A Barbarok diadala avagy 21.szazadi fasizmus Horvatorszagban

A Barbárok diadala avagy 21.századi fasizmus Horvátországban

Vir sziget - 2006. május

Leszögezném előre, bármennyire is tűnik majd túlzónak, írásom csak tényeken alapszik, bár érzelmi feldúltságunk sem tagadható, mint ahogy érintettségünkből fakadó elfogultságunk sem.

A szemünket azonban hiába homályosította volna el a végtelen igazságtalanságtól és tehetetlenségtől érzett kétségbeesés, a düh vörös felhője, amit láttunk, azt történt, és nem más.

Jómagam - minő paradoxon- negyedrészt horvát származású vagyok, szegény Nagyim, kinek ezt köszönhetem, múlt hét pénteken ünnepelte 80.-dik születésnapját, aznap, amikor apartmanjaink körül felvonultak a buldózerek.

Próbálom úgy szerkeszt 323e43d eni mindezt, hogy azok is értsék, akik nem ismernek engem, nem tudtak ottani érdekeltségünkről, vagy egyáltalán nem is követték a "média" híreit az elmúlt napokban.

2006 május 20-án szombat(!) este 8 órakor, amikor egész Magyarország önfeledten a Megasztáron izgult, a hatóságok lerombolták sokadik áldozatukat, a Magyarok által építtetett Barakuda apartman együttest, 50 magyar család közös ingatlanát. Összesen hozzávetőlegesen 500 magyar családdal tették ezt 5 nap leforgása alatt.

Igen, szombat este, mert nyilvánvalóan ki a volt adva az általam most már csak fasisztának értelmezett kormány és elsősorban a horvátok által is ultra-nacionalistának tartott környezetvédelmi miniszter részéről, hogy az első körben kijelölt apartman tömböket mindenkörülmények között le kell dönteni, mielőtt bármilyen radikálisabb diplomáciai lépés jönne magyar részről.

De a kádári külpolitikát képviselő magyar külügyben nem kellett csalódnia a horvát félnek, hiszen pont oly erőtlen lépéseket tett, mint amilyeneket az országon kívül élő magyarok esetében is szokott. Volt szerencsénk többször is találkozni a nevetséges állását remegve féltő szánalmas magyar konzullal, Dunai úrral, aki azzal a diplomáciai sikerrel vígasztalt minket a bontás időpontjának kihirdetésekor, hogy intézett nekünk plusz pár órát a pakolásra és menekülésre, ne vacakoljunk beszélgetéssel, használjuk ki, fussunk.

Ma, hétfőn reggel állítólag leállt a bontás, de a minimál terv összejött nekik, jól dolgoztak. Ne legyen senkinek kétsége, gyakorlatilag csak magyar érdekeltséget pusztítottak!!! A szemünk láttára estek neki a hivalkodó (mert szebb és befejezettebb) magyar házaknak, érintetlenül hagyva a közöttük lévő vakolatlan, évek óta félig kész, egymás nyakára épült, mindenfajta építési szabályt kikerült, de horvát ingatlanokat.

Aki látta, tudja, aki nem képzeljen egy kopár, nem túl izgalmas parti szakaszt, itt teremtettek a magyarok egyfajta oázisokat, legalább is a mi épületegyüttesünket elfogultság nélkül nevezhettük annak.

Több-tízmilló forintért be lett ültetve örökzöldekkel, pálmákkal, gyönyörű virágokkal, mindez egy pusztaság helyén, s lám környezetvédelmi szempontból vétkesnek bizonyult.

Jogerős építési engedély:  valóban, ilyet Vir szigetén SENKINEK nem adtak, 10.000 ház épült fel e nélkül a szigeten, ami azt jelenti, hogy a háború óta épült összes vir-i ingatlan engedély nélkül épült!!!  Miért? Mert a szigetnek azóta nem készült el a rendezési terve, anélkül pedig logikusan nincs mihez igazítani a végleges engedélyeket.

