A Karpat-MEDENCEI ŐSHAZA

A Kárpát-MEDENCEI ŐSHAZA

A magyar néphagyomány nagy ismeröjével - Istenben boldogult MAGYAR Adorjánnal - sok levelet váltottunk. Ő - szinte prófétai hittel - kitartott azon elgondolása mellett, hogy "nem jött a magyar sehonnét, mert a mi öshazánk a Kárpát-medence". Csak egyetlen ellenvetést tettem ebben a gondolatban akkor, amidön azt kérdeztem töle: "hogyan illeszted be a Kárpát-medencei öshazába nagy Árpád papkirályunk népének honfoglalását...?" Erre a kérdésemre azonban sohasem kaptam választ, pedig még kitértem a hun-avar honfoglalásokra is - megkérdöjelezve ezeknek mind a Kárpát-medencéböl való eredetét.

Feltett kérdéseimre máig sem találtam választ sehol, és éppen ezért kell elválasztani a Kárpát-medencei öshazától a hun, avar és árpádi magyar népek eredet-kérdését. "A Kárpát-medencei élettér ösisége" c. fejezetben ismertettem az ÉRD-i. BÜKK-i és SZELETA kultúrák öshonos voltát. Itt most hangsúlyoznom kell azt a szándékot, hogy a régészek minden erölködése arra irányult, hogy a Kárpát-medencei ösember, Homo sapiens, vagy "pre-sapiens"-ét a félvad neandervölgyivel azonosítsák. Így ugyanis 636g68g könnyü volt (a finnugorizmus érdekében) egymástól elszigetelni az egyes öskori kultúrákat. Én is csak azt írom, amit Gábori Miklós mond: "nem szabad elfelejtenünk, hogy mi csak azokat a településeket találjuk meg, csak annyit ismerünk belöle, amennyit ma találunk. Nyolcvanezer évvel ezelött nyilván kiszámíthatatlanul több település volt... Senki sem hiszi el, hogy mondjuk a bükki Szeleta-kultúra embere egy-kétezer eszközt használt - még annyit sem - egy egész interstadiális korszakon át. De csak ennyit ismerünk. Ennyit találtunk meg az iparából. És hiába kis létszámúak ugyan ezek az embercsoportok, mert ugyanakkor a generációs váltás, forgás sokkal gyorsabb volt, mint ma. A paleoathropusok egyedi életkora biztosan nem volt több huszonöt évnél, hiszen azért olyan lassú a fejlödés, mert a tapasztalat átvétel és -átadás ideje sokkal rövidebb volt. Tehát talán úgy fejezhetném ki magam, hogy sok és kis átméröjü fogaskerék sokkal gyorsabban forgott. Gyorsítsuk fel most kissé a fejlödés fogaskerekeit. A középsö paleolitikum kultúrája szinte észrevétlenül, folyamatosan alakult ki az elözöböl."(Id. m. 276. old.)

Ha pedig most összehasonlítom dr. Gábori azon munkáját, melyet Grúziában végzett, és "négy" barlang anyagának kiértékeléséböl megállapította a Kaukázustól délre lévö öskorok folyamatos fejlödését - ismétlem, ha ezt a kiértékelést összehasonlítom azzal a szándékkal, ahogyan a magyarországi számos öskori telepek kultúráinak egybetartozását eröszakkal szétrángatják, akkor azt kell mondanom, hogy a szaktudósok tollát nem az igazság, hanem az ideológiai kényszer irányítja.

Ugyanis, ha a Tata-Érd-Bükk öskori leleteit Gábori Miklós "grúziai módszerével" értékeljük ki, láthatjuk, hogy: "a hévforrás melletti mousterian csoport található, igen fejlett mousterian kultúrával. Ugyanakkor levalois anyag is elöfordul és nem kell több, csak a subalyuki és a Jankovich-barlang anyagát kiértékelni ahhoz, hogy ezekkel a mousterian típusú és igen fejlett formájú szerszámokkal (melyek között a "mousterian hegy" helyi specialitás és sehol másutt Közép-Európában nem fordul elö) megállapítsuk azt, hogy itt megtörténik a "váltás"... azaz a folyamatos átnövés a felsö paleolitikumba, ahol már a kaparók, kettös kaparók, a miskolci szakócák, kések és pengék is bizonyítják a fejlödés öshonos folyamatosságát.

