Az euró bevezetésével kapcsolatos szövegek pragmatikai szintű elemzése és nehézségi szintje

Az euró bevezetésével kapcsolatos szövegek pragmatikai szintű elemzése és nehézségi szintje

Az euró bevezetése is, mint minden változás - legyen az politikai, társadalmi, gazdasági, vagy éppen kulturális nyelvünkben, nyelvhasználatunkban és gondolkodásunkban is hűen tükröződik.

Mivel a pénzügyi szakszövegekkel való találkozás egy új szubkultúrába vezeti be és akár más viselkedésre is késztetheti olvasóját, fontosnak tartottam, hogy az interkulturális szekcióban kapjon helyet ez a téma. Már 1999-ben, amikor az eurót csak számlapénzként ismertük, gombamód szaporodott az új egységes valutával kapcsolatos tájékoztatók és optimista megnyilatkozások száma, amelyek az alkalmazott nyelvész és a gyakorló szaknyelvtanárok eszköztárának és kutatási területeinek gazdagodásához is hozzájárultak. Előadásomban egy komplex (szintaktikai, szemantikai és pragmatikai) szövegelemzésnek a pragmatikai eredményeiről számolok be, melyek alátámasztják a pénzügyi szakszövegek rövid "szavatossági idejét", illetve azt a tényt, hogy a szakszövegek üzenete kizárólag az adott korban és kontextusban érvényes. Ki gondolta volna 1999-ben, hogy 2002-ben a gazdag németek is "teuro-nak" (BBC, 2002), azaz "teuer euronak" (drága + euró = druró) fogják csúfolni a várva-várt közös valutát?

Bevezetés

Mivel az anyanyelvű szakszövegek olvasása és súlyozása nemcsak a tanórán, dolgozatban vagy vizsgán idegennyelvre történő fordítási szövegek kiválasztásában , hanem a szaknyelvtanárok önképzésében is elengedhetetlen, a következő három tétel vizsgálatát választottam: az Erste Bank Hungary Rt. reklám-tájékoztatóját (1.), egy cikket a Világgazdaság című szaklapból (2.) és egy tananyagot a főiskolánk Pénzügytan jegyzetéből (3.). Mindhárom szöveg írója ismeretlen.A banki tájékoztató címe: Euró, az egyesült pénz (361 szövegszó) - az osztrák főrészvényes ismertetőjének fordítása (továbbiakban Erste Bank szövege). A Világgazdaság cikkének címe: Euró még az EU felvétel előtt? (359 szövegszó) - munkatársunktól felirattal jelent meg - továbbiakban VG cikk, a harmadik szöveg az euróról szóló főiskolai tananyag lett volna, de az még nem szerepelt a forgalomban lévő jegyzetben. Így esett a választásom A Nemzetközi Valutaalap című tananyagra (708 szövegszó) - továbbiakban IMF tétel. A szövegeket szintaktikai, szemantikai és pragmatikai síkon elemeztem. A pénzügyi szakszövegek sajátosságainak megismerése céljából kvantitatív vizsgálat során elvégeztem a szövegek mennyisé 232d34c gi elemzését, különös tekintettel a szakszavakra, a három szöveg vizsgálati adatait összehasonlítottam egymással és Nagy Ferencnek az Értelmező szótár alapján készült statisztikájával, egy értekező próza, egy napilap és a Rádiótechnika című újság mutatóival. Kiemelten megvizsgáltam a pénzügyi szakszavak előfordulási arányát, e szavak keletkezésének módjait, az idegen szavak eredetét és előfordulásuk gyakoriságát a három szövegben.

Dolgozatomban a szakszövegek szintaktikai, szemantikai és pragmatikai szintjének vizsgálatához Balázs János: A szöveg című tanulmányát használtam fel. A számításokat, szövegvizsgálati mintákat és képleteket Nagy Ferenctől (1980), valamint Rácz Endrétől (1983) és Szathmári Istvántól vettem át.

A szövegek pragmatikai szintű elemzése

Erste Bank tájékoztató

A reklámról tudni kell, hogy az mindig a reklám küldőjének céljait szolgálja. A címzettnek nem szabad azt feltételeznie, hogy a reklám küldője egy grálllovag, és tudjon a címzett sorok között olvasni: vajon megbízható-e az ajánlat? Tény­leg azt jelenti-e amit ígér? Egy konkrét személynek, egy adott időben meg­felelő-e? Nagyobb jelentőségű döntéseknél oda kell figyelni a garanciákra is.

