Az anyanyelvi nevelés mint sajatos tantargy, alapelvek

Az anyanyelvi nevelés mint sajátos tantárgy, alapelvek

Az 1. tanulási egység követelményei

Az anyanyelvi nevelés mint sajátos tantárgy, alapelvek

címü modul áttanulmányozása, az önellenörzö tesztek megoldása után a hallgató képes -Meghatározni az anyanyelvi nevelés sajátos, kitüntetett helyét az iskolai tantárgyak rendszerében.

-Tudatosítani a nyelv egységes jellege és az anyanyelvi nevelés integráltsága közt összefüggéseket.

-Alárendelni az alapelveknek az anyanyelvi nevelés egyes részterületeinek tanítását.

-Világosan elhatárolni az alapelveket, a célkitüzéseket, a tervezést és a gyakorlatot, de azzal a céllal, hogy a megfelelö helyen ezeket képes legyen tudatosan egymáshoz kapcsolni.

- Azonosítani a részterületek szeri 353b15d nti feladatokat, de - ezzel párhuzamosan - össze is kapcsolni ezeket a célkitüzéseket a tanítási gyakorlatban.

1. 1. A tantárgy tárgya, célkitüzései

Bármely tantárgy és tudományág elsödleges feladatának tekinti, hogy megkísérelje meghatározni önmagát, lehetséges kutatási-vizsgálódási területét, illetve a kutatás/tanulmányozás lehetséges és várható eredményeit betájolja. Az anyanyelvi tantárgypedagógia terén (a továbbiakban ATP) akárcsak sok hasonló köztes stúdium esetében, eléggé nagy a bizonytalanság a tudományszak és a tantárgy kettös kötödéséböl adódóan.

Mint tudományos ismeretrendszer, a pedagógia sajátos, egy tantárgyra figyelö részrendszerének tekinthetö, akárcsak a zene vagy a matematika szakmódszertana, amelyek az adott tantárgy tanítása rendjén a személyiségfejlesztést a leghatékonyabban szolgálják. A meghatározás, elöírás a tantárgy normatív jellegét bizonyítják, az ATP ugyanis nemcsak leírja, magyarázza az anyanyelvi nevelés komplex folyamatát, hanem kötelezö jelleggel ki is jelöli azokat a célokat és konkrét feladatokat, amelyeknek megvalósítása a pedagógus számára több, mint ajánlat.

Mivel a problémaelmélet a problématizálás a pedagógia egyik kulcsszavának is tekinthetö, ennek szellemében az ATP két problémakört próbál érinteni: az egyik (szubsztantív) tartalmi, a másik (stratégiai) módozati jellegü. Azaz, az általános pedagógiához hasonlóan, egyrészt a mit? kérdésre keresi a választ, másrészt a hogyan? stratégiájára kérdez rá. A két alapkérdés fényében az anyanyelvi nevelés módszertanának tárgyaként a következöket jelölhetjük meg:

- a fejlödésben levö élöbeszéd és a kommunikációs képességek továbbfejlesztése;

- az olvasás és az írás mint sajátos nyelvhasználati képességek kifejlesztése;

- a nyelvi és nem nyelvi kommunikációs mintákat szem elött tartó tanítási, tanulási folyamat szervezése.

A szintetizáló jellegü tárgy-meghatározásból kibonthatók az anyanyelvi nevelés alapvetö céljai, követelményei. A cél megjelölésében két fejlesztési módot különíthetünk el: az egyik továbbfejlesztés - vagyis annak a már meglévö anyanyelvi tudásnak, ismeretnek és használatnak a továbbfejlesztése, amellyel a gyerek az iskolába kerüléskor már rendelkezik, illetve a kialakítás és fejlesztés stratégiája; amely csak az iskolában jelentkezö új nyelvhasználati módoknak a kialakítását és fejlesztését irányozza elö. Ezek az olvasás és írás, valamint a készségszintü használatukból adódó új nyelvhasználati lehetöségek.

A továbbfejlesztés és kifejlesztés során óhatatlanul elötérbe kerül a tanulók cselekedtetése, ezáltal új képességek fejlödnek, ezek pedig távlatilag a személyiségfejlödés legföbb céljába torkollnak.