Aki a szakember lelkiismereti igazságosságával és a kárpátmedencei természetkörnyezet ismeretével értékeli ki a kárpátmedencei ösember hagyatékát, annak azt kell megállapítania, hogy az öskori kultúrák helyi, tehát öshonos fejlödésének szakaszai úgy kapcsolódnak egymásba, mintha nagy, vastag láncszemek lennének. Együvé vannak öntve. A középsö és felsö paleolitikum idöszaka között semmiféle törés nincs ebben a folyamatosságban.

A sok ezer éves öskori és öshonos folyamatosság "állítólag" meg lett szakítva a keleti síkvidéki kultúrát magával hozó ún. "gravettiek" Kárpát-medencei letelepedésével. Ez a Kaukázusból eredö új népség úgy van beállítva a régészeti ismertetésekben, hogy "népvándorlásszerüen" jelenik meg a Kárpát-medencében. A leírások és szakmunkák szinte azt tükrözik, hogy a Kárpát-medencében már nincs más ösember - csak ezek a "gravettiek". Érdekes, hogy mindenütt másutt - Nyugat-Európában is és Grúziában is - folyamatos a fejlödés. Vagyis az új ember átveszi a régi hagyatékát. Csak a Kárpát-medencében "tünnek el" a régiek a régészeti könyvek oldalain, hogy helyet adjanak a következö szakaszba belépö újaknak. Itt - ezeknél a "gravettieknél" - azonban igen sántít ez az eltüntetési szándék. Ugyanis ezek csak a síkvidékeken telepedtek. A folyók mentén. Ott, ahol a "síkvidéki kultúrát" folytatni lehet. De mit értsünk "síkvidéki kultúra" kifejezés alatt...? Miután megtaláltuk kapáikat, sarlóikat, földlazító szerszámaikat - csak a földmívelést vélhetjük "síkvidéki kultúrának". Azt is írják róluk, hogy "a Kárpát-medencében tértek át a rénszarvas vadászatára". Gondolkodjunk csak ezen a kifejezésen. A rénszarvas ebben az idöben Közép-Európában és föleg a Kárpát-medencében volt szintén "öshonos". Nem a gravettiek hozták magukkal, mert a kelet-európai síkságon a gravetti nép mamutvadász volt. "A gravettiek vándorlása csak lassú szivárgás formájában történt, és több, kis "hullámban évezredekig tartott" ... írja Gáboriné. (GCSV 208. o.)

Ezzel a lassú szivárgással tulajdonképpen a gravettiek rátelepedtek a Kárpát-medencei öshonos, már sok ezer éve ott élö és a gravettiek elötti öskultúrákat kialakító és folyamatosító ösnépre. Ugyanis valószínü az, hogy a gravettiek éppen azért jöttek, mert valamelyik vándorló kis csoportjuk hírt adott a rénszarvas létezéséröl. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak akkor kezdödött a rénszarvas vadászata a Kárpát-medencében, amikor a "gravettiek" bevándoroltak. Ugyanis már a Würm interstadiális idejében, Balatonlovason létezett egy öskori festékbánya, ahonnan a Kárpát-medencei ösember bányászta a vörös festéket, mely hiedelmének kultuszához volt szükségen. A bányában az ösember otthagyta csont- és agancsszerszámait. Ezek pedig a rénszarvasnak Kárpát-medencei létezését mutatják sok ezer évvel a "gravettiek" elött. Tehát a Kárpát-medencei önhonos és a gravettiek bevándorlását megelözö öskori kultúrák ösembere is vadászott a rénszarvasra. Ebböl viszont az következtethetö ki, hogy a gravettiek - mint bevándorlók - a kárpátmedencei "öshonosoktól" tanulták meg a rénszarvas vadászatát és valószínüleg a háziasítását is. Így egészítik ki a "gravettiek" a Kárpát-medencei öshaza öskultúrájának folyamatosságát. Azt el kell ismerni, hogy ezek a "gravettiek" már sok mindent tudtak. Tulajdonképpen ök építettek és használtak elöször mesterséges lakást. Ők készítettek elöször agancsból a földmíveléshez szükséges kapát, nyeles kökéseket, fa- és csontmegmunkáló szerszámokat, melyekkel remek kis Anya-Istennö szobrokat faragtak. Mivel agyagot is gyúrtak, agyagszobrocskák is maradtak utánuk, valószínüleg már agyagedényeket is készítettek. Rájöttek a rénszarvas tömeges mészárlására, és felfedezték a hús szárításának módját is, amivel konzerválták ezt a fontos eledelt. Talán iparuk volt ez és valószínüleg exportálták, miképpen már sok ezer éves elödjük tette ezt a vörös festékkel. Ne értékeljük le az ösemberi. Már Homo sapiens volt. Tudta, hogy mit csinál és a természeti körülményeknek megfelelöen- hatalmas területen mozogtak. Tehát nemcsak "vándoroltak", hanem kereskedtek is, Mondhatjuk azt, hogy ezek a "gravettiek" úgy beolvadtak a Kárpát-medencei öshonos lakosságba, hogy onnan öket kiválasztani nem lehet. Mint elöbb is említettem volt, az új korszakokban összeötvözödött népcsoportok használták az elöttük lévö kultúrák jól bevált szerszámait is, és eszközkészletüket kiegészítették a maguk által gyártottakkal. 10-20.000 év elmúltával most már nem lehet széjjelválasztani öket csak azért, hogy a régészeknek lehetöségük legyen kronológiai táblázatokba sorvasztani az öskor értelmes emberét.