Az Erste Bank tájékoztatójának első része, az Európai Monetáris Unió, 1999-es helyzetét tárgyalja. Megállapításai igazak. Némelyik kifejezése azonban csak pillanatnyilag igaz, de 2002-ben már érvényét vesztette, például az euró váltópénzei, az euró, mint számlapénz, stb. A második részben ismerteti, hogy a bank az ügyfelek devizaszámláit a jövőben jutalékmenetesen eurószámlává alakítja át. Ez az igaz állítás csak a 2001. év végéig volt érvényes. A harmadik oldalon viszont egy olyan ajánlat van, amely szerint a bank valamennyi hiteltermékét euróban is kínálja, és az ügyfelek fennálló hiteltartozásait is átválthatja euróra. A szövegösszefüggés azt sugallja, hogy a gondoskodó bank ezzel a szolgáltatással is ügyfelei boldogulását támogatja. Ha Bánréti Zoltán azon megállapításából indulunk ki, hogy " A szöveg kontextusa olyan propozíciók halmaza, amely a beszélőnek a szöveghez rendelt háttérfeltételezéseiből áll" (Bánréti In: Balázs, 1985:177.), azt kell gondolnunk, hogy a bank ajánlatai igazak - legalábbis az eurózónabeli bankok szempontjából. A magyar ügyfélben azonban megfogalmazódhatott az "értünk, vagy ellenünk?" kérdés. Vajon igaz volt-e 1999-ben Magyarországon, hogy érdemes a hiteltartozásainkat euróban vezetni - ezt nehéz volt akkor megmondani. A kontextus mindenesetre azt sugallta, hogy igen. Az ügyfél, aki olvasott arról az esetről, amikor olasz kisemberek sokasága ment tönkre, mert rávették őket, hogy euróban kérjék lakáskölcsöneiket és azt erősen inflálódó lírában kellett törleszteniük - nem érezte elfogadhatónak az ajánlatot. Ezzel szemben Magyarországon 2002. novemberében biztosak lehetünk abban, hogy jól jártak azok, akik euróban vették föl kölcsöneiket. Gyakorlatilag egy-egy szöveg igaz vagy hamis volta számtalan körülménytől: időtől, helytől és a befogadó kultúrától is függ. Az Erste Banknak van egy másik reklámanyaga, amely azt a - Bánrétinél is megfogalmazott - tanítást igazolja, hogy az egy szövegrészből levonható következtetés nem biztos, hogy megfelel az egész szövegből levonható következtetésnek. Tehát előfordul, hogy az újabb tények és megállapítások hatálytalanítják az előzőekből kialakított álláspontunkat (Bánréti In: Balázs ). Továbbá az a szöveg, amely a világ egyik felén érvényes, az nem biztos, hogy mindenütt az. A bank a Világpolgár útlevele címmel reklámozza az American Express Kártyát és tudatja: "Az Erste Bank Hungary Rt. azok közé a hazai bankok közé tartozik, amelyek az American Express Dollár Kártyát forgalmazzák: .Szabad költés... Ön, mint kártyabirtokos élvezheti a szabad pénzköltés előnyeit, a devizaszámláján elhelyezett összegtől függetlenül."

Még mielőtt arra a következtetésre jutna az adott propozíciókból a magyar átlagpolgár, hogy "pénze van, devizája van, miért ne váltana AMEX Kártyát", el kell olvasnia a reklám utolsó oldalán levő tájékoztatót is: Kártyák egyéni igénylőknek: American Express Kártya 7 millió forintot elérő éves jövedelem esetében: egyszeri belépési díj 80 US dollár, éves díj 100 US dollár. American Express Arany Kártya 10 millió forintot elérő éves jövedelem esetében: egyszeri belépési díj 80 US dollár, éves díj: 200 US dollár. Ez a reklám pragmatikai szinten igaz, létezik a világon sokfelé az American Express Kártya. Amerikában a középosztálybeli vállalkozók, mérnökök, orvosok, kereskedők számára is elérhető, magyarországi szituacionális érvényessége viszont alig 1-2 százalékos.

Euró - még az EU felvétel előtt?

