ETIKA SEGÉDLET - Mérnöktanar és üzemmérnök hallgatók részére

ETIKA SEGÉDLET

Mérnöktanár és üzemmérnök hallgatók részére

TARTALOMJEGYZÉK

I.     Filozófia, ember, szaktudomány

II.   Erkölcs, etika, etikett, ethosz, éthosz

III.  Erkölcsi norma, tudat, tulajdonság, érzelem, attitüd

IV. Erkölcs történeti formái

V.   Értékelmélet

VI. Erénytan, az erény ellentéte

VII. A jog és az erkölcs összefüggése

VIII. Személyiség struktúrája

IX.  Erkölcsi normák kollíziója, összeütközése

X.   Erkölcsi megítélés formái

XI.  Felelösség, felelötlenség

XII. Mérnök és pedagógus etika

XIII. Erkölcsi jogok

XIV. Erkölcsfilozófiai nézetek

Javasolt irodalom

I. Filozófia, ember, szaktudomány

Amióta az ember, s vele ugyanazon idöben az ember tudata, majd önt 858c23i udata kialakult, azóta gondolkodik önmagáról, s az öt magát körülvevö természeti társadalmi környezetröl. A "mi az ember?" kérdésére a filozófia történetéböl felidézhetjük Arisztotelész gondolatát, mely szerint az ember "zoon politikon", azaz társas állat. Szophoklész híres mondását említve: "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb." Emberrel foglalkozik a filozófia, idegfiziológia, genetika, jogtudomány, pszichológia, etika, pedagógia, szociálpszichológia, s nem utolsó sorban a szépirodalom is. Voltaire, Goethe, Madách, Örkény mint filozófus, tudós, vagy szépíró ugyancsak az embert kutatja, mutatja be, vagy inkább a történelmet élö, de egyúttal az azt "csináló" embert.

Úgy tünik, a "milyen az ember?" kérdésére könnyebb a válaszadás körüljárása, ismeretes a homo erectus - egyenes ember, homo sapiens - bölcs, illetve a mai teljesen kialakult embertípus, homo politicus - politikus ember, továbbá, s a sor nem teljes - az egyensúlyozó ember. Ez utóbbi már magában rejti a mozgás, fejlödés dialektikáját, érzékeltetve azt, hogy nem alkothatunk "örök" definíciót, hisz csak történetében ismerhetjük az embert.

A biológia, az orvostudomány leírja az ember anatómiáját, de ezen túl a kérdés az, hogy mégis hogyan lesz társadalmat, történelmet élö lény. Mi az, ami a többi földi élölénytöl megkülönbözteti? A genetika úgy tartja, hogy míg az állat zárt, az ember nyílt kódrendszerrel születik (amit ösétöl örökül kap), lehetöségét rejtve magában ezáltal annak, hogy más "életmódot" élhet az utód. Továbbá, hogy az ember egységes nemet alkot, mely fajtákból, biológiailag egyenlö fajtákból áll, bizonyítja ezt az is, hogy a különbözö fajták párosodása esetén életképes utódok születnek.

A Természet, Az Ember, a Társadalom vizsgálatát, az összefüggések megállapítását kezdjük az ember számára adott külvilág, mint a tölünk, az emberi nemtöl eredetében független természet vizsgálatával.

A természeti környezet magában foglalja Földünk földrajzi adottságait, az élö, az élettelen természetet, továbbá mindazokat a jelenségeket, melyeket eddigi ismeretei révén tudásába a világegyetemröl bekapcsolt. Az elsödleges értelemben vett természet az, amelyben az ember megszületik, amelyböl él, amelyet átformál. Miközben maga is változik, s egyre szabadabbá válik, de soha nem függetlenné. "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb"¹ " "az embernél a világon nincs nyomorultabb minden lény közt, mely mozog és lélegzik a földön"²

Az embernek természetes vágyai, szükségletei vannak, épp ezért természeti lény. A mindenkori ember a természetbe, de ugyanakkor - mivel közösségi - társadalomba is beleszületik. Belépö és folytató lény! A folytatás a munkafolyamatban történik. Munkájával, tevékeny életnyilvánításával válik mássá, különbözövé a többi élölénytöl. Másodlagos természet szinte minden, ami körülvesz bennünket, ez az ún. natura naturans, a teremtett természet. (Cipötöl a mesterséges holdakig)

A természetböl, az állatvilágból való kiemelkedés szükségességét és következményét ugyancsak a munkavégzés tette lehetövé, olyan értelemben a szükség fogalma: miként az embernek magának kell megteremtenie létfeltételeit, szinte egyedül az élölények közül. Hogyan történik? Teleologikus tervezéssel a tudatban (teleológia - célszerüségi tan). A tudat tartalmának közlésével, többé-kevésbé együttes megvalósulás a munkában.

Egy másik aspektusból vizsgálva ugyanezt a tevékenységi folyamatot objektivációról beszélünk. Mint filozófiai kategória jelenti az objektiváció azt a megközelítését a munkafolyamatnak, mely során az ember saját tudását, képességeit objektiválja, töle függetlenné teszi. Semmit nem érünk a tudásunkkal, ha az valamilyen módon nem objektiválódik valamely produktumban. A létrejött termék lehet anyagi - szellemi, de egyértelmü, hogy az egyik a másik is ugyanakkor. A létrejött objektum jelzi, hogy emberi, hogy mire való, tehát a használhatóságát s azt is, mi a lényege s ezért reprodukálható. Az ember biológiai lényként születik, hogy filozófiai értelemben megteremtse önmagát, ahhoz el kell sajátítani mindazt, amit az emberiség elötte tudásban felhalmozott, hisz enélkül a legesendöbb. Ebben segít az erkölcs, erkölcsfilozófia, mint az együttélés egyik tudománya.

II. Erkölcs, etika, etikett, ethosz, éthosz

Arra a kérdésre, hogy mi az erkölcs, az etika tudománya keresi a választ évezredek óta, nagyon sok különbözö kultúrában létezö szokás, együttélési forma-technika, megélt, gyakorlott mindennapi életvitel megvalósulási formái, azaz erkölcsi gyakorlat felett. Ennek következtében is az etika mint erkölcsfilozófia különbözö irányzata létezik egymás mellett vallásos vagy nem vallásos formájában. Tekintsük át elöször az etikai irányzatokat, melyek tehát anticipálják a különbözö az erkölcsszociológia által leírt, megélt erkölcsi valóságot, teóriákat, erkölcsi ideálokat.

Az etika tárgya tehát az erkölcs, annak eredete, milyensége, szerkezete. Már utaltunk az erkölcs úgynevezett multikultúrális sajátosságára, de ennek ellenére és relatív mivolta felett alakult ki az általános etika, - mely olyan fogalmakkal, kategóriákkal foglalkozik, melyek egyetemesek. "A személyiségetika mindig egy személyiség etikája. Az általános etika a gyakorlat általános vonásainak s ezzel együtt e gyakorlat általános és különös feltételeinek tárgyalását tüzi ki célul. Az általános etika általában beszél az etikáról. Egyes individuumok etikáját csak annyiban vizsgálja, amennyiben ök az emberi faj egyedei vagy egy csoport tagjai, vagy egy bizonyos történelmi korszak és világ szülöttei. Egy személyiségetika azonban az utánozhatatlanság etikája. Az ember önmagává válik, s nem válhat valaki mássá. Egy személyiségetika paradigmáját megtestesítö ember önmagát nem tisztességes embernek választotta, hanem például filozófusnak vagy költönek."³ A személyiségetika az életutat figyeli.

További csoportosítások: leíró etika, alkalmazott etika. A szakmai etikák ez utóbbihoz sorolhatók. Nevezetesen mérnöketika, pedagógusetika, orvosetika, ügyvédek etikája, kereskedelmi etika, még folytatható tehát a szakmák, illetve "cselekedetek" szerinti differenciálás, lásd választások etikája vagy közlekedés etikája, az Internet etikája.

