A Mauser Kar98 k

Adatlap:

Típus: tolózáras ismétlõfegyver (karabély)

Kaliber: 7,92x57 mauser

Mûködés: kézi - forgó tolózárral

Hossz: 1101mm

Csõhossz: 600mm

Súly: 3,92 kg (bükkfa tussal) 4,2 kg (diófa tussal)

Tárkapacitás: 5 lõszer

Gyártásban: 1935-1945

Elsõként a Mauser Kar98k típusú kézifegyver kerül bemutatásra, mint a m 626d31g ásodik világháború és mint a Call of Duty (továbbiakban CoD) alapfegyvere a tengelyhatalmak oldalán. Ez a fegyver kicsit részletesebb bemutatást érdemel az összes többinél, mert létrejötte hadtörténeti jelentõségû.

A Mauser cég létrejöttének rövid története:

Wilhelm és Paul (1838) Mauser sokgyermekes, nagy és szegény családból származtak.

Rengeteg szorgalommal és tehetséggel sikerült megalapítaniuk a Mauser fegyvergyárat ami ma is világhírû.

Már gyerekként is, akárcsak az apjuk - az oberndorfi fegyvergyárban dolgoztak, ahol késõbb megalapították az akkor még kis cégüket a Gebruder Mausert.

Ez a vállalkozás 1872-ben jött létre puskaalkatrész gyártás céljából. Országukra már akkor is az igényesség és a precizitás volt jellemzõ - a Mauser testvérek is ezt tartották szem elõtt, így hamarosan siker koronázta kezdeti vállalkozásukat. 1874-ben vállalati formát váltottak és Gebruder Mauser & Co nevet vették fel. A korábban csak alkatrészeket gyártó cég saját hadipuskát fejlesztett, amelyet a német hadsereg rendszeresített és ez hozta az elsõ hatalmas sikert a vállalkozásnak. A Mauser márkanév már akkor egyet jelentett a minõséggel.

A fegyvergyárban törekedtek hasonlóan kitûnõ marokfegyverek megalkotására is, ami nem sikerült. Több típust kifejlesztettek és ez sok pénzt felemésztett, de ezt a veszteséget bõven lefedte a puskagyártás profitja. 1884-ben a kft-bõl részvénytársasággá alakultak és felvették a Waffenfabrik Mauser AG -nevet.

Ezt már Wilhelm Mauser nem érte meg, halálától (1882) a cégvezetést Paul Mauser végezte. Pault -haláláig - sok megtiszteltetés érte (1898-ban királyi-kereskedelmi tanácsos, 1912-ben a Német Mérnökök Egyesülete kitünteti, (noha soha nem volt mérnök) 1914-ben éri a halál 76 éves korában.

A Kar98 k létrejötte:

Paul Mauser legelsõ találmánya a hátultöltõs löveg volt, majd 1865-ben fejlesztette ki elsõ rugós ütõszeggel rendelkezõ zárdugattyús puskáját. Ez elsõ olvasatra nem tûnik nagy dolognak, de érdemes belegondolni, hogy addig csak kiálló - merev ütõszeggel (pl. un.: kakasos) rendelkezõ fegyverek léteztek melyek kezelése egyáltalán nem volt olyan biztonságos mint Mauserék zárdugattyús fegyvere, amely minden tekintetben újat hozott.

Ezen fegyver prototípusa alapján a Mauser cég állami fejlesztési hitelt kapott. Már csak egy probléma volt: sem hazája, sem a környezõ országok nem tervezték új hadipuska beszerzését és rendszeresítését.

Mauserék 1866-ban kapcsolatba léptek Samuel Norisszal aki akkor az amerikai Remington Arms Company képviselõje volt. Norris azonnal meglátta a kereskedelmi lehetõséget a puskában.

Mauser-Norris néven bemutatták a fegyverüket Európában 1867-ben, de a kezdeti fellángolás hamar alábbhagyott, mert a Franciák, akik érdeklõdtek volt a fegyver iránt, mégis visszavonták a megrendeléseket és saját gyártmányú fegyvert választottak.

A Remington cég igazgatótanácsa nem akart túl sokat befektetni ebbe a projektbe és két év múlva kilépett abból (nem sokkal késõbb valószínûleg mélységesen megbánták).