A szövegek nemcsak a való világ tényeiről, hanem egy elképzelt világról is szólhatnak. Erre példa a VG cikke is, mely 1999. augusztus 11-én jelent meg Euró még az EU-felvétel előtt? címmel, és amely nemcsak a pillanatnyi gazdasági élet egy adott kérdéséről ad tájékoztatót, hanem egy - a jövőben megvalósulható pénzügyi döntést is elemez, vagyis egy elképzelt jövőről szól. A legújabb logikai és szemantikai elméletek ezt egy lehetséges világ megnyilvánulásainak nevezik (Balázs 1985:176). Már a közlemény kiemelt vastag betűs bevezetőjében feltűnik a jósol ige, amelyet a sajtónyelv a köznyelvből vett át, és ezzel a bizonytalanságot sugalló szóval jellemzi a szerkesztő az ING Barings tanulmányát. Közli, hogy Horvátország és Litvánia elnyerhetné azt a lehetőséget, hogy az EU csatlakozás előtt áttérjen az euró használatára. A szerző a befektetési bankra hivatkozva objektíven elemzi ennek a lehetséges előnyeit és hátrányait. A gazdasági kérdésekben jártas olvasóban felmerül a kérdés: kinek jó ez? Az említett két államnak, mert csökkennének mind a rövidtávú, mind a hosszú távú kamatlábak? Vagy a másik félnek, mivel Horvátország és Litvánia kereskedelme az eurózónával megnőne? Az ugyanis közismert, hogy az EU-val kereskedelmi kapcsolatban álló eurózónán kívüli országok kereskedelmi mérlege mindig negatív szokott lenni. Kinek lenne jó az, ha nőne az eurózónából származó befektetők száma, mert kockázatuk csökkenne, és a különböző vagyontárgyakat felvásárló eurózónabeliek kockázata szintén csökkenne? Az újságíró objektív marad, az itt felsorolt megnyilatkozásai csupán feltevések egy lehetséges világról, de e feltevések is állásfoglalásra késztetik az olvasót. Az euró bevezetésének volnának hátrányai is - melyeket a szerző meg is említ: az ország elvesztené önálló árfolyampolitikáját, ha az árszínvonal gyorsabban nőne, mint az eurózónában, csökkenne a versenyképesség, és nőne a munkanélküliség. Sem az Európai Központi Bank, sem az Európai Bizottság nem helyeselné ezt a lépést. Végül az euró fizikai formában való megjelenéséig erről úgysem lehetett dönteni. Az elhangzott állítások az olvasót mindenesetre - tapasztalatai, világnézete, előismeretei alapján - állásfoglalásra késztetik. Fölmerülhetnek további kérdések: Mi a több, az előny, vagy a hátrány? Minek van nagyobb súlya, az előnyöknek, vagy a hátrányoknak? Kitől származik az ötlet? Az említett két országot gazdaggá, vagy tönkre akarják-e tenni? Esetleg az ötletadók akarnak ilyen módon még gazdagabbak lenni? Természetesen ugyanez a szöveg sokféle állásfoglalásra késztetheti az olvasót világnézete, élettapasztalata, műveltsége, kultúrája, vagy empátiás készsége alapján.

Az IMF tétel

Gazdasági témájú jegyzeteknél fennáll az a veszély, hogy mire kiadásra kerülnek, aktualitását veszti egyik-másik tananyag. Így történt, hogy az 1997-ben kiadott Pénzügytan jegyzetben az euró helyett csak az ECU szerepel. E dolgozatban egy tankönyvi szöveg elemzését is célul tűztem ki, de az ecu-ról szóló részt már nem tartottam a aktuálisnak, ezért esett a választásom az IMF ismertetésére.

A tétel reális és minden szempontból megbízható ismereteket közöl az IMF-ről, annak történetéről 1944-től 1996-ig, valamint tevékenységéről. Amikor a főiskolai vagy egyetemi hallgatók leckeként találkoznak ezzel az anyaggal, akkor már vannak ismereteik e nemzetközi pénzintézetről. A gazdasági főiskolák és egyetemek hallgatóinak érdeklődése szakmai kérdések iránt erős, van megfelelő szakmai műveltségük a téma megértéséhez. Így az IMF-ről szóló előadás részben már meglévő ismereteiket szintetizálja, illetve kiegészíti. A gazdasági intézmények hallgatói számára ez a tétel a könnyűek közé tartozik - nemcsak pénzügytanban, hanem az idegennyelvi órák keretében is tanulják.

A feladó - címzett és a szakszöveg nehézségi fokának viszonya

A szakszövegek nehézségi foka nagymértékben függhet a feladó - befogadó viszonyától is. A tudományos kutatásban a "nehéz szöveg" természetes, hiszen maga az "üzenet" is magas szintű, és a címzett egy szűk szakmai réteg. Amikor egy szakember nem a bennfenteseket akarja tájékoztatni vagy oktatni, mind szemantikai, mind szintaktikai szempontból úgy kell a szövegét megfogalmaznia, hogy az a befogadó számára is érthető legyen.