Szándéketika aszerint, hogy a cselekedetet és a cselekvöt melyik

^{Követelményetika: alapján ítélik meg.}

A materiális etika szerint a cselekvés tartalmától függ annak erkölcsi értéke.

Formális etika: a cselekedet értékét, annak formája adja meg.

Az erkölcs eredetét véve figyelembe, ismerjük a transzendentális etikákat: valamely e világon kívüli lény kinyilatkoztatásaiból, általa elrendelt törvényekböl vezetik le az erkölcs genesisét.

Naturalista etika: az erkölcs a természetböl ered.

Ide sorolható hedonizmus (gyönyör, életélvezet a cél)

eudaimonizmus (boldogságkeresés a cselekedetekben)

utilitarizmus (ami hasznos, az a helyes)

Konstruktivista etika: az erkölcsi normákat próbálja a gyakorlatba átültetni.

Konszenzusos etika: David Gauthier ezt kooperatív etikának nevezte, és ennek során kifejezetten hangsúlyozta a szükséges restrikciót: "A kooperáció több mint puszta koordináció, az együttmüködö megválasztja a cselekvés irányát, amely kölcsönös elönyökhöz vezet, és ezt követi az egyénileg elönyös hiba kecsegtetésével szemben. Így a Kooperáció megköveteli a kényszerítés bizonyos mértékét."⁵

Folytathatnánk az etikák összefoglalását további szempontok, értékek mentén (erényetika, hatalometika). Összegzésként mondhatjuk: az etika filozófia jellegü tudomány, mert az egyik összetevö az erkölcsi tudat világnézet igényü és gyökerü. Az erkölcs elemei a társadalom anyagi és szellemi viszonyrendszereiböl involválódnak.

Etikett: a társadalomra nézve, helyzeteket, érintkezési formákat magába foglaló viselkedési és megnyilvánulási szabályok összessége. Személyiségek közötti (diplomáciai) érintkezésben követendö magatartásforma a protokoll.

Ethosz: Egy adott kultúrának vagy korszellemnek azt a megnyilvánulását nevezzük ethosznak, amely meghatározza az értékosztályok viszonyát az értékosztályokon belüli értékpreferenciát, koronként és kultúrától függöen különbségeket mutat. Genus loci - a hely szelleme - latin kifejezés találó még e meghatározásra, ill. tárgyára.

Éthosz: karakter, jellemszilárdság, kvázi aurája van az éthosz hordozójának, alanyának.

Az etika tárgya az erkölcs (morál). Figyeljük meg a legáltalánosabb jellemzöit! Az erkölcs mint az emberi közösség életnyilvánítását, együttélését szabályozó szokásokra, értékekre, automatizmusokra használt fogalom ismert egyfelöl. Más oldalról: viszonyok, helyzetek, szituációk rendezö elve. Mindezek együttes realizálódása az erkölcsi gyakorlat.

III. Erkölcsi norma, tudat, tulajdonság, érzelem attitüd

Az erkölcs fogalma: viszony kategória, ami jelenti az embernek önmagához, a tárgyhoz, a másik emberhez, az öt körülvevö kisebb nagyobb csoporthoz, világhoz való viszonyát. Jellemzöi: tartalmaz objektív, szubjektív elemeket, általános, egyedi, különös kategóriákat. Térben és idöben relatív, ami nem zárja ki az állandó vagy változó elemek meglétét.

Erkölcsi életünk szabályozottságának hierarchiája a következö: tabu - norma - szokás - szokásjog - jog - kötelezettség - törvény - törvénykönyv.

Tabu: tilalom, az emberi életnyilvánítás legelemibb követelményei

tilos a holttest érintése,

incestus - a vérfertözés tilalma,

tilos az almát levenni a tudás fájáról.

Erkölcsi norma: elvárás, ideálisnak mondott magatartásforma, tevékenységmód követelménye, melyet az egyén számára fogalmaz meg a múlt (tradíció), a jelen (jog) vagy a jövö (tervezés társadalma, közössége).

Mi a viszony az erkölcsi normák és az illemszabályok között? Az illemszabályok is arra vonatkoznak, hogy az emberek hogyan viselkedjenek, de jellegzetességük, hogy az emberi magatartás külsöleges jegyeiröl alkotnak véleményt, vagy határozzák meg azt, hogy "tudni illik, hogy mi illik". Így az illemszabályok közé tartozik: hogyan és kinek köszönjünk, milyen alkalomra és hogyan öltözködjünk, hogyan étkezzünk. Nyilvánvaló, hogy az illemszabályok egyszerü, föleg tudatlanságból eredö megsértésének semmiféle erkölcsi tartalma nincsen. Nem tudja, hogy a kenyeret törjük és nem harapjuk, ez még nem erkölcstelenség. Kenyérrel dobálózni már erkölcstelenség (nem is illetlenség), mert a kenyér civilizációk óta "szent". Önmagában nincs erkölcsi tartalma a játékszabályoknak sem, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a játék zavartalanul történjék. A játékszabályok eltévesztése még nem von maga után erkölcsi rosszallást, de ha "cinkelt" kártyákkal játszunk, az már igen. Vagy még a továbbiakban kizárást, büntetést vonhat maga után

Szokás: visszatérö, általánosan elfogadott, gyakori ismétlödö magatartási forma (pl. népszokás)

Szokásjog: emberi magatartást befolyásoló, nem állami, nem egyházi, tehát nem deklarált, de mégis az adott család, kisebb vagy nagyobb közösség által bevett, ismétlödö ünnep, ceremónia, melynek jogi következményei lehetnek (pl. a keresztelés, temetés "szokása")

Erkölcsi tudat: Társadalmi viszonyok erkölcsi tükrözödései, ideálok, eszmék, alapelvek, normák formájában. Az erkölcsi tudatnak mint a társadalmi tudat sajátos formájának egyik tulajdonsága az, hogy az objektív társadalmi szükségszerüséget, az embernek a társadalom szükségleteit sajátos szubjektív formában a "legyen"-röl alkotott formában tükrözi. Az erkölcsi tudat az élet jelenségeit abból a szempontból ítéli meg, hogy mennyire igazolódtak erkölcsi értékük alapján. A "legyen" képzetéböl alakulnak ki az erkölcsi követelmények. Jó esetben ezek kötelezettségként jelentkeznek. Az egyén erkölcsi tudata: neveltetéséböl, nevelödéséböl pszichikus, szociális determinánsaiból adódó meghatározottság, mely az egyén magatartásában, viselkedésében nyilvánul meg (behaviorizmus).

A "sein", "sollen" a van és a kell okozta feszültség az erkölcsi fejlödés motorja. Az újítók, a vallási, ideológiai rendszerek megújítói élnek ezzel a "feszültséggel". Ha az új erkölcsi szabályozás társadalmilag elfogadott kellés szintjére emelkedik, akkor a szokás közvetítésével elöbb-utóbb behatol a jogalkotásba (legitimálódik) és védelmére intézmények jönnek létre. Beépül az egyes egyének életmódjába. Mi az életmód? Az embereknek azt a szokásokon és tudatos megfontolásokon alapuló rendjét, amely szerint munkájukat végzik, ahogy fogyasztanak, müvelödnek, közösségi és magánéletüket élik, életmódnak nevezzük. Meghatározza az adott és a teremtett létfeltétel, az anyagi, szellemi, erkölcsi szükséglet, neveltetés és kultúra.

Erkölcsi tulajdonság: az ember kvalitása, legbensöbb meghatározottság, milyenség (szerénység, bátorság, segítökészség, sunyiság).

Erkölcsi érzelem: belsö vagy külsö impulzus, intuíció, mely erkölcsi tartalommal bír (pl. szomorúság, öröm, hüség). Örülök, ha süt a nap, de ennek nincs erkölcsi tartalma. Erkölcsi érzelem a tulajdonságot, cselekedetet motiváló attitüd. Ilyen az altruizmus (önfeláldozás), az emberbaráti érzés is.

