kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Zsigmondy Richárd
Kémiai Nobel-díj
1925
1865. április 1-jén született egy nagy
múltú és neves magyar család Ausztriába szakadt sarjaként. Szülei mindketten
magyarok, de neki nem volt kapcsolata a magyar kultúrával. E 959h74j zt mutatja az is,
hogy amikor az 1925. évi Nobel-díjat neki ítélték "a kolloid oldatok
heterogén természetének magyarázatáért, és a kutatásai során alkalmazott, a
modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért" (az
ultramikroszkóp felfedezésért), a Természettudományi Közlöny meg sem emlékezett
az eseményről.
Zsigmondy kutató, kísérletező ösztöne korán megmutatkozott: már középiskolás
korában kis laboratóriumot rendezett be, ahol első kísérleteit végezte. A bécsi
és müncheni stúdiumok után 1889-ben doktorált szerves kémiából, majd Berlinben
fizikát tanult, majd Grazban magántanár lett. 1897-ben Jénába költözött, ott is
magántanári minőségben tanított, emellett a híres Schott üveggyár munkatársa
lett. Ott kezdett a kolloidokkal foglalkozni, amely kutatásait később saját
laboratóriumában, majd 1907-től göttinge professzorként folytatta.
A kolloidok (az enyv görög neve
után) olyan rendszerek, amelyek egyaránt eltérnek a homogénektől (pl. oldatok)
és a heterogénektől (pl. keverékek) és alkotó részecskéik az 1-500 millimikron
tartományba esnek. Egyszerűbb megközelítésben a kolloidok olyan
"ál-oldatok", amelyekben rendkívül finom, mikroszkóppal
észrevehetetlen, mégsem szűrhető szilárd részecskék vannak szuszpendálva. Zavarosak, de nem ülepíthetők, lehűtve
vagy töményítve kristályok helyett kocsonyákká válnak. Kutatásuk a századfordulón
igen aktuális volt, lényeges áttörés mégsem következett be. Az ilyen jellegű
"rendhagyó" oldatok vizsgálatát azonban nagyban megkönnyítette a
Zsigmondy és Siedentopf által 1903-ban megalkotott és Zsigmondy által 1911-ben
továbbfejlesztett ultramikroszkóp. Ennek segítségével az oldatot oldalról
világítják meg és a részecskékben szóródó fényt észlelik optikailag. A kolloidok jelentőségét mi sem bizonyítja
jobban, mint az, hogy megismerésük nélkül nem jöhettek volna létre pehelykönnyű
habanyagok, lélegző műbőrök, nagy hatású mosószerek, sűrített
élelmiszer-készítmények, pillanatszáradó festékek, vízlepergető bevonatok, nagy
érzékenységű fotoemulziók, diszpergált gyógyszerkészítmények, kontakt
ragasztók. Az ultramikroszkóppal duplájára lehetett növelni a
felbontóképességet, így megállapíthatóvá vált a kolloidtartományba eső
részecskék száma, mozgása, ill. végérvényesen tisztázni lehetett, hogy a
kolloidok nem valódi oldatok, hanem heterogének. Az 1925-ös kémiai Nobel-díjat
Zsigmondy Richardnak ítélték oda "a kolloid oldatok heterogén
természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott módszerekért,
amelyek alapvetőkké váltak a modern kolloidkémiában". Szintén az ő nevéhez
fűződik az ultrafiltrációs eljárás alkalmazása, melynek során töményíteni lehet
a kolloidoldatot. Megfelelő membránok áteresztik az oldószert, a
kolloidrészecskéket azonban nem. Ily módon az oldat nyomásának következtében az
oldószer a membránon keresztüláramlik, s a kolloidoldat töményedik. A membránok
és ultraszűrők alkalmazása igen elterjedt az orvosbiológiában, ugyanis a
különböző méretű részecskéket, így a baktériumokat és a vírusokat is el lehet
választani egymástól vagy pedig közegüktől.
Áldozatkészségére jellemző, hogy Nobel-díja teljes összegét a háborús és inflációs
évek anyagi nehézségeivel küszködő kémiai intézetének fejlesztésére fordította.
1929. szeptember 23-án hunyt el Göttingenben. Tudományos eredményei, újszerű
kutatási módszerei és gazdag életműve az egész egyetemes emberi kultúra
közkincse. Nevét az utókor a Holdon az É 590 K 1160
koordinátájú kráter elnevezésével örökítette meg.
Találat: 6860