Kadar Janos (1912-1989)

Kádár János

A fiumei (ma: Rijeka, Jugoszlávia) születésű műszerész szakmunkás fiatalon bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. 1931 és 1944 között többször letartóztatták.

1945 és 1951 között az MKP , majd MDP egyik vezetője, főtitkárhelyettes és belügyminiszter volt. 1951-ben koholt vádak alapján bebörtönözték. 1954-ben szabadult, s újból visszakerült a pártapparátusba. 1956 októberében tagja lett Nagy Imre kormányának, de november 1-jén szembefordult a kormánnyal és a forradalommal is.

Kádár 1956 vége és 1988 tavasza között az újjászervezett kommunista párt (MSZMP)első titkára, az ország első számú vezetője volt. Emberöltőnyi uralma alatt sokan előbb árulónak, hóhérnak, szovjet helytartónak, később bölcs, megfontolt, rugalmas politikusnak tartották, aki kimagaslik a kommunista pártvezetők közül.

A levert forradalom után szovjet erőkre támaszkodva lényegében helyreállította, majd a hatvanas évektől - szovjet jóváhagyásával - fokozatos reformokkal átalakította a Rákosi-rendszert. A reformok nyomán M.o. a "legvidámabb barakk" lett a szocialista táborban. A jellegzetes kádári kacsintás azt sugallta a lakosságnak: elmegyek addig a határig, ameddig Moszkva engedi - s a lakosság ezt sokáig el is fogadta.

A nyolcvanas évekre kiderült, hogy az óvatos reformok már nem elegendők. M.o. végzetesen elmaradt a világ élvonalától. Gorbacsov hatalomra kerülése után már Moszkva ellenállására is mind kevésbé lehetett hivatkozni. A Kádár-rendszer túlélte önmagát, válságba jutott; de az idős főtitkár ragaszkodott hatalmához és korábbi politikájához. Az 1988-as pártértekezlet leválltotta, s megtette az MSZMP elnökévé, de a párt vezetésében betegen már nem vett részt.