Erkölcsi attitüd: Pozitív vagy negatív viszonyulás. Személyek, csoportok, erkölcsi eszmék (pl. hazafiság) iránti vonzalom, vagy idegenkedés. Alantas vagy emelkedett is lehet egy eszme.

Pozitív attitüd: szimpátia, figyelem, empátia.

Negatív attitüd: elöítélet, sztereotípia, diszkrimináció.

IV. Az erkölcs történeti formái

Az erkölcsöt történeti formái szerint csoportosíthatjuk a következök szerint:

szokás- és hagyományörzö,

polgári individualista,

utópikus anarchisztikus,

bürokratikus,

más összefüggésben: természetadta (vérségi, nemzetségi),

személyiségi függöségi (uralom, alávettség, tekintély, szolgalelküség),

dologi függöségi viszonyok (anyagi meghatározottság),

társulások szabad döntés alapján.

Az úgynevezett keleti etikákban legfontosabb a szertartás, az okból, hogy az ég alattit egyben tartsa. Az egyén a közösséggel együtt létezhet.

Ezen etikák sokszínüsége tanulmányozható, hisz jelen van napjainkban is.

Az antikvitásban egyre inkább elötérbe kerül a személyiség problematikája, melyet az irodalmak sosem hanyagoltak el. Lásd Szophoklész Antigoné, vagy a Biblia erkölcsi példabeszédei. A fö kérdés a jó-rossz, a szép-jó, a megmaradás és a közösségi mivolt milyensége. Konfucionizmus, a Zarathusztra mítosz is hasonló.

A görög szofisták mondják ki, hogy a "mindennek mértéke az ember". A platóni Akadémián nök is tanulhatnak, igaz csak a szabad görögök. Szókratészt etikai racionalistaként ismeri az utókor. Ha felismerjük a jót, azt is tesszük. Arisztotelész már kevesli e megállapítást. Az erkölcsi szabályoknak való engedelmesség a belátás a (phronézis) alapján megy végbe. Kellenek feltételek is az erény és a boldogság érzetének kialakulásához. Hisz az erkölcs épp az érzéssel - ami nagyon szubjektív - kezdödik, motiválódik.

Szókratész egyébként e vonatkozásban belsö hangról, daimonion-ról beszél, mely segít a társadalmi létben való eligazodásban, de az egyén önmaga választásában is. Arisztotelész erénytana máig elfogadott. A latin aurea mediocritásról beszél ugyancsak e vonatkozásban. Az erény a hiány és a túlzás között mint pozitív értékek összessége értelmezhetö. Epikurosz és követöi hatalmas életigenlésröl és szeretetröl vallanak. Nem így a cinikusok és a sztoikusok. Ők a lemondás, belenyugvás attitüdjét preferálják. A szkeptikus iskolák is a kételkedésükkel inkább a fentiekhez sorolhatók.

A kereszténység elterjedése után meghatározóvá válik a hit és az útmutatások által vezérelt magatartás követése, e vallás jegyében. Említettük, hogy a Biblia az erkölcsi példabeszédek tárháza, mely nem egyszer a hatalommal szemben is védöpajzsként szolgált. A Római Birodalom sok nemzetség feletti impérium. Marcus Aurélius bölcselete etalonként idézhetö fel a sokféleségben a harmónia megteremtésére. Az 1300-as évektöl megfigyelhetö újra az evilág felé való fordulás, az emberi érzések kifejezése. Jelen lesz a keresés, kutatás, "fürkészés" szelleme.

Poszler György jellemzi úgy az európai embert, mint akiben él Odüsszeusz, Don Juan, Don Quiote és Faust erénye. A reneszánszban felszínre tör mindez.

Könyvnyomtatás, Afrika, majd a Föld körülhajózása, Amerika felfedezése. Vérkeringés és egyéb anatómiai ismeretek bövülése. A csiszolt lencsék használata a csillagászatot fejleszti.

A reformáció megjelenése épp erkölcsi paradoxok létének egyik feloldási módjaként is felfogható. Rotterdami Erasmus, Luther Márton, Spinóza elméleti és gyakorlati tevékenysége ezt valósítja meg. Spinóza Etika c. könyve értekezik az erényröl, a szenvedélyek jó-rossz mivoltáról, hatásairól. A vágy, a szabadság kategóriáiról.

Az értékeket figyelve a korábbi korszak a szegénységet, alázatot, önmegtartóztatást, míg e most megidézett kor a földi szeretetet, bátorságot, szerencsét, a választást, nagylelküséget, a nö eszményítését, az anya hódolatát kívánja meg. Úgy is mint lovagi erények, úgy is mint az ábrázolandó "világkép". Gondoljunk a Pieta, vagy Madonna gyermekkel ábrázolásokra, melyek hátteréül nem egy esetben ott a természeti kép, a hegy, a víz, a táj, az evilág. A földi szerelemben fontos a kölcsönösség. A mérlegelés legföbb fóruma az emberi ész és a bölcs önmérséklet.

Az angol etikák leginkább a polgárosodás, liberalizmus etikáját fogalmazzák meg a hatalom és az anglikán egyház fennhatósága mellett. (John Locke, Hume, J.S. Mill)

A francia gondolkodók forradalmi etikája átvezet a tizenkilencedik század forradalmi etikájáig. Megfigyelhetö az antroponómia (etika és antropológia összefüggése) ihletettsége, bár e fogalmat Kant használja. Ez érzékelhetö Rousseau Nevelésröl és Voltaire Candide címü munkájában. Az értelmes önzés parancsát a franciák a kategorikus imperativus követelményét - röviden: ne tedd másnak, mit magadnak se tennél - ugyancsak Kant fogalmazza meg. Feuerbach a szeretet vallását igényli. Új embert igényel Nietzsche, Dosztojevszkij. Kierkegaard az egzisztencialista erkölcsfilozófiát gondolja át, indítja el, s teljesedik tovább Heidegger, Jean Paul Sartre, Camus munkáiban. A fenomenológiai értéketikák, melyek az erkölcsi tudat jelenségeiböl (fenomén) indulnak ki - képviselöi Husser, Nocalai Hartmann. A metaetika az erkölcsi nyelvet vizsgálja a hermeneutika (értelmezéstan) eszközeivel. Több huszadik századi irányzata van, melyek részletezésétöl eltekintünk.

V. Értékelmélet

A továbbiakban az általános etika föbb fejezeteivel foglalkozunk a teljesség igénye nélkül.

Értékelmélet: (axiológia) tulajdonság, magatartásmód, amely pozitívan kiemelkedik abból a közegböl, amelyben megszületett és a kell irányába mutat, értéknek nevezendö. Irányt mutat, materiális vagy eszmei. Központi vagy ellentmondó. "... néhány alapérték logikája összefüggö rendszerré szervezi az ember döntéseit, cselekedeteit: akiket egy értékrendszer irányít, azok az élet legkülönfélébb területein lényegében azonos alapelvekhez igazodnak."⁶ Az érték az ideális lét szférájában keresendö, bensö szemlélettel érezhetö szellemi, de objektiválódik, esetleg tovább él mint hordozója az értékteremtö ember.

Értékorientáció: az erkölcsi tudatnak azt a képességét, hogy az ember szándékait és tetteit tartósan, a legkülönbözöbb helyzetekben ugyanannak az erkölcsi célnak a megvalósítására tudja összpontosítani értékorientációnak nevezzük. Az uralkodó érték meghatározza a viselkedés általános irányultságát. Lehet könnyü vagy szilárd. Meggyözödésröl beszélünk, ha az értékorientáció szigorú, formailag összekapcsolódó világnézeti rendszerré állt össze, és életmódban, stílusban nyilvánul meg. Meghatározza az érték élmény. Az értékskála szerint lehet tiltott, kötelezö, megengedett, eltürt. Lehet célérték (pl. diploma), eszközérték (pl. vizsgaszabályzat megtartása).

Vitális érték: erö, egészség.

Szellemi érték: tudás, kultúra, stílus, müveltség.

Vallási érték: böjt, áldozás, hit.

