A KÖZELKELETI ÉS KAUKÁZUSI ÉLETTÉR ŐSISÉGE

A KÖZELKELETI ÉS KAUKÁZUSI ÉLETTÉR ŐSISÉGE

Gábori Miklós állapítja meg, hogy: "A Kaukázustól délre olyan gazdag és olyan jellegzetes kultúrákat, a lelöhelyeknek olyan tömegét találjuk, amelyben a keleteurópai síkság civilizációjának minden elözményét, gyökerét megtaláljuk.

Egy terület, ahol az ösember kultúrái régóta akkumulálódtak, összesürüsödtek a Kaukázus lábai elött: egy rendkívül fontos góc, ahonnét a benépesedés útja észak felé irányult... Olyan ez a Kaukázuson túli terület ebben az idöszakban, mint valami melegház, ahol minden összegyült, minden kivirágzott. ... a Kaukázuson túli gócból megindult az embercsoportok áramlása északra. ... A Kaukázuson túli terület a Fekete- és Kaszpi-tenger között egy felfelé vezetö "nyak" egy történelmi folyosó, melyben délröl érkezö, ösi kultúrák vándorolnak fel a Kaukázus alá, és egészen természetes, hogy az "etnodinamikai nyomás" erröl a meleg, burjánzó, felgyülemlö területröl az északnyugatra esö, füves pusztai területeket népesítette be... kb. 20.000 év alatt. Így népesedett be... a Kaukázus felöl Közép- és Kelet-Európa területe." (GCSV 161-162. old.)

Feltehetöen ez az öskori helyzet, a belöle logikusan következtethetö kaukázusi emberfejlödés és a vele járó civilizációk és kultúrák szellemi terméke lehet az a mitológia, amelyet az ember teremtésére vonatkozóan a Bibliában találunk. A Kaukázus embere helyben, ott a Kaukázusban született. Ott fejlödött, és így érthetö, hogy az öskori hagyományokat átvevö és megörzö utódoknál kialakult egy sajátos elképzelés a "teremtés" nagy misztériumáról. Ennél a pontnál pedig nem szabad elfelejtenünk azt, hogy e kaukázusi térböl fejlödött közel-keleti - kifejezetten a mezopotámiai - kultúr-társadalomban, az i. e. 3000 körül már írásba lesznek foglalva ezek a mitologikus hagyományok, melyeknek egyik változata - a biblikus Ádám é 232c25c s Éva - a judai-keresztény vallások tanításában - történelmi valósággá merevedett a "teológiának" nevezett tudomány által inspirált hiedelem emberi világában. Ezeket a mitologikus vonatkozásokat semmiképpen sem tudjuk kizárni az öshaza-kutatás menetéböl, tehát majd beillesztjük ezt is illetékes helyére.

Viszont azt a körülményt is tekintetbe kell vennünk, hogy ez a Kaukázus alatt kifejlödött "etnikum", mely képes volt létrehozni azt az etnodinamikai nyomást, hogy a Kaukázus feletti síkságot benépesítse, nemcsak szerszámipari, hanem szellemi kultúráját is magával hozta, hiszen már "homo sapiens" - azaz "értelmes ember". Értelmességébe pedig beletartozott valószínüleg az "eredet-hiedelem" is, hiszen az öskori leletek alapján ismerték fel a néprajzosok az ösök tiszteletének kultuszait már az ösembernél. Az "eredet-hiedelem" tartalmába azonban itt- ennél a "keleti gravettinek" nevezett népnél- semmiképpen sem lehet beiktatni oly elképzelést, melyet a Biblia tartalmaz.

Ugyanis a bibliai írások a késöi zsidóság termékei - annak ellenére is, hogy kimutatható a zsidóságtól idegen hagyományokra való támaszkodás.