Az igazság azonban árnyaltabb, hiszen a helyi önkormányzat tudtával épült szinte minden, még ha voltak is kivételek. A mi esetünkben ez azt jelentette, hogy kb. 20 dokumentált alkalommal jöttek ki ellenőrizni az építkezést a helyi hatóságok, és mindig mindent rendben találtak. A helyi áramszolgáltató gond nélkül kötötte be a komplexumot az elektromos hálózatba potom 20 millió forintért, csak nem teszi, ha nem lehet.

Minden érintett, aki egyébiránt szabályszerűen folytatta építkezését, és azt lezárta 2004 szeptembere előtt, az joggal számíthatott arra, hogy a rendezési terv elkészültekor vagy utólagosan megkapja engedélyét, vagy fennmaradási engedélyt kap.

Miután a magyar köztudatban ez teljesen homályos, tisztáznám: 2004 szeptemberéig a szabályozás 21 méteres távolságot írt elő a tengerparttól! Ezzel szemben tényleg volt olyan, aki 6 méterre épített, vagy az előírt 30% helyett 90(!)%-ot épített be, tény, hogy Viren félelmetesen kaotikus építkezések folytak bő 10 évig.

Ezek az állapotok azonban úgy maradtak, hiszen a rombolókat nem ezek ellen küldték. Csak és kizárólag magyar házak, apartman-tömbök omlottak a hétvégén.

A horvátoknak már az is vérlázító volt, hogy a helyi köztudat magyarok utcájának hívta azt az utcát, ahol szinte csak magyarok építkeztek. Mondanom sem kell, ezt is lerohanták.

Nem akarom bántani az egész horvát népet, nem lenne tisztességes. Még ha tudom is, hogy félelmetes büszkeségük könnyen átmegy heveny nacionalizmusba, ezt egy átlagos utazó is érezheti, ha nyitott szemmel nyaralgat. Alapvetően annyira azért sosem szerettek minket, ez gyakran kiderült gesztusaikból. Az, hogy gazdaságuk hol tartana a több százezres magyar turista halmaz által otthagyott Euro százmilliók nélkül, nemigen zavarja meg időnként gőgös nyugalmukat. Az, hogy ők voltak talán az egyetlen barátinak tartott szomszédunk, már nem számít.

Nemigen tudtam ezekre hivatkozni a kiküldött seregnyi rendőr szemébe nézve. Már aki állta egyáltalán e tekintetünket. Bár ne láttam volna a kaján mosolyt az arcokon, ne láttam volna, ahogy a rombolás kirendelt "művezetői" anektodáznak szenvedésünkön, ahogy a náci időket idéző rohamrendőrök poénkodnak a kisírt szemmel csomagoló nők, értetlenül nézelődő gyermekeik előtt.

Horvátország visszasüllyedt a sötét középkorba. Amit tettek, elképzelhetetlen volt, európai szemlélettel felfoghatatlan bűntény azok ellen, akikhez 15 éve menekültek a szerbek elől, akiktől fegyvert, támogatást, elismerést kaptak.

Van azonban egy gyalázatosabb ország még náluk is. A miénk. Az egy dolog, hogy van egy gyenge és szánalmas külügyminisztériumunk, erőtlen, sunnyogó politikusaink, akik képtelenek annyit mondani a nálunk feleakkora országnak, hogy márpedig de! Számtalan eszköz lett volna még a kormány kezében, hogy kicsikarja az azonnali felfüggesztést, de képtelen volt, nehogy megbántsuk őket. Ennyit ér a magyar belügyminiszter meg a külügyi államtitkár, nem igazán vigasztal, hogy nem én szavaztam meg őket.

De van nekünk közvéleményünk is. A Magyarok! Mi a véleményük? " Megérdemelte a sok mocsok újgazdag, végre jól megjárták! Elvenni tőlük mindent itthon is.." " engedély nélkül, idióták, megérdemlik.."  