Logikai érték: igaz, téves, ellentmondó.

Esztétikai érték: szép, vonzó, kellemes.

Erkölcsi érték: - erkölcsi jó: erkölcsi értékeknek megfelelö szándékos

cselekedet,

- erkölcsi rossz: értékek lerombolása, semmibe vevése.

A morális értékek pozitivitása esetén emelkedettséget, a negativitás esetén alantasságot érzékelünk. Ide csatlakoztatjuk a lelkiismeret fogalmát - ami nem más, mint az énkép és a viselkedés közötti eltérés okozta feszültség. Az erkölcsi értékelés nem más mint összehasonlítás, mely az önértékelést is magába foglalja. Értékválság hirtelen jött változások után áll elö. Az alanyi értékhordozók mindig egyének, míg a nem alanyi értékhordozók az anyagi-technikai és szellemi kultúra. Az önmagát aláértékelö, a saját magát lebecsülö egyén kishitüvé, elbizonytalanodottá válik. Ez épp olyan káros mint a túlzó önértékelés, legjobb ha az értékelés objektív, alapos és körültekintö, hisz mindig az ember az értékelés "tárgya", még akkor is, ha tudjuk, hogy maguk az értékek is változékonyak. Lehet egy kultúrkör értéke másutt ismeretlen, vagy épp közömbös jelenség. Az értékek kiválasztásában meghatározó a motívum, mely az erkölcsi viselkedés ösztönzöje, motivációnak pedig az indítékok rendszerét nevezzük.

VI. Erénytan, az erény ellentéte

Erények: az erény olyan lelki alkat és magatartásmód, tett "aurea medioritás", amelynek folytán az ember nemcsak jó, de munkáját is jól végzi. Akarati elhatározásra vonatkozik, abban indulatainkhoz, pillanatnyi állapotunkhoz, befolyásoltságunkhoz mindenképp középen áll. Észbeli és erkölcsi erényekröl tudunk. Az észbeli erény tanítással, az erkölcsi szoktatással alakítható. Mindenképp pozitív értékek összessége, de ennél több, mert jó esetben már bennünk él az erény, - habitussá válik, azaz készséggé, jártassággá, még inkább motivációvá, mert tudatosan járjuk az erényes utat.

Az erények felosztása: ismeretesek az úgynevezett sarkalatos erények:

- bölcsesség (sapientia),

- igazságosság (justitia),

- bátorság (andreia),

- mértékletesség (temperantia)

A képzömüvészeti alkotások, hölgyalakokkal megszemélyesítik az erényeket.

Arisztotelész etikai vagy polgári erényekröl ír: ezek azok, melyek a poliszban és társadalomban elengedhetetlenek. Értelmi erények: ezek az észt teszik alkalmassá emberi tevékenységre. Ilyenek a következök: gyakorlati "müszaki" hozzáértés a techné, a tudományos megismerés episztemé és az elmélkedés a theória. Erény tehát a középérték, például erény az adakozás, hiánya a zsugoriság, fösvénység, túlzása a pocsékolás, pazarlás. Még egy példa csak: szégyenlös - szemérmes - szemérmetlen. "A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerö meg akkor is merész, ha nem kell. a bátor ember mindkét esetben úgy viselkedik, ahogy kell, és ilyen módon ö a közép: mert akkor merész és akkor fél, amikor az értelem így tanácsolja."⁷

Az erény ellentéte: néha már nemcsak erkölcsi hiba, de kimerítheti a bün fogalmát a cselekvés. De míg a vétek a hiba lehet gondatlanságból elkövetett, addig a bün mindig szándékos. Mindig szándékos a hazugság. Kegyes hazugság az elhallgatás, füllentés, bagatell hazugság. Hova helyezzük a hazugságot? Hiba, bün? Esetenként dönthetjük csak el. A megtévesztés már csalás. Van úgy, hogy a hazugság egyben megtévesztés is, tehát csalás. Ha szójáték, ha blöff, még az, ami elöáll, még nem hazugság, de a szituáció másik alanyának résen kell lennie!

Tehát, ha szándékosan meg akarunk téveszteni másokat, közlésünknek az a célja, hogy félrevezessük öket, elhitessünk velük valamit, amit magunk sem hiszünk, vagy tudjuk, hogy nem valós, nem igaz, hazugságról van szó. A megtévesztés, a félrevezetés is ide sorolható. Ismeretes a "Reservátio mentális" fogalma, ez egy szélsöséges megfogalmazásaiban teljesen félrevezetö kijelentés, - de megengedett -, amennyiben magunkban hozzátesszük azt a kijelentést, ami által az egész igaz lesz. Ez a félig kimondott kijelentés, de az elsö fele, melyet közlünk, megtévesztö, becsapó lehet a másik számára.

VII. A jog és az erkölcs összefüggése

Itt térünk ki a jog és az erkölcs összehasonlítására. Az erkölcsi normák általában íratlanok, nevelés, szokás, hagyomány, a minták közvetítik. A jogi normák mindig írottak és közakarat, legalább is konszenzus áll megszületésük mögött. Betartásukat az állam felügyeli. A következmények az erkölcsi anomália esetén a mimika, elnézés, elfordulás, negatív vélemény megformálása, súlyosabb esetekben kiközösítés, megvetés. Koronként, társadalmakként itt is nagy a változatosság, hisz volt kaloda, pellengérre állítás, szégyenpad vagy még tragikusabb büntetés. Bizonyos esetekben nálunk erkölcsi kár is megítélhetö.

Erkölcsi szabályokat is írásba foglaltak vallási közösségek, lásd káték, katekizmusok. Manapság etikai kódexeket állítanak össze cégek, pártok mind tevékenységükkel, mind alkalmazottaikkal vagy ügyfeleikkel szemben. (Pl. banketika, választások etikája, reklám etikai kódex vagy kereskedök etikája.)

A bünre való hajlam legfontosabb ellenszere ugyanis a morális inhibíció. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk-e a bünre való késztetést visszatartani. A "bünbeesés" azzal kezdödik, hogy a gátlóerö a "belsö fék" nem müködik. Honnan van a gátlóerö? Természetünkböl fakad - de nevelés és önnevelés eredménye is.

A következökben csak a témánkhoz szükséges mértékben érintjük a pszichológiába is tartozó személyiség problémakört.

VIII. A személyiség struktúrája

Személyiség struktúrája. A személyiség csak mint a közösség tagja alakulhat, ott tudunk "elvegyülni és kiválni". A személyiségben kifejezödnek az én viszonyai, ezek struktúrát, egészet alkotnak. Szociális és pszichikus struktúrát ismerünk, illetve különböztetünk meg e vonatkozásban. A szükségletek, érdekek, helyzetek rendszere, melyek számunkra determinánsak a szociális struktúra alkotó elemei. A pszichikus szerkezet, melyben a szociális megjelenik, a jellemet, a képességet foglalja magába, melyben közvetetten genetikus tényezök is meghatározóak (reflexek milyensége, alkat, jellem, képesség). Alkaton az egyén viselkedési módját irányító tulajdonságok összességét értjük. Azokat a fizikai és lelki tulajdonságokat jelenti, amelyek a külvilággal szemben az egyén általános reakciókészségét meghatározzák. Típusokba sorolhatók.

Hippokratész: a testnedvek alapján, szangvinikus ("vérbö), melankolikus, kolerikus (dühös), flegmatikus alkatról ír az ókorban.

Wund: introverzív (befele forduló),

extrovezív (kifele forduló) alkatról.

Kretschmer: Falstaff-i piknikus, örök vidám,

Don Quijote-i leptosom, hüvös, ideges,

Herkules-i bátor, vakmerö, tárgyszerü alkatról ír.

A személyiség szerkezet dinamikus. Pszichikus attitüdjeink forrása is egyfajta feszültség, mely a kihívásokra választ kíván. Épp itt kezdödik az érzelem - értelem - akarat kombináltságának, együttlétének szükségessége. Ha e három közül valami is hiányzik, vagy nem kellöen müködik, cselekedeteink ridegek, át nem gondolt, kapkodó, vagy "tessék-lássék", formában megvalósultak lesznek. Akaratgyenge, értelmetlen, érzés nélküli cselekedetekre mondjuk, hogy nem sokat ér, vagy elégséges, közepes.