Az "eredet-hiedelem"-be tartozónak véljük az ennél a népnél igen kifejlödött ISTENANYA tiszteletet. Ugyanis e nép hiedelemvilágának terméke a híres "Willendorfi Vénusz" is (20.000 éves), ugyanaz a kövér testü nöi szobor, mint a keleti síkságon. Meg kell itt említenünk azt, hogy Közép- és Kelet-Európában eddig 150-nél több ilyen "Vénuszt" találtak a kutatók, és érdekes, hogy ezek a müvészeti tárgyak nem az ún. "kultikus helyek", hanem a lakások tartozékai voltak.

A Kárpát-medencei östörténet rögzítésében itt azt a helyzetet kell hangsúlyoznunk, hogy a korábbi BÜKK-i és szintén öshonos SZELETA kultúrák töltödnek fel ezzel a "keleti gravettinek" nevezett ösetnikummal, hogy aztán a jégkorszak végzödésén túl is - egészen a DUNA I. újkökori müveltségig biztosítsák a Kárpát-medencei "öshonos és folyamatos fejlödést". Itt azért említjük a DUNA I. kultúrát, mert az UNESCO segítségével kiadott és a nemzetközi tudományos körök által egyöntetüen elfogadott álláspont értelmében "nagyon sok azonosság található a magyarországi bükki nép kultúrája és a között a nagy klasszikus kultúra között, melyet a régészet DUNA 1. néven ismer". (HAWKES-WOOLLEY: "Prehistory and the Beginnigs of Civilization" 1. 244. old. London, 1963.)

A bükki öskultúra a szeletaival folytatódott, és ezt követte a "keleti betelepülés" hulláma - a "gravetti etnikum".

Mielött azonban ezeknek a "gravettieknek" a kultúráját tárgyalnánk, fontos a lerögzítése és hangsúlyozása annak, hogy:

1. A bükki kultúrához tartozó Istállósköi-barlangban találták azt a háromlyukú csontsípot, melyet az elsö "hangszernek" nevezhetünk, mert öt hangot szólaltat meg. Ezért inkább furulyának nevezik. Nyilvánvalóan itt- a bükki kultúrában - van az ötfokú (pentatonikus) dallamalkotás legrégibb lehetösége.

-Csontnyílhegy és háromlyukú síp a bükki Istállósköi-barlangból-

De itt talán Kodályra kell hivatkoznunk. Ugyanis a "háromlyukú" síp biztosan kiadja a "három" szomszédos hangot, melyröl Kodály így ír: "Tekintve, hogy az ötfokú dallamok magva és legtöbbet használt hangcsoportja a három szomszédos hang... igen könnyen elképzelhetö magának az ötfokú rendszernek létrejötte e 3 hangnyi recitáló formulából." (Kodály Zoltán: A Magyar Népzene. Bp.. 1952. 28. old.)

Tehát itt van az emberiség elsö "tritonikus" dallamainak a kezdete, amiböl aztán az ötfokú dallamok kifejlödtek.

2. A bükki és a Szeleta kultúrák öshonosok. Közöttük folyamatos a fejlödés. Az UNESCO könyve - Vértes Lászlónak - a vértesszöllösi ember megtalálójának munkájára való hivatkozással-innen, a Szeleta müveltségböl származtatja a franciaországi Solutrean-kultúrát, és megállapítja a Szeleta- Gravetti kapcsolatokat. (Id. m. 86. old. és 101. old. 7. jegyzet.) Ez nem jelenthet mást, mint a Szeleta helybeli továbbfejlödését a rátelepedett "gravetti" népség hatásának eredményeképpen. E folytonosság ismeretében most vizsgáljuk meg együtt ezeket a "keleti bevándorlókat".