Mauserék elsõ fegyverét végül nagy nehezen 1871-ben rendszeresítette a porosz hadsereg M71-es típusjelzéssel.

A puska 11,15x60R jelzésû akkor még feketelõporos lõszert tüzelt. Fontos megjegyeznünk, hogy az M71 eredetileg egylövetû - tár nélküli fegyver volt, ezt átépítette tárazhatóvá és így rendszeresítette a porosz hadsereg. Kétezer darab próbafegyvert küldtek ebbõl a haderõ kiképzõiskoláiba, ahol a legkeményebb próbatételeket kellett kiállnia.

Bevezették, tehát a fegyvert és ez egyre nagyobb tételekben való elõállítást kívánt meg, ezért a Mauser cég felvásárolta az oberndorfi fegyvergyárat, ahol immár teljes kapacitással gyártották az M71-et. Ezen felül számos kisebb német fegyvergyárban, sõt az ausztriai Steyr cégnél is gyártották.

1887-ben a török hadsereg is rendelt nagyobb tételben a fegyverbõl, de õk már a továbbfejlesztett 9,5mm-es lõszert tüzelõ M87-es típusból kaptak.

A nagyobb ugrás ezután következett 1888-ban amikor a vállalat bemutatja az 7,92mm-es lõszert tüzelõ Gewehr 88-at (Komissions Gewehr - hivatalos beszerzési eljárás keretében gyártott hadipuska). Ez azért történt meg, mert a hadsereg nem volt megelégedve az M71-el ami csõtáras volt.

1889-ben a belga hadsereg is rendszeresíti a puskát, amelyet a belga gyárakban gyártottak licensz alapján 7,65mm-es ûrméretben. Nem sokkal késõbb csatlakozott a spanyol hadsereg is de egy még újabb 7x57-es kaliberben igényelte a gyártást. A fegyver olyan megbízható és hatékony volt, hogy komoly gondot okozott az amerikaiaknak szembenéznie vele az 1898-as spanyol-amerikai háborúban. Ekkor határozta el az USA szárazföldi hadereje, hogy õk is hasonló fegyvert fognak kifejleszteni, így született a Springfield M1903, amelynek esetében az amerikaiak a szívesen merítettek Mauser rendszer megoldásaiból, aminek az lett a vége, hogy az USA kormánya 200 ezer dollárt fizetett a Mausernek a szabadalmi jogok megsértése miatt de ennek elõzménye és folyománya egy másik cikk témája lesz.

A Kar98k szempontjából tán legfontosabb lépés az volt, hogy a német hadsereg 1898 április 5-én Gewehr 98-néven 7,92x57-es kaliberben rendszeresíti Mauserék ismétlõ fegyverét. A fegyver rövidebb változatait 1904-ben Kar98-a jelzéssel (az I. világháború után után) Kar98-b jelzéssel majd1935-ben Kar98-k jelzéssel látták el.

A II. világháborút követõ fegyvergyártási tilalom után a vállalat mûködését Mauser Werke Oberndorf Waffensysteme GmbH néven indították újra. A Mauser puskák változatainak és módosításainak száma oly nagy, hogy szinte reménytelen vállalkozás lenne mindet alaposan ismertetni.

Mauser a II. világháború után

A háborús bonyodalmak ellenére 1944-végéig még folyt a termelés a német gyárakban, de 1945-ben szinte mindegyik Mauser gyárat lebombázták.

Walter Böll aki a vadászfegyverrészleg vezetõje volt, 1965-ig a kimenekített alkatrészekbõl Mauser (vadász) fegyvereket épített össze a saját konyhakertjében - francia felügyelet alatt természetesen. Minõségi munkáját sokan megcsodálták.

1954-ben a cég az újjárendezõdés után hozzáfogott vadász és sportfegyverek gyártásához, valamint légvédelmi és fedélzeti ágyúkat készítenek, komoly lõszervizsgáló és gáznyomásmérõ épült, amely nemzetközileg is és a NATO-nál is felkelti a figyelmet.

A Mauser cég 2003-ig kettõ nagyobb lépést tett a vadászfegyverek újításaiban (Modell66 és M03) ,közben tulajdonosváltás is történt.