Az 1. számú táblázaton mutatom be a három pénzügyi szöveg küldője és befogadója közötti viszonyt és azt a feltételezést, amely a szerzőt a szöveg írásakor befolyásolta, amikor meghatározott nyelvi eszközökből válogatott, valamint megpróbálom az üzenet célbaérési esélyét is fölmérni.

Esetünkben az Erste Bank célozta meg a legnagyobb olvasóközönséget. Hogy az üzenete eljusson a befogadóhoz, azt egy szép, a reklámpszichológia minden követelményének megfelelő, ingyenes tájékoztató füzetben fogalmazta meg, és gyakorlatilag minden írni - olvasni tudó emberhez szól, akinek pénze van. Közepes nehézségű szövegének teljes megértéséhez legalább középfokú iskolázottság szükséges, és mivel a megcélzottak nem mindegyike éri ezt el, a szerző felhasználja a reklámpszichológia különböző eszközeit: a képi anyagot, expresszív címeket, a tematikus szavak halmozását (euró, Erste Bank) és fölajánlja, hogy az érdeklődő ügyfél kérdéseire az alkalmazottai szívesen válaszolnak. Az sem utolsó szempont, hogy a reklámanyag látványos és ingyenes. Pillanatnyi eredményesség szempontjából mégis a legkisebb hatásfokú ez a szöveg, hiszen a potenciális ügyfelek közül sokan el sem olvassák, vagy nincs pénzük a szolgáltatások igénybevételére. A reklám küldője azt is tudja, hogy tájékoztatóját olyan pazarlóan nagy mennyiségben kell eljuttatni a potenciális vevőihez, ahogy a fészkes virágzatú növények is ezrével eresztik szélnek magvaikat a megújulás és továbbélés reményében.

A Világgazdaság olvasótábora egy szűkebb réteg: gazdasági vezetők, politikusok, vállalkozók, értelmiségiek, diákok. A gazdasági életben játszott szerepük alapján érdeklődők és érdekeltek - többségükben motiváltak az új ismeretek befogadásában. A lap szerkesztősége egy konkrét olvasógárdára az előfizetőkre építhet, így az adott írás csaknem teljes mértékben célba érhet. Az Euró még az EU felvétel előtt? című cikk az adott közönség számára a viszonylag könnyű szövegek közé tartozik. Szófaji arányai egy átlag napilapéval korrelálnak. Ez a cikk a befogadók számára érthető, nem okoz nehézséget.

Az IMF-tétel a legszűkebb közönség számára készült: egyetemeken, gazdasági főiskolákon tanuló hallgatóknak, érdeklődő gazdasági szakembereknek. A befogadók erősen motiváltak és megfelelő alapismeretekkel rendelkeznek. Az új idegen szavak magyar jelentését is tartalmazza a tananyag, amely nehéz szakmai szövegnek számít. Az előforduló szakszavak száma 262. Valószínűleg egy angol nyelvű ismertető magyar fordítása. Mondattani szerkesztettsége is bonyolult, így értelmezését mind szókincsbeli, mind szerkesztettségi okok nehezítik. Ez a szöveg mint kötelező tananyag, mégis 100%-ban eljut a befogadókhoz.

Az 1. táblázat ábrázolja, azokat a kritériumokat, melyek a szakszövegben levő információknak a közönséghez való sikeres eljutásához szükségesek:

a közönség, befogadók előismeretei és érdeklődőse

a szakszöveg érthetőségi és szerkesztettségi foka, (lásd: 2. számú táblázat)

a szöveg ismereteinek gyakorlati haszna (például: vizsga, banki műveletek elvégzése)

1. táblázat

A szöveg útja a feladótól a befogadóhoz

Feladó/Forrás: - - -

Erste Bank                  Világgazdaság PSzF jegyzet

½reklám                  ½újságcikk      ½tananyag

½ ½ ½

¯ ¯ ¯

Befogadó /közönség

Befogadó/közönség               Szakember, politikus Befogadó közönség

Minden olvasni-írni tudó érdeklődő olvasó Gazdasági főiskolák,

ember, ------ egyetemek hallgatói,

akinek pénze van 80-90 %-ban motivált ---------

-------­­­­­­ közönség erősen motívált

nem motivált közönség közönség

½ ½ ½

¯ ¯ ¯

A szöveg érthetőségi foka:               