A "GRAVETTIEK"

A kaukázusi gyökerü és a Kárpát-medencében - az eddigi öslakosságra rátelepedett - keletröl érkezö népet azonban nem az emberfajtájáról, sem a régi településéröl nevezték el, hanem egy "nyílhegyröl", amit ez a nép is használt. (Gravette = köböl pattintott nyílhegyfajta.) Ez talán megint egy olyan "tudományos" elnevezés, amivel minden jól összekavarható, hiszen ez a nyílhegy (gravette) cserélhetö, exportálható, és az Őskor emberénél - aki az értelmességéröl igen megbecsülendö tanúbizonyságokat tett-talán hétköznapi is lehetett. Ezzel csak azt szeretnénk hangsúlyozni, nem mind bevándoroltak azok az ösök, ahol ezt a "gravettet" a régészeink megtalálták. Kétségtelen, hogy ez a kaukázusi gyökerü nép Kelet-Európa síkságain tanyázott sokáig, és az ott kialakult síkvidéki kultúráját hozza be a Kárpátmedencébe. Ebbe a síkvidéki kultúrába már beletartozik a háziasított állatok tenyésztése és a földmívelés is. A földmívelésnek természetesen nem az "ekés", hanem azt a "kapás" formáját kell érteni, amit még megtalálunk a Középkorban is a nyugat-európai társadalmaknál.

Azt is meg kell állapítanunk, hogy a régészek, amikor ennek a kaukázusi, közel-keleti gyökerü és a Kárpát-medencében megtelepedö népnek a "gravetti" nevet adták, vagyis megint egy szerszámféleségröl nevezték el a már mozgó etnikumot - módszertani hibát követtek el. Ugyanis most már nem köszerszámok és csonteszközök ezrei vagy állatcsontok halmazai mozognak elöttünk az idöskálán és a térképen - hanem egy ösi etnikum: az ember. A letelepedés pedig tömeges. Ennek következtében itt már nem csak az ösember után kutatunk, hanem a Kárpát-medencének egy hosszú történeti folyamata áll elöttünk. Ez pedig már östörténet.

E sorok írója úgy véli, hogy a Kárpát-medencei östörténetünk nem az eddigi szokás szerinti "neolitikumtól" indítandó, hanem ennek a "keleti gravettinek" nevezett népnek a letelepedésétöl, melyet azok a kutatók, akiknek már elegük van a "szerszámfajták" alapján megkülönböztetni az egyes öskort népcsoportokat a "rénszarvasok népének" neveznek.

Ha feltérképezzük azokat a helyeket, ahol ezt a "gravette"-t (nyílhegyet) a Kárpát-medencében kiásták, vagy a felszínen megtalálták - az egész ország területére kiterjed a "betelepedés". (Sajnos, hogy az elszakított területek vizsgálatainak anyagát nincs módunkban ismertetni. Ezt az a körülmény okozza, hogy a jelenlegi hazai (finnugorizmus semmiféle olyan könyvkiadást nem enged meg, ahol a Kárpát-medence egésze képezi a kutatás alapját. Nekik Magyarország egyenlö a "csonkaországgal".)

A rendelkezésre álló adatokból azonban hasznos következtetésekkel az egész Kárpát-medencére kiterjeszthetjük vizsgálódásunkat, hiszen ez a "keleti gravetti" nép az egész Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és a Dunától keletre megtalálható. Legrégibb telepük Bodrogkeresztúr (28.000 éves), aztán Arka és Ságvár ( 19.000 éves). De tudjuk, hogy az obszidiánt Tokajból, a gyepvasércet a Balaton északi partjáról, a hematit-szilánkokat pedig a Mecsekböl hozták. De ott vannak a Hernád és a Bodrog mentén, a Vág völgyében, az egész Duna-kanyar tele van velük, az Ipoly mentén, Vác, Veröce, Zebegény, Nagymaros, Pilis, Basaharc-Dömös, Csillaghegy, és még Zalaegerszeg is az ö birodalmuk (12.125 éves).

A "rénszarvasok népe" elnevezés'köti tulajdonképpen ezt a népet a Kárpát-medencéhez. Ugyanis: "ezek a gravetti törzsek nálunk, Közép-Európában tértek át a rénszarvas vadászatára... a mai magyar medence dombvidéke, síksága, a Duna mente... a rénszarvas életterülete volt". (GCSV 212. old.) A "nálunk" kifejezés feltétlenül a Kárpát-medencére vonatkozik, mert Kelet-Európában, ahol a "hosszú házakban", tehát komoly, masszív építményekben lakott ez a nép jó pár ezer évvel a Kárpátmedencében való megtelepedése elött is, nem rénszarvasra, hanem mamutra vadásztak. Miután a Kárpát-medencében megtelepedtek, és az itt honos rénszarvas vadászatára tértek át - itt is maradtak. Ezért írja GCSV, hogy: "a gravettiek vándorlása a Kárpátokon kívül megrekedt". (209. old.)