A célok behatárolják azokat a feladatcsoportokat, amelyeknek megvalósítása az

anyanyelvi nevelésre hárul:

a tanulóknak alapismereteket kell elsajátítaniuk az anyanyelv rendszerére és a nyelvhasználatra vonatkozóan;

az anyanyelvhasználat különbözö lehetöségeiben készségeket, jártasságokat kell kialakítaniuk (olvasás, írás) illetve a képességeiket kell továbbfejleszteniük (írásbeli szövegalkotás, produktív beszédtémák).

1.2. Tantárgy, tanterv, követelmények

Az anyanyelvi nevelés tantervi rendszere a tantervi anyagot, illetve a követelményt jelenti. A kettö nem teljesen fedi egymást. Az újabb tantervi rendszerben, illetve tananyagban a hazai (romániai) változatban is megjelentek a törzsanyag és kiegészítö tananyag, illetve a minimális és maximális követelmény fogalmai, amelyeknek konkrét változatai az alternatív tankönyvek, taneszközök tarkaságában igen színes képet mutatnak. Ezzel szemben a követelmény szintjén, többé-kevésbé világosan megjelölhetök azok az elvárások, amelyek egy-egy osztályra lebontva a következö képet adják:

I. osztály

a gyerekek megfigyelése iskolakezdéskor

a beszédmegértés és produkció-fejlesztése

az olvasás és írás tanítása

II. osztály

a korábbiak kiegészülnek az olvasás és íráskészség alakításával, a használat elvárásával

a szövegértö olvasás alakítása, alapszintü szövegelemzés

az alapvetö nyelvtani és helyesírási ismeretek kialakítása és megszilárdítása

III. osztály

új nyelvhasználati módként tünik fel a tantervi anyagban az írásbeli szövegalkotás, a fogalmazás

az összes korábbi anyanyelvi nevelési követelmény érvényes, illetve természetszerüleg bövül, szélesedik

IV. osztály

elötérbe kerül a produktív jellegü nyelvhasználati módok gyakorlása, mind a szóbeli, mind az írásbeli változatban

a nyelvtani és helyesírási ismeretek fokozatosan készség szinten beépülnek a tanulók nyelvhasználatába

a változatos beszédhelyzetekhez könnyen alkalmazkodó verbális és non verbális kommunikációs képesség kialakítása

Az anyanyelvi nevelés tantárgya tárgyának, valamint a nevelés cél-feladat-és tantervi követelményrendszerének az áttekintése után azokat az átfogó elveket rendszerezzük, amelyeknek a tudatosítása a tanító számára több mint becsületbeli kötelesség.

1.3. Az anyanyelvi nevelés alapelvei

1.3.1. Az anyanyelvi nevelés valamennyi tantárgy feladata

Ez az alapelv aligha szorul különösebb magyarázatra, inkább a javallott tudatosítása okán kell arra gondolnunk minduntalan, hogy az iskolás gyerek számára az anyanyelv nemcsak egy tantárgy, hanem a napi használatban a tanulás eszköze, függetlenül a tanult tantárgy jellegétöl. Az anyanyelvi nevelés sokat hangoztatott integráló jellege nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a tanításában nehéz (lehetetlen) elhatárolni az egyes fejlesztési rész-területeket, hanem ez az összefogó, behálózó erö arra is vonatkozik, hogy a különbözö tantárgyak által megvalósuló tanulásnak eszköze söt, létezésmódja egyszerre az anyanyelv.

Használata nélkül lehetetlen megvalósítani azokat a szerepeket, amelyek,

Kelemen László szerint, a tanulásban teljesednek ki: a tartalmi gazdagodás, a müvelödés aligha válna lehetövé anyanyelvi alapmüveltség nélkül. Elég, ha az esetleges hiányos beszédértésre, illetve olvasási, szövegértési/értelmezési lemaradásokra gondolunk, amelyek igen-igen negatív módon befolyásolhatják az önmüvelés szokásait.

A szocializáció, a társadalomba való beilleszkedés, szintén a tanulás egyik szerepeként fogható fel.

