Címszavak a pedagógiai lexikonból
Pedagógiai
terminológia Zrinszky
László)
A nevelési jelenségek
megjelölésére használt tudományos szakkifejezések (terminusok) összessége. A
pontosan meghatározott és rendszerbe foglalt terminustól
megkülönböztetendö a puszta név (nomen), mely csupán a jelenség
a 919j93j zonosítását teszi lehetövé. A pedagógiai terminológia egy része a
neveléstudományon belül jött létre, más része a köznyelvböl vagy valamely
más tudományok nyelvéböl került a pedagógiába. Wolfgang Brezinka szerint a
pedagógiai kijelentések rendszerében uralkodik az elöíró (preskriptív)
nyelv. Az egyértelmü neveléstudományi terminológiának a szükségességét
elvileg tagadták, akik a nevelésben irracionális aktusok sorozatát látták.
(Wilhelm Flitner: az ember lényegileg definiálhatatlan, következésképpen a
pedagógiai tényállásokat sem lehet világosan meghatározni.) Mások szerint a
neveléstudomány vizsgálati tárgyai szabatosan megjelölhetök, s ezt
szükségessé teszik a neveléstudományi fejlödés érdekei, a neveléstudományi
kutatók nemzetközi és irányzatközi dialógusai, a pedagógiai dokumentáció és
könyvtárügy szempontjai. Egy véglegesnek szánt terminológiai kodifikáció
viszont útját állhatja a tudomány fejlödésének és a felfogásmódok
kívánatos pluralizmusának.
Terminus technicus (Vasy Géza)
Szakkifejezés, szakszó
<lat.-gör.>: a szaknyelvi szókészletéhez tartozó szavak, szókapcsolatok
elnevezése. Egy tudományág, szakma ilyen szókészletének teljessége a
terminológia vagy szakszókincs. Egy-egy terminus technicus lehet csak az adott
szakmában használatos, lehet több ágazatban ismert és szükséges, s jelen lehet
a köznyelvben is, eredeti vagy módosult jelentéskörrel. Ez utóbbi esetben a
folyamat kétirányú: köznyelvi szavak is válhatnak terminus technicussá,
ugyanakkor terminus technicusok is köznyelvivé. Az iskolai oktatásnak
alapvetö feladata, hogy a legfontosabb tudományágak és szakmák szakszókincsének
alapjaival megismertesse a diákokat.
Szaknyelv (Vasy
Géza)
Foglalkozási csoport,
szakma által használt nyelvi változat, csoportnyelv, amely a köznyelvtöl
elsösorban szókincsében tér el, hiszen minden tudományban, szakmában
számos olyan tárgy, jelenség, tevékenység van, amely csak rá jellemzö, s
így megnevezésük szakmai összefüggésben használatos. A szaknyelv kifejezései a
köznyelvben is meghonosodnak, hol eredeti, hol átvitt, módosított jelentésben.
Az iskolai oktatásnak a köznyelv minél gazdagabb elsajátíttatása mellett több
szaknyelv alapvetö szókincsének átadása is feladata.
Az egyes tudományok
alkotó müvelésének szintjén a szaknyelvek mindjobban specializálódnak, a
kívülálló számára érthetetlenné válnak. Ez a szakzsargon. Terjedése részben
indokolt (bonyolult jelenségek pontos leírása), részben azonban fölösleges
szakmai sovinizmus, a 'tudományosság' bizonyítási kényszere. Különösen a
társadalom- és a müvészettudományokban veszélyes a szakmai
végzettségüek számára is nehezen követhetö szaknyelv alkalmazása, az
idegen szavak fölösleges halmozása.
A szaknyelvek gyakran
élnek idegen vagy idegen eredetü szavakkal. A nemzetközi gyakorlat a latin
nyelv kétezer éves és ma is eleven hatása mellett a 20. században egyre inkább
él az angol nyelv kifejezési lehetöségeivel. A magyar
müvelödéstörténetben évszázadokon át meghatározó német nyelvi hatás a
20. században folyamatosan csökkent, s helyét nálunk is az angol vette át.