Érzéseink orientálnak, segítenek. Milyen érzések vannak? 1. Késztetés érzés: pl. éhség 2. Érzelmi érzés - affektus: pl. félelem, vidámság. 3. Orientációs érzés: "hetedik érzékem azt súgja". Természetes, hogy mindeközben a tudat, annak anatómiai megfelelöje, agyunk megtalál, kitalál, összefüggéseket kapcsol össze paradigmákká, "müködik".

IX. Az erkölcsi normák kollíziója, összeütközése

Meditáció, bölcs megfontolás szükséges abban az esetben, ha erkölcsi normák összeütközése áll elö. Kollízó az összeütközés, történhet ez magában a választani kénytelen erkölcsi szituáció alanyában (belsö konfliktus). Továbbá az alany és a feltáruló helyzet közötti ellentétekböl fakadóan (külsö konfliktus). A konfliktus kerülö magatartás ambivalens érzelmekkel töltheti el a szemlélöt, van eset amikor az a bátrabb, aki végig harcolja a konfliktust, esetleg a megoldás kölcsönösen elönyös. A konfliktusok végig viteléhez erös jellem, akaraterö és döntésképesség kell, fejleszthetö mindez is. A kollizíó - pl. tegyem, ne tegyem, válasszam, ne válasszam - feloldása lehet tragikus, komikus, tragikomikus. Elüthetö egy viccel, nevetéssel, néha fájdalmunkban is nevetünk. Abszurd feloldhatatlan ellentmondás esetén nem egyszer elöfordul a nevetés.

A konfliktusok a következök lehetnek:

1.   Kötelesség konfliktus esetén a vágy és kötelesség között kell döntenünk, a kötelesség mindig dologra, tettre vonatkozik, a vágy találó kifejezéssel csak vágyálom is lehet.

2.   Freud-i kategóriák szerint a tudatalatti és a tudatfelettes, azaz ösztöneink és a társadalom jogi és erkölcsi szabályai által megkövetelt cselekedetek kötelezö mivolta közötti összeütközés.

3.   Különbözö erkölcsi rendszerek, e rendszerek által közvetített értékek közötti összeütközés. Morális normák mindig csak személyes kötödésen alapuló társas közegben érvényesülnek, amelyben egyértelmü, egyöntetü a szokások, normák megítélése. Ha nem így van, szükséges az értelmezés, a hermeneutikai tisztázás. Ami egyik oldalon úgymond evidens, bevett szokás, a másik félnél meghökkentö vagy elítélendö. Nem egy drámai félreértés adódik kisebb nagyobb körben ezen anomáliákból.

4.   Érzelmeink és értelmünk "sugallatai" közötti összeütközés. Nem egy esetben bölcs belátás, lemondás tudja megörizni a rációt, (mely nem feltétlenül hüvös).

Érzelmeinkben is a középértékü ráció igazíthat el. Lehetünk érzéketlenek, mely nem csak erkölcsi hiba, de átmehet büncselekménybe (segítség elmulasztása). Kellö módon mérlegelve dönthetünk értelmünk és érzelmünk szerint. De ha a józan értelmet háttérbe szorítja az érzelmi vonzódás, már szenvedélyröl beszélünk. Lehet jó irányú - (pl. szenvedélyes horgász), de lehet ártalmas (pl. a szenvedélyes dohányos). Amikor a szenvedély teljesen kiszorítja a más érzelmeket és az értelmet, fanatizmusról beszélünk. Az érzelmek felemelhetnek, de lealjasíthatnak, a fanatizmus már mindezen túlmegy, elvakítja látásunkat, énünket.

X. Erkölcsi megítélés formái

Az erkölcsi megítélés formái: Vélemény (doxa). Megformált, egyfajta ítélet. Lehet megalapozott vagy megalapozatlan, kezelni kell tudni. Fontos, ki formálja a véleményt rólunk. A "Bagoly mondja verébnek" - hibájába eshetünk! A válaszreakció lehet elfogadás vagy elvetés, részben elfogadás. Tanulhatunk is a megformált véleményböl, adunk a véleményre, vagy "lefütyüljük"- noha lehetséges, igazság elemekböl okulhatunk. A vélemény lehet korrekt, túlzott, elhanyagolható. A megalapozatlan vélemény téves lehet, a höbörgés még csak nem is vélemény. A nem átgondolt vélemény ugyanakkor lehet becsületsértés, rágalom, sérti a jó hírnévhez való jogunkat. A véleménynyilvánítás az érdekérvényesítés egyik eszköze, de járhatunk úgy, hogy nem kíváncsiak a mi véleményünkre. Etikai megfontolások, szokások segítenek eligazodni e vonatkozásban is.

Az erkölcsi tett már nem csak vélemény, épp ezért még fontosabb a tett elött való gondolkodás. A tett lehet határozott, ingadozó, sikeres, sikertelen. Lehet jóhiszemü vagy rosszhiszemü, ami már deviáns. Túlmegy az erkölcstelenség határán, már a jog, a büntetöjog az, amibe tartozik. A cselekedet lehet szándékos vagy gondatlan. Cselekedeteink milyensége a végzett munkánkban is meglátszik. A munkamorál léte a szakmai etikákban foglaltatik. Kifejezi az embernek a munkafolyamathoz, a munka jellegéhez, továbbá önmagához való viszonyát. (Ilyen rendetlen munkát nem végzek!) Ez igényességet jelez, s azon túl minöséget. De a munkamorál - így használatos - mutatja a társainkhoz való viszonyunkat, tudunk-e együtt dolgozni, beilleszkedni, alkalmazkodni. Bizonyos mértékig elengedhetetlen mindenütt, kutatócsoportoknál, szervezett csoportmunkáknál pedig elengedhetetlen feltétel a megbízható együttmüködés. Szoktuk emlegetni az erkölcsi ösztönzést. Fontos is a dicséret, bizalomerösítés a fejlödéshez, az erkölcsi fejlödésünkhöz is elengedhetetlen idönként. Az erkölcsi érdekeltség olyan motívumok jelenléte, amelyek jobb munkavégzést eredményezhetnek. Ilyenek a hivatástudat, presztízs, a munka alkotó jellege, a hobby tevékenység (amatör önmegvalósítás pl. a fafaragás, hímzések, barkácsolás).

Ha elkészültünk valamivel, akkor már felelösséggel tartozunk az elkészült tárgy, vagy végbevitt cselekedetünk vagy mulasztásunk vonatkozásában.

XI. Felelösség, felelötlenség

A felelösség ugyancsak erkölcsi kategória. Felelös magatartás egy bizonyos kor után elvárható a felnött ép embertöl. A felelösség - kötelességnek való megfelelés. Ígéretet vállalni a jövöre csak megbízható felelös ember képes, a felelötlen nem. A felelötlenség ismérvei - nem ismeri fel az elvárásokat, vaktában cselekszik, sokmindenbe belekap, kiszámíthatatlan, nem mérlegel. Nincs konzekvens személyiség struktúrája, hangulatember. Felelösségérzettel sem rendelkezik, környezetére épp ezért veszélyes is lehet. Ilyen a gátlástalan, a karrierista is. A felelösség mértékét úgy állapítjuk meg, hogy a kötelezettséget az egyén lehetöségének, helyzetének milyenségével vetjük össze. "Töle elvárható" módon. Nem lehetek felelös akkor, ha minden elvárhatót megtettem. Megint más a parancsra tettem szituációja. Van úgy, hogy erkölcsi kár megítélhetö a felelötlen magatartást következöen. De láthatjuk a legtöbb kifejezés fosztóképzövel végzödik, ez pedig hiányt jelent (mértéktelen, féktelen, felelötlen) a felelös döntés hiányát. A tanár felelötlen is, ha nem figyel arra, éppen melyik diáknak kell odafigyelés, segítség. A felelösségem teljes tudatában írunk alá nem egy nyomtatványt.