Aligha szorul bizonyításra, hogy a társadalmi érintkezésben a nyelvhasználatnak meghatározó jelentösége van. A verbális és nem verbális közlésformák hatékony használata a sikeres szocializáció alapfeltételének is tekinthetö.

A személyiség önkifejezödése, önkiteljesítése, a perszonalizáció ugyancsak a tanulás rendjén történhet hiánytalanul. A közlö, kifejezö képesség magas szintü fejlettsége nélkül csupán az esetleges, ritka speciális képességek révén megvalósuló önkifejezésre van lehetöség (képzömüvészet, zene stb). Az önmegvalósítás ezen formái (sikeres módon) eléggé ritkák.

1.3.2. A felfogó és közlöképesség együttes fejlesztése

Mint alapelv, leegyszerüsíthetö arra a követelményre, hogy a tanulót alkalmassá kell tenni a kommunikációban részt vevö A és B (adó és vevö) szerepeknek a hiánytalan betöltésére. Vonatkozik ez a "szereptanulás" mind az élöbeszéd, mind az írott beszéd megnyilvánulásaira. A korábban már jelzett anyanyelvi integráltságnak arról a jelenségéröl van szó, hogy a nyelvhasználat csakis egységes és teljes folyamatként képzelhetö el, amelynek a müködésében a beszéd (írás) percepció, illetve létrehozás, produkció csak didaktikusan különíthetö el. Maga a kommunikáció is közléscsere, azaz a beszédjelek szerepcseréjén alapszik.

A leegyszerüsített modell bövíthetö oly módon, hogy a nyelvi tevékenységet két alapformában látjuk megvalósíthatónak: az egyik ( megismerö, felfogó, befogadó tevékenységi formák, a másik ( a közlö, kifejezö, alkotó tevékenységek. Az (1) alapforma belsö (néma) nyelvi tevékenység, amelyben elkülöníthetö a beszédértés, az olvasás (szövegértés) valamint a belsö beszéd (gondolkodás). A (2) közlö. alapforma lehet szóbeli (hangos) és írásbeli tevékenység. A szóbeli (hangos) nyelvi tevékenységformák: felolvasás, versmondás, szövegmondás, utánmondás, spontán beszéd, szerepjáték; az írásbeli nyelvi tevékenységek: fogalmazás, írás, helyesírás.

A két alapforma úgy is tekinthetö, mint az anyanyelvi nevelésnek a már jelzett két alapproblémája: a szubsztantív mit? (tartalmi gazdagodás), amely föként az 1. csoport tevékenységformái révén valósul meg; illetve a stratégiai hogyan? probléma a nyelvi megformálás mikéntjére figyel - ez pedig a 2. tevékenységcsoport révén fejleszthetö inkább.

1.3.3. Az anyanyelvi nevelés a személyiségformálás fontos része.

Ez az alapelv - akárcsak az elöbbiek, nyilvánvaló igazságot tudatosít. Az anyanyelvi nevelésnek a tanulásban betöltött fontos szerepe kifejtésekor már részben érintettük ezt a kérdést- azt ti., hogy a nyelvhasználatnak, és a vele fenntartás nélkül kapcsolatban hozható gondolkodásnak, meghatározó szerepe van olyan személyiség- jellemzö folyamatokban, mint az interiorizáció, az integráció, az exteriorizáció és a szocializáció. (A zsúfolt latinizmust a tömörítés kedvéért használom, de azzal a hittel, hogy tartalmunk a pszichopedagógiából ismerös). Csupán egyik-másik folyamatban megnyilvánuló nyelvi tevékenységre utalok.

A fejlödéspszichológiából ismerös interiorizációban, a külsö hatások belsövé tételében, a külsö cselekvéseket "átmeneti idöre" a beszéd veszi át, ezáltal válnak belsö értelmi tevékenységekké.

A személyiségtartalmak egységét, integrációját ugyancsak a nyelv teremti meg, hiszen amit közismert szóval tudatnak nevezünk, nem tudjuk másként azonosítani, csupán a beszéd, a gondolkodás-megnyilvánulás révén. A külsövé váló cselekvés az exteriorizáció elsö, tervezö szakasza ugyancsak nyelvi természetü; a "társadalmiasulás", a szocializáció nyelvhasználati vetületeiröl már szóltam korábban.