Ez vagyunk mi, Magyarok, akinek illúziói lettek volna eddig. A magyar média már meg sem jelent a legszebb épületek pusztulásakor. Hiába voltunk ott még harmincan-negyvenen, már nem volt kinek demonstrálni. Szívem szerint neki rontottam volna a pakolásunkat szemlélő 30 rendőrnek, de egy már egy vacak kamera se látta volna, ahogy feltehetően megvernek és elvisznek. Mi, magyarok, megint alul maradtunk saját magunkkal szemben.

Szerettem a horvátok országát, mert szép volt, bejártam szinte minden zugát, felsorolni is hosszú lenne hány helyen jártam ott, mennyit méltattam szépségét másoknak. Más is volt így vele, elragadta Dalmácia hangulata. Néhányan úgy gondoltuk, szeretnénk második otthonunknak tekinteni, szomszédaink azonban úgy gondolták, mi csak ne tekintsük annak.

Elejtett mondatok, megjegyzések bizonyítják, rossz szemmel nézték befektetéseinket, telepedésünket. Hiába jelentett ez nekik mérhetetlenül sok bevételt, megélhetést, jövőt, tüske voltunk a büszke, önérzetes horvát szemekben.

Eddig 500 magyart küldtek haza megalázva, szemébe köpve.  Hozzávetőlegesen 5-10 milliárdnyi vagyont döngöltek a földbe 5 nap leforgása alatt, 4-5 évnyi munkát semmisítettek meg, csak azért, mert nem felelt meg a horvát népnemzeti érdekeknek.

Ezek a tények, nem pusztán elkeseredésem kirohanásai.

Valószínű, sokatok készül oda nyaralni. Ha van bennetek gerincesség, csak töredéke annyi tartás, mint ő bennük, nem teszitek. Mi lenne nagyobb öröm látniuk: nézd a barom magyart, kiebrudaltunk mennyit, a többi mégis jön, költi a pénzét, élvezi a napfényt, a tengert, mit érdeklik ezek egymást.

Nem azért kérem, mert engem, bennünket, ötszáz Magyart megaláztak. Azért mert benneteket is meg fognak, csak nem lesz ilyen nyilvánvaló. Minden erőltetett mosolyuk mögött ott fog bujkálni a szánalom, hiszen ők sokkal inkább fognak emlékezni erre a rombolásra, mint mi. Amikor belépsz a határon, amikor fizetsz az autópályán, amikor megérkezel a szállásodra, amikor pincért hívsz, mindig ott lesz a fejükben, itt a magyar, akivel bármit meglehet csinálni.

És tulajdonképpen igazuk lesz.

NE menjetek oda, ne igazoljátok tetteiket, ne tegyétek ezt magatokkal szemben!

Azt hiszem, van még szép hely a világon bőven! Jómagam értelemszerűen soha nem teszem be többet a lábam abba az országba, sőt a létezését sem fogom igazán elismerni.

Akar valaki ezek után közös EB-t velük, vagy úgy gondoljuk ilyen balkáni agresszió belefér majd az úniós elképzelésekbe.?   Nektek kell tudnotok, meg a lelkiismereteteknek.

Egyébként hétvégén Pozsonyban letartóztattak 2 magyar tanárt, mert idegenvezetést tartottak saját diákjaiknak. Az ottani konzul azt nyilatkozta, ezzel a részével nem tud mit kezdeni, mert van ilyen szlovák törvény.

Mi van velünk, kérdezlek benneteket, mi történik velünk már megint???

Ha csak egy kevéskét is sikerült érzékeltetnem abból a fájdalomból, ami miatt napok óta remegve, szívdobogással ébredek sokadmagammal együtt, már megérte ezeket leírnom.

Köszönöm, ha egyáltalán elolvastátok idáig, és elnézést kérek a túlcsorduló érzelmekért.

Az élet megy tovább, de az út talán korrigálható, vagy nem?