforma alkotmányos királyság. A pápai állam és Velence még nem tartozik hozzá. Velence 1866-ban, a pápai állam 1870-ben kerül Olaszországhoz.

A Német-romai császárság megszűnése után forradalmi úton itt sem sikerül egységet teremteni. A két legjelentősebb német állam Poroszország és az Osztrák Császárság (ez Ausztriát és az örökös tartományokat foglalta magába). Gazdaságilag Poroszország volt a fejlettebb. Tőkés viszonyok uralkodnak. A mezőgazdaság tőkés fejlődése sajátságosan történik, az un. porosz-utas módon: a nagybirtokok fejlesztésével alakul át a mezőgazdaság. Politikai egység azonban nem jött létre a két legjelentősebb német állam között. Az egyesítés célja a németek esetében: nagyhatalomnak lenni.

Itt is két elmélet volt:

A nagy német egység gondolata: Habsburg vezetéssel, az Osztrák Császárság részvételével.

A kis német egység gondolata: porosz vezetéssel, az Osztrák Császárság nélkül.

Az első gondolat nem a legjobb megoldás, mert a poroszok és az osztrákok nem férnének meg egymás mellett, mert mindkettő domináló szeretne lenni.

Ekkor a porosz király I.Vilmos. A kis német egység gondolata Otto von Bismarcktól származik. Otto von Bismarck 1862-ben a porosz Királyság kancellárja (ő a "vaskancellár"). Az egység megteremtésének erőszakos utját egyengette. Ellenben jó politikus volt, kiprovokálta az osztrákok szembefordulását és a hadüzenetet (1866).

Poroszország Velence miatt számíthat Olaszország segítségére, de nem nagyon van rá szüksége, az olaszok beavatkozásuk után rögtön vereséget is szenvednek.

1860-ban az osztrákok döntő vereséget szenvednek a poroszoktól Königgrätznél. Ezért a kis német egység valósul meg. A harcokat azonnali békekötés követi: Németországot Észak-Német-Szövetség néven egyesítették négy déli tartomány kivételével, ahol nagyon erős volt a francia befolyás. A békében nagyon enyhe feltételek voltak, mert nem akartak évekig tartó veszekedést az erős feltételeken: az Osztrák Császárság ismerje el a kis német egységet, és engedje át Velencét az olaszoknak. Tudták, hogy a következő ellenfél Franciaország lesz, és nem akarja legyengíteni magát.

1870-től zajlik az egyesítés második szakasza: a porosz-francia háború. Sedan és Metz határmenti erődítmények elleni, teljes sikerrel járó porosz támadás indítja a háborút 1870 őszén. Nemsokára körülveszik Párizst. 1871 januárjában Versaillesban megalakul a Német Császárság. (Azért ott, hogy ezzel is bosszantsák a franciákat.) Franciaország elveszti Elzászt és Lotharingiát.