A jogrendszer alapján csak a jog és cselekvöképes személy büntethetö, mivel beszámítási képességgel csak ez esetben rendelkezik. Az ember cselekedetei azért számíthatók be neki, mert viszonylagos cselekvési autonómián belül, választásaiban, cselekedete kialakításaiban meghatározott keretek között maga is részt vesz. De bábokká sem válhatunk, ha önállóan felelösségtudattal döntünk. Különbözö területei, szintjei vannak a felelösségnek: család, munkahely, állampolgári felelösség, az országgal kapcsolatos, amelyben élünk. A felelös magatartás szilárd, konfliktushelyzetben nyilvánul meg. Ahol döntenünk kell, ott az erkölcsi megfontolás, a következmények számbavétele elengedhetetlen. Felelös "beosztásban" külön erkölcsi követelmények vannak. (Erkölcsi bizonyítvány szükséges!)

A szenvedélybetegségek (ital, kábítószer-fogyasztás) befolyásolják érzelmi-értelmi életünket, énünket, így az objektív felelös döntést. Amiröl nem tudunk, azért erkölcsileg nem vagyunk felelösségre vonhatók, de jogilag már igen. (A törvény nem tudása nem menetesít.)

A társadalmi felelösség formái leginkább a következök:

1.   Környezettel kapcsolatban: környezetvédelem, a szennyezés, rombolás megakadályozása, megelözése.

2.   Energiafelhasználással kapcsolatban: energiatakarékosság.

3.   Emberi eröforrásokkal kapcsolatban: munkahelyteremtés, egészségvédelem képzés-oktatás, sport-egészségügyi-szociális létesítmények üzemeltetése.

4.   Termékfelelösség: önálló jogi szabályt kapott (csomagolás, feliratozás, szavatosság).

5.   Az üzleti életben: az üzleti korrektség, tisztességes ár követelése.

6.   Társadalmi-állami életben: köztisztviselöi etika. A közélet tisztaságának kérdései. Továbbá közadakozás, adományozás.

XII. Mérnök és pedagógus etika

Továbbiakban a mérnök és pedagógus etika fontosságát, szempontjait ismertetjük. Az 1990-ben Mérnök kamara által kiadott Mérnök etikai kódex bevezetöje, preambuluma a következöképp szól. "A mérnök a müszaki alkotás, létesítmény és termék (a továbbiakban mü) létrehozásával jelentösen hozzájárul a társadalom anyagi jólétének gyarapításához. Munkája nemcsak a most élök, hanem jövö nemzedékek életének minöségére is közvetlenül kihat. Ezért hivatását felelösséggel csak akkor gyakorolhatja, ha munkájában a magas szintü szaktudás elvszerü erkölcsi magatartással párosul. Ezt kívánja meg töle a társadalom, ezt várják el munkaadói és ügyfelei, de ezt követeli meg szakmai érdeke is.

Etikus minden olyan tevékenység, amely - a tételes (jogi) törvényeken túlmenöen - az anyagi és szellemi javaknak a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele melletti gyarapításával a közösségi és egyéni élet minöségeinek emeléséhez hozzájárul. Nem etikus (azaz etikai vétségeknek minösül) minden olyan rosszhiszemü, illetve hanyag tevékenység, amely az említett értékteremtést felróhatóan károsítja, gátolja vagy elmulasztja".

Pedagógus etika. A tanár embert nevel, kis vagy felnött korban egyaránt. Személyisége, tudása képletesen szólva mindig ellenpontozása a hallgatók tudásának, magatartásának. Tudása több kell, hogy legyen, egyénisége pedig tegye tiszteletre méltóvá. A pedagógus feladata az erkölcsi nevelés. Ez szakmailag is megköveteli az erkölcsi tartást. Rosszul nevelt ember nem képes jól nevelni. Ezért is emeljük ki a tanult pedagógusoktól elvárható erények meglétét. A fokozott erkölcsi követelményrendszerrel kialakult a pedagógus munkájának erkölcsi presztízse. A pedagógus munka alkotó jellegü munka több vonatkozásban. Saját magát, a tananyagot felfrissítve, újra alkotva adja elö és bizonyos értelemben alkot, nevel, alakít a közösségben, osztályában, diákjai körében. Szokták mondani, erkölcs mindenütt van, és sehol sincs. Egy oktatási intézményben van mindenütt, teremben, folyosón, ebédlöben. E munka akkor válik a pedagógus személyének, személyes örömének forrásává, az értelmes és hasznos tevékenység tudatából fakadó megelégedettséggé, ha meg tudja örizni minden rutin ellenére fogékonyságát, frissességét. A hivatástudat személyiségvonás kell hogy legyen, mert munkánk a tanítványok személyiségében akkumulálódik. A pedagógus közösség kezdetben homogén "velünk szemben lévö" ismeretlen és titokzatos. Gondoljunk Móricz Zsigmond Nyilas Misijére. Késöbb alakul ki pl. a jó tanár, az igazságtalan tanár stb. értékítélete. Nem egyszer csalódások után.

Itt a munka "tárgya" az ember, a hallgató. A "selejt" nem leírható! A pozitív példamutatásnak nagy jelentösége van. A fiatal kor egyik sajátossága az "ideál" keresés, a példa, a minta, - ha ez a családban kevésbé adott, a második helyen lévö iskolában szeretné ezt megtalálni a diák. Az már rossz, ha ezeken kívül keres például "galerifönököt" példának.

A pedagógus segíti, felhozza a gyengébbet - nem diszkriminál, a képességek és a tudás úgy is különbséget tesz.

Tanár-diák viszony: sajátos rábízatási viszony, még a napközi sem gyermekmegörzö. Tizennyolc éves korig jogilag is felelünk a diákokért, még ha ez a felelösség közvetett is nem egy esetben szerencsére. Fontos erény a tapintat, türelem, az adott szó megtartása, a szó és a tett összhangja. "Tisztes" távolságtartás mellett jó, ha megnyugtató biztonságot sugároz a tanár, nemcsak a korkülönbség, de a tudás és erények alapján. Mégis próbáljon meg elnézö vagy megbocsátó lenni, mert az úgynevezett rigorózus etika "szívtelenséghez" vezet. Helyettesítések esetén fontos eszköz az improvizatórikus készség, a tanári eszköztárból elö kell vennünk tudásunk azon részét, mely éppen akkor, ott odaillö, aktualizálható.

Ha a pedagógiai hivatástudat áthatja a nevelöt, akkor általában együtt jár a pedagógiai optimizmussal, azzal a hittel, hogy teljes értékü erkölcsös ember nevelhetö.

Hol lelhetö fel a tanár számára a "siker"? - a közvélemény, mely értékmérö, jelzi, hírét viszi a jó tanárnak, de az ellenkezöjének is. Sikeres életutak, visszaemlékezések jelei a megbecsülésnek, hálának. Valószínü mindannyian örzünk emlékeket jó tanárainkról, akiket tudatosan vagy anélkül kicsit utánozunk is.

Erkölcsi nevelés esetén nagyon kihangsúlyozódik az az ellentmondás, hogy mire a neveljen a pedagógus? A távlati "fennkölt" eszmékre vagy a mielöbbi érvényesüléshez szükséges taktikákra, a jelenben szükséges készségekre. Ha az értékeket, erényeket (becsület, tisztesség) az eszmék, ideálok elsajátítását szorgalmazza, akkor vágyálmokat kergetö lelkivilágot, ha pedig csak praktikus feladatokat állít a neveltek elé, akkor szintén fennáll a veszély, hogy hamar elfáradt, kiégett, további cél nélküli embereket nevelünk.