A Kárpát-medencében viszont törzsi közösségben élnek, és az egyes letelepedett törzsek feltétlenül ismerik egymást. Itt már "társadalommal" kell számolnunk, ahol valószínüleg megvan a társadalmi rétegezödés is. Vannak vezetök, lehet, hogy "törzsfönökök" vagy "kiskirályok" is. Mindenki úgy nevezheti a fönököt (talán a legügyesebb vadászt, vagy a legintelligensebbet a sok közül), ahogyan akarja. Így lát egyik kutatótársunk a bükki Jankovich-barlangban talált "vésett rajzú csonteszközön" (László Gyula említett könyvének 49. oldaláról átvéve) egy "rövid ködmönös, hosszúgatyás koronás királyt".

Vésett rajzú csonteszköz a bükki Jankovich-barlangból

A Kárpát-medencei fejlödési folytonosságban jó lenne, ha Erdélyböl is rendelkeznénk letelepedési adatokkal erre a "gravetti népre" vonatkozólag. Sajnos ilyen forrásanyag nem áll rendelkezésre, de a Kárpátokon túli keleti síkságról a Duna mentén és az Olt medre mellett feltétlenül kellett letelepedésnek történnie. Ezek a "gravettiek" a Kárpát-medencei élettér utolsó ösembereinek vannak nevezve a hazai és finnugoros irányítású régészek munkáiban. A Szekszárd-palánki östelep C14-es vizsgálata 10.000 körülinek mutatja az itt megtelepedetteket. Ez a jégkor utolsó szakasza. GCSV megállapítja, hogy: "Ezek a vadásztörzsek a jégkor utolsó hideghulláma alatt éltek nálunk, és a rétegtani vizsgálatok szerint kissé túl is élték a jégkorszakot. Ők voltak az utolsó ösemberek - majd hirtelen eltüntek, mintha nyomuk veszett volna.

Még egy-két évezred múlt el a pilisi ösemberek után. Erröl az idöszakról azonban kevés a mondanivalónk. Itt-ott néha elöfordulnak szerszámaik, a kis gravetti hegyek... majd hamarosan megjelennek az elsö földmüvelök, az állattartók. Egészen új korszak következik: a fiatalabb kökor vagy neolitikum... Mi az, ami az ösember korának végén, a civilizációnak ezen a szintjén fennmaradt...?

Nagyon egyszerü találmányok ezek tízezer év táján... Ismerték a mesterséges lakást, a földbe épített lakóputrit, a sátrak és kunyhók különféle fajtáit. Semmivel sem rosszabbak és nem is egyszerübbek, mint amilyeneket az újkökor népei használtak. Le is telepedhettek volna, ha nem a vadászat hajtja öket... "Feltesszük a nagy kérdést: miért kellett eltünni a Kárpátmedencéböl az évezredekig itt letelepedett kaukázusi gyökerü, de a Kárpát-medencében öshonos kultúrákat továbbfejlesztö "gravetti" népnek...? Miért kellett eltünnie, hiszen már ismeri a "földlazító" szerszámokat. Ezrével készítette a csontkapákat, és maga Gáboriné írja, hogy földmívelö szerszámai ugyanolyanok, mint az "újkökor" földmíveseinek. (Id. m. 248. oldal.) Miért kellett eltünnie a Kárpát-medence termöföldjeiröl, onnan, ahol már nemcsak mint vadász, hanem mint földmíves és állattenyésztö - közösségekben, letelepedett törzsszövetségekben - élt és dolgozott... sok ezer éven át!?

