Zsigmondy Richard (1865-1929)

Zsigmondy Richárd

Kémiai Nobel-díj

1925

1865. április 1-jén született egy nagy múltú és neves magyar család Ausztriába szakadt sarjaként. Szülei mindketten magyarok, de neki nem volt kapcsolata a magyar kultúrával. E 959h74j zt mutatja az is, hogy amikor az 1925. évi Nobel-díjat neki ítélték "a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért, és a kutatásai során alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvetõ jelentõségû módszereiért" (az ultramikroszkóp felfedezésért), a Természettudományi Közlöny meg sem emlékezett az eseményrõl.
Zsigmondy kutató, kísérletezõ ösztöne korán megmutatkozott: már középiskolás korában kis laboratóriumot rendezett be, ahol elsõ kísérleteit végezte. A bécsi és müncheni stúdiumok után 1889-ben doktorált szerves kémiából, majd Berlinben fizikát tanult, majd Grazban magántanár lett. 1897-ben Jénába költözött, ott is magántanári minõségben tanított, emellett a híres Schott üveggyár munkatársa lett. Ott kezdett a kolloidokkal foglalkozni, amely kutatásait késõbb saját laboratóriumában, majd 1907-tõl göttinge professzorként folytatta.
A kolloidok (az enyv görög neve után) olyan rendszerek, amelyek egyaránt eltérnek a homogénektõl (pl. oldatok) és a heterogénektõl (pl. keverékek) és alkotó részecskéik az 1-500 millimikron tartományba esnek. Egyszerûbb megközelítésben a kolloidok olyan "ál-oldatok", amelyekben rendkívül finom, mikroszkóppal észrevehetetlen, mégsem szûrhetõ szilárd részecskék vannak szuszpendálva. Zavarosak, de nem ülepíthetõk, lehûtve vagy töményítve kristályok helyett kocsonyákká válnak. Kutatásuk a századfordulón igen aktuális volt, lényeges áttörés mégsem következett be. Az ilyen jellegû "rendhagyó" oldatok vizsgálatát azonban nagyban megkönnyítette a Zsigmondy és Siedentopf által 1903-ban megalkotott és Zsigmondy által 1911-ben továbbfejlesztett ultramikroszkóp. Ennek segítségével az oldatot oldalról világítják meg és a részecskékben szóródó fényt észlelik optikailag. A kolloidok jelentõségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy megismerésük nélkül nem jöhettek volna létre pehelykönnyû habanyagok, lélegzõ mûbõrök, nagy hatású mosószerek, sûrített élelmiszer-készítmények, pillanatszáradó festékek, vízlepergetõ bevonatok, nagy érzékenységû fotoemulziók, diszpergált gyógyszerkészítmények, kontakt ragasztók. Az ultramikroszkóppal duplájára lehetett növelni a felbontóképességet, így megállapíthatóvá vált a kolloidtartományba esõ részecskék száma, mozgása, ill. végérvényesen tisztázni lehetett, hogy a kolloidok nem valódi oldatok, hanem heterogének. Az 1925-ös kémiai Nobel-díjat Zsigmondy Richardnak ítélték oda "a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott módszerekért, amelyek alapvetõkké váltak a modern kolloidkémiában". Szintén az õ nevéhez fûzõdik az ultrafiltrációs eljárás alkalmazása, melynek során töményíteni lehet a kolloidoldatot. Megfelelõ membránok áteresztik az oldószert, a kolloidrészecskéket azonban nem. Ily módon az oldat nyomásának következtében az oldószer a membránon keresztüláramlik, s a kolloidoldat töményedik. A membránok és ultraszûrõk alkalmazása igen elterjedt az orvosbiológiában, ugyanis a különbözõ méretû részecskéket, így a baktériumokat és a vírusokat is el lehet választani egymástól vagy pedig közegüktõl.
Áldozatkészségére jellemzõ, hogy Nobel-díja teljes összegét a háborús és inflációs évek anyagi nehézségeivel küszködõ kémiai intézetének fejlesztésére fordította.
1929. szeptember 23-án hunyt el Göttingenben. Tudományos eredményei, újszerû kutatási módszerei és gazdag életmûve az egész egyetemes emberi kultúra közkincse. Nevét az utókor a Holdon az É 59⁰ K 116⁰ koordinátájú kráter elnevezésével örökítette meg.