KAPLONYI CSILLA: RELAXÁCIÓ AZ ÓVODÁBAN

Röviden a relaxációról

Napjaink felgyorsult életritmusában, az információözön, a teljesítménykényszer, a stressz szorításában egyre kevesebb idő jut a lazítás, pihenés természetes formáinak. Ezzel párhuzamosan azonban nő az igényünk valamiféle könnyű és gyors megújulás, regenerálódás iránt. A relaxációs technikák ebben kívánnak segítségünkre lenni, népszerűségük tehát méltán növekszik.

A lazítás speciális módozatai mindenki számára viszonylag könnyen elsajátíthatók, hiszen nem kell hozzá más, csupán egy jó vezető és rendszeres gyakorlás. Általában a tanulási folyamat végére kialakul egy olyan relaxációs készség, amely folyamatos gyakorlás mellett az egyén élete végéig megőrizhető, bárhol és bármikor alkalmazható. Egy technikát sajátított el rejtett t 212j96c artalékainak, belső energiájának mobilizálására.

A relaxáció-meditáció különböző formái évszázadok óta ismertek: az égiekkel való kapcsolatot, a belső elmélyedést, az egyén testi és szellemi erőinek maximális kibontakoztatását szolgálják. A relaxáció latin eredetű, jelentése: "elengedni a rabot", vagyis megszabadulni mindattól, ami rabságban tart bennünket, felszabadítani a feszültség által megkötött erőket, s szabad utat engedni a testi-lelki regenerálódás és a szellemi kibontakozás folyamatának.

A 20. század a relaxáció jótékony hatásait tudományosan is bizonyította. Hatásmechanizmusának alapja a szervezet pszichovegetatív szabályozási rendszerének organikus szintű összeköttetéseiben rejlik. A konfliktus, a szorongás, a félelem, a teljesítményhelyzet stb. az egyént valamilyen megküzdésre készteti, amely folyamat a szervezet szintjén mint stressz-reakció zajlik le. Ennek elemei mindenki számára ismertek; többek között a vázizomzat fokozottabb tónusát, mintegy "ugrásra kész" állapotát idézi elő. A stresszfolyamat általában az emberi életből nem küszöbölhető ki, túl gyakori jelenléte vagy túl hosszú fennállása azonban megbetegítő tényető. Kívánatos tehát, hogy az egyén életritmusában a regenerálódást szolgáló tevékenység stabil helyet kapjon és viszonylag rövid időközönként ritmikusan ismétlődjön.

Minden ember képes izomműködéseit valamilyen szinten irányítani, hiszen mozgásaink, cselekedeteink ezen alapulnak. A relaxációs gyakorlat során az izomzat lazítása, illetve a lazulás "engedése" a feszültségmentesítési folyamatot a vázizomzat felől indítja el. Az izomtónus csökkenése az idegi átkapcsolódások révén mind a vegetatív, mind a központi idegrendszer szintjén az úgynevezett nyugalmi tónusra való áthangolódást eredményezi. A relaxáció legközvetlenebb hatása tehát a " megnyugvás" képzetkörével jellemezhető. Mindez magában foglalja a szorongás csökkenését, a konfliktusok, a stressz, a terhelések stb. alacsonyabb feszültségszinten való elviselését, a test és lélek regenerációját.

Az önpercepció és az önkontroll fejlődése, illetve az önbizalom korrektív megélése nyomán jelentős mértékben erősödik az egyén önbizalma, fokozódik döntésképessége. A "rendíthetetlen nyugalom" birtokában a problémák, konfliktusok megoldása terén hatékonyabbá válik. Értelmi képességei is töltekeznek a relaxáció gyakorlása során, amennyiben koncentrációs és megjegyző képessége fokozódik, kreativitása kibontakozik.

A relaxációs élmény

A relaxációs technikák központi eleme a saját testtel történő személyes kommunikáció kiépítése. A befelé forduló figyelem, az elmélyedés a külvilágtól való elfordulást, a tudatállapot módosulását idézi elő. Észleléseink beszűkülnek a testünk belseje felől érkező ingerekre, amik ezáltal felnagyítódnak, különleges jelentőséget, sajátos értelmet nyernek. Életünk során élményeinkre és tapasztalatainkra nemcsak idegrendszerünk közvetítésével emlékezünk, az átélt események testünk különböző tájékain is lenyomatot képeznek. Szívünkben őrződnek a fájdalmak, epénket, májunkat ki nem adott mérgeink emésztik, zsákutcáink köveket halmoznak szervezetünkben stb. Sejtjeink emlékeznek magzati létünkre - a világ szimbolikusan beleírja magát a testünkbe.