1.3.4. A kedvezö szociális háttér szükségességének felismerése

Azt jelenti, hogy az intézményi vagy nem intézményi jellegü nevelési háttér - tényezök közül (család, utca, óvoda, iskola.) legalább az intézményesített formában szükség van az anyanyelvi nevelésben a céltudatosságra, a tervszerüségre. Arra, hogy az eltérö, gyakran hátrányos helyzettel induló óvodást, majd iskolást olyan nyelvi környezetbe hozzuk, amelyben, sokszor rejtett személyiség-jegyei, megnyilvánulhatnak; az iskolában folyó anyanyelvi nevelésnek differenciáltnak kell lenni, azokra való tekintettel is, akiknek nem a nyelvi felzárkóztatás az elvárásuk, hanem a kedvezö családi háttér bizonyos szintü nyelvhasználatát szeretnék tovább fejleszteni.

A tantárgy céljainak egyféle összegzéseképpen, illetve a következö fejezetek nyitányaként, megjelölöm azokat a rész-területeket, amelyeket az iskolai anyanyelvi nevelésnek "be kell járnia". Még mielött az egyes felületek feltérképezését megkezdenénk, fontos újólag felidézni a nyelv egységes, integrált jellegét, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a tanítói munka tudatosítása érdekében, didaktikus céllal tárgyaljuk külön az egyes fejlesztési részeket. A gyakorlat ezeket igen gyakran, szinte törvényszerüen kapcsolja egymáshoz. Konkrét példa erre az a tanóra, amely nem képzelhetö el úgy, hogy csupán egy - esetleg kétféle anyanyelvi tevékenységben merül

ki (írás, olvasás).

Lehet valamely tevékenységforma uralkodó, fontos az illetö tanórán (pl. írás) de ez nem jelenti azt, hogy teljességgel mellözni lehet a beszédfejlesztést, az olvasást, a helyesírást, esetleg valamely nyelvtani jelenséget.

Az anyanyelvi módszertanok általában 6-7 elkülöníthetö fejezetben jelölik meg az anyanyelvi nevelés fö területeit. Ezek a következök:

I. Az élöbeszéd továbbfejlesztése

II. Az olvasás elsajátítása

III. Az írás megtanulása

IV. A szövegelemzés problémái

V. Az írásbeli szövegalkotás, a fogalmazás tanítása

VI. A nyelvtani ismeretek és a nyelvhasználat tudatosítása

VII. A helyesírás tanítás kérdései

ELMÉLKEDJÜNK, (A)LAPOZZUNK!

1. Hogyan látja az anyanyelvnek mint tantárgynak a többi tantárgy közti helyét? Milyen érvekkel tudja alátámasztani az anyanyelvi nevelés kiemelt pozícióját?

2. Melyik összetevöt tartja fontosabbnak: a tartalmi (szubsztantív) vagy a hogyan kérdését? Indokolja választását!

Útmutató a lehetséges megoldáshoz

1. A kérdésre adandó válaszban a tantárgy . anyanyelv viszonyból kell kiindulni, végigvezetve a nyelv sajátos helyzetét, szerepét. A bizonyításhoz szükséges érveket föként az elsö alapelvböl származtathatja. (14. o.)

2. A két összetevönek a didaktikus szétválaszthatóságát kell tudatosítania, ugyanakkor azt is, hogy a gyakorlatban kölcsönösen feltételezik egymást. Bizonyos helyzetekben, természetesen, egyik vagy másik összetevö elötérbe kerülhet. Próbáljon ezekre a "különválásokra" példát keresni!

A visszalapozás segíthet!

1. *Milyen érvekkel tudja alátámasztani azt a tételezést, hogy az anyanyelvi nevelés a személyiségformálás meghatározó komponense?

2. Indokolt-e az anyanyelvi nevelés módszertani kérdéseiröl szólva megjelölni a nevelés ún. külön részterületeit? Holott, az anyanyelvi nevelés egységteremtö, integráló szerepéröl mint alapelvröl beszélünk.

* Beküldendö házi dolgozat