A KÁRPÁT-MEDENCEI ÉLETTÉR ŐSISÉGE

A KÁRPÁT-MEDENCEI ÉLETTÉR ŐSISÉGE

Amikor a kíváncsi kutató visszanéz és a Kárpát-medencei öskorok embere után nyomoz, rögtön olyan csodálatosan érdekes dolgot talál, mely még nagyobb érdeklödéssel viszi bele az évezredek százainak ismeretlen világába. Ugyanis a világon az egyetlen hely a Kárpát-medence, ahol az ösember visszahagyta nekünk a saját lábnyomát. A Vértesszölösön megtalált ösember tette ezt, akit a tudományos körök "Homo erectus/sapiens paleohungaricus" néven ismernek. Úgy állapították meg, hogy 350 000 évvel elöttünk élt. László Gyula is beszámol róla. Elmondja, hogy megtalálták kavicseszközeit is, és megmagyarázza, hogy azért hívják "erectus/sapiens" néven, mert az embertan nem tudta megállapítani, hogy csak felegyenesedö (erectus) elöemberröl van szó, vagy már értelmes (sapiens) ember-ösröl. (L. "Vértesszöllöstöl Pusztaszerig", Gondolat, Bp., 1974. 42. old.) E sorok írójának éppen László Gyula adta azt a sejtelmet, hogy a Kárpát-medencei öskorok mindazon ismertetésénél, melyek a jelenlegi, hazai paleontológusok kiértékeléseként kerülnek nyomtatásra - és így a köztudatba -, oly összehangolt tanítást kell észrevennünk, mely semmiképpen sem akar a Kárpát-medencei ösem 151g62b bernek - kimondottan kárpátmedencei - fejlödési folytonosságával foglalkozni. Abban a pillanatban, amint a logikus következtetések ide irányulnának egyszerü "elhallgatás", vagy hirtelen fordulattal más témakör ismertetését viszik a sorok. Kiváló néprajzosunk -Tóth-Kuruc Márta- is így írja egyik tanulmányában: "sajátos majomszeretettel aggatják rá a Kárpát-medencében talált ösmüveltségekre az azokkal egyidös vagy fiatalabb nyugati barlangkultúrák szerszámainak elnevezését (mustier, aurignac, madeleine, solutré stb.)", de semmi több. László Gyulával ki is ásnám a harci bárdot éppen a vértesszöllösi ösember miatt, mert az említett és nagyszerüen szerkesztett könyvében megemlíti, hogy: "E kor emberét és müveltségét általában a pekingi ösember (Sinanthropus pekingensis) alapján ítélték meg. Mintegy félmillió évvel ezelött élt, használta a tüzet, és eszközeit feltört patakkavicsból készítette."

Azután ismerteti ezt a pekingi ösemberi és közli embertani adatait, s ebböl megtudjuk, hogy "koponyatérfogatának középértéke kb. 1050 cm'". A vértesszöllösi ember hasonló adatainak ismertetésével azonban adós marad. Itt keletkezett nálam az a gyanú, hogy a lehetetlen finnugorosítás érdekében nem szabad közölni olyan adatokat, mellyel a Kárpát-medencei ösiség kidomborítható. Ugyanis nem azért hívják a vériesszöllösi ösemberi "sapiens"-nek, mert kétség támadt arra vonatkozóan, hogy csak "felegyenesedö" volt, vagy már értelmes - hanem azért, mert az embertan megállapította azt, hogy koponyatérfogata 1400 cm3-nél nagyobb. (A mai emberé 1450 cm'.) Ezt miért nem közli László Gyula? Talán nagyobb szeretettel kellett volna fogadni ezt a Kárpát-medencei "értelmes embert", és talán azért is, mert a vele egyidös pekingi társát sok szakember már proto-kínainak nevezi. (J. Gunnar Andersson: "A Sárga-Föld Gyermekei"-ben-T. Kuruc Mária közlése.)