A relaxáció során testi emlékeink felidéződnek: valóságos és fantasztikus érzetek, testérzések, furcsa gondolatok, meghökkentő képek formáját öltve. A személyiség fejlődésének, kibontakozásának elősegítése, illetve terápiás cél elérése érdekében a tanulási folyamat során mindezek az élmények feldolgozásra kerülnek.

Mivel a testhez kapcsolódó átélések a relaxáció során kulcsszerepet kapnak, sokáig tartotta magát az a szakmai álláspont, miszerint a relaxáció megtanulásához szükséges, hogy az egyén a testéről kialakult kognitív reprezentációval, egy belső vázlatos képpel rendelkezzen.

A testséma kialakulása nagyjából a tizedik életév körül következik be. Az utóbbi évek kutatásai és tapasztalatai alapján a relaxáció alkalmazhatóságát tekintve ez az életkor nem jelent vízválasztót. A korhatár egyre lejjebb tolódik: az iskolai terhek, a teljesítménykényszer, a stressz növekedése a kisiskolás korosztály felé fordította a relaxációval foglalkozó szakemberek figyelmét. Sőt, többek szerint már óvodáskorban hasznos és kívánatos a "relaxált életvitel" alapjainak megteremtése.

Relaxáció gyerekekkel

A testséma kialakulását megelőző életszakasz a személyiség fejlődése, illetve az idegrendszer érése tekintetében intenzív időszak. A személyiség egyre integráltabb működését a különbözőorganikus illetve funkcionális egységek közötti kapcsolódások kialakulása teszi lehetővé. Mivel a relaxációs gyakorlatok során az izomtónus-szabályozás egy kívülről irányított folyamat részévé válik, a relaxáció alatti történések hozzájárulnak az előbb említett kapcsolatrendszer milyenségének alakulásához. Fontos megemlíteni, hogy a formálódás eme intenzív időszakában nemcsak a személyiség épülése számára nyílik tág lehetőség, hanem sajnos a sérülés veszélye is fokozott. Minél alacsonyabb életkorú a gyermek, függő helyzetéből adódóan annál inkább kiszolgáltatott a külső történéseknek. Nem ajánlatos tehát elsikkadni a relaxációs helyzet hatásai felett sem. De hát mire ez a nagy óvatosság - kérdezhetné bárki, aki laikusként kipróbált gyerekekkel relaxációs gyakorlatokat -, hiszen a gyerekek csak egy jót pihennek!

A tisztább látás érdekében meg kell különböztetnünk a relaxációt az egyéb programokban használatos pihentető, pihenést célzó gyakorlatoktól:

"A pihenés a szervezet természetesen bekövetkező, spontán lezajló folyamata, valamilyen megterhelést, illetve kifáradást követően. A folyamat elindítója általában a tudatban megjelenő szándék, a továbbiakban azonban az akarattól, a tudatos irányítástól független események történnek. A pihenést célzó gyakorlatok ily módon az elengedettség szándékos létrehozásának közlésén kívül egyéb, szuggesztív elemet magában foglaló instrukciót nem tartalmaz. A relaxáció tudatosan irányított folyamat a testi-lelki ellazulás irányába. A irányítottság szuggesztív elemek alkalmazását teszi szükségessé, melyek az ellazulás fokozódásának irányába hatnak és elősegítik a figyelem befelé fordulását. Az ellazulás és a koncentráció paradox együttléte eredményeként a lazulás során bekövetkező testi és pszichés élmények tudatba kerülése fokozódik, az élmények feldolgozása a folyamat szükségszerű velejárója. A relaxált állapot mélyülésével párhuzamosan az ellenállás aktuálisan csökken, a szuggesztibilitás fokozódik. Minél fejletlenebb, gyengébb az én, annál inkább jellemezhető ez az állapot a kiszolgáltatottság fogalmával, s annál kifejezettebbé válik a vezető felelőssége a folyamat kézben tartására vonatkozóan." (Kaplonyi Csilla: Relaxációs személyiségfejlesztő program óvodásoknak, Budapest, 1998. Kézirat)

Az ellazulás élménye többféle módon elérhető. Az óvodás-kisiskolás korosztály számára több szerző (Jacobson, Humphrey stb.) inkább az aktív relaxációs technikákat ajánlja, melyek valamilyen cselekvést, mozgást, izomfeszítést iktatnak a relaxációs folyamatba. Igy az izomtónus-szabályozás nem elsősorban kognitív közvetítéssel, hanem egy, az életkori sajátosságokhoz jobban alkalmazkodó elem: a mozgás segítségével valósul meg.