És haladjunk csak tovább a vizsgálatunk forradalmával. Miként a középsö és felsö paleolitikum kultúráinak fejlödési folyamatosságában semmiféle törést nem találunk, ugyanúgy jutunk át- minden folyamatossági szakadás nélkül a mesolitikumba és újkökorba. (Sokan a "mesolitikumot" átmeneti kökornak mondják.)

A régészek úgy mondják, hogy: "Hazánk területén megjelenik a legkorábbi földmívelö, állattartó civilizáció, és most önkéntelenül felmerül a kérdés: vajon volt-e ennek helyi, hazai alapja...? A kutatók véleménye ezen a téren némileg megoszlik..." (GCSV 249. old.)

Ha a finnugorista "ideologikus" történelem írásában "megoszlik" a kutatók véleménye - akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a földmívelö és állattartó civilizáció is öshonos a Kárpátmedencében. Ugyanis a kiértékelések és magyarázatok érthetetlenek. PI. GCSV is így ír: "Régen elkészült már az elsö, agancsból csiszolt kapa: ugyanolyan, mint amellyel egy-két ezer évvel késöbb az ember a földmívelést elkezdte. Gyakran köéket, immár csiszolt köbetétet erösítettek a nyélbe a föld megmunkálásához - ezt a módszert azonban már 10 ezer évvel elöbb kitalálták." (GCSV 248. old.)

Legyünk logikusak. Használjuk az eszünket és kérdezzük meg - visszafordítva az állítást : "ugyan miért csinált az ösember földmíveléshez szükséges kapát, ha azt csak 2000 év múlva kezdte használni...?"

Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a földmívelö és állattartó civilizáció a Kárpát-medencében már élt és virult akkor, amidön az újkökori új bevándorlók ide megérkeztek. Kétségtelen, hogy az újkökorban is volt népáramlás a Kárpát-medencébe. Ezzel csak folytatódott az ún. "gravettiek" beszivárgásának folyamata, hiszen- mint mondtuk- már az öskorban is volt ide-oda vándorlás. A Kárpát-medencéböl valószínüleg Anatólia-Kaukázus vidékeire. A Kárpát-Duna-medencei ösnép kialakulásának, nyelvének, kultúráinak és embertani kifejlödésének magyarázatát csak úgy kaphatjuk meg, ha a Kárpát-medence felé irányuló és folyamatos népáramlatokat valóságnak fogadjuk el.

Mindenkor azonban hozzátéve azt, hogy a Kaukázus alatti "melegágyból" a Kaukázus feletti síkvidéken át, vagy talán anatóliai közvetítéssel a Kárpát-medencébe-az évezredek folyamán meg-megújuló hullámokban - érkezö népmozgalmak emberét a Kárpát-medencei "öshonos"-ok magukba olvasztották. Így vált a Kárpát-medence, éppen az újkökor kezdetén már a népek olvasztókemencéjévé, mely kitermelte a Kárpát-medencei öshaza autoktón gyökerü emberét Azt az embertípust, melyet proto-magyarnak nevezhetünk.

A keleti élettérböl érkezök embertanilag azonban éppen olyan azonos sajátosságokkal rendelkeztek, mint az Aral-Pamír Tarim medencék népessége, mely szintén a Kaukázus alatti térböl népesedett be. Közel-Kelet öskori és újkökori népsége is megtartja a Kárpát-medenceiekkel való homogenitását kb. L e. 3000-ig, mint majd látni fogjuk a következö fejezetben.