A K98k evolúciója a Karabiner98-on belül

A Kar98 legelsõ verziója az elsõ világháborús Gewehr98 volt a hosszú 29,1 colos csõvel    (kb 74 cm), majd késõbb jött a Karabiner 98b, aminek ugyanekkora csöve volt, de a zárdugattyú mozgatókarja nem vízszintes, hanem lefordított - a tusra fekvõ - formájú volt és új célzórendszert is kapott.

A harmadik lépcsõfok a Karabiner 98a volt, amely már 23,6 colos (kb 60 cm) csõvel rendelkezett és még rajta volt a teljes faburkolat a töltényûr fölötti részen, amely a kéz védelmét szolgálta, ugyanis az ötödik sorban leadott lövésnél a csõ nagyon felmelegedett.

Negyedik a "Gewehr für die Deutsche Reichpost" azaz a Német Postai szolgálat fegyvere nevet viselte, ez a fegyver már nagyon közel járt a cikkünk tárgyához.

És végül a Kar98k melynek részletesebb ismertetése most következik.

A képen legfelül a legrégebbi Gewehr 98-as típus és sorban a többi:

A Kar98k részletesebb bemutatása

Ez a fegyver volt a német katona alapvetõ fegyvere a második világháborúban. Egy rendkívül kifejlett - a korát megelõzõ - fegyver volt, amely megbízható volt, strapabíró és pontos, tehát mindent tudott, ami egy háborúban elengedhetetlen.

Öt lõszeres tárral rendelkezett és töltõléccel, vagy egyenként is tölthetõ volt, de a töltõlécbe foglalt töltények nagyon meggyorsították a töltést.

A fegyverre bajonett volt illeszthetõ, sõt puskagránát kilövésére alkalmas adapter is, amelyrõl késõbb még szó lesz és végül különbözõ fegyvertávcsõ is kerülhetett a Kar98k-ra.

A fegyver fõ részei a következõk: fa részek (tus), fegyvercsõ, tok, zárdugattyú, elsütõ szerkezet, biztosítószerkezet. A fegyvercsõ általában menetes illesztéssel van rögzítve a tokba, a tok pedig magában foglalja a zárdugattyút. Kétségtelen, hogy a fegyver lényegi eleme a zárdugattyú, ettõl olyan használható és biztonságos a fegyver amilyen.

Érdemes leszögezni, hogy a ma gyártott összes forgó zárdugattyús fegyver zárdugattyúja valamilyen formában a Mauser98-as másolata, részben vagy egészben.

Fõ feladata, hogy betöltse a lõszert, biztonságosan reteszelje azt, elsüsse a lõszert - kireteszeljen, és ürítse a kilõtt töltényhüvelyt, mindezt egy kb. 70 fokos elfordítással és kb. 8 cm-es elõre-hátra mozgatással lehet kiváltani. A dugattyú magában foglalja az ütõszeget és az azt megfeszítõ tekercsrugót - könnyen szétszerelhetõ.

Ahogy a zárdugattyú mozgatókarját felemeljük - az elsütõ-rugó megfeszül és egyben a zárdugattyú végén levõ kettõ és az elején levõ egy "reteszelõ-szemölcs" kifordul a tokba mart fészkébõl és a dugattyú hátrafelé kihúzható. Ha elõtte csõre volt töltve, akkor a legfelsõ képen látható módon a lõszer talpán kiképzett horonyba akadva kihúzza azt és jobbra kibillenti (mindezt gyorsan elvégezve akár 1-2 méterre is kipeckeli).

A tárazás során öt lõszert juttathatunk a tokban kiképzett tárfészekbe töltõléccel vagy anélkül.

A biztosítás a következõ egyszerû módon történt: a fegyver az un.: 'zászlós' biztosítóval rendelkezik, amely a zárdugattyú végén található. Ez a képen látható módon három állásba fordítható.

Balról jobbra a biztosító állása a következõ módon mûködik:

Biztosított állás: a fegyver nem tud elsülni, és a zárdugattyú is zárva van, nem nyitható.

Biztosított állás 2.: a fegyvert nem lehet elsütni, de a závárzat nyitható - ezt az állást töltéskor használják.

Tüzelõ állás: a fegyverrel a lövés leadható. A CoD-ban erre jól figyeltek, mert látható, hogy a fegyver végig tüzelõ állásban van.