Sok esetben (a gyakorlat jellegétől függően) a mozgás egyben a szomatikus-pszichés élmények kifejeződésének is teret enged, így az élményfeldolgozás egy része a relaxációs gyakorlat során megvalósul. (A mozgásos-relaxációs gyakorlatok néhány fajtáját megtalálhatja a kedves olvasó a Fejlesztő Pedagógia 1996/1. számában, "Hipermotilis gyerekek relaxációs terápiája" cím alatt.)

A relaxációs élmények feldolgozásának alapja serdülőkortól kezdve a testérzések introspekción (önmegfigyelésen) alapuló verbális megfogalmazása. Az óvodások, kisiskolások általában még nem képesek élményeik árnyalt megfogalmazására, az ő esetükben a szimbólumokba való átfordítás (rajz, festés, gyurma, játék), illetve a szinkretikus sémákon kersztül történő verbális kifejezésmód alkalmazható.

Relaxáció az óvodában

A relaxáció gyógyító-személyiségfejlesztő eljárás. Óvodai alkalmazása esetén a folyamat pedagógiai jellege kerül előtérbe, tehát célja elsősorban a harmonikus fejlődés elősegítése, támogatása. Ez azt is jelenti, hogy egy ilyen módszer mindennapi pedagógiai alkalmazása nem teszi szükségtelenné a speciális problémával küzdő gyerekek pedagógiai, logopédiai stb. szakellátását.

Az azonban kétségtelen, hogy a relaxáció gyakorlása megerősíti a speciális foglalkozások által indukált pozitív fejlődési irányt, elősegíti a terápiás hatások beépülését a személyiségbe. Óvodai közegben a relaxáció alkalmazásának elsődleges célja a kontrollfunkciók fejlesztése, a test felől érkező információk feldolgozásának, integrálásának elősegítése, s ezáltal az exteroceptív (vizuális, akusztikus) észlelés fejlesztése.

Az óvodapedagógus célja lehet továbbá a nyugalmi képzetek (nyugalom, egyensúly, egyenletesség, mértékletesség stb.) kiteljesítése, biztonság nyújtásával a világ iránti bizalom, illetve végső soron az önbizalom növelése. Sikerrel alkalmazható a relaxáció a kreativitás kibontakoztatására, a motiváció kialakítására, korrekciójára. (A célrendszer a szerző ajánlása.) A relaxáció rendszeres gyakorláson alapuló terápiás eljárás. Óvodáskorú gyerekeknél a relaxációs gyakorlat önvezérelt működtetését, vagyis az önálló gyakorlást az életkori sajátosságok nem teszik lehetővé. Az óvodapedagógus közreműködésével azonban megvalósulhatna egy olyan rendszeres gyakoroltatás, amely a relaxációval összefüggő készségek (lásd célrendszer) kialakítását valóban idegrendszeri kapcsolódások révén alapozná meg.

A relaxációs gyakorlatokat az óvodapedagógus konkrét problémahelyzetek megoldására is használhatja: a feszítő-lazító gyakorlatok hatására könnyebben oldódik egy görcsös szorongás, vagy vezetődik le a felgyülemlett indulat. A lassú mozgások, a mozgásmegállítás gyakorlása fékezi a túlmozgásos tünetekkel küzdő gyerekeket. A ritmikai mozgáson alapuló csoportos relaxáció segíti a közösség összehangolódását, a tolerancia kifejlődését. A bizalomra kiélezett relaxációs gyakorlatok javítják a gyermek szociális, kapcsolatkialakító képességeit stb.

Óvodapedagógusok számára a Mentor Beszédközpont kiképző gyermek-relaxációs tanfolyamot indít. A képzés 30 órás saját élményű autogén tréninget, szemináriumi és szupervíziós kurzust tartalmaz. Érdeklédni lehet a Mentor Beszédközpontban, 1071, Budapest, Lövölde tér 7., telefon: 343-1893.