A régészet úgy tanítja, hogy az újkökor az agrárforradalommal kezdödik, vagyis a földmíveléssel és az állattenyésztéssel. Teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy a Kárpát-medencébe az újkökor kezdete semmi újat nem hozott, mely a kultúrszintet emelte volna, mert az öshonosok magasabb fokú müvészettel rendelkeztek, mint az új bevándorlók. Egy érdekes felfedezést azonban ismertetnünk kell. GCSV felfedezése ez, mely nemcsak egy szomorú emlék, hanem sok ezer év óta - napjainkig - a mai ember létalapját is képezi. Így ír GCSV: "A földmívelés kezdetétöl alig telik el ezer év, és megjelennek azok a fegyverek, melyekröl tudjuk, hogy már nem az állat, hanem az ember ellen használják. Milyen "hirtelen" fejfödés...! És milyen különös is, hogy sok százezer éven keresztül nem volt szükség rájuk...

A történelem további útjait pedig ismerjük. Földszerzés, rablás, egyik nép elhajtja a másikat, újabb földszerzés, hódítások... az a történelem, amelynek az utolsó híreit mindennap a televízióban, rádióban halljuk, látjuk. Nem köbaltával ugyan de sajnos, szinte azonos tartalommal." (248. o.)

Kárpát-medencei öshazánk östörténelmében meg kell említenünk azokat a Körös-kultúrköri (i. e. 5500) apró és öskori erödítményeket, melyek biztosították ezeknek az östelepeknek az Ojtozi-, Törcsvári-, Tömösi- és Bodza-szorosok felöl való megtámadását. Tehát igaza van Gáborinénak. Az újkökori protomagyarok védték az öshazát az idegen támadók ellen.

A Körös-kultúrkörbe sorolt TORDOS-i lelettel, a tordosi amulett írásával azonban joggal feltesszük azt a kérdést, hogy a Kárpát-medencei öshazának azok a lakói, akik az Isten-Anyához intézett imádságukat amulettre ÍRTÁK, és magukat NAP-ARCÚ-nak - SA-PIR-nak - mondták, nevezhetök-e proto-magyaroknak...?

Nem indokoltabb-e részükre a SA-PÍR - SZABÍR elnevezés...? Az a népnév, mely a következö évezredek folyamán - egészen Álmos-Árpád népéig - kimutatható..?

Az öskoroktól Tordosig való barangolásunkat befejeztük. Elérkeztünk annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy igaza van-e Magyar Adorjánnak...? Igaz-e az, hogy "nem jöttünk mi sehonnét.., a mi öshazánk a Kárpát-medence,"

Történelmi nyomozásunk megállapítja azt, hogy az öshazakérdést ily diktatórikus kijelentéssel egyoldalúsítani nem lehet, mert igenis vannak öseink, akik a Kárpát-medencébe KELETRŐL jöttek. Legrégibb öseink azok, akikre rátelepedtek a keleti gravettiek. Ezekkel újra ötvözödött az öshonos nép, és sok ezer éven át megint kialakította az új ötvözetü kárpátmedencei öshonos népet. Ez a fejlödési folyamat - az évezredek során-újra és újra ismétlödik. Vagyis minden "új honfoglaló" öshonos lakosságot talál a Kárpát-medencében. Az "újra-ötvözödés" folyamata ismétlödik, és ennek elösegítöje, létrehozója pedig az a valóság, hogy az öslakók nyelvével azonos az új honfoglalók nyelve, mely bizonyosságot az i. e. 5500-ig, a Körös-Tordos kultúrkör emberéig, a megtalált nyelvemlék segítségével tudunk valószínüsíteni.

A Kárpát-medencei öshonos és az elmondottak szerint újraötvözödött utolsó népesség az, amelyre Álmos-Árpád népe telepedett rá. Létezik-e valaki közülünk, aki genetikailag ki tudja mutatni magáról, hogy a Kárpát-medencében sokszor újraötvözödött öshonosok, vagy avar elödeink, vagy árpádi honfoglalóink vére csörgedez ereiben...?

Kétségtelen, hogy a magyarság legmélyebb gyökere itt, a Kárpát-medencében van, melyhez éppen a sok ezer éves öshonosságunk alapján van jogunk. Ez az öshonosság azonban elválaszthatatlan Közel-Kelet életterétöl, mely szintén öshazaként csatlakozik a Kárpát-medencéhez.