Érdemes megjegyezni, hogy a mai mauser rendszerû vadászpuskák jelentõs része ugyanilyen biztosítórendszerrel van felszerelve és a biztosító középsõ, vagyis 'álló' pozíciója nagy gondot okoz a távcsõ felszerelésekor, mert nem lehet elég alacsonyra szerelni azt.

A puska tartozékai

Minden Kar98k el volt látva egy rövid tisztítóvesszõvel a puskacsõ alatt. Három puskához való tisztítóvesszõ adott ki egy teljes hosszúságú vesszõt.

Ezenkívül tartozék még egy olajos szelence, amit egy kis fémdoboz tartalmazott néhány kefével és tisztító-ronggyal.

A lõszereket kettõ darab bõr-erszényben tárolták, ami hatvan darab lõszert tartalmazott - öt lõszerenként összecsoportosítva (töltõlécbe foglalva).

Természetesen használtak bajonetteket is a közelharcban, amit a puska végére lehetett erõsíteni.

A puska egyik fontos tartozéka volt a puskagránát adapter és az abból indítható gránát.

Az indító-adapter egy bajonettzárral csatlakozott a csõhöz és különbözõ gránátokat lõttek belõlük. A puskagránátok több verzióban készültek, folyamatos fejlesztéseken átesve és különbözõ célokra fejlesztve.

A két fõ csapásirány egyike a repeszgránát ("Gewehr sprenggranate") volt amely egy fekete acélköpenybõl és alumínium orr részbõl állt. Kilövés után orr rész deformálódása (vagyis becsapódás) után következett be a robbanás, vagy ha ez valamiért nem indult volna be, akkor egy késleltetõ gyutacs mindenképp gondoskodott a gránát 4-5 másodpercen belüli felrobbantásáról. Ez a gránát egyébként kézigránátként is használható volt, ha a gránátot szétcsavarták és az alsó rész (amely a meghajtó anyagot tartalmazta) nélkül elõzõleg élesítve eldobták.

A gránátot kb. 250-méterre lehetett kilõni a puskával és 30 méteres körben fejtette ki repeszhatását az ellenség soraiban.

Ennek a gránátnak volt egy továbbfejlesztett verziója ("Gewehr Sprenggranate mit Gesteigerter Reichweite"), amit nem nagyon használtak, mert a maximum lõtávolsága csak 65 méter körül volt (a nehezebb töltet miatt). A gránátot egy vaktölténnyel indították.

Ezeken kívül gyártottak még kifejezetten páncélosok ellen olyan gránátot, amely többé-kevésbé átütötte a páncélos jármûvek páncélját. Ebbõl a legelsõ fejlesztésû 390 grammot nyomott és 18,5 cm hosszúságú volt 115 grammos töltetet magában foglalva. Ez képes volt átütni egy 70mm vastag páncéllemezt. Ezután jött az emelt töltetû (150 gramm) gránát 90mm-es átütõerõvel majd a 200gramm töltetû melynek teljes tömege 520 gramm volt 125 mm-es páncéllal is megbirkózott. Ezen gránátokat a következõ nevekkel illették: "Gewehrpanzergranate 30" ; "grosse Gewehrpanzergranate" ; Gewehrpanzergranate 61.

A gránát kilövése természetesen másfajta irányzékot igényelt, amelynek két fõ beállítása volt, az egyik beállítási szögben 0-250 méterig lehetett vele "célozni" a másik beállításban 250-500 méterig.

Igen fontos kelléke, kiegészítõje lehetett a puskának a távcsõ! Többfajta távcsövet szereltek a Kar98k-ra mesterlövészfegyverré alakítva azt. Eleinte a Zf41-es távcsövet használták 1,5-szeres nagyítással ami nem túl nagy ,majd késõbb áttértek a Zf43-ra ami már 4-szeres nagyítású volt. (csak összehasonlításképpen: ma általában vadászatra ez a minimum nagyítás, inkább 6-szoros, 8-szoros vagy 3-12-szeres variálható nagyítású távcsövet használnak) Abban az idõben a legyártott puskák 6%-át alakították ki gyárilag úgy, hogy arra távcsövet lehessen szerelni. Volt egy Matthaus Hetzenauer nevû mesterlövész, akirõl hiteles, alátámasztott német iratok maradtak vissza, hogy 345 embert ölt meg Zf43-al felszerelt Kar98k puskájával a második világháborúban. (még így is "csak" 18. a sorban a sok orosz és finn lövész után, akik 400 feletti halálos lövéssel büszkélkedhettek)