Ne essünk azonban abba a hibába, hogy a vértesszöllösi embert beiktassuk a Kárpát-medencei "magyar" öshazánk lakói közé. Nekünk itt az a fontos, hogy a paleontológusok egyöntetü véleménye szerint - a Kárpát-medencei hévíz-források már a vértesszölösi ember korában is müködtek és a jégkorszakok idején is. Érdemes ide iktatni egy idézetet Vértesszöllös ügyében: "Szerintem az ember egyszerüen ott ült a langyos víz szélén... visszatért a hévforrásokhoz. Meg kellene nézni ezeket az édesvízi mészköveket. Itt, a Duna mentén, Óbudától Pomáz, a Dunakanyar, egészen Dunaalmás tájáig rengeteg ilyen hely van. Nem hiszem, hogy ha egyszer Vértesszöllösön ott élt az ember, máshol ne létezne nyoma." (Gáboriné Csánk Vera: Az ösember Magyarországon. Gondolat, Bp. 1980. 62. oldal) "Vértesszöllös jelentösége abban áll, hogy ezen a telepen embermaradvány, eszközök, tüzelési helyek, kultúrrétegek, régészeti fejlödési sorozat került elö - még az ember lábnyomát is megtaláljuk -, tehát mindaz együtt és egy helyen, ami más lelöhelyeken csak külön-külön, vagy csak részben található." (id. m. 83. old)

És most 300.000 évet kell ugornunk ahhoz, hogy a kárpátmedencei öskutatók szerencséje megint az ösemberi hagyatékokat megtalálja, de már nem az öskökor legalsó rétegében, hanem jóval felette. Így a TATA-i öskori telephez jutunk, de csak azért, meri az itteni szerszámokat is kis méretü kavicsokból gyártották, és ezért mondják a régészek, hogy olyan, "mintha a vértesszöllösi telepen járnánk", és szintén a hév-források mellett van. Korát 33.000 évre datálja a mikrokarbon vizsgálat. Annak ellenére, hogy a neanderthali ember már legalább százezer éve nem létezik, mert a tudomány álláspontja szerint "kihalt, eltünt" - ezen az aránylag fiatal telepen- anélkül, hogy egy ösemberi koponyát találtak volna-mégis "neandervölgyi" embernek nevezik azokat, akik itt munkálkodtak.

Ugyanis "2000 szerszám és 150 kg gyártási hulladék került elö, de sem az elejét, sem fejlödését megállapítani nem lehet" írják a régészek -, annak ellenére, hogy Süttön, Tokodon, a Kiskevélyi barlangban, a Szelim barlangban és Csákváron is találtak hasonló településeket.

Hasonlóképpen a nearderthali (görnyedten járó, kisméretü koponyájú, kezét jól használni nem tudó) ösembernek ajándékozza Gáboriné Csánk Vera az általa megtalált ÉRD-i szabadtéri, hatalmas ösembertelepet, és ismét ösemberi maradványok nélkül. Emberi csontokat vagy koponyát nem találtak. Annál inkább több állatcsontot (50.000 darabot, melyröl 90.000 kg húst fejtettek le). Igen fontos az érdi telep a Kárpát-medencei ösem 151g62b ber helyi és öshonos fejlödésének megállapításában és pontosan ezzel a témával nem szabad a finnugorizmus idejében foglalkozni. Ezért írják azt, hogy: "az érdi telep kultúrája világosan délnyugati kapcsolatokat mutat".

Nem kell különleges szakértelem ahhoz, hogy ellentmondást fedezzen fel az olvasó az érdi telepröl szóló "hivatalos" ismertetésben, hiszen ha az érdi ösember kultúrája "délnyugati" kapcsolatokat mutat, akkor miért ad a felfedezö - Gáboriné Csánk Vera (akinek nevét a jövöben így rövidítjük: GCSV) - ily végkiértékelést Érdröl: "A telep jelentöségét könnyü összegeznünk. Újfajta települési mód... -egy új kultúra. Ilyen erös specializálódást-amely nyílt fennsíkon, síkságon, barlangoktól távol, a természeti környezettel szinte ellentétben áll - máshol nem találunk."