Megtaláljuk a választ Gáborinénál, aki elvonultatja öket fel északra, és így mondja: "Észak-Európa nyugati részén feltünnek a proto-lappok, keletebbre pedig a proto-finnugorok... délröl pedig megindul az indo-európaiak áramlása Európába..."

Hát azért tünnek el, illetöleg azért tüntetik el öket, hogy a Kárpát-medencébe majd ezeknek a proto-finnugorok primitív leszármazottainak utódjaként lehessen bevonultatni a kései magyarokat. De Gábori Miklós azt állítja, hogy: "a neolitikus kultúra csupán újabb civilizációs elemeket vett fel a régiek mellé, de a gyökere tízezer évekre nyúlik vissza". (Id. m. 279. old.)

A Kárpát-medencei Bükk-Szeleta-Gravetti kultúrák egybekapcsolódó fejlödési folyamata oly régészeti leleteket mutat fel, melyek a földmívelés és állatháziasítás kezdetét nem az itt eröszakkal elnevezett neolitikus idöbe, hanem az öskor utolsó szakaszába teszik... tehát itt a földmívelés is öshonos. "Valamennyiünknek a múltja, a kultúrája az ösember korába, az elfelejtett ösi vadász elödhöz nyúlik vissza" - írja Gáboriné a megnevezett könyvének utolsó mondatában. Valószínüleg ezért nevezi az észak felé vándorló vadászokat proto-lappoknak és proto-finnugoroknak. Itt "feltételezések"-röl van csak szó. "Vándorlást" eddig senki sem tudott bizonyítani, és "proto-lappokat". "proto-finnugorokat" sem talált senki. Észak-Európában.

Miután a Kárpát-medencében-mint kimutattam-ez a folyamatos és öshonos fejlödés a földmívelés megindulásával és az állatok háziasításával már jóval magasabb kultúrfokot mutat az öskorban, mint amit a proto-lappnak és proto-finnugornak nevezett vadászoknál észlelhetünk - kérdezem: tudománytalansággal és délibábüzéssel vádolna-e engem akkor, ha ugyanezzel a módszerrel az újkökor elötti, Kárpát-medencében megtelepedett, földmívelö és állattartó ösemberek társadalmát protomagyarnak nevezném...? Ugyanis semmi mást nem tennék, csak a "mérjünk egyenlö mértékkel" elvet alkalmaznám, hiszen a neolitikus új bevándorlókat sem lehet "indo-európai"-nak felismerni, mert a bejövök öseredete ismét csak a Kaukázus alatti "melegágy" lehet, amely ösnép utódaiban nincs sem "európai", sem "indiai" elem.

Javasolnám most, hogy számoljuk fel együtt itt, az ösember segítségével, azt az elméletet, mely a magyarság elödeit az "urali-finnugor" népektöl származtatja, de ugyanakkor a lappokkal is rokonosít minket... már úgy értve, hogy azok is "elödeink" lennének.

Maradjunk meg azonban a származási lehetöségünk kiszélesített életterében, mely mint mondtuk, a Kárpát-medence, Közép- és Közel-Kelet.

A Kárpát-medencei öshonos népnek semmiféle származási kapcsolata a proto-lappokkal és a lappokkal nincs és nem lehet, mert a müveltségi idörend ezt kizárja,

Beszéljen helyettünk erre vonatkozólag maga Gábori Miklós, így: "Egyszer csupán szórakozásból feldolgoztam egy lappföldi leletanyagot. A legegyszerübb, kvarcitból készült szerszámokból állt. Teljesen olyanok voltak, mintha Közép-Európában egy 50 ezer éves ösemberi településröl származtak volna. Semmiféle eltérést nem találtam, pedig a lappföldi régészeti anyag húsz centiméter mélyen feküdt a mai fü alatt a kunyhókban, és csak az i. e. 1500-2000 közti idöböl származott. Ott még csak akkor kezdödött el az újkökor." (Id. m 252. old.)

A Kárpát-medencében már a bronzkor végén van a müveltség ebben az idöben, tehát minden lapp származási lehetöség elesik.

Most nézzük meg az urali-finnugor "öshazai" lehetöséget.