A Kar98k lõszere

A lõszer bemutatása amelyet ez a puska használt, sajnos egyáltalán nem egyszerû, ugyanis a cikkünk tárgyát képezõ fegyverhez kétféle lõszert is használtak, persze nem egy idõben. A világ hadilõszerei közül, tán ennek volt a legkalandosabb útja.

1888-ban rendszeresítették elõször a 7,92x57 I jelölésû lõszert, amibõl annyit olvashatunk ki, hogy a lövedékátmérõ megközelítõleg 8mm, a hüvelyhossz pedig körülbelül 57mm, az I jelölés pedig az Infanterie vagyis gyalogsági-t jelent.

A lõszerek és a puskacsõ vonatkozásában általában három számérték az, ami fontos. Az egyik a lövedék tényleges átmérõje, a másik a csõben található huzagok szemközti távolsága és a csõben szemközti un.: ormózatok távolsága, ehhez nagy segítséget nyújt a mellékelt kép. (Z= huzagtávolság, K= ormózati távolság)

Aki elõtt nem ismeretes - csõ belsõ spirális huzagolása azért kell, hogy a lövedéket a röppályán folyamatos forgásban tartsa, így jelentõsen javítva a lõpontosságot. Általában a csõben levõ legnagyobb átmérõnél, (tehát a huzagtávolságnál) 0,02mm-rel tehát két századdal nagyobb a lövedékátmérõ! Ez azért van így, hogy a lövedék mellett semmiképpen se szökhessenek elõre a lõporgázok, így kihasználva a lõszerhüvelyben levõ összes elégett lõpor gáznyomását. A fegyverbõl kilõtt lövedék hengeres keresztmetszete a képen látható belsõ rész formáját vette fel.

Visszatérve tehát a 7,92x57 I-re - akkor a lövedékátmérõ 8,08 mm volt, egyes források szerint 8,09mm, ehhez 8,06-os huzagtávolság és 7,75mm-es ormózati távolság társult.

Ez a lõszer viszonylag tompa hegyû volt és teljesítménye jóval alulmaradt a késõbb bevezetett 7,92x57IS-hez képest, aminek lövedékátmérõje 8,22 mm volt az ehhez való nagyobb huzagtávolsággal.

Több teória él arra, hogy miért S-sel jelölték az új lõszert. Egyes források szerint az S annyit jelent: Stark, vagyis erõs- utalva az erõsebb lõportöltetre, más források szerint Spitz-et jelent ami a hegyes lövedékre utal, ez a valószínûbb feltételezés.

Ez a lõszer ma is forgalomban van, az egyik gyakorta használt vadászlõszer, sok gyártó listáján szerepel 8x57JS jelölés alatt.

Még egy érdekes dolog: néhol az I jelölés helyett J-t használtak, erre is a rendelkezésre álló források több történettel szolgálnak, a leggyakoribb az, hogy a második világháború alatt az Amerikai Haderõ az írott nagy I-t J-nek olvasta, és így rendszerbe vette a saját szabványrendszerében. Hihetetlen, de valószínû ez a valódi oka annak, hogy a mai napig súlyos félreértések következnek ebbõl, ugyanis a lõszer-gyártók egy része ma is J-vel, másik része I-vel jelöli ilyen lõszereit. (saját tapasztalat, magam is rendelkezem ilyen kaliberû fegyverrel)

Olvasni olyat is a külföldi szakirodalomban, hogy a lõszerrel szemben támasztott elvárás az volt, hogy egy -egy km-re álló lovat egy lövéssel megöljön. Ebbe persze sok minden belefér, valószínû a ló elpusztul, akárhol is találja el, csak az a kérdés, hogy vitális

---

ot érve egy-két percen belül, vagy napok múlva seblázban.

Egy német forrásban állítólag 1888-ban az amerikai 30-06-os hadilõszer (az M1 Garand és a BAR lõszere többek között) ösztönözte a németeket a Kar98 lõszerének kifejlesztéséhez. A képen egy ilyen lõszer mellett látható a 8x57JS lõszer.