Ha nincs máshol - akkor hogyan jött délnyugatról...?

Íme ismét egy példa arra, hogy a Kárpát-medencei ösem 151g62b ber öshazájának ne kelljen a Kárpát-medencét feltételezni, és a folyamatos és összekapcsolódó fejlödés lehetöségét kutatni. De érdekes adat köti össze a TATA-iakat az ÉRD-iekkel ebben az öskorban. Mondtuk, hogy TATA kora 33.000 évvel elöttünk való. Az érdi telep alsó rétege 50. 000 éves, a felsöbb rétegeknek pedig 35-38 000 év a kora. Tehát 13-15. 000 éven át élt itt az ösember. A TATA-iak ismertetésénél láttuk, hogy a SZELIM BARLANG-ban is volt a tataiakéhoz hasonló település. Most az érdi telepet megtaláló nagyszerü tudósunk leírásában meglepetéssel olvassuk, hogy ebben a SZELIM barlangban az érdiek is települtek. Így idézzük a szöveget (GCSV 141, old.): "Magyarországon egyetlen helyen ismerünk olyan szerszámokat, amelyek az érdiekhez hasonlítanak. A Bánhida közelében lévö Szelim barlangban. Ebben a nagyon szép barlangban... többféle réteg, többféle kultúra volt: Különbözö embercsoportok lakták. Nincs most hely arra, hogy ismertessük a leleteket, a kultúrákat és a korokat. A legalsó rétegben fordul elö néhány olyan köszerszám, amely az érdiek hasonmása. A koruk is azonos."

Tehát "nincs hely" a Kárpát-medencei fejlödés ismertetésére, de az összes külföldi "kultúraváltozások"-at tárgyalja Franciaországtól Közép-Itálián át egészen Grazig, mint "kisugárzó lehetöségeket". .

Hasonló a helyzet a BÜKK-hegységben talált öskori kultúrákkal. Itt SUBALYUK a "perdöntö", mert egy nöt és egy gyermek csontváz darabjai kerültek elö, és GCSV azt mondja e csontvázakról, hogy: "Mind a két személy a specializálódott és kifinomult neandervölgyi típushoz tartozik."

Az emberleletek a felsö kultúrréteg alján, a barlang elöterén kerültek napvilágra. Két személy: egy felnött nö és egy 6-7 éves gyermek csontvázának a maradványa."

Hát itt is nagy ellentmondást kell észrevennünk, mert a neandervölgyi emberröl nem azt tanultuk, hogy "kifinomult", hanem azt, hogy elkorcsosult, és éppen ezért halt ki. Mivel az emberi leleteket a felsö kultúrrétegben találták, és ez már nem a középsö paleolitikum korába, hanem a felsö-paleolitikum korába esik - ajánlanám, hogy változtassuk meg Gáboriné véleményét arra vonatkozólag, hogy az itt talált ösember a "neandervölgyi kifinomult" típushoz tartozna. Ugyanis a "mousterien" szerszámok is egyformán elöfordulnak a középsö és felsö-paleolitikumba tartozó, subalyuki rétegekben. Talán erre az esetre is alkalmazni kellene azt a kiértékelést, amit Gáboriné nagy tudású férje - Gábori Miklós - alkalmaz az ázsiai öskutatásban. Pl. hasonló esetet találunk a közép-ázsiai Pamír hegység egyik helyén, melyröl így tudósít minket Gábori Miklós:

"Aztán itt találjuk a híres Sougnou lelöhely anyagát a Pamírból. Több rétegü település. AluI még moustérien szerszámtípusok kerülnek elö - mármint a rétegekben -, aztán ezek szépen átfejlödnek, fennmaradnak a sokkal fiatalabb leletek között is. A népesség tehát nem cserélödött ki, hanem a középsö paleolitikum kultúrája ott helyben átnött a felsö paleolitikum fejlett vadászmüveltségébe. Az egyik még a Paleoathropus, a másik már a Homo sapiens fossilis ideje. Nem gondolhatunk másra, minthogy nemcsak kulturális, hanem embertani folyamatosság, fejlödési kapcsolat volt itt." (Gábori Miklós: Ala-Tau-Ararat. Gondolat, 1978. 133. old.)