Itt László Gyula feltevését kell megcáfolnunk, aki így ír:

A keleti gravetti népének egyik ága Lengyelország és az Oka folyó közt sajátos müveltséget alakított ki, amely keskeny sávon át az Uralig terjedt. Ezt - egy kis Lengyelországi patakról - szvidéri müveltségnek nevezzük. A szerzö feltevése szerint a szvidéri müveltség népe lett volna az ösuráli nép, az a népcsoport tehát, amelyböl a késöbbi szamojédok, finnugorok, majd a magyar nép elödei kiszakadtak." (ld. m. 51. old.).

Tehát László Gyula szerint a Kárpát-medencében letelepedett keleti gravetti népböl nem jöhetett létre egy öshonos "proto- magyarság", de az ugyancsak keleti-gravetti népnek az Uralnál "feltételezett" ágából már nem a "proto", hanem a magyar nép elödei kiszakadhattak.

De meg is indokolja ezt az állítását az "Őstörténetünk" c. könyvének 90. oldalán, a következöképpen: "Ezzel indítottam östörténetünket, amely ekként az idöszámításunk elötti 11.000 évig vezetett minket, mert ebben az idöben jelentek meg Közép-Lengyelország területén a szvidériek, akik- úgy látszik - az ukrajnai keleti Grauetti népeiböl szakadtak ki"

Tekintve, hogy az OKA folyó Moszkva magasságában torkollik be a Volgába, és László Gyula az Uralig kiterjeszti ennek a szvidéri müveltségnek a népét a felsö paleolitikumban, nézzük meg, mi a véleménye erröl Gábori Miklósnak, akitöl így idézzük a cáfolatot: "Térjünk csak vissza az ösi vadásznépekhez, az ösember korához. A paleolitikus kultúrát - éppúgy, mint a késöbbi, történeti idökben is -Közép-Ázsiában három irányból érték hatások, illetve három irányból származtak. Közép-Kelet, Irán, Irak felöl- délröl- és keletröl, Belsö-Ázsia térsége felöl. Csupán nyugat és észak nem jött számításba a legrégibb kultúrák megjelenésében... Az Ural vidéke és Szibéria területe pedig ebben az idöben még lakatlan volt. A másik feltünö jelenség, tény az, hogy ezeknek a legrégibb civilizációknak az Uraltól nyugatra találhatókkal, az európaiakkal soha semmiféle kapcsolatuk nem volt." (id. m. 251. old)

Kérdezzük tehát László Gyulától, hogy nyugati kapcsolat nélküli és lakatlan területen hogyan lehetett egy ösurali nép az öskorban...? Ebböl a nemlétezö népböl és életlehetöséget nélkülözö területröl hogyan tudja "kiszakítani" a magyar nép elödeit...? Tudós munkája ez, vagy olyan huncutság, mint amilyenre Gábori Miklós hivatkozik így: "Még tovább merek menni: a régészeti, történeti megállapítások mögött, sajnos, néha egészen modern geopolitikai >sejtések<, lapulnak. És akadnak ilyen tünetek, nyomok.

Akinek ma szláv kérdésre fog a füle a régészetben, a történelemtudományban, az holnap az ösemberre fog hivatkozni: >Már Paleoathropush<"

Akinek a "finnugorizmusra" fog a füle - láthatjuk - szintén az ösemberre hivatkozik, és 11.000 éves saját paleoanthropusa is elövarázsolódik a papíron, mely- sajnos - nagyon türelmes.