A lõszert rengetegféle lövedékkel szerelték (acélburkolatú, nyomjelzõs, tömör réz, puha hegyû stb.) és ezt általában a lõszer hüvelyének talpán jelezték különbözõ színekkel.

A lõszer hatótávolsága igen nagy, kb. 3,5 kilométer (hatótávolságon azt a távolságot értjük, amilyen messze a lövedék maximum eljuthat) ; hatásos lõtávolsága kb. 1500 méter (hatásos lõtávolság az a távolság, amin belül a lövedék halálos sebet ejthet).

A Kar98k puskán az irányzék ehhez a lõszerhez volt bekalibrálva és 100 métertõl 2000 méterig volt állítható. Aki lõtt már hasonló nyílt irányzékkal ellátott akármilyen puskával az tudja, hogy 50-100 méteren túlra a célzás már igen nehézkes ilyen irányzékkal.

Álló alakot 200 méteren túl jó látási viszonyok közt is már nagyon nehéz eltalálni, fõleg ha a célpont mozgásban van, ehhez képest az irányzékon ott szerepel a 2000 méteres (!) nyílt irányzékos beállítás. Véleményem szerint ez az opció már csak az ellenség megzavarására volt használható, ilyen távolságon már az emberi alakot sem lehet egyértelmûen azonosítani szabad szemmel.         

A háborúkban minden fél arra törekszik, hogy relatíve egységessé tudja tenni a lõszerellátmányt, ezért igyekeznek ugyanarra a lõszerre méretezni az összes fegyvert, így történt ez a második világháborúban is a német birodalom részérõl: ugyanezt a lõszert tüzelte a a Kar-on kívül a Gewehr 41-43 ; az FG 42 ; az MG 42 ; MG 34. Ebbõl gyorsan leszûrhetõ, hogy a Call of Duty-ban a német fegyverek nagy részének azonos sebzéssel kellene rendelkeznie, (csak egy-egy lövésnek persze, ami például az MG42-vel nehezen kivitelezhetõ) de természetesen ez a játék élvezhetõségét valószínûleg rontotta volna.

Az képek a különbözõ korabeli lõszeres dobozokat mutatják (az elsõn feltûnõen jelölve, hogy azt az MG-hez szállították).

Az alábbi táblázatban összefoglaltam, a lõszer hármas tagolódású fejlõdését, valamint alatta lõszer átütõképességét, amelyet az eredeti fegyverleírás jellemzõi közt is ugyanígy leírtak.

A Kar98 k legyártott darabszáma

A német hadsereg 2.769.533 darab ilyen puskával lépett be a háborúba, majd további 7.540.058 darabot szállítottak le a gyáraktól a háború legvégéig. Ebbe 126.291 darab távcsõvel szerelt mesterlövészpuska is volt. A Luftwaffe (légierõ) számára 925.984 darabot, a haditengerészet számára 191.250-et és 62.600-at az SS számára küldtek. (Az SS más forrásokból is rendelt kb. 235.00 darab puskát)

Egy Kar98k akkori elõállítása 70,- Német birodalmi márkába került.

1939-ben a 4.722.000 katona állt a Wehrmacht szolgálatában, 1942-ben több pedig már csaknem tízmillió majd ez még 1944-ig növekedett. Ebbõl tisztán látható, hogy milyen mértékben épített erre a fegyverre a német haderõ, hiszen ilyen legyártott darabszám után csaknem minden egyes katona kezébe tudtak adni egy Kar98k-t!

Írta és szerkesztette: Bánlaki Kristóf

Források és felhasznált irodalom:

Jane's infantry weapons - London 1979

Illustrated arsenal of the Third Reich - London 1973

The book of the rifle - London 1981

Korszerû hadipuskák és géppisztolyok - Budapest 1992 (Kossuth könyvkiadó)

Fegyvertípusok enciklopédiája - Budapest 1995 (Gemini könyvkiadó)

Golyós puskák és karabélyok enciklopédiája A.E. Hartink - Budapest 1997 (Gabo)

mausershooters.org

nazarian.no

answers.com (mauser pages)

efour4ever.com

vadaszat.net

kaliber.hu