Gábori Miklós módszere szerint tehát a felsö-paleolitikum embere nem lehet neandervölgyi, azaz Paleoathropus, hanem "értelmes ember", és feltétlenül ez az az ösember, amelyik mindazt a sok-sok Kárpát-medencei öskultúrát kialakította, folyamatosította, fejlesztette, amelyeket a "hazai" és finnugoros szakembereink eddig "elszigetelt", "gyökértelen" müveltségekként kezeltek. Subalyuk egy hatalmas kultúrkörnek egyik lelöhelye csak. Ez a kultúrkör pedig kiterjed az egész BÜKK- hegységre, és nyugodtan nevezhetjük BÜKKI ŐSKULTÚRÁNAK. GCSV hiába mondja azt, hogy a "subalyuki barlang kultúrája biztosan nem alakult ki itt nálunk". Viszont felsorolja a Garadna völgyében, Lillafüred közelében talált, és a miskolci Bársonyház leleteit is, majd a "miskolci Avas-tetön, a felszínen heverö eszközöket, de nem követi férjének - Ázsiában alkalmazott pozitív és konstruktív módszerét, hanem hamar befejezi a témát így: "ez a kérdés azonban most elvezetne a témánktól". (GCSV. 113. old.)

Talán okosabb lett volna, ha a subalyuki csontvázak elbírálásánál betartotta volna nagy tudású férjének- Gábori Miklósnak - a neandervölgyi emberre vonatkozó megállapítását, mely így szól (id. m. 225. old.): "... egy embertani ténnyel kell válaszolnunk. Azzal ez ismétléssel, hogy a Pateoanthropus formakörbe tartozó embertani maradványok száma igen csekély, és a túlnyomó részül már nem Paleoanthropus, hanem Homo sapiens, presapiens. Az embertanilag még nem specializált, durva alkatú, ún. generalizált neandervölgyi típust, leletet egy kézen meg lehet számolni. Talán még egy kéz összes ujjai sem kellenek hozzá".

Így sem helyes az a kiértékelésünk, hogy a tatai, érdi és a bükki ösembereink nem neandervölgyiek, hanem már "értelmes emberek". (Nem értjük, miképpen írhatta László Gyula a megnevezett könyvében azt, hogy a "neandervölgyi embernek országunk mai területén több mint tucatnyi települését tárták fel".)

Igen eröltetett az a szándéka is, hogy ennek a bükki ösembernek - jobban mondva ösember-csoportnak - tulajdonságául megállapítja, hogy "specializált köszáli kecske vadászok voltak". Annak ellenére, hogy a köszáli kecske vadászatának történetét elmondja Kirgíziától az Alpokig, az olvasót nem tudja meggyözni arról, hogy a Bükk-hegység dombos vidékén olyan "köszáliak" lennének, ahol ez a zergafajta honos. A kiásott csontoknak javarésze azonban kecskecsont. Nem lehetséges az, hogy ez a "homo sapiens" már volt olyan "értelmes", hogy kecskét tenyésztett...? Ugyanis a Hillebrand-barlang falán ott van az ösember "firkálása", és az nem más, mint egy valódi kecske ügyes, vonalas rajza (lásd: az alábbi ábrán).

Így ábrázolta az öshonos SZELETA-kultúra ösembere a "kecskét" a Hillebrand Jenö-barlangban. (Vértes László találta meg.)