De idézek egy adatszolgáltatóm- a már említett néprajzosunk, Tóth-Kuruc Márta- nekem küldött kéziratából is, és örülnénk, ha megbecsült régészünk - László Gyula - okulna az alábbi és szeretettel írt véleményböl:

Amiben mégis van szemrehányni valónk László Gyulának, nem más egyéb, mint az, hogy tudja a finnugor eredeztetés képtelenségét, és mégis ott kalandozik valahol Közép-Lengyelország és az Ural-hegység közötti szvidéri müveltségben, ahelyett, hogy átlépne a Kárpátokon, hiszen a szvidéri müveltség közvetlen a Kárpátok északi és keleti peremén volt! Idézem Grahame Clark angol régészt >A világ östörténete< címü müvéböl: >Északra számos rénszarvas-vadászó csoportot azonosítottak a késö-glaciális idöszakból, közöttük nevezetesen a hamburgi, ahrensburgi és szvidéri kultúrák hordozóit az észak-európai síkságon; az utóbbiak a Kárpátok északi és keleti lejtöi mentén. (tehát nem Közép-Lengyelországtól az Oka folyóig!). Ennek ellenére, a mi kiváló régészünk arrafelé ballókál, amerre nékünk semmi keresnivalónk nincs."

Azt hiszem, az elmondottakkal kellöképpen bebizonyítottuk a finnugor származási elmélet minden hamisságát és föleg az ösemberig való visszavezetésének ötletszerüségét. Tettük ezt abban a reményben, hogy bizonyítékaink László Gyulánál is és mindazoknál a szaktudósoknál, akikben még él az igazságra való törekvés önérzete, megfontolásra és értékelésre találnak. Talán oly mértékben is, hogy a jövöben - minden ideologikus befolyástól mentesen - részt vesznek a magyarság igaz östörténetének szakszerü feltárásában és tanításában.

Kérjük azon módszerünk követését is, mely szerint az "öshazakutatásban" az öshaza életterét kiszélesítettük. Vagyis a Kárpát-medencéhez csatoltuk mindazokat az élettereket, ahonnét a Kárpát-medencébe tömegesen bevándorolt és itt letelepedett népek, az elöttük már ott kialakult kultúrák öseivel évezredeken át tartó együttélésben alakították ki a Kárpát-medence népi alakját. Feltétlen szükségesnek véltük az "élettérnek" ily módon való kiszélesítését azért is, hiszen ebben a kiszélesített élettérben- vagyis a Kárpát-medence és Közel-Kelet, valamint e két földrajzi területet összekötö térségben - az öskortól kezdödöleg, állandó ide-oda való népmozgás mutatható ki. Ez a népmozgás pedig a kultúrszint emelkedésével egyre erösebb lesz és a történelmi korszakokban már állandósul is. A történelem elötti összeköttetés azután a történelmi korok szent hagyománya lesz, mely a népregékben és mítoszokban fennmarad. Nagy értékü és igen megbecsülendö valósága e hagyomány-kincsnek az az ösgesztai hagyaték, mely a TARIHI ÜNGÜRÜSZ-ben fennmaradt, és néphagyományunk a "CSODASZARVAS MONDA"ként ismeri. E mondánk is egyesíti a Kárpát-medence és Közel-Kelet életterét és megerösíti ennek a hatalmas élettérnek az egynyelvüségét, hiszen a közel-keleti ADZSEM (Elam) "szarvasüzö" népe talált olyan népet a Kárpát-medencében, akik "az ö nyelvükön beszéltek". A hagyomány is megköveteli tehát e két élettérnek "öshazai" egyesítését és ez - mint majd látni fogjuk- megold minden nehézséget, mely az Árpádi honfoglaló magyarságnak az "östörténetünkbe" való beillesztésében eddig elöállt.

Ebben a kiszélesített élettérben-már az öskortól kezdödöen végbement népvándorlások azonban csakis úgy történhettek meg, hogyha a vándorló embereknek megvolt a nyelvük. Ha egymás értésére tudták adni szándékaikat, és a "nyelv" használata így életfeltételükké vált. Ne feledjük, hogy a kárpátmedencei Bükk-Szeleta-Gravetti müveltségfolytonosság kialakítója az "értelmes ember" (homo sapiens) volt. Mi lehet az "értelemnek" elsö megnyilvánulása- ha nem a beszéd? Elérkeztünk tehát vizsgálódásunknak ahhoz a fejezetéhez, amiben szeretnénk kifejteni álláspontunkat arra vonatkozólag, hogy milyen is lehetett a