½ ½ ½

¯ ¯ ¯

A tényleges befogadók:              

A szakszövegek érthetőségi foka

A szakszövegek érthetőségi fokát az elemek súlyozásával nyert indexek mutatják. A mérés módszerét Nagy Ferenctől vettem át. (Nagy Ferenc: Krimi­na­lisz­tikai szövegnyelvészet, Akadémia Kiadó Bp. 1980. 28. oldal)

A magyar szakszavak súlyozására 1-2-3 értékeket használtam, az idegenekre pe­dig a 4-est. A szakmai érthetőségi index (I_ész)³0, ha nincs a szövegben szak­szó, s minél nagyobb az I_ész érték, annál nehezebben érthető szakmailag a szö­veg. Például: 1 pontot kaptak az olyan köznyelvben is használt szakszavak és ki­fejezések, melyeknek megértése az utca emberének sem jelent gondot, mint a bank (Erste Bank), az euró bevezetése (VG cikk), pénzügyminisztérium (IMF tétel). Azok a szakszavak melyeket csak a szakemberek használnak, de a laikus is megért (közbülső szakszavak), 2 pontot kaptak: kártyacsalád, egységes valu­ta, nemzetközi pénzügyi rendszer. Azok a szakszavak, melyeket a szakmán belül is csak az adott területre szakosodottak használnak (szűk körben ismert szak­szavak), 3 pontot érnek: tranzakciós költség (Erste Bank), szavazati kvótaarány összessége (IMF tétel), kockázati prémium (VG cikk). A legszűkebb réteg által ismert idegen eredetű szakszavak 4 pontot kapnak: SDR-allokáció (IMF tétel).

(k=1) =súlyozott előfordulás

N = szövegszavak száma

n = szakszavak száma

2. táblázat

A három szakszöveg érthetőségi foka

Erste Bank:             

VG cikk:                 

IMF tétel:               

A fenti számítások egyértelműen bizonyítják, hogy a három szöveg közül a legnehezebben érthető az IMF tétel, kevésbé nehéz az Erste Bank tájékoztatója, legkönnyebben érthető a Világgazdaság cikke.

Összefoglalás

Dolgozatomban a pénzügyi szakszövegek és különösen azoknak az euró bevezetéséhez fűződő jellegzetességeinek kutatását tűztem ki célul és a következő megállapításokra jutottam: A pénzügyi írások tipikus szövegtani jellemzője, ami pragmatikai szinten nyilvánul meg, hogy viszonylag rövid életűek és egy szűkebb körű közönséghez szólnak. Szerzőik többnyire a valós világ tényeit tárják fel, de ezek is ábrázolhatnak egy "lehetséges világot" (VG cikk).

A világ pénzügyi szférájában bekövetkező változások oly gyorsak, hogy a pénzügytani jegyzeteket szinte évről-évre újra kellene írni. A szintaktikai eszközök a pénzügyi szövegekben viszonylag kis számban fordulnak elő, kevés az indikátorok, alterátorok száma, ritkábban építenek az úgynevezett tudati tartalékokra, inkább a szóismétlések, az igei és birtokos személyragok viszonykeltő funkciói biztosítják a szövegösszefüggést. Szemantikai szempontból a szövegek logikus felépítésűek, a koherenciát a tematikus szavak ismétlődése, rokonértelmű szavak használata, tulajdonnevek helyettesítése anaforaként köznevekkel, ellentétes jelentésű szavak és tartalomváró igék előfordulása biztosítja. Mint minden szövegben, a pénzügyi írásokban is a kisebb egységek tartalmi összefüggése adja a globális kohéziót. A szövegek érthetőségi fokát a szakszavak és kifejezések, ezeken belül is az idegen eredetűek határozzák meg. A pénzügy szakszókincsének mintegy a fele latin eredetű, - még az angol IMF, vagy Hungary tulajdonnevek is latin származásúak.

Jegyzetek

A vizsgált szövegek forrásai:

1. Erste Bank szolgáltatások (1999): Euró-tájékoztató. Augusztus

2. Az ING Barings a gyorsított bevezetésről.(1999) Euró még az EU-felvétel előtt?

In: Világgazdaság, augusztus 11.

3. Baka, I.-Bánfi, T. -Sulyok Pap M. (1997): Nemzetközi Valutaalap (IMF)

In: Pénzügytan II., Saldo, Budapest