Persze ha ezt a "firkálást" kecskének látjuk, akkor azt is hozzá kell mondani, hogy a Kárpát-medencei ösem 151g62b ber már a felsö paleolitikumban háziasította a kecskét és állattenyésztése is volt, tehát nemcsak vadászott. E sorok írója úgy véli, hogy ha ez az ösemberi "firkálás" nem hazánkban, hanem mondjuk a Szovjetunióban van, akkor az öskort kecsketenyésztés valószínüsítésének semmiféle ellenvetése nem lenne.

De ne illessük Gáborinét a sok bizonytalanság elhintésének a vádjával, mert termékeny bizonyosságokról is tudósít minket, pl. amikor felfedezi, hogy: "ebböl a Bükk-hegységi moustérianból alakult ki a szintén öshonos" Szeleta kultúra".

A "szintén öshonos" kifejezés pedig azt jelenti, hogy a bükki ösember is a Kárpát-medencében fejlödött ki kultúrájával együtt.

Ez a SZELETA kultúra a Lillafüred-Hámor feletti Szeleta-tetö nagy barlangjáról kapta nevét. Itt találták meg a kölándzsás ösember fegyverét. Ne felejtsük el, hogy az öskor felsö szakaszában - a felsö paleolitikumban vagyunk (50.000-töl 8000-ig terjedö idöben). E korszakot így jellemzik a szakemberek: "Hihetetlen a változatosság- ennek alapján állapítjuk meg az egyes kultúrákat, kisebb csoportokat, amelyek most már bonyolult rokoni kapcsolatban állnak egymással. Kialakulnak a fejlett csonteszközök, hosszú dárdahegyek, nyílhegyek -, de nemcsak a fegyverek, hanem az agancsból készített kapák, az átfúrt fejü csonttük a ruhák varrásához, és még számtalan használati tárgy... A dárda nyelére állatszobrocskákat faragnak. A szerszámok készítéséhez már nyersanyagot bányásznak; természetes földfestéket termelnek ki csontlapátokkal; kialakult a börböl készült ruházat, a díszes csigákból-kagylókból készült ékszer és a kereskedelemnek a legrégibb formája.

A lakás többnyire még barlang; a szabad területen azonban mesterségesen épült kunyhókat, rudakból állított sátrakat, néha több család részére készült, földdel fedett házakat találunk. Egyes helyeken ismerjük a belsö térelrendezést - a fegyvereknek, használati tárgyaknak állandó helyük van, és a sátrak elött totemoszlopok állanak. Bonyolult temetkezési rítusok vannak: a halottakat "mellékletekkel" hantolják el. Egy olyan társadalom áll elöttünk, amelyben már megtalálható a legösibb vallás, a totemizmus, az ösök tisztelete, amelyben törzsfönökök és sámánok vannak." (GCSV 164-165. oldalakon.)

Egészítsük még ki a mondottakat azzal, hogy az elsö sarlók is készen vannak, mint foglalatba erösített köpengék. Müvészet is van, hiszen Közép- és Kelet-Európában agyagból és mészköböl formált kis nöi szobrocskákat és a termékenységi hiedelem "Vénuszait" is megtaláljuk, mint az értelmes ösember hagyatékát.

A Kárpát-medencében öshonos SZELETA kultúra csak egyik része ennek az állandó fejlödésnek, amelybe beletartoznak a Kárpát-medencei sorstársai is, mint a Bükk másik oldalán települt "csontlándzsások", a dunántúli szeletaiak (akikröl azt is mondják, hogy mégsem "szeletaiak"), a "csiga-ékszert" gyüjtök az Ipoly partján és az ún. "gravettiek".

Ezekhez érkezve azonban meg kell szakítanunk a kárpátmedencei szemlélödésünket, és a Közei-Keletre kell ugranunk, mert a Kárpát-medencei ösiség élettere igen kibövül a Közel-Keletröl eredö ösembernek a Kárpát-medencébe való érkezésével. Vizsgáljuk meg tehát együtt, hogy a fejlödésben mit hoz nekünk