A közelmúltban több pedagógus munkaközösség készített etikai kódexet. "A kódex megalkotásának az a célja, hogy a szakmai közmegegyezésen alapuló szabályok elfogadása, valamint a velük történö azonosulás révén erösítse a pedagógus szakma belsö összetartozását s ezáltal társadalmi megbecsültségét és hogy igazodási pontokat nyújtson olyan helyzetekben, amelyek nem szabályozhatók pusztán jogi eszközökkel. Megsértésük nem von maga után munkajogi eljárást, de etikai értelemben megragadhatók. A nyugodt közérzethez, jó lelkiismerethez pedig fontos a szabályok ismerete, betartása. Jó ha tudjuk, a Büntetö Törvénykönyv 230.§-a f. szakasza szerint a pedagógus, az oktató közfeladatot ellátó személy, fokozott védelem illeti meg. Bizonyos mértékü önzetlenség, emberszeretet elengedhetetlen ugyancsak munkánk végzése során."⁸

XIII. Erkölcsi jogok

Mind ez ideig erkölcsi kívánalmakat fogalmaztunk meg, holott erkölcsi kötelességünk is van, de az már erkölcsileg érett embernél lelhetö csak fel. Néha elöfordul, hogy erkölcsi kötelességünk az erkölcsi jogunk. Mi is ez utóbbi? Erkölcsi jogom van identitásom megválasztására, de ha már választottam, erkölcsi kötelességeim fakadnak a hovatartozásomból. Ismerjük azt is, hogy ami jogszerü, az még lehet erkölcstelen. Erkölcsi kötelességem segíteni, ha "számít rám egy jó barát". A diák, a hallgató pedig várja a segítséget a felnöttöl, a tanártól, "számít rá".

Imént említettük az identitáshoz való jogot. Sok "tényezös" meghatározottságaink után neveltetés, hagyomány, de választás is tesz minket valamilyen nemzetséggé, kisebbséggé, de mindenképpen valamilyen állampolgárrá, vagy még kisebb körben, tehát szakmánk szerint tanárrá, mérnökké, gazdálkodóvá vagy sportolóvá.

"Az identitáshoz való erkölcsi jog magában foglalja látszólagos ellentétét, a különbözéshez való erkölcsi jogot is. A különbözéshez való jog - elsö megközelítésében - az azonossághoz való jog ellentéte, hiszen nyelvileg a nem-azonosságot fejezi ki. Ez az ellentét azért látszólagos, mert a valóságban szerves része az azonossághoz való jognak. Mégpedig azért, mert az azonossághoz való jog kifejezödhet abban is, hogy valaki úgy kíván azonosulni önmagával, hogy különbözik a társadalmi átlagtól, vagyis nem tesz eleget azoknak a társadalmi elvárásoknak, amelyeket tipikusnak vagy normálisnak, "szabályosnak", meghatározott viselkedésformáknak tartanak. A különbözéshez való jog tulajdonképpen az individualitáshoz való erkölcsi jogot foglalja magában, tehát azt, hogy az ember a hajviselettöl az életstílus megválasztásáig - ha úgy kívánja - eltérhessen a konformista magatartásformáktól. Az identitás mint erkölcsi érték, jelentöségét az is aláhúzza, hogy megvalósulása lehetövé teszi az autonóm emberi cselekvést, azt, hogy az ember elsödlegesen belülröl és ne kívülröl vezérelt (konformista) lénnyé váljon. Ehhez ugyanis az kell, hogy az ember tisztában legyen önmagával, tudja a helyét és társadalmi szerepét. Igaz, ha egybevetjük az "alattvalót" a civil társadalom "fölemelt fejü polgárával", akkor egy bizonyos értelemben mind a kettö tudja a helyét: az "alattvaló" az alattvalóságával azonosul. Az alattvaló ugyanis tudja, hogy töle azt várják el, hogy elsödlegesen engedelmes legyen, ne az erkölcsi jogaival éljen (esetleg nem is képes!), hanem kötelezettségeit teljesítse. Az autonóm ember nem tagadva bizonyos kötelezettségek teljesítésének szükségességét, erkölcsi jogaival élve akar részt venni a társadalom alakításában, ezért bírál, söt kivételes esetekben ellen is áll."⁹

"A mindennapi életben, ahol igen széles körben érvényesülnek az emberek erkölcsi jogai, az a típusú erkölcsi jog, amely azáltal áll elö, hogy az ember bizonyos konkrét kapcsolatba lép valaki mással, viszonylag igen gyakori. Elképzelhetönek tartom, hogy ezeket külön elnevezéssel illesszük és föltételes erkölcsi jogoknak nevezzük, szemben a föltétlen erkölcsi jogokkal, amelyek az embert az ember voltánál fogva illetik meg. Ez utóbbiak közül legjelentösebbek az emberi jogok."¹⁰

A föltétel sok esetben maga az erkölcsi viszony alapját képezö reláció, azaz a más értelemben vett viszony alanyainak helyzete. Mire gondolunk? "Ha beavattál titkodba, ha megtiszteltél a véleményem kikérésével, most jogom volt azt elmondani, nem vádolhatsz érte". Tehát a föltétel itt az, hogy tudjak a titokról, mert elmondták, de nekem továbbadni már nincs erkölcsi jogom. Épp ezért állhat elö a bennem is a csalódás esete, a bizalomvesztés. Megtévesztö magatartás, álarc épp a titkaink kifürkészésére készülhet, viszont azok örzése a mi erkölcsi jogunk, a mi erkölcsi autonómiánk.

XIV. Erkölcsfilozófiai nézetek

A következökben pár XX. századi erkölcsfilozófiával is foglalkozó gondolkodó nevét gyüjtöttük itt egybe. Talán azért is, mert a XX. század szintetizálja az öt megelözö századok ismereteit, leginkább "megjárja" a poklot háborúival, tudása határtalannak tünhet mindaddig, amíg fel nem tesszük az etikai kérdést, meddig, milyen mértékben cselekedj? Gondoljunk Dürrenmatt: Fizikusok c. drámájára, - noha a kérdés nagyon is örök és régi.

Barth Karl (1886-1968) svájci teológus a neoprotestantizmus megalapítója. Luther Márton, Kálvin János és az egzisztencialista Kierkegaard hagyományait vette át. Többé-kevésbé megköveteli a szorgalmas munkát, lemondást, takarékoskodást.

Bergson Henri (1859-1941) francia filozófus. Egyik fö müve: Az erkölcs és a vallás két forrása (1932). Zárt és nyitott erkölcsröl beszél. Ez utóbbi a kiválasztottakra jellemzö, forrása pedig az intuició, a megérzés.

Croce Benedetto (1866-1952) olasz esztéta, történész. Különbséget tesz erkölcs mint idea és mint tény között. Az erkölcsöt a gyakorlat szükségletéböl vezeti le.

Durkheim, Emile (1858-1917) francia szociológus. Egyik fö müvében a társadalmi tények magyarázatához (1978) az erkölcsi normák megtartó erejéröl is ír.

Fromm, Erich (1900-1980) német származású amerikai pszichoanalitikus. Szerinte minden neurózis erkölcsi problémából ered. A szorongás, a labilitás az erkölcsi értékvesztés következménye is lehet. Humanista etikára van szükség, melynek igénylése a személyiség.

Hartmann Nicolai (1882-1950) német filozófus az axiológia, értékelmélet és az úgynevezett fenomenológiai etika létrehozója. Az értékelésre csak az ember képes és hivatott, mert csak az ember közvetít az idea és a valóság között.

Heidegger Martin (1885-1976) német filozófus. Az egzisztencialisták közé sorolja magát. Az érdekelte, hogy az embernek a valósággal, a többi emberrel s önmagával milyen erkölcsi-gyakorlati kapcsolatai vannak.

Lukács György (1885-1971) magyar eszmetörténész, esztéta. A társadalmi lét ontológiája 1-3. köt. (1976) etikai alapvetéseket is tartalmaz. Kiemelt kategória nála a partikularitás és a nembeliség. Az ember egyszerre partikuláris és nembeli. "A mindennapi életben az egész ember vesz részt, a maga differenciálatlan sokoldalúságával, a nembeliség felé mutató sajátos objektivációs formákban viszont az ember egészen, tehát lényét egy bizonyos objektivációs rendszerre vonatkoztatva. Ilyen vonatkoztatási rendszer a müvészet, de ilyen az erkölcs is: az erkölcsös cselekvés a partikularitás szféráján való gyakorlati túllépés, a közösségi, összemberi célokkal történö gyakorlati azonosulás".¹¹

Merlean-Ponty (1908-1961) francia filozófus. Etikai nézetei is fenomenológiai megalapozottságúak. Miután a társadalmi törvény fogalmát nem fogadta el, szabadságfogalma az individuum létére van alapozva. Kulcskifejezései - hasonlóan - Sartre-hoz a szituáció és a választás. Szerinte "a szabadság mindig a belsö és a külsö találkozása". A világ adva van számunkra, de sohasem befejezett, és ebböl következik a szabadság lehetösége. A világhoz való viszonyulást (és egyúttal a szabadságot) meghatározzák még az egyén "történelmi és pszichológiai struktúrái" azaz a múltja. A szabadság végsö soron egy tudati és/vagy emocionális aktus. ¹²

Prohászka Lajos (1897-1963). Etikája szellemfilozófiai alapozású és a finitizmus hatása alatt áll. Szellemtörténeti módszerekkel vette sorra az egyetemes történelem jelentösebb sorsfordulói szerinti etikákat. Bemutatta az antik és a keresztény erkölcsöt, valamint az osztály- és államerkölcsöt, az udvari és a polgári morált, az individualizmus korát, a liberalizmust és a humanizmust, a nacionalizmust és a tragikus élet erkölcsét."¹³

Sartre, Jean-Paul (1905-1980) francia, az úgynevezett ateista egzisztencializmus képviselöje. Etikai koncepciója, mely a szellemi sztoicizmus elemeit foglalja magában, egészében véve azt tanítja, hogy az emberi erkölcsön a kényszerítés semmiféle rendszere nem uralkodhatik. Az ember lelkében megszületö erkölcsi képzetek "objektiválhatatlanságát" hangsúlyozva az antiintellektualizmusra és az - intuitivizmusra próbál támaszkodni az etikai feladatok megoldásában. Rigorózus etikájában, mely különösen kiemeli az "antentikusság", az "önmagunkhoz való hüség" követelményeit, formálisan reprodukálja Kant etikájának bizonyos tételeit. Például az az általa megfogalmazott erkölcsi követelmény, hogy mindennek úgy kell történnie, mintha az egész világ követné azt, ami cselekszem,  s hozzá hasonulna, közvetlenül összecseng a kategorikus imperatívusszal. Sartre nem ismeri el az erkölcsi normák általánosan kötelezö érvényét, minden egyes cselekedetet egyedinek, megismételhetetlennek tekint. A belsö parancs megvalósítása úgy jelenik meg nála, mint a társadalom amoralitásának levezeklése, s ezért az embernek minden szituációban afféle áldozati küldetést kell teljesítenie. A szociális értékek nem autentikus volta szerinte annak az egyénnek a kishitüségéböl fakad, aki nem szánta el magát arra, hogy hallgasson a lelkiismeret szavára. Ez utóbbit az eredeti bün kínos terhének tekinti. A szabadság nála meg van fosztva a teremtö mozzanattól (gyakran csupán az óhaj szabadsága), az ember eszményi változatlan "lényegeként" jelenik meg, jelen van bármely emberi cselekedetben, még ha ez abszurd is, irracionális is, még ha a felindulás állapotában hajtották is végre... A szabadságot lényegében a választás formálisan értelmezett autonómiájára redukálta, tekintet nélkül a döntés objektív jelentöségére és megvalósításának lehetöségeire. Tagadta a determinizmust a "legyen"-nek, a szabadságnak a kérdéseiben, mindazonáltal nem volt képes elkerülni a fatalizmust az emberi magatartás magyarázatakor, azt ugyanis közvetlen összefüggésbe hozta az egyén által egykor elszenvedett lelki sérülésekkel (egzisztenciális pszichoanalízis). Az erkölcsi ítélet tárgya változatlanul az egyén "tökéletlensége". A társadalmi közeg differenciálatlanul jelenik meg mint az "eröszak" anomin hordozója, s e szimbolikus háttér elött az erkölcsi szubjektum újra és újra próbára teszi saját "autentikusságát". Épp az ilyen "önellenörzés" céljait szolgálják az egzisztencialista filozófiájának legfontosabb kategóriái: a "határszituáció", a választás "az öncsalás". Etikája végsö soron dezorientáló tanítás, elméleti támasz mind a politikai tétlenségre kárhoztató "sztoicizmus" (egyéni tagadás), mind pedig az anarchista, balosan radikális aktivizmus számára. ¹⁴

Scheler Max (1874-1928) - német filozófus. Az értékek független létét állítja - úgy mint a hang, a szín, a prioriak csak emocionálisan ragadhatók meg az erkölcsi szituációban.

Schweitaer Albert (1875-1965) protestáns teológus, orvos, orgonamüvész, közíró. Etikai alapelve az élet tisztelete. Ez az alapelv szerinte egyetemes jellegüvé teszi az etikát, s a hagyományos etikától eltéröen ennek az etikának a tárgya az élethez mint olyanhoz való viszony, amely az élet természeti minöségét veszi alapul, s nem tesz különbséget magasabb rendü vagy alacsonyabb rendü értékesebb vagy kevésbé értékes élet között. Jó mindaz, ami elösegíti az élet fenntartását, fejlödését, s rossz mindaz, ami megsemmisíti az életet, ami kárt okoz neki. Ez a felfogás az alapja az etikus optimista világ- és életszemléletnek, s ennek hiánya vezet a kultúra hanyatlásához, a szellemi-erkölcsi mag elvesztéséhez. ¹⁵

Teilhard de Chardin (1881-1955) francia paleontológus filozófus az evolúciós etika kidolgozója. Az erkölcs szerinte az evolúció megfelelö fejlettségi fokán a biológia és a mechanika csomópontján jelenik meg. De csak az embernél. Keresztény cselekvést igényel az emberiség fejlödése céljából. A forradalmár erkölcs már "túlzás".

Wittgenstein Ludwig (1889-1951) osztrák filozófus és logikus. Etikája szerint a lét és a szubsztencia, az érték és az értelem kérdésére csak egy belsö misztikus átérzésben lehet választ adni. A tradicionális metafizikai kérdések megoldhatatlanok és értelmetlenek.

Idézett müvek

1. Pais István: Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák  Szerzöi Kiadás, Budapest, 1986. 13. p.

2. Pais István: Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák  Szerzöi Kiadás, Budapest, 1986. 14. p.

3. Heller Ágnes: Nietzsche és a Parsifal       Századvég Kiadó, Budapest, 1994. 7.8.10. p.

4. Pais István: Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák         Szerzöi Kiadás, Budapest, 1986. 119. p.

5. Nevelésetika, problémák, paradoxonok és perspektívák          Vince Kiadó, 1998. 161. p.

6. Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor: Rejtjelek 2.     Kossuth Kiadó, 1995. 105. p.

7. Pais István: Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák         Szerzöi Kiadás, Budapest, 1986. 119. p.

8. Tanári etikai kódex           Független Ped. Munkaközösség, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997. 1. p.

9. Földesi Tamás: Az erkölcsi jogok szerepe és megalapozása      MFSZ 1996/1-2-3. szám 167. p.

10. Földesi Tamás: Az erkölcsi jogok szerepe és megalapozása    MFSZ 1996/1-2-3. szám 175. p.

11. Etikai kislexion. Kossuth Kiadó, 1984. 150. p.

12. Etikai kislexion. Kossuth Kiadó, 1984. 162. p.

13. Etikai kislexion. Kossuth Kiadó, 1984. 192. p.

14. Etikai kislexion. Kossuth Kiadó, 1984. 198-199. p.

15. Etikai kislexion. Kossuth Kiadó, 